2009. április 8., szerda

Mozaik-vekni


„étteremalakítás”

Ani készítette el ezt (de olyannira egyedül, hogy még a petrezslyemzöldet sem engedte beleszórni), neki is jutott eszébe, hogy milyen finom lenne és főleg milyen jól mutatna. Nagy kedvenc lett a „party”-n, mindenkinek ízlett.

Életemben először 10 éve ettem ilyet, amikor ballagás előtt szerenádozni voltunk az egyik tanárunknál. A felesége ezzel fogadott (többek között). Még akkor megkérdeztem hogyan készül, de soha nem vettem rá magam, hogy elkészítsem. A sors úgy hozta, hogy néhány év múlva az illető tanárfeleség (maga is tanárnő) a húgom osztályfőnöke lett és ahányszor az osztály összejött valamilyen alkalomból, ő mindig elgészítette a töltött veknit. Így aztán Ani is megtanulta és most már el is készítette.

Vettem hozzá két, kb. 60 cm-es veknit, aminek kissé keményebb volt a héja. Ani az oldalánál, hosszában bevágta és a belsejüket kikaparta, kb 1 ujjnyis (kenyér)belet hagyva még a héja körül. Kb. 30 dkg margarint habosra kavart, majd kb. 20 dekányi házi sajtkrémet is belekavart. Sózta, borsozta, majd félretette. A kikapart kenyérbelet jó apróra tépkedte és egy tálba rakta. Vágott hozzá piros és sárga húsú paprikát kockára, 3 szálacska vékony száraz kolbászt karikákra, 1 fej lilahagymát, pár szem fekete olajbogyót, uborkahéjat és petrezselyemzöldet darabolt, majd miután ezeket lazán összeforgatta, hozzátette a kikavart sajtkrémes margarint is. További sóval, borssal, pici pirospaprikával ízesítette és anyni tejfölt tett még hozzá, hogy kissé kemény, de azért jól formázható massza egyen belőle. A vekniket megtöltötte, jól-jól lenyomkodta-préselte, majd zacskóba téve őket, bedugta a fagyasztóba. Néhány óra elég neki, én másnapig tartottam, amikor aztán felszeleteltem. Mire fogysztani kellett, már teljesen kiolvadt és nagyonis élvezhető volt.

EK - 2019/12





1 megjegyzés:

Limara írta...

Hmmm de guszta! Én is gyakran készítem, a locsolkodókat is ezzel szoktam várni! :))

2009. április 8., szerda

Mozaik-vekni

Bejegyezte: sedith dátum: 12:42

„étteremalakítás”

Ani készítette el ezt (de olyannira egyedül, hogy még a petrezslyemzöldet sem engedte beleszórni), neki is jutott eszébe, hogy milyen finom lenne és főleg milyen jól mutatna. Nagy kedvenc lett a „party”-n, mindenkinek ízlett.

Életemben először 10 éve ettem ilyet, amikor ballagás előtt szerenádozni voltunk az egyik tanárunknál. A felesége ezzel fogadott (többek között). Még akkor megkérdeztem hogyan készül, de soha nem vettem rá magam, hogy elkészítsem. A sors úgy hozta, hogy néhány év múlva az illető tanárfeleség (maga is tanárnő) a húgom osztályfőnöke lett és ahányszor az osztály összejött valamilyen alkalomból, ő mindig elgészítette a töltött veknit. Így aztán Ani is megtanulta és most már el is készítette.

Vettem hozzá két, kb. 60 cm-es veknit, aminek kissé keményebb volt a héja. Ani az oldalánál, hosszában bevágta és a belsejüket kikaparta, kb 1 ujjnyis (kenyér)belet hagyva még a héja körül. Kb. 30 dkg margarint habosra kavart, majd kb. 20 dekányi házi sajtkrémet is belekavart. Sózta, borsozta, majd félretette. A kikapart kenyérbelet jó apróra tépkedte és egy tálba rakta. Vágott hozzá piros és sárga húsú paprikát kockára, 3 szálacska vékony száraz kolbászt karikákra, 1 fej lilahagymát, pár szem fekete olajbogyót, uborkahéjat és petrezselyemzöldet darabolt, majd miután ezeket lazán összeforgatta, hozzátette a kikavart sajtkrémes margarint is. További sóval, borssal, pici pirospaprikával ízesítette és anyni tejfölt tett még hozzá, hogy kissé kemény, de azért jól formázható massza egyen belőle. A vekniket megtöltötte, jól-jól lenyomkodta-préselte, majd zacskóba téve őket, bedugta a fagyasztóba. Néhány óra elég neki, én másnapig tartottam, amikor aztán felszeleteltem. Mire fogysztani kellett, már teljesen kiolvadt és nagyonis élvezhető volt.

EK - 2019/12





1 megjegyzés on "Mozaik-vekni"

Limara on 2009. április 8. 18:10 írta...

Hmmm de guszta! Én is gyakran készítem, a locsolkodókat is ezzel szoktam várni! :))

Related Posts with Thumbnails