2009. február 25., szerda

Főzzünk blogból!


Na, nem kell megijedni, nem egy újabb felhívás, csak ez jellemezte a tegnapi napomat. Blogokból inspirálódva készítettem ételeket.


Előszöris ismét kenyeret sütöttem, a Limara receptje szerint. Betartottam szinte mindent, de mégis más kenyerem lett most. Előszöris 46 deka liszt volt a zacskóban és nem akartam másikat kezdeni, ezért megpótoltam 4 deka vegyes korpával. Így szép barna (félbarna) lett. Aztán kerekre formáztam és nem hosszúkásra, illetve nem lefedve sütöttem, hanem csak vizet tettem a lábos alá egy edénykébe. Más lett a héja, másabb lett az állaga, de az eredmény úgyis NAGYON FINOM volt. Puha, levegős, vékony héjú kenyér lett. Férjecském se talált kivetnivalót benne, csak amúgy gyúrta magába a többi étellel együtt. Igaz, nagyon éhes volt...



Ahogy megsült a kenyér, már nyomtam is a sütőbe a céklát. Mennyei Mignon ihlette a fűszeres sült céklát, amin csak annyit módosítottam, hogy meghámoztam a zöldséget és cikkekre-hasábokra vágtam, ugyanis csak nagyobb példányokat kaptam. A fűszereket pedig nem az olajba tettem, hanem rászórtam a cékladarabokra és utána locsoltam meg olajjal. Kb. féldeci vizet is öntöttem alá, majd alfóliával lefedve sütöttem jó 1 órán át. Így már elkészütek, de még mindig jó roppanósak maradtak. A fokhagymás joghurtszósszal (joghurt, tejföl, só és fokhagymapor) isteni volt.
EK - 2010/2


Végül a cékla a Duende-féle mediterrán sült krumplinak adta a sütő „kilincsét”. Nagyon finom lett, bár én nem díjaztam benne a kesernyés citromhéjat. (Vagy azt nem is kellett volna beletenni csak a ciromgerezdeket?) Nagyobb adagot készítettem, mint amit a receptben írt, egy jó nagy tepsivel lett, és mindenkinek ízlett. Istvánom oylan farkaséhesen jött haza, hogy arra utasított, hogy az összes krumplit, amit meghagytunk, tányérra tegyem, pedig még egy jó fél tepsivel volt! Örültem, hogy ízlett neki. A sült céklámon kissé gúnyolódott, hogy így a répa, meg úgy a répa, de tudom, hogy szereti és el is tűntette az összeset, amit kitettem a tányérjára.

2 megjegyzés:

Limara írta...

Mind nagyon tetszik, de szívemnek legkedvesebb a kenyér! :)) gyönyörű kenyeret sütöttél! :))

duende írta...

Tényleg gyönyörű a kenyered! :)

És köszi hogy szóltál, beleirok a bejegyzésembe. Én ugyanis szeretem a keserű izt is, igy nem is jutott eszembe, hogy más esetleg nem kedveli. Köszi a figyelmeztetést!:))

2009. február 25., szerda

Főzzünk blogból!

Bejegyezte: sedith dátum: 11:48

Na, nem kell megijedni, nem egy újabb felhívás, csak ez jellemezte a tegnapi napomat. Blogokból inspirálódva készítettem ételeket.


Előszöris ismét kenyeret sütöttem, a Limara receptje szerint. Betartottam szinte mindent, de mégis más kenyerem lett most. Előszöris 46 deka liszt volt a zacskóban és nem akartam másikat kezdeni, ezért megpótoltam 4 deka vegyes korpával. Így szép barna (félbarna) lett. Aztán kerekre formáztam és nem hosszúkásra, illetve nem lefedve sütöttem, hanem csak vizet tettem a lábos alá egy edénykébe. Más lett a héja, másabb lett az állaga, de az eredmény úgyis NAGYON FINOM volt. Puha, levegős, vékony héjú kenyér lett. Férjecském se talált kivetnivalót benne, csak amúgy gyúrta magába a többi étellel együtt. Igaz, nagyon éhes volt...



Ahogy megsült a kenyér, már nyomtam is a sütőbe a céklát. Mennyei Mignon ihlette a fűszeres sült céklát, amin csak annyit módosítottam, hogy meghámoztam a zöldséget és cikkekre-hasábokra vágtam, ugyanis csak nagyobb példányokat kaptam. A fűszereket pedig nem az olajba tettem, hanem rászórtam a cékladarabokra és utána locsoltam meg olajjal. Kb. féldeci vizet is öntöttem alá, majd alfóliával lefedve sütöttem jó 1 órán át. Így már elkészütek, de még mindig jó roppanósak maradtak. A fokhagymás joghurtszósszal (joghurt, tejföl, só és fokhagymapor) isteni volt.
EK - 2010/2


Végül a cékla a Duende-féle mediterrán sült krumplinak adta a sütő „kilincsét”. Nagyon finom lett, bár én nem díjaztam benne a kesernyés citromhéjat. (Vagy azt nem is kellett volna beletenni csak a ciromgerezdeket?) Nagyobb adagot készítettem, mint amit a receptben írt, egy jó nagy tepsivel lett, és mindenkinek ízlett. Istvánom oylan farkaséhesen jött haza, hogy arra utasított, hogy az összes krumplit, amit meghagytunk, tányérra tegyem, pedig még egy jó fél tepsivel volt! Örültem, hogy ízlett neki. A sült céklámon kissé gúnyolódott, hogy így a répa, meg úgy a répa, de tudom, hogy szereti és el is tűntette az összeset, amit kitettem a tányérjára.

2 megjegyzés on "Főzzünk blogból!"

Limara on 2009. február 25. 15:38 írta...

Mind nagyon tetszik, de szívemnek legkedvesebb a kenyér! :)) gyönyörű kenyeret sütöttél! :))

duende on 2009. február 25. 20:30 írta...

Tényleg gyönyörű a kenyered! :)

És köszi hogy szóltál, beleirok a bejegyzésembe. Én ugyanis szeretem a keserű izt is, igy nem is jutott eszembe, hogy más esetleg nem kedveli. Köszi a figyelmeztetést!:))

Related Posts with Thumbnails