2009. február 7., szombat

Zellerkrémleves


Lányos ebédnek indult. István kiszálláson, gondoltam, csak estére érkezik haza. Végül hamarabb jött és ő is kénytelen volt enni belőle, s bár nem halt bele, tényleg csak arra volt jó, hogy ne haljon éhen a drága. Nem szereti a krémleveseket. Ez van!
Pedig igazán finom volt, legalábbis nekem nagyon ízlett. Kisebbikemnek is kétszer tettem a csészéjébe, Anyu pedig, aki beállt tegnap közénk (’sze csaj ő is), szintén dicsérte. Repetát, igaz, nem kért, de azt hiszem inkább azért nem, hogy ne fogyjon el teljesen. Pedig örültem volna neki, mert akkor már tegnap elmostam volna a főzőedényt. Különben az az érdekessége a tegnapi ebédnek, hogy nem itthon ettük meg, hanem Anyunál. Még délelőtt felmentünk a lányokkal, pakolásztunk, majd én hazajöttem, megfőztem és úgy vittem fel. Igaz, csak ez a leves volt, de bőven elég volt mindenkinek. Jaj, Nagyobbikom meg sem kóstolta, de ő most amúgyis nagyon éhségsztrájkoló periódusában van, és most az az elv működik nálunk, hogy ha kimarad egy étkezés, a következőig nem kap semmit – csak ha mégis szól, hogy éhes. No, csúszott is este a sajtkrémes kenyér és a tükörtojás! (Muszáj ilyen szigorú lennem, különben elnasizná-gyümölcsözné a napot, pedig nincs is itthon ki tudja milyen nasiparadicsom, de müzli, kukoricapehely, egy-egy szelet kalács, keksz, azért akad!)

Szóval zellerkrémleves.

Kicsontozott csirkecomboknak a csontját megfőztem, majd kidobtam, de sajnáltam volna, ha kárbavész az ízük! Közben krumplit (2 nagyobb és egy kisebb), hagymát (egy nagyobbacskának a fele) és zellert (egy nagyobbacskának a háromnegyede) hámoztam, majd ugyanebben a sorrendben beledobtam a fővő vízbe és puhára főztem őket. Picit sóztam is közben. Amikor megfőttek, a vízből leöntöttem egy kicsit és a zöldségeket simára turmixoltam. 2 ek. olajból, 2 csapott ek. lisztből és 2,5 dl tejből besamelt készítettem és belekavartam a zöldségpürébe. A leöntött főzőlével hígítottam fel. Sóztam még és citromlével ízesítettem (De nem savanyítottam!). Tálaláskor egy kiskanál tejfölt tettem egy adaghoz és a tetejét megszórtam pörkölt, sós napraforgómaggal. Eredetileg pirított kenyérkockákat terveztem mellé, szerintem úgy lett volna az igazi, de már nem volt időm rá. Friss kenyérrel is elfogyott.

FÉL ÓRA - 2010.

5 megjegyzés:

Andici írta...

Ezt kívánom már mióta!! :) Nyami!

Andici írta...

Szia, nézz be hozzám, vár rád egy játék :)

írta...

Szintén ezt kívánom már mióta ;) a napokban meg is főzöm. A kérdésedre válaszolva, igen, úgy néz ki jó darabig pesten leszek, most iratkoztam be az elte-re kommunikáció és médiatudományok szakra...szóval tanulni fogok...de jó lenne még vmit dolgozni is mellette, még nem tudom...de szeptemberig még itthon vagyok :)

Mindennapi Manna írta...

Kedves Edith, köszönöm, hogy írtál! A Paszulyon is hozzá lehet szólni, de csak akkor, ha külön megnyitsz egy-egy bejegyzést. Nem jöttünk rá, miért nem ajánlja fel magától:) Én viszont az ímélcímedet nem találom, küldj egy levelet kérlek a mindennapimanna@gmail.com-ra!
A zellerkrémlevest alaplé nélkül szoktam készíteni, a zellernek annyira finom, átható íze van, hogy nekem nem hiányzik semmi más:)

Emmi, Marci, Kati írta...

Juj, de szeretem a krémleveseket! Küldhettél volna egy tányérral! ;)

2009. február 7., szombat

Zellerkrémleves

Bejegyezte: sedith dátum: 7:47

Lányos ebédnek indult. István kiszálláson, gondoltam, csak estére érkezik haza. Végül hamarabb jött és ő is kénytelen volt enni belőle, s bár nem halt bele, tényleg csak arra volt jó, hogy ne haljon éhen a drága. Nem szereti a krémleveseket. Ez van!
Pedig igazán finom volt, legalábbis nekem nagyon ízlett. Kisebbikemnek is kétszer tettem a csészéjébe, Anyu pedig, aki beállt tegnap közénk (’sze csaj ő is), szintén dicsérte. Repetát, igaz, nem kért, de azt hiszem inkább azért nem, hogy ne fogyjon el teljesen. Pedig örültem volna neki, mert akkor már tegnap elmostam volna a főzőedényt. Különben az az érdekessége a tegnapi ebédnek, hogy nem itthon ettük meg, hanem Anyunál. Még délelőtt felmentünk a lányokkal, pakolásztunk, majd én hazajöttem, megfőztem és úgy vittem fel. Igaz, csak ez a leves volt, de bőven elég volt mindenkinek. Jaj, Nagyobbikom meg sem kóstolta, de ő most amúgyis nagyon éhségsztrájkoló periódusában van, és most az az elv működik nálunk, hogy ha kimarad egy étkezés, a következőig nem kap semmit – csak ha mégis szól, hogy éhes. No, csúszott is este a sajtkrémes kenyér és a tükörtojás! (Muszáj ilyen szigorú lennem, különben elnasizná-gyümölcsözné a napot, pedig nincs is itthon ki tudja milyen nasiparadicsom, de müzli, kukoricapehely, egy-egy szelet kalács, keksz, azért akad!)

Szóval zellerkrémleves.

Kicsontozott csirkecomboknak a csontját megfőztem, majd kidobtam, de sajnáltam volna, ha kárbavész az ízük! Közben krumplit (2 nagyobb és egy kisebb), hagymát (egy nagyobbacskának a fele) és zellert (egy nagyobbacskának a háromnegyede) hámoztam, majd ugyanebben a sorrendben beledobtam a fővő vízbe és puhára főztem őket. Picit sóztam is közben. Amikor megfőttek, a vízből leöntöttem egy kicsit és a zöldségeket simára turmixoltam. 2 ek. olajból, 2 csapott ek. lisztből és 2,5 dl tejből besamelt készítettem és belekavartam a zöldségpürébe. A leöntött főzőlével hígítottam fel. Sóztam még és citromlével ízesítettem (De nem savanyítottam!). Tálaláskor egy kiskanál tejfölt tettem egy adaghoz és a tetejét megszórtam pörkölt, sós napraforgómaggal. Eredetileg pirított kenyérkockákat terveztem mellé, szerintem úgy lett volna az igazi, de már nem volt időm rá. Friss kenyérrel is elfogyott.

FÉL ÓRA - 2010.

5 megjegyzés on "Zellerkrémleves"

Andici on 2009. február 7. 10:43 írta...

Ezt kívánom már mióta!! :) Nyami!

Andici on 2009. február 7. 11:38 írta...

Szia, nézz be hozzám, vár rád egy játék :)

on 2009. február 7. 18:20 írta...

Szintén ezt kívánom már mióta ;) a napokban meg is főzöm. A kérdésedre válaszolva, igen, úgy néz ki jó darabig pesten leszek, most iratkoztam be az elte-re kommunikáció és médiatudományok szakra...szóval tanulni fogok...de jó lenne még vmit dolgozni is mellette, még nem tudom...de szeptemberig még itthon vagyok :)

Mindennapi Manna on 2009. február 7. 19:32 írta...

Kedves Edith, köszönöm, hogy írtál! A Paszulyon is hozzá lehet szólni, de csak akkor, ha külön megnyitsz egy-egy bejegyzést. Nem jöttünk rá, miért nem ajánlja fel magától:) Én viszont az ímélcímedet nem találom, küldj egy levelet kérlek a mindennapimanna@gmail.com-ra!
A zellerkrémlevest alaplé nélkül szoktam készíteni, a zellernek annyira finom, átható íze van, hogy nekem nem hiányzik semmi más:)

Emmi, Marci, Kati on 2009. február 9. 21:06 írta...

Juj, de szeretem a krémleveseket! Küldhettél volna egy tányérral! ;)

Related Posts with Thumbnails