2009. április 21., kedd

Rakott krumpli

„étteremalakítás”

Mindig tanulunk valamit. A legkülönfélébb helyeken, a legkülönbözőbb emberektől. Sosem voltam az a típus, aki csak az anyja főztjét egye, vagy ha valami nem olyan volt, mint otthon, esetleg meg se kóstolja. Az az örökös kíváncsi, kipróbálós fajta vagyok. Na jó, azért nem hinném, hogy elmennék a kígyóhúsos, patkányos extrémekig. De elkalandozni sem akarok, mert abszolút nem exotikus ételről akarok most írni.

Előtte viszont még annyit szeretnék leírni, hogy még magamnak is érdekes volt, amikor elgondolkodtam, hogy mit hogyan szoktam csinálni, készíteni és főleg, hogy „ki után”. Mert a húsgombóclevest úgy indítom, mint sógornőm és a paradicsomlevest is szeretem úgy, ahogy ő készíti: vékonylaskával, füstölthússal; a lecsót és a csirkepaprikást igyekszem úgy csinálni, mint mama, csak az a baj, hogy sosem találom el olyanra. A nyers csirkezúzát mindig még egyszer átkapargatom, hiába van lehúzva az a belső hártyája, mert a sárpataki Iboly néni is úgy csinálja és logikusnak találtam; a korhelylevest úgy csinálom, mint Édesanyám, de néha az Anyu változatát is elkészítem; a pizzatésztát sokáig Zsuzska szerint gyúrtam, és most is nagyjábóól úgy csinálom, csak most nem nagyon méregetek és még sorolhatnám.

Egyetemista koromban egyszer Melinda hívott meg magához néhány társunkkal együtt és rakott krumplival várt. Olyan rakott krumplit még sosem ettem, pedig abszolút ugyanazok voltak a hozzávalói, mint annak, amit én szoktam, és mégis teljesen más volt, messzemenően finomabb. Azóta szinte mindig így készítem.

Kell hozzá: héjában főtt krumpli, személyenként kb. 3-4 darab, mérettől függően, főtt tojás, fejenként 2 darab és tejföl (minél több) + só.

A főtt krumplikat lereszeljük a nagylyukú reszelőn (én most így szoktam, de azt hiszem nála finomra volt reszelve), a főtt tojásokat az apró lyukú reszelőn nyomjuk le és sózva, tejföllel gazdagon meglocsolva, addig rétegezzük a hozzávalókat, amíg el nem fogynak. Ha sütőben forrósítom össze, akkor az edényt, amibe lerakom, kiolajozom és megszórom morzsával, ha mikróban csinálom, akkor nem teszek semmi pluszot bele.
Hmmm, már megint megkívántam...

5 megjegyzés:

duende írta...

:))

Ajánlom magam! :)

Állítólag az én rakott krumplim is eszméletlen finom. (Rondán dicsekszem, de télleg.)

Ha érdekel, írd be ott fönt bal oldalt a keresőbe, simán csak rakott krumpli. :))

Az amatőr hagyományörző írta...

Én szatmári vagyok , nálunk az anyám csak így készítette!

sedith írta...

Szia, Hagyományörző! Örülök, hogy más is ismeri! Ezek szerint Szatmáron így a hagyományos?

Unknown írta...

Hagyma!Gyulai kolbász,tojás,vaj,tejföl,krumpli,só.Izlés szerint.

sedith írta...

Kedves Ismeretlen!
Biztos ezekkel a hozzávalókkal is nagyon finom!!! :)

Related Posts with Thumbnails

2009. április 21., kedd

Rakott krumpli

„étteremalakítás”

Mindig tanulunk valamit. A legkülönfélébb helyeken, a legkülönbözőbb emberektől. Sosem voltam az a típus, aki csak az anyja főztjét egye, vagy ha valami nem olyan volt, mint otthon, esetleg meg se kóstolja. Az az örökös kíváncsi, kipróbálós fajta vagyok. Na jó, azért nem hinném, hogy elmennék a kígyóhúsos, patkányos extrémekig. De elkalandozni sem akarok, mert abszolút nem exotikus ételről akarok most írni.

Előtte viszont még annyit szeretnék leírni, hogy még magamnak is érdekes volt, amikor elgondolkodtam, hogy mit hogyan szoktam csinálni, készíteni és főleg, hogy „ki után”. Mert a húsgombóclevest úgy indítom, mint sógornőm és a paradicsomlevest is szeretem úgy, ahogy ő készíti: vékonylaskával, füstölthússal; a lecsót és a csirkepaprikást igyekszem úgy csinálni, mint mama, csak az a baj, hogy sosem találom el olyanra. A nyers csirkezúzát mindig még egyszer átkapargatom, hiába van lehúzva az a belső hártyája, mert a sárpataki Iboly néni is úgy csinálja és logikusnak találtam; a korhelylevest úgy csinálom, mint Édesanyám, de néha az Anyu változatát is elkészítem; a pizzatésztát sokáig Zsuzska szerint gyúrtam, és most is nagyjábóól úgy csinálom, csak most nem nagyon méregetek és még sorolhatnám.

Egyetemista koromban egyszer Melinda hívott meg magához néhány társunkkal együtt és rakott krumplival várt. Olyan rakott krumplit még sosem ettem, pedig abszolút ugyanazok voltak a hozzávalói, mint annak, amit én szoktam, és mégis teljesen más volt, messzemenően finomabb. Azóta szinte mindig így készítem.

Kell hozzá: héjában főtt krumpli, személyenként kb. 3-4 darab, mérettől függően, főtt tojás, fejenként 2 darab és tejföl (minél több) + só.

A főtt krumplikat lereszeljük a nagylyukú reszelőn (én most így szoktam, de azt hiszem nála finomra volt reszelve), a főtt tojásokat az apró lyukú reszelőn nyomjuk le és sózva, tejföllel gazdagon meglocsolva, addig rétegezzük a hozzávalókat, amíg el nem fogynak. Ha sütőben forrósítom össze, akkor az edényt, amibe lerakom, kiolajozom és megszórom morzsával, ha mikróban csinálom, akkor nem teszek semmi pluszot bele.
Hmmm, már megint megkívántam...

5 megjegyzés:

duende írta...

:))

Ajánlom magam! :)

Állítólag az én rakott krumplim is eszméletlen finom. (Rondán dicsekszem, de télleg.)

Ha érdekel, írd be ott fönt bal oldalt a keresőbe, simán csak rakott krumpli. :))

Az amatőr hagyományörző írta...

Én szatmári vagyok , nálunk az anyám csak így készítette!

sedith írta...

Szia, Hagyományörző! Örülök, hogy más is ismeri! Ezek szerint Szatmáron így a hagyományos?

Unknown írta...

Hagyma!Gyulai kolbász,tojás,vaj,tejföl,krumpli,só.Izlés szerint.

sedith írta...

Kedves Ismeretlen!
Biztos ezekkel a hozzávalókkal is nagyon finom!!! :)