2009. február 9., hétfő

Kolbászos „borjúk”



Mivel tudtam, hogy kb. reggeliidőben fognak érkezni, erre az alkalomra is kedveskedtem némi finomsággal. Eszembe jutott Lajos Mari tésztában sült húsvéti sonkája és ennek mintájára készítettem el a kolbásszal töltött „borjúkat”. Borjú csak azért, mert olyan jó vaskosak voltak, mint amilyenek Édesanyám töltött káposztái szoktak lenni (amiket ugyanúgy nevezünk), és ez volt az első fogalom, ami beugrott a látványukkor.
Teljes siker volt, és főleg újdonság. Bár én még egyszer készítettem ilyen mini-dolgot, de akkor a csíkokra vágott sonkát csomagoltam be külön-külön.

A tésztához kell:
- fél kiló liszt
- 1 kiskanál cukor
- 2,5 dkg élesztő
- 1 ek. só
- 2 tojás + 1 tojássárgája
- 8 dkg vaj vagy margarin
- 1-1 mokkáskanál friss vagy szárított zöldfűszer (tetszés szerint)
- 1 ek. tej vagy tejszín

A lisztet egy tálba tesszük, a közepébe mélyedést csinálunk. 1 dl langyos vízben elkeverjük a cukrot és az élesztőt, a liszt közepébe öntjük és a szélekről annyi lisztet keverünk hozzá, hogy galuskalágyságú masszát kapjunk, azaz kovászt készítünk. Letakarva, kb. 15 percig kelesztjük. 1 dl langyos vízben elkeverjük a sót és az egész tojásokat, majd a liszthez-kovászhoz öntjük a felolvasztott vajjal (én 4 ek. olajat használtam) együtt. Beleszórjuk a zöldfűszereket is. Én ezúttal szárított petrezselymet és oregánót tettem, de szórtam bele némi fokhagymagranulátumot is. Jól összegyúrjuk, majd fényesre-hólyagosra kidolgozzuk. Letakarva, meleg helyen kétszeresére kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztezett deszkán átgyúrjuk és kinyújtjuk. Kockákra-téglalapokra daraboljuk, amikbe belecsavarunk egy-egy 3-4 centis, vékony, pikáns kolbászdarabot. Tepsibe helyezzük őket, még hagyjuk kelni 10-15 percet, majd lekenjük a tejjel elkevert tojássárgájával. Hogy mennyi ideig kell sütni, nem tudom, de kb. félóra alatt készen volt egy adag. Olyan sütőben, aminek állítható a hőfoka, lehet, hoyg hamarabb is elkészül. Én kivettem egyet, kettévágtam és megkóstoltam. Jó volt, a tésztája átsült és így kivettem.
Az én „borjúim” kisé színtelenek lettek, mert csak sima tejjel kenegettem meg őket, ugyanis nem volt több tojásom akkor és az üzletek is már bezártak.

A reggelihez még vinetát is tálaltam, amin viszont újítottam egy kicsit. Férjecském állandóan arra panaszkodott, hogy savas neki a padlizsánkrém, nem bírja a gyomra, ezért hirtelen ötlettől vezérelve meghámoztam 3 közepes krumplit és puhára főztem. Jól lecsepegtettem és a még nagyon hideg padlizsánhússal (fagyasztott padlizsánból készült) és egy kicsi fej hagymával egyszerre leturmixoltam. Ezután, ugyanúgy, mint mindig belekevertem a majonézt és utánasóztam. Még István is meglepődött  végeredményen!

Finom citromos mentateát is főztem mindezek mellé.

1 megjegyzés:

duende írta...

Nagyon finomakat főztél megint! :)

2009. február 9., hétfő

Kolbászos „borjúk”

Bejegyezte: sedith dátum: 14:59


Mivel tudtam, hogy kb. reggeliidőben fognak érkezni, erre az alkalomra is kedveskedtem némi finomsággal. Eszembe jutott Lajos Mari tésztában sült húsvéti sonkája és ennek mintájára készítettem el a kolbásszal töltött „borjúkat”. Borjú csak azért, mert olyan jó vaskosak voltak, mint amilyenek Édesanyám töltött káposztái szoktak lenni (amiket ugyanúgy nevezünk), és ez volt az első fogalom, ami beugrott a látványukkor.
Teljes siker volt, és főleg újdonság. Bár én még egyszer készítettem ilyen mini-dolgot, de akkor a csíkokra vágott sonkát csomagoltam be külön-külön.

A tésztához kell:
- fél kiló liszt
- 1 kiskanál cukor
- 2,5 dkg élesztő
- 1 ek. só
- 2 tojás + 1 tojássárgája
- 8 dkg vaj vagy margarin
- 1-1 mokkáskanál friss vagy szárított zöldfűszer (tetszés szerint)
- 1 ek. tej vagy tejszín

A lisztet egy tálba tesszük, a közepébe mélyedést csinálunk. 1 dl langyos vízben elkeverjük a cukrot és az élesztőt, a liszt közepébe öntjük és a szélekről annyi lisztet keverünk hozzá, hogy galuskalágyságú masszát kapjunk, azaz kovászt készítünk. Letakarva, kb. 15 percig kelesztjük. 1 dl langyos vízben elkeverjük a sót és az egész tojásokat, majd a liszthez-kovászhoz öntjük a felolvasztott vajjal (én 4 ek. olajat használtam) együtt. Beleszórjuk a zöldfűszereket is. Én ezúttal szárított petrezselymet és oregánót tettem, de szórtam bele némi fokhagymagranulátumot is. Jól összegyúrjuk, majd fényesre-hólyagosra kidolgozzuk. Letakarva, meleg helyen kétszeresére kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztezett deszkán átgyúrjuk és kinyújtjuk. Kockákra-téglalapokra daraboljuk, amikbe belecsavarunk egy-egy 3-4 centis, vékony, pikáns kolbászdarabot. Tepsibe helyezzük őket, még hagyjuk kelni 10-15 percet, majd lekenjük a tejjel elkevert tojássárgájával. Hogy mennyi ideig kell sütni, nem tudom, de kb. félóra alatt készen volt egy adag. Olyan sütőben, aminek állítható a hőfoka, lehet, hoyg hamarabb is elkészül. Én kivettem egyet, kettévágtam és megkóstoltam. Jó volt, a tésztája átsült és így kivettem.
Az én „borjúim” kisé színtelenek lettek, mert csak sima tejjel kenegettem meg őket, ugyanis nem volt több tojásom akkor és az üzletek is már bezártak.

A reggelihez még vinetát is tálaltam, amin viszont újítottam egy kicsit. Férjecském állandóan arra panaszkodott, hogy savas neki a padlizsánkrém, nem bírja a gyomra, ezért hirtelen ötlettől vezérelve meghámoztam 3 közepes krumplit és puhára főztem. Jól lecsepegtettem és a még nagyon hideg padlizsánhússal (fagyasztott padlizsánból készült) és egy kicsi fej hagymával egyszerre leturmixoltam. Ezután, ugyanúgy, mint mindig belekevertem a majonézt és utánasóztam. Még István is meglepődött  végeredményen!

Finom citromos mentateát is főztem mindezek mellé.

1 megjegyzés on "Kolbászos „borjúk”"

duende on 2009. február 9. 18:58 írta...

Nagyon finomakat főztél megint! :)

Related Posts with Thumbnails