2009. március 2., hétfő

„Azért vannak a jóbarátok…”



Nemrég volt egy beszélgetésünk az angol tanfolyamon az internetes ismeretségekről. Azt hiszem, az egyedüli voltam, aki állítottam, hogy igenis, keletkezhetnek a szó legszorosabb értelmében vett barátságok virtuálisan is. Nem állítottam azt akkor sem, hogy nem lehet a dologban egy nagy adag hamisság, csalódás vagy akár hazugság, bántás, de a tapasztalataim azt mutatják, hogy egy ilyen ismeretség alapja lehet egy későbbi igazi barátságnak. Ez már bebizonyosodott nálam.
Természetesen, biztos lesznek olyanok, akikkel soha az életben nem fogok találkozni, így nem tudhatom, hogy a személyes ismeretség „barátságunk” kárára avagy hasznára lenne, de MOST azt mondhatom, hogy VANNAK virtuális barátaim. Igen, barátaim vannak, mert én alavetően optimista és az emberekről jót feltételező valaki vagyok (talán naivitás ez?) és nagyon hiszem, hogy még vannak ilyen emberek a világon. Olyan emberek, akiket rokonléleknek érzek, akivel első pillanattól talál a szó, akikkel hasonló témákról írok, hasonló dolgok foglalkoztatnak, hasonlóakat főzünk, akiktől tanulok egy újabb receptet, egy új trükköt, egy új mondókát, játékot és így ismeretlenül és észrevétlenül is ott vannak a hajlékomban, a mindennapjainkban.

Nagyon jólesik, hogy ennyien gondolnak rám barátként: Gabojsza, akivel nagyjából egyhelyről származunk, és a távolság, meg gondolom, a korkülönbség ellenére is nagyon jól megértjük egymást, akire mindig lehet számítani, ha bajban vagy (blogos ügyekben, egyelőre); Ottis, akinek főztje és blogja csodálatos, energiája pedig, úgy érzem, kifogyhatatlan; , akit fiatal kora ellenére nagyon, de nagyon csodálok és felnézek rá, illetve nagyon remélem, hogy az előtte álló életben sikerül mindent a szíve szerint alakítani, Duende, aki az első olvasóim között volt és mai napig hűséges látogatója blogomnak, és akivel, azt hiszem, A funtineli boszorkányból való idézet „hozott össze”, remélem, hosszú időre, és végül, de nem utolsó sorban a Palacsintás királylány, akivel sok mindenben hasonló mindennapokat élünk két-két, páronként szinte egyidős lányainkkal: ugyanazok a gondok, gondolatok, ugyanazok az (apró) örömök töltik ki napjainkat.
Köszönöm mindannyiótoknak és biztosítlak róla, hogy az érzés kölcsönös!!!

A felsorolásomban viszont nem említem meg őket, hiszen már megtettem.:) És el fogok követni egy szabálytalanságot is: nem 8 embernek, hanem kétszer nyolc embernek adom tovább: egyszerűen képtelenség kiválogatni 8 valakit a két naplóm olvasói közül. Így lesz egy listám a főzős blogos ismerősökkel, barátokkal és egy a napjainkat megörökítő naplón keresztül megismert, szívemhez nőtt emberekkel. Hogy miért éppen ezeket fogom kiválasztani? Hát, mert….

"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."

Gasztro-s listám: a felsorolt 5 ember után jöjjön még:
- Andici, aki bár mostanában ritkábban konyházik és ír, de nagyon finomakat főz, és már akkor megragadott, amikor még nem váltottunk szót egymással;
- Kati, aki szintén két gyereke mellett szakít időt a főzésre, a finom ételekre, és mindig van egy jó szava mindkét naplómban;
- és Égigérő Paszuly, akitől olyan sokat tanulok minden téren, főleg őáltala ismerem meg saját tágabb értelemben vett otthonomat, földemet.

Babaszobás és bloggeres listám; csak neveiket írom, mert velük már régebbi a kapcsolatom és mindannyiuk tudják nagyon jól, hogy miért vagyunk barátok. :)
- Kata
- Szilvi
- Timi
- Virág
- Ágnes
- Anita
- Eszter
- Anicska

De ezenkívül mindenkit annak tekintek, akinek a naplóját rendszeresen olvasom, mégha nem is írok minden alkalommal, minden bejegyzéshez!
Ölelek mindenkit!

11 megjegyzés:

írta...

Jaj, de aranyos vagy! Köszi szépen a kedves szavakat :*

Kistücsök és Anicska írta...

köszi ,hogy rám is gondoltál:))

Mindennapi Manna írta...

Nagyon-nagyon aranyos vagy, köszönöm!

Andici írta...

EZ nagyon jól esett, köszönöm! Szerintem mi fogunk találkozni :) És ez nem fenyegetőzés :)))

duende írta...

Nagyon szépen köszönöm, Edit! Nálam is van egy angyalod! :)

Kistücsök és Anicska írta...

Azt hiszem ,amint lesz sütőm(csak egy villanylapom van,nagy bánatomra),lelkes híve leszek a sütijeidenek.Érdekes,hogy én aki a sütiket se igazán szeretem,mennyire szeretnék sütni.Amint egy kis alkalmam van,barátnőimnél,testvéreimnél azonnal sütök.Addig is,sajna legtöbbször az olvasásnál maradok:(

Palócprovence írta...

Játékba hívlak:
palocprovence.blogspot.com/2009/03/ismet-egy-jatek.html
:))

sedith írta...

Andici, nagyon örülnék neki! És ne vedd fenyegetőzésnek!;):)

sedith írta...

Duende, láttam!;) Meg is említettelek!:)

sedith írta...

Anicska, nálunk sem igazán fogynak a sütik: a férjem nem édesszájú, a lányok még nem igénylik annyira. De én is szeretek sütni és azért néha desszerteket is készítek.
Én most kaptam "új" "aragázt":D, anyósomtól (költözéskor ideadta, amit ő használt, mert az enyém legalább húszesztendős volt) és nagyon örülök, mert valamivel jobb a sütője, mint a másiknak.
Hajrá, sütik!:)

sedith írta...

Palócprovece, köszönöm, igyekszem!:)

2009. március 2., hétfő

„Azért vannak a jóbarátok…”

Bejegyezte: sedith dátum: 10:34


Nemrég volt egy beszélgetésünk az angol tanfolyamon az internetes ismeretségekről. Azt hiszem, az egyedüli voltam, aki állítottam, hogy igenis, keletkezhetnek a szó legszorosabb értelmében vett barátságok virtuálisan is. Nem állítottam azt akkor sem, hogy nem lehet a dologban egy nagy adag hamisság, csalódás vagy akár hazugság, bántás, de a tapasztalataim azt mutatják, hogy egy ilyen ismeretség alapja lehet egy későbbi igazi barátságnak. Ez már bebizonyosodott nálam.
Természetesen, biztos lesznek olyanok, akikkel soha az életben nem fogok találkozni, így nem tudhatom, hogy a személyes ismeretség „barátságunk” kárára avagy hasznára lenne, de MOST azt mondhatom, hogy VANNAK virtuális barátaim. Igen, barátaim vannak, mert én alavetően optimista és az emberekről jót feltételező valaki vagyok (talán naivitás ez?) és nagyon hiszem, hogy még vannak ilyen emberek a világon. Olyan emberek, akiket rokonléleknek érzek, akivel első pillanattól talál a szó, akikkel hasonló témákról írok, hasonló dolgok foglalkoztatnak, hasonlóakat főzünk, akiktől tanulok egy újabb receptet, egy új trükköt, egy új mondókát, játékot és így ismeretlenül és észrevétlenül is ott vannak a hajlékomban, a mindennapjainkban.

Nagyon jólesik, hogy ennyien gondolnak rám barátként: Gabojsza, akivel nagyjából egyhelyről származunk, és a távolság, meg gondolom, a korkülönbség ellenére is nagyon jól megértjük egymást, akire mindig lehet számítani, ha bajban vagy (blogos ügyekben, egyelőre); Ottis, akinek főztje és blogja csodálatos, energiája pedig, úgy érzem, kifogyhatatlan; , akit fiatal kora ellenére nagyon, de nagyon csodálok és felnézek rá, illetve nagyon remélem, hogy az előtte álló életben sikerül mindent a szíve szerint alakítani, Duende, aki az első olvasóim között volt és mai napig hűséges látogatója blogomnak, és akivel, azt hiszem, A funtineli boszorkányból való idézet „hozott össze”, remélem, hosszú időre, és végül, de nem utolsó sorban a Palacsintás királylány, akivel sok mindenben hasonló mindennapokat élünk két-két, páronként szinte egyidős lányainkkal: ugyanazok a gondok, gondolatok, ugyanazok az (apró) örömök töltik ki napjainkat.
Köszönöm mindannyiótoknak és biztosítlak róla, hogy az érzés kölcsönös!!!

A felsorolásomban viszont nem említem meg őket, hiszen már megtettem.:) És el fogok követni egy szabálytalanságot is: nem 8 embernek, hanem kétszer nyolc embernek adom tovább: egyszerűen képtelenség kiválogatni 8 valakit a két naplóm olvasói közül. Így lesz egy listám a főzős blogos ismerősökkel, barátokkal és egy a napjainkat megörökítő naplón keresztül megismert, szívemhez nőtt emberekkel. Hogy miért éppen ezeket fogom kiválasztani? Hát, mert….

"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."

Gasztro-s listám: a felsorolt 5 ember után jöjjön még:
- Andici, aki bár mostanában ritkábban konyházik és ír, de nagyon finomakat főz, és már akkor megragadott, amikor még nem váltottunk szót egymással;
- Kati, aki szintén két gyereke mellett szakít időt a főzésre, a finom ételekre, és mindig van egy jó szava mindkét naplómban;
- és Égigérő Paszuly, akitől olyan sokat tanulok minden téren, főleg őáltala ismerem meg saját tágabb értelemben vett otthonomat, földemet.

Babaszobás és bloggeres listám; csak neveiket írom, mert velük már régebbi a kapcsolatom és mindannyiuk tudják nagyon jól, hogy miért vagyunk barátok. :)
- Kata
- Szilvi
- Timi
- Virág
- Ágnes
- Anita
- Eszter
- Anicska

De ezenkívül mindenkit annak tekintek, akinek a naplóját rendszeresen olvasom, mégha nem is írok minden alkalommal, minden bejegyzéshez!
Ölelek mindenkit!

11 megjegyzés on "„Azért vannak a jóbarátok…”"

on 2009. március 2. 13:29 írta...

Jaj, de aranyos vagy! Köszi szépen a kedves szavakat :*

Kistücsök és Anicska on 2009. március 2. 18:34 írta...

köszi ,hogy rám is gondoltál:))

Mindennapi Manna on 2009. március 2. 21:13 írta...

Nagyon-nagyon aranyos vagy, köszönöm!

Andici on 2009. március 2. 22:55 írta...

EZ nagyon jól esett, köszönöm! Szerintem mi fogunk találkozni :) És ez nem fenyegetőzés :)))

duende on 2009. március 3. 7:58 írta...

Nagyon szépen köszönöm, Edit! Nálam is van egy angyalod! :)

Kistücsök és Anicska on 2009. március 3. 11:39 írta...

Azt hiszem ,amint lesz sütőm(csak egy villanylapom van,nagy bánatomra),lelkes híve leszek a sütijeidenek.Érdekes,hogy én aki a sütiket se igazán szeretem,mennyire szeretnék sütni.Amint egy kis alkalmam van,barátnőimnél,testvéreimnél azonnal sütök.Addig is,sajna legtöbbször az olvasásnál maradok:(

Palócprovence on 2009. március 3. 13:13 írta...

Játékba hívlak:
palocprovence.blogspot.com/2009/03/ismet-egy-jatek.html
:))

sedith on 2009. március 4. 9:19 írta...

Andici, nagyon örülnék neki! És ne vedd fenyegetőzésnek!;):)

sedith on 2009. március 4. 9:19 írta...

Duende, láttam!;) Meg is említettelek!:)

sedith on 2009. március 4. 9:25 írta...

Anicska, nálunk sem igazán fogynak a sütik: a férjem nem édesszájú, a lányok még nem igénylik annyira. De én is szeretek sütni és azért néha desszerteket is készítek.
Én most kaptam "új" "aragázt":D, anyósomtól (költözéskor ideadta, amit ő használt, mert az enyém legalább húszesztendős volt) és nagyon örülök, mert valamivel jobb a sütője, mint a másiknak.
Hajrá, sütik!:)

sedith on 2009. március 4. 9:25 írta...

Palócprovece, köszönöm, igyekszem!:)

Related Posts with Thumbnails