2009. február 9., hétfő

Járvány Erdélyben (és máshol is)


Tegnap vendégsereg érkezett. Tündiék jöttek, mind az öten. Köztudott:p, hogy őket nem lehet kevés étellel várni, de figyelembe véve, hogy hogyan szokott roskadozni az asztaluk a sok finomságtól, amikor hozzájuk megyünk, nem is akarnám. Annyira ritkán jönnek hozzánk és megyünk mi Fickóra, és nem utolsó sorban, úgy felpakolnak mindig minden kerti és istállói-óli jóval, hogy megérdemlik a bőséges traktát. Most is 3 l házitejjel, másfél l házi tejföllel, egy hosszú szál füstölt kolbásszal, 1 nagy adag karajjal, egy zacskó oldalassal, 1 adag juhtúróval, 2 nagy üveg zakuszkával, 2 üveg birskompóttal, almaízzel, 2 l „fickói forrásvízzel”, azaz házifőzött almapálinkával megrakodva érkeztek, és nem utolsó sorban egy finom ananászos tortát is hoztak. Mindennek tetejébe, némi biznisz fizetségéül, egy mikrohullámú sütővel is megleptek, tudván, hogy a sajátom elromlott. (Emiatt mérges vagyok, mert István megjavította volna a mienket, csak még nem jött el annak az ideje.)

De ha mindez nem is érkezett volna, én úgyis kellőképpen „felkészülve” vártam volna őket. Így született szombaton este 3 adag muffin, és két tepsi kolbászos „borjú”. A többi már tegnap délelőtt készült.

Hogy miért is ez a címe a bejegyzésnek? Hát csak azért, mert mostanában egy nagyon ragályos járvány ütötte fel a fejét itt mifelénk és Magyarország egyes részein. Kinél hosszabb, kinél rövidebb ideig jelentkeznek a tünetek, az intenzitásuk is más-más mindenkinél, és ettől függ, hogy a jelenség akut vagy krónikus formájával állunk szemben. A neve nem más, mint: muffin-láz.:D Így esett, hogy a vendégváráshoz én is muffint terveztem.

Egy adagot már szombaton délelőtt megsütöttem, de azt el is tűntettük nyomban, alig mentettem meg 4 darabot, amit Sárpatakra vittünk. Ezt az adagot Ré receptje szerint sütöttem, azzal a különbséggel, hogy nem tejfölt, hanem tejet tettem bele (kb. 1 pohárnyit) és nem volt rumom, amit hozzáöntöttem volna. De nagyon finom lett így is. Anyósom is dicsérte, sőt, még apósom is megevett egyet, pedig ő és az édesség két külön fogalom. A tetejük is szép lett, a széle nem lett lapos, mert megfogadtam Ré tanácsát és a formák oldalát nem kentem ki. Igenám, de alig tudtam kiszedni őket a formákból! Papírkapszlim (nem is tudtam, hogy ezt így hívják) nem volt, eddig mindig kikentem a formákat. Amíg papírt veszek pedig maradok is ennél. Mert igaz, hogy így nem lesznek a muffinok olyan szépek, de legalább egyszerűen kigurulnak a formából és nem kell őket késsel körbevágnom, kanálnyéllel kikapargatnom. És persze, ezzel a tepsit is össze-vissza karcolnom. Az ízükön úgysem ront semmit a kalap-forma sem!

A többi adagot már csak estefelé-este sütöttem meg, és mindegyik különböző lett. Az egyik szintén csokidarabos volt, de azt a Szilvinél olvasott recept szerint készítettem. Nagyon finom lett, beismerem, de nekem az tűnt a legbonyolultabbnak. Sokkal egyszerűbb, úgy gondolom, amikor csak összedobom külön-külön a száraz és folyékony dolgokat, majd néhány kavarással össze is vegyítem őket. A végeredmény nem sokban különbözik. És még annyit róhatok fel neki, hogy a 12 formához picit kicsi az adag.
A második adag kakaós-fahéjas lett. Ez már saját kreálmány lett, bár alapjaiban Ré receptjét követtem. 10 kanál (kb 20 deka) liszthez 6 kanál cukrot (kb. 12 deka) tettem, 1 kiskanál sütőport, 2 ek. kakaót és 1 ek. fahéjat. Egy másik edényben felvertem 1 tojást, hozzáöntöttem 3-4 ek. olajat és 2 dl tejet, majd összevegyítettem az egészet. Megtöltöttem a formákat kb. háromnegyedig és kb. 20-25 percig sültek.
A harmadik adag mogyorós lett. Még karácsony óta megmaradt némi darált mogyoróm, jó alkalomnak láttam „megszabadulni” tőle. A recept maradt ugyanaz, csak nem került bele kakaó és fahéj, hanem 10 dkg darált mogyoró (azért darabkák is akadtak benne), és tejből 2,5 dl-re volt szükség. A két utolsó adag nem lett olyan szép formájú, mert nem volt türelmem annyit áztatni, majd súrolni a formákat, ezért jól kikentem őket.

A szombat délelőtti adag:



A későbbi végeredmények. Előtérben, természetesen, a szép darabok, azaz, amiknek nem lapos a szélük. Ezek készültek a Szilvi receptje szerint.



1 megjegyzés:

írta...

Először is le a kalappal, hogy volt erőd s türelmed ennyit s ennyifélét sütni :D Nagyon szépek lettek a muffinok is, a kolbászos borjúkkal meg már tudom is, hogy kit fogok megörvendeztetni ;) A muffinokkal kapcsolatban meg úgy látszik, csak a szilikonformára érvényes, hogy vajazás nélkül kipattan belőle a süti, de ahogy mondtad, az ízén a formája úgysem változtat. ;)

2009. február 9., hétfő

Járvány Erdélyben (és máshol is)

Bejegyezte: sedith dátum: 13:54

Tegnap vendégsereg érkezett. Tündiék jöttek, mind az öten. Köztudott:p, hogy őket nem lehet kevés étellel várni, de figyelembe véve, hogy hogyan szokott roskadozni az asztaluk a sok finomságtól, amikor hozzájuk megyünk, nem is akarnám. Annyira ritkán jönnek hozzánk és megyünk mi Fickóra, és nem utolsó sorban, úgy felpakolnak mindig minden kerti és istállói-óli jóval, hogy megérdemlik a bőséges traktát. Most is 3 l házitejjel, másfél l házi tejföllel, egy hosszú szál füstölt kolbásszal, 1 nagy adag karajjal, egy zacskó oldalassal, 1 adag juhtúróval, 2 nagy üveg zakuszkával, 2 üveg birskompóttal, almaízzel, 2 l „fickói forrásvízzel”, azaz házifőzött almapálinkával megrakodva érkeztek, és nem utolsó sorban egy finom ananászos tortát is hoztak. Mindennek tetejébe, némi biznisz fizetségéül, egy mikrohullámú sütővel is megleptek, tudván, hogy a sajátom elromlott. (Emiatt mérges vagyok, mert István megjavította volna a mienket, csak még nem jött el annak az ideje.)

De ha mindez nem is érkezett volna, én úgyis kellőképpen „felkészülve” vártam volna őket. Így született szombaton este 3 adag muffin, és két tepsi kolbászos „borjú”. A többi már tegnap délelőtt készült.

Hogy miért is ez a címe a bejegyzésnek? Hát csak azért, mert mostanában egy nagyon ragályos járvány ütötte fel a fejét itt mifelénk és Magyarország egyes részein. Kinél hosszabb, kinél rövidebb ideig jelentkeznek a tünetek, az intenzitásuk is más-más mindenkinél, és ettől függ, hogy a jelenség akut vagy krónikus formájával állunk szemben. A neve nem más, mint: muffin-láz.:D Így esett, hogy a vendégváráshoz én is muffint terveztem.

Egy adagot már szombaton délelőtt megsütöttem, de azt el is tűntettük nyomban, alig mentettem meg 4 darabot, amit Sárpatakra vittünk. Ezt az adagot Ré receptje szerint sütöttem, azzal a különbséggel, hogy nem tejfölt, hanem tejet tettem bele (kb. 1 pohárnyit) és nem volt rumom, amit hozzáöntöttem volna. De nagyon finom lett így is. Anyósom is dicsérte, sőt, még apósom is megevett egyet, pedig ő és az édesség két külön fogalom. A tetejük is szép lett, a széle nem lett lapos, mert megfogadtam Ré tanácsát és a formák oldalát nem kentem ki. Igenám, de alig tudtam kiszedni őket a formákból! Papírkapszlim (nem is tudtam, hogy ezt így hívják) nem volt, eddig mindig kikentem a formákat. Amíg papírt veszek pedig maradok is ennél. Mert igaz, hogy így nem lesznek a muffinok olyan szépek, de legalább egyszerűen kigurulnak a formából és nem kell őket késsel körbevágnom, kanálnyéllel kikapargatnom. És persze, ezzel a tepsit is össze-vissza karcolnom. Az ízükön úgysem ront semmit a kalap-forma sem!

A többi adagot már csak estefelé-este sütöttem meg, és mindegyik különböző lett. Az egyik szintén csokidarabos volt, de azt a Szilvinél olvasott recept szerint készítettem. Nagyon finom lett, beismerem, de nekem az tűnt a legbonyolultabbnak. Sokkal egyszerűbb, úgy gondolom, amikor csak összedobom külön-külön a száraz és folyékony dolgokat, majd néhány kavarással össze is vegyítem őket. A végeredmény nem sokban különbözik. És még annyit róhatok fel neki, hogy a 12 formához picit kicsi az adag.
A második adag kakaós-fahéjas lett. Ez már saját kreálmány lett, bár alapjaiban Ré receptjét követtem. 10 kanál (kb 20 deka) liszthez 6 kanál cukrot (kb. 12 deka) tettem, 1 kiskanál sütőport, 2 ek. kakaót és 1 ek. fahéjat. Egy másik edényben felvertem 1 tojást, hozzáöntöttem 3-4 ek. olajat és 2 dl tejet, majd összevegyítettem az egészet. Megtöltöttem a formákat kb. háromnegyedig és kb. 20-25 percig sültek.
A harmadik adag mogyorós lett. Még karácsony óta megmaradt némi darált mogyoróm, jó alkalomnak láttam „megszabadulni” tőle. A recept maradt ugyanaz, csak nem került bele kakaó és fahéj, hanem 10 dkg darált mogyoró (azért darabkák is akadtak benne), és tejből 2,5 dl-re volt szükség. A két utolsó adag nem lett olyan szép formájú, mert nem volt türelmem annyit áztatni, majd súrolni a formákat, ezért jól kikentem őket.

A szombat délelőtti adag:



A későbbi végeredmények. Előtérben, természetesen, a szép darabok, azaz, amiknek nem lapos a szélük. Ezek készültek a Szilvi receptje szerint.



1 megjegyzés on "Járvány Erdélyben (és máshol is)"

on 2009. február 9. 16:35 írta...

Először is le a kalappal, hogy volt erőd s türelmed ennyit s ennyifélét sütni :D Nagyon szépek lettek a muffinok is, a kolbászos borjúkkal meg már tudom is, hogy kit fogok megörvendeztetni ;) A muffinokkal kapcsolatban meg úgy látszik, csak a szilikonformára érvényes, hogy vajazás nélkül kipattan belőle a süti, de ahogy mondtad, az ízén a formája úgysem változtat. ;)

Related Posts with Thumbnails