2008. november 26., szerda

Mit akarok én?

Az utóbbi napokban néhány szabad percemben elkezdtem böngészni a netet. Pár egyszerű link után kitárult előttem egy új (legalábbis számomra), gazdag, színes, nagyszerű világ, a gasztroblogok világa.

Persze, tudtam, hogy tele van a net jobbnál jobb gasztronaplóval, de amikor szembesültem a dologgal, mégis valahogy készületlenül érintett. Annyi jó, érdekes, különleges és fura recepttel találkoztam, hogy megijedtem, elbizonytalanodtam: mit akarok én, minek állok elő ezekkel a megszokott, szinte semmi különlegeset nem tartalmazó receptekkel, ételekkel, és egyáltalán kit érdekel? Bár megpróbálom a hozzávalókból az ízlésünknek és egészségünknek leginkább megfelelő dolgokat kihozni, azért az alapanyagok mégiscsak egyszerűek és főleg a pénztárcánkhoz mértek. Hiába szeretem nagyon pl. a különleges sajtokat vagy a tengeri herkenytűket, eléggé ritkán vehetek belőlük. Nemcsak azt mondhatom, hogy megijedtem, elbizonytalanodtam, először inkább elszégyelltem magam, a másik kettő meg ebből következett.

Sokat gondolkodtam, hogy mi legyen, folytassam-e vagy sem a naplóírást, de dűlőre még mindig nem jutottam. Egyelőre viszont úgy döntöttem, hogy alszom rá még egyet, és amikor kievickélek ebből a hangulati hullámvölgyből, amiben jelenleg amúgyis benne vagyok, újra átgondolom a dolgot, és akkor hátha nagyobb kedvem, önbizalmam lesz hozzá.
 

5 megjegyzés:

Agi írta...

Én nagyon is ötletesnek tartom a receptjeidet és mindig finomakat csinálsz...ha nemis irsz ide gyakran azért maradj szerintem!
Ági

Timi írta...

Hát tudod... ez csak az én véleményem, de engem is érdekelne a tengeri herkentyű, meg a prosciutto, meg a zisten tudja, mi még... csak az a helyzet, Edithkém, hogy nem az a nagy dolog, amikor dögivel van pénz meg ilyen különlegességek és abból mit kreál a szakács, hanem az, amit Te csinálsz. Finom kaják, erdélyi ízek, háziasan, olcsón- a gasztroblog emellett kutyasz...t se ér! :)))))))

Tehát csak semmi elbizonytalanodás!
Inkább lepj meg minket valami igazi erdélyi karácsonyi finomsággal, ha ráérsz!
puszi: Timi

kata írta...

Milyen igaza van Timinek!
Szerintem, akkor egy jó egy blog, egy gasztro is, ha élmény olvasni, és ezt az. Több, mint receptes könyv, azt nem olvasnám. Csak, ha főzni indulnék. Ha pedig ötlet híján vagyok, akkor is jöhetek.
Azért kell írnod ezt a naplót, mert szeretsz főzni, szeretsz róla beszélni és jó hogy megörökíted. Ez is emlék és milyen hasznos! lesz a lányaidnak!
Ha örömed lelik benne, csak rajta, és dobd a sarokba a tengeri izéket!
Olcsón finomat, sokkal nagyobb kihívás!

A cím is jó lett!:)

Pussz: kata

BeckZsu írta...

Ha mindenkit csak a különleges, drága kaják érdekelnének, én is már régen sutba dobhattam volna a blogomat. De nem tettem, biztos vagyok benne, hogy a mindenkinek hozzáférhető anyagokból, ötletekkel is fűszerezett ételek sokakat vonzanak. Pl. engem is!

Ottis írta...

Szia Edith,csak ma találtam rá a blogodra, de örülök,hogy rátaláltam.A helyzet az hogy Timinek igencsak igaza van ebben a témában, hiszen különleges hozzávalókból nem olyan nagy dolog finomat főzni.Az a nagyobb dolog szerintem is ha hétköznapi dolgoból tudunk valami újat produkálni. Örvendek,hogy te is blogolsz,ezután is bekukkantok hozzád én is!

Related Posts with Thumbnails

2008. november 26., szerda

Mit akarok én?

Az utóbbi napokban néhány szabad percemben elkezdtem böngészni a netet. Pár egyszerű link után kitárult előttem egy új (legalábbis számomra), gazdag, színes, nagyszerű világ, a gasztroblogok világa.

Persze, tudtam, hogy tele van a net jobbnál jobb gasztronaplóval, de amikor szembesültem a dologgal, mégis valahogy készületlenül érintett. Annyi jó, érdekes, különleges és fura recepttel találkoztam, hogy megijedtem, elbizonytalanodtam: mit akarok én, minek állok elő ezekkel a megszokott, szinte semmi különlegeset nem tartalmazó receptekkel, ételekkel, és egyáltalán kit érdekel? Bár megpróbálom a hozzávalókból az ízlésünknek és egészségünknek leginkább megfelelő dolgokat kihozni, azért az alapanyagok mégiscsak egyszerűek és főleg a pénztárcánkhoz mértek. Hiába szeretem nagyon pl. a különleges sajtokat vagy a tengeri herkenytűket, eléggé ritkán vehetek belőlük. Nemcsak azt mondhatom, hogy megijedtem, elbizonytalanodtam, először inkább elszégyelltem magam, a másik kettő meg ebből következett.

Sokat gondolkodtam, hogy mi legyen, folytassam-e vagy sem a naplóírást, de dűlőre még mindig nem jutottam. Egyelőre viszont úgy döntöttem, hogy alszom rá még egyet, és amikor kievickélek ebből a hangulati hullámvölgyből, amiben jelenleg amúgyis benne vagyok, újra átgondolom a dolgot, és akkor hátha nagyobb kedvem, önbizalmam lesz hozzá.
 

5 megjegyzés:

Agi írta...

Én nagyon is ötletesnek tartom a receptjeidet és mindig finomakat csinálsz...ha nemis irsz ide gyakran azért maradj szerintem!
Ági

Timi írta...

Hát tudod... ez csak az én véleményem, de engem is érdekelne a tengeri herkentyű, meg a prosciutto, meg a zisten tudja, mi még... csak az a helyzet, Edithkém, hogy nem az a nagy dolog, amikor dögivel van pénz meg ilyen különlegességek és abból mit kreál a szakács, hanem az, amit Te csinálsz. Finom kaják, erdélyi ízek, háziasan, olcsón- a gasztroblog emellett kutyasz...t se ér! :)))))))

Tehát csak semmi elbizonytalanodás!
Inkább lepj meg minket valami igazi erdélyi karácsonyi finomsággal, ha ráérsz!
puszi: Timi

kata írta...

Milyen igaza van Timinek!
Szerintem, akkor egy jó egy blog, egy gasztro is, ha élmény olvasni, és ezt az. Több, mint receptes könyv, azt nem olvasnám. Csak, ha főzni indulnék. Ha pedig ötlet híján vagyok, akkor is jöhetek.
Azért kell írnod ezt a naplót, mert szeretsz főzni, szeretsz róla beszélni és jó hogy megörökíted. Ez is emlék és milyen hasznos! lesz a lányaidnak!
Ha örömed lelik benne, csak rajta, és dobd a sarokba a tengeri izéket!
Olcsón finomat, sokkal nagyobb kihívás!

A cím is jó lett!:)

Pussz: kata

BeckZsu írta...

Ha mindenkit csak a különleges, drága kaják érdekelnének, én is már régen sutba dobhattam volna a blogomat. De nem tettem, biztos vagyok benne, hogy a mindenkinek hozzáférhető anyagokból, ötletekkel is fűszerezett ételek sokakat vonzanak. Pl. engem is!

Ottis írta...

Szia Edith,csak ma találtam rá a blogodra, de örülök,hogy rátaláltam.A helyzet az hogy Timinek igencsak igaza van ebben a témában, hiszen különleges hozzávalókból nem olyan nagy dolog finomat főzni.Az a nagyobb dolog szerintem is ha hétköznapi dolgoból tudunk valami újat produkálni. Örvendek,hogy te is blogolsz,ezután is bekukkantok hozzád én is!