2008. október 24., péntek

Hmmm???


Rájöttem, hogy nagyon hülye a naplóm Mit főzzek ma? címe. Állandóan frusztrál, hogy elmaradok a napokkal, holott nem is az volt a célom, természetesen, hogy leírjam, mit főztem nap mint nap. Most, hogy nekiláttam ennek a blognak, még tart a fotózási láz; most, hogy elkezdtem ismét diétázni, még tart az alkotási vágy, úgyhogy nincs hiány finom kajákban, szép fotókban, csak éppen időben akad némi hiányosság. Éppen az előbb fakadtam ki (sajnos, csak én hallottam, mert mosogatás közben történt, egyedül a konyhában), hogy már unom ezt a mókuskereket. Mást sem csinálok, csak takarítok, főzök, befőzök, teregetek, mosok, mosogatok, hajtogatok (tegyétek őket helyes sorrendbe!). És hiába jön a vasárnap, nekem az is ugyanolyan nap, mint a többi. Még az éjszaka sem hoz megváltást, mert sosem tudom átaludni. Ha egy filmet akarok nézni, akkor biztos, hogy csak éjszaka tehetem, éjszaka, amikor amúgyis keveset alszom. Ha alszanak a lányok (nagyon ritkán és véletlenül együtt), mindig azt mondom, most pihenek, netezek, stb., csak ezt és ezt csináljam meg, oszt biztos, hyog mire végzek, felkelnek.... Szóval, kissé kezd elegem lenni a dolgokból. Hű, és ma délelőtt bizony még azon ábrándoztam, hogy márazigaz, hogy nekem egy harmadik manó is kell.
Aha!

De vissza a kajákra. És a naplóra. Mindenesetre, gondolkodom, és ahogy jobb, szimpatikusabb címet találok, a mostanit leváltom.

Most pedig gyorsan írjak arról az olajban fürdött pisztrángról is, mert mindjárt felkel valamelyik! Mármint valamelyik a  lányaim közül.

A halászcsárdában evett pisztráng nagyon finom volt, nem is ettem még olyat. Istvánnal egyetemben úgy gondoltuk, hogy bő olajban lehet kisütve, attól olyan .... amilyen. Mivel a fagyasztómban húsügyileg már eléggé fúj a szél, ezért diétám első hús-, avagy proteinnapjára abból választottam, amiből mégis a legtöbb volt: halból. Amúgy sem szeretném, ha hónapokig ott állnának a fagyasztóban, mert tapasztalatból tudom, hogy már nem olyan finomak, mint frissen. Így kiolvasztottam az egyik adag pisztrángot. Nem pácoltam, csak jól megmostam, majd szárazra törölgettem. Egy cikk fokhagymát félbevágtam és kívül-belül azzal jól bekentem a halakat. Ezutánztam meg őket, szintén kívül belül. Az olajat felforrósítottam (A szalmakrumplihoz használt olajban sütöttem ki őket, amit aztán már ki is dobtam, így teljesen ki lett használva.:P), a halakat gyorsan lisztbe mártottam és bele a forró olajba. Majdnem ellepte őket. Többször átforgattam, hogy egyenletesen süljenek, szépen piruljanak. Kb. 6-8 percig tartott a sütés, ezalatt a színük gyönyörű lett, a húsuk pedig csak úgy omladozott. A szálkákkal sem kellett sokat bajlódni, a gerinc magától kijött, az oldalbordák ehetőre sültek, a többi apróságot pedig észre sem vettük. Csak a lányoknak szedegettünk ki gondosan minden egyes szálkát. Amúgy gyerekeknek ajánlatos a hát közepétől a farok felé húzódó részből adni, mert abban nincs is szálka. Az én gyerekeimnek viszont annyi nem volt elég, ezért kellett szálkázgatni is. :) Azt mondta Ani – mert ebédidőben ő is éppen bevágódott, és ekkor örültem, hogy a négyes és nem a hármas adagot olvasztottam ki – hogy ez finomabb volt mint a vármezői. :)

Joghurtos saláta
Diétámban a húsokat csakis nyers zöldségből készült salátákkal (de ebből szerencsére rengeteg megengedett), minimális kenyérrel lehet enni, ígyhát a piacon vásárolt friss salátát jól megmostam, kicsit összetépkedtem, ztam, picit összegyúrtam, csak hogy a levelek megroggyanjanak, rányomtam egy cikk fokhagymát, meglocsoltam egy icipici almaecettel és még kevesebb olívaolajjal, majd nyakonöntöttem jó sok joghurttal. Igaz, voltak valami maradék tejföljeim és azokat is beletettem, így nagyon finom, krémesebb lett, de csak joghurttal is isteni lett volna. És persze, aki nem félti a vonalait készítheti kizárólag tejföllel is!
 

No, már nyikorog is a kicsi. :)

1 megjegyzés:

kata írta...

Már megint éhes lettem...
Nem tudom eldönteni, hogy akkor jöjjek-e olvasni, vagy sem...
De látod, kibújik a szög a zsákból, hiszen az én nagy kedvencem a húsleves, mégse mindíg gondolunk egyre:)
Én olyan sok tésztával, meg husival, meg zöldséggel eszem, hogy már-már főzelék.
Várom nagyon a halas receptjeidet, mert azokban én még nagyon, de nagyon kezdő vagyok, viszont szeretném etetni a halacskákat a családdal!

Pussz és így tovább
Kata
ja, egy kérdés, miért héjastól a hagymák?

2008. október 24., péntek

Hmmm???

Bejegyezte: sedith dátum: 15:52

Rájöttem, hogy nagyon hülye a naplóm Mit főzzek ma? címe. Állandóan frusztrál, hogy elmaradok a napokkal, holott nem is az volt a célom, természetesen, hogy leírjam, mit főztem nap mint nap. Most, hogy nekiláttam ennek a blognak, még tart a fotózási láz; most, hogy elkezdtem ismét diétázni, még tart az alkotási vágy, úgyhogy nincs hiány finom kajákban, szép fotókban, csak éppen időben akad némi hiányosság. Éppen az előbb fakadtam ki (sajnos, csak én hallottam, mert mosogatás közben történt, egyedül a konyhában), hogy már unom ezt a mókuskereket. Mást sem csinálok, csak takarítok, főzök, befőzök, teregetek, mosok, mosogatok, hajtogatok (tegyétek őket helyes sorrendbe!). És hiába jön a vasárnap, nekem az is ugyanolyan nap, mint a többi. Még az éjszaka sem hoz megváltást, mert sosem tudom átaludni. Ha egy filmet akarok nézni, akkor biztos, hogy csak éjszaka tehetem, éjszaka, amikor amúgyis keveset alszom. Ha alszanak a lányok (nagyon ritkán és véletlenül együtt), mindig azt mondom, most pihenek, netezek, stb., csak ezt és ezt csináljam meg, oszt biztos, hyog mire végzek, felkelnek.... Szóval, kissé kezd elegem lenni a dolgokból. Hű, és ma délelőtt bizony még azon ábrándoztam, hogy márazigaz, hogy nekem egy harmadik manó is kell.
Aha!

De vissza a kajákra. És a naplóra. Mindenesetre, gondolkodom, és ahogy jobb, szimpatikusabb címet találok, a mostanit leváltom.

Most pedig gyorsan írjak arról az olajban fürdött pisztrángról is, mert mindjárt felkel valamelyik! Mármint valamelyik a  lányaim közül.

A halászcsárdában evett pisztráng nagyon finom volt, nem is ettem még olyat. Istvánnal egyetemben úgy gondoltuk, hogy bő olajban lehet kisütve, attól olyan .... amilyen. Mivel a fagyasztómban húsügyileg már eléggé fúj a szél, ezért diétám első hús-, avagy proteinnapjára abból választottam, amiből mégis a legtöbb volt: halból. Amúgy sem szeretném, ha hónapokig ott állnának a fagyasztóban, mert tapasztalatból tudom, hogy már nem olyan finomak, mint frissen. Így kiolvasztottam az egyik adag pisztrángot. Nem pácoltam, csak jól megmostam, majd szárazra törölgettem. Egy cikk fokhagymát félbevágtam és kívül-belül azzal jól bekentem a halakat. Ezutánztam meg őket, szintén kívül belül. Az olajat felforrósítottam (A szalmakrumplihoz használt olajban sütöttem ki őket, amit aztán már ki is dobtam, így teljesen ki lett használva.:P), a halakat gyorsan lisztbe mártottam és bele a forró olajba. Majdnem ellepte őket. Többször átforgattam, hogy egyenletesen süljenek, szépen piruljanak. Kb. 6-8 percig tartott a sütés, ezalatt a színük gyönyörű lett, a húsuk pedig csak úgy omladozott. A szálkákkal sem kellett sokat bajlódni, a gerinc magától kijött, az oldalbordák ehetőre sültek, a többi apróságot pedig észre sem vettük. Csak a lányoknak szedegettünk ki gondosan minden egyes szálkát. Amúgy gyerekeknek ajánlatos a hát közepétől a farok felé húzódó részből adni, mert abban nincs is szálka. Az én gyerekeimnek viszont annyi nem volt elég, ezért kellett szálkázgatni is. :) Azt mondta Ani – mert ebédidőben ő is éppen bevágódott, és ekkor örültem, hogy a négyes és nem a hármas adagot olvasztottam ki – hogy ez finomabb volt mint a vármezői. :)

Joghurtos saláta
Diétámban a húsokat csakis nyers zöldségből készült salátákkal (de ebből szerencsére rengeteg megengedett), minimális kenyérrel lehet enni, ígyhát a piacon vásárolt friss salátát jól megmostam, kicsit összetépkedtem, ztam, picit összegyúrtam, csak hogy a levelek megroggyanjanak, rányomtam egy cikk fokhagymát, meglocsoltam egy icipici almaecettel és még kevesebb olívaolajjal, majd nyakonöntöttem jó sok joghurttal. Igaz, voltak valami maradék tejföljeim és azokat is beletettem, így nagyon finom, krémesebb lett, de csak joghurttal is isteni lett volna. És persze, aki nem félti a vonalait készítheti kizárólag tejföllel is!
 

No, már nyikorog is a kicsi. :)

1 megjegyzés on "Hmmm???"

kata on 2008. október 25. 16:29 írta...

Már megint éhes lettem...
Nem tudom eldönteni, hogy akkor jöjjek-e olvasni, vagy sem...
De látod, kibújik a szög a zsákból, hiszen az én nagy kedvencem a húsleves, mégse mindíg gondolunk egyre:)
Én olyan sok tésztával, meg husival, meg zöldséggel eszem, hogy már-már főzelék.
Várom nagyon a halas receptjeidet, mert azokban én még nagyon, de nagyon kezdő vagyok, viszont szeretném etetni a halacskákat a családdal!

Pussz és így tovább
Kata
ja, egy kérdés, miért héjastól a hagymák?

Related Posts with Thumbnails