2009. június 29., hétfő

A húgom eljegyzése

Lejárt ez is. Jó volt, szép volt, fárasztó volt. Igaz, hogy csak az utolsó előtti nap és a Nagy nap volt igazán hajrás, de a két Kicsivel fűszerezve a dolgot, sokkal többnek éreztem ezt az időt. Tulajdonképpen részletekre nem igazán térek ki, most inkább az esemény gasztro-oldalával foglalkozom. Bár megemlítem, hogy a teremdíszítés szinte teljes mértékben a húgom keze munkája, bár unokatestvérünk, Sz. segítsége is sokat jelentett. Én akkor láttam csak, amikor már minden készen volt és tátva maradt a szám. A lehetőségekhez mérten (a terem nem éppen ma volt felújítva, sőt, talán soha nem is volt) maximálisat kihoztak a helyből. A. anyagokat vásárolt, szabtak, varrtak Édesanyámmal, szalvétákat hajtogatott, vázákat, virágokat vett és végül nagyon szép, kellemes hangulatot teremtettek a helyiségben.






Bevallása szerint ez volt a főpróba, az igazi megmérettetés majd az esküvőkor lesz, amikor mindezt kb. 5x ekkora mennyiségben kell megcsinálni és plusz dolgok is hozzájönnek. De erről majd akkor...

Visszatérve az ételekhez...
Nemrég beszámoltam arról, hogy hogyan zajlik mifelénk egy esküvő, azaz, milyen ételeket szoktak felszolgálni. Nos, alapjában a tegnapi menüsor is a lakodalmas vonalat követte, de néhány apró eltérés azért akadt.
Előételként a hagyományos, sokféle aprósággal megrakott tányér volt:



Rajta: tormakrémes sonkatekercs, lenmagos rántott hús, töltött csirkemell (vásárolt), szalámi, rántott, töltött tekercs, túrókrémmel töltött paprikahajó, aprófasírt, sajt, sonkaszelet, sörkolbász, olajbogyó, paradicsomkosárka, paprika és uborkacsíkok.
A sonkatekercset A. készítette úgy, hogy ömlesztett tejfölös sajtkrémet elkevert ecetes tormával és ezzel töltötte meg a sonkaszeleteket. Eredetileg reszelt sárgarépa is járt volna bele, de éjfélkor már nem lehetett a kertbe menni érte, így kimaradt...
A rántott hús hagyományosan készült annyi eltéréssel, hogy a zsemlemorzsába lenmagot is vegyítettünk.
A töltött tekercshez a jól kivert hússzeletekre, amik kb. akkorák voltak, mint két egymás mellé tett tenyér, sajtszeletet fektettünk, a közepére egy piros paprikacsíkot helyeztünk és szorosan feltekertünk. Lisztbe, tojásba és morzsába forgatva, bő olajban, lassan kisütttük. A tányérokra egy-egy fél ilyen tekercs került úgy, hogy a nagy darabokat rézsútosan félbevágták.
A túrókrém hasonlított a körözötthöz, de mégis más volt. Tudva azt, hogy az emberek nagyrésze nem rajong a köménymag ízéért, igyekeztünk minél semlegesebb ízűre készíteni. Így aztán tehéntúró, kevés margarin, só, nagyon apróra vágott piros paprika és petrezselyemzöld került bele. Paprikaszeletekre nyomták rá.
Ezenkívül már csak az aprófasít az, amit előre elkészítettünk, de az hagyományosan készült darálthúsból, fokhagymával, hagymával, minimális áztatott kenyérrel és tojással. Munka még volt a paradicsomkosárkák kivágásával, de az már nem igényelt semmilyen más elkészítést.

Mivel én csak az előételhez valók elkészítésében vettem részt, a további ételek nem tudom, hogyan készültek, illetve nagyjából tudom, de csak „hallomásból”.

A leves finom tejfölös csorba volt, ami nem más, mint egy savanyított, húsos-rizses zöldségleves, amit lestyánnal, tejföllel ízesítenek. Erről fotó nincs.

A főfogásban kétféle hús volt: a bő olajban pirosra sütött egész csirkecombok és a párolt disznószelet. Mindkettőt előző nap készítették elő, pácolták be. A párolt szeleteket pedig – ha jól tudom – zöldségágyon párolták, amit végül turmixoltak a szafttal és azzal locsolták meg a húst. Köretként paprikás petrezselymes újkrumpli volt, illetve párolt mexikói zöldségek. Salátaként pedig paradicsommal díszített reszelt káposzta.




A tortát a menyasszony anyósa hozta (ez a szokás); cukrászdában rendelt, tejszínhabos-meggyes torta volt, és egyáltalán nem mellesleg: isteni!



Az asztalokra vegyessüteményt tettünk, de ez is cukrászdai volt. Az a helyzet, hogy egyszerűen nem éri meg otthon készíteni a süteményeket, mert így olcsóbb is, a munka is szinte nulla (különben jópár nappal előtte neki kell kezdeni) és a mostani melegekben főleg biztonságosabb.

A vacsora bécsi szelet volt párolt rizzsel és dinsztelt káposztával. De ezt sem fényképeztem le. Igaz, itt már találtam hibát. A hús egy picit sósabb volt, mint az nekem kellett volna, bár ettől eltekintve, nagyon finom volt: a hús puha, a bundája pedig jó ropogós. A dinsztelt káposzta is jó volt, a rizs viszont ehetetetlen. Az még hagyján, hogy a gyönyörű hosszúszemű jázminrizset szétfőzték és valami törmelékféleség lett belőle, de oda is kapatták valahogy, mindenesetre, amolyan pirítottgrízszerű íze volt. Sajnos, mert különben nagyon jó lett volna a kombináció.

Ételből, kb. ennyi volt. Italból volt meggylikőr (Angelli Cherry), házi tiszta pálinka, alkoholos és alkoholmentes sör, házibor, szánsavas ásványvíz, kóla, Fanta (narancsos és Madness), illetve szénsavmentes eper-banánízű üdítő. Ezenkívül két kávét is kapott az, aki igényelte, cukorral, tejszínnel, kívánsága szerint.

Kimaradt, persze, a sós rágcsálnivaló, ami ezúttal szezámos-mákos minikeksz, mogyoró, illetve sósperec volt, és a gyümölcsök. A tálakon alma, barack, banán és cseresznye díszelgett.

Hazamenetelkor most sem maradt el a szokásos tortácska és a dobozos sör.

További képek itt.

5 megjegyzés:

Wise Lady írta...

Szívemből gratulálok a jegyespárnak!

Kati írta...

Mi is szeretettel gratulálunk! :-)

Te, Edith, ez biztos, hogy "csak" az eljegyzés volt és nem a lagzi? :-O Nálatok jgy néz ki az "elnézés" ;-)? Hát, "jól kitesztek magatokért", az tuti.

(Engem Tomi elvitt vacsorázni, és akkor este megkaptam a gyűrűt. :-P)

trinity írta...

Én is gratulálok!!
Valóban nagyszabású volt!!!
(Mi is Katihoz hasonló eljegyzést tartottuk csupán...)
Várjuk a lagzit:)))

Judith írta...

En is gratulalok a jegyesparnak! :)

sedith írta...

Köszönöm mindenkinek a gratulációkat! Átadom az illetékeseknek!:)

Hát, ami azt illeti egy eléggé nagy marhaság az ilyen eljegyzés, jó nagy pénzkidobás, meg szerintem sem igazán tartozik másra, mint a két érintettre, de ez van. Valahogy elvárja a közösség vagy tudja fene, mindenesetre, itt ez a hagyományos. Régebb pedig még ajándékot sem volt szokás adni, most legalább kapnak. És igaz, hogy főként pénzt, de így talán jobb is, hiszen mit csinálna majd 3 vasalóval, 2 mikróval, 5 ebédlőkészlettel? "Sajnos", az én eljegyzésem is ilyen volt, de azért mi megtartottuk a magunk eljegyzését kettesben is.:D Alig jártunk féléve, amikor "eljegyeztük" egymást, a nyilvános eljegyzésre és az esküvőre pedig 5 és fél év után került sor.

Ja, amúgy az a kb. 40 személy, aki ottvolt a húgomék eljegyzésén, az a szűk család: a szülőkön, nagyszülőkön és Édesanyám testvére családján kívül csakis a két fiatal tetvérei és azok családjai voltak. Népes a család. :)

Puszi mindenkinek!

2009. június 29., hétfő

A húgom eljegyzése

Bejegyezte: sedith dátum: 14:55
Lejárt ez is. Jó volt, szép volt, fárasztó volt. Igaz, hogy csak az utolsó előtti nap és a Nagy nap volt igazán hajrás, de a két Kicsivel fűszerezve a dolgot, sokkal többnek éreztem ezt az időt. Tulajdonképpen részletekre nem igazán térek ki, most inkább az esemény gasztro-oldalával foglalkozom. Bár megemlítem, hogy a teremdíszítés szinte teljes mértékben a húgom keze munkája, bár unokatestvérünk, Sz. segítsége is sokat jelentett. Én akkor láttam csak, amikor már minden készen volt és tátva maradt a szám. A lehetőségekhez mérten (a terem nem éppen ma volt felújítva, sőt, talán soha nem is volt) maximálisat kihoztak a helyből. A. anyagokat vásárolt, szabtak, varrtak Édesanyámmal, szalvétákat hajtogatott, vázákat, virágokat vett és végül nagyon szép, kellemes hangulatot teremtettek a helyiségben.






Bevallása szerint ez volt a főpróba, az igazi megmérettetés majd az esküvőkor lesz, amikor mindezt kb. 5x ekkora mennyiségben kell megcsinálni és plusz dolgok is hozzájönnek. De erről majd akkor...

Visszatérve az ételekhez...
Nemrég beszámoltam arról, hogy hogyan zajlik mifelénk egy esküvő, azaz, milyen ételeket szoktak felszolgálni. Nos, alapjában a tegnapi menüsor is a lakodalmas vonalat követte, de néhány apró eltérés azért akadt.
Előételként a hagyományos, sokféle aprósággal megrakott tányér volt:



Rajta: tormakrémes sonkatekercs, lenmagos rántott hús, töltött csirkemell (vásárolt), szalámi, rántott, töltött tekercs, túrókrémmel töltött paprikahajó, aprófasírt, sajt, sonkaszelet, sörkolbász, olajbogyó, paradicsomkosárka, paprika és uborkacsíkok.
A sonkatekercset A. készítette úgy, hogy ömlesztett tejfölös sajtkrémet elkevert ecetes tormával és ezzel töltötte meg a sonkaszeleteket. Eredetileg reszelt sárgarépa is járt volna bele, de éjfélkor már nem lehetett a kertbe menni érte, így kimaradt...
A rántott hús hagyományosan készült annyi eltéréssel, hogy a zsemlemorzsába lenmagot is vegyítettünk.
A töltött tekercshez a jól kivert hússzeletekre, amik kb. akkorák voltak, mint két egymás mellé tett tenyér, sajtszeletet fektettünk, a közepére egy piros paprikacsíkot helyeztünk és szorosan feltekertünk. Lisztbe, tojásba és morzsába forgatva, bő olajban, lassan kisütttük. A tányérokra egy-egy fél ilyen tekercs került úgy, hogy a nagy darabokat rézsútosan félbevágták.
A túrókrém hasonlított a körözötthöz, de mégis más volt. Tudva azt, hogy az emberek nagyrésze nem rajong a köménymag ízéért, igyekeztünk minél semlegesebb ízűre készíteni. Így aztán tehéntúró, kevés margarin, só, nagyon apróra vágott piros paprika és petrezselyemzöld került bele. Paprikaszeletekre nyomták rá.
Ezenkívül már csak az aprófasít az, amit előre elkészítettünk, de az hagyományosan készült darálthúsból, fokhagymával, hagymával, minimális áztatott kenyérrel és tojással. Munka még volt a paradicsomkosárkák kivágásával, de az már nem igényelt semmilyen más elkészítést.

Mivel én csak az előételhez valók elkészítésében vettem részt, a további ételek nem tudom, hogyan készültek, illetve nagyjából tudom, de csak „hallomásból”.

A leves finom tejfölös csorba volt, ami nem más, mint egy savanyított, húsos-rizses zöldségleves, amit lestyánnal, tejföllel ízesítenek. Erről fotó nincs.

A főfogásban kétféle hús volt: a bő olajban pirosra sütött egész csirkecombok és a párolt disznószelet. Mindkettőt előző nap készítették elő, pácolták be. A párolt szeleteket pedig – ha jól tudom – zöldségágyon párolták, amit végül turmixoltak a szafttal és azzal locsolták meg a húst. Köretként paprikás petrezselymes újkrumpli volt, illetve párolt mexikói zöldségek. Salátaként pedig paradicsommal díszített reszelt káposzta.




A tortát a menyasszony anyósa hozta (ez a szokás); cukrászdában rendelt, tejszínhabos-meggyes torta volt, és egyáltalán nem mellesleg: isteni!



Az asztalokra vegyessüteményt tettünk, de ez is cukrászdai volt. Az a helyzet, hogy egyszerűen nem éri meg otthon készíteni a süteményeket, mert így olcsóbb is, a munka is szinte nulla (különben jópár nappal előtte neki kell kezdeni) és a mostani melegekben főleg biztonságosabb.

A vacsora bécsi szelet volt párolt rizzsel és dinsztelt káposztával. De ezt sem fényképeztem le. Igaz, itt már találtam hibát. A hús egy picit sósabb volt, mint az nekem kellett volna, bár ettől eltekintve, nagyon finom volt: a hús puha, a bundája pedig jó ropogós. A dinsztelt káposzta is jó volt, a rizs viszont ehetetetlen. Az még hagyján, hogy a gyönyörű hosszúszemű jázminrizset szétfőzték és valami törmelékféleség lett belőle, de oda is kapatták valahogy, mindenesetre, amolyan pirítottgrízszerű íze volt. Sajnos, mert különben nagyon jó lett volna a kombináció.

Ételből, kb. ennyi volt. Italból volt meggylikőr (Angelli Cherry), házi tiszta pálinka, alkoholos és alkoholmentes sör, házibor, szánsavas ásványvíz, kóla, Fanta (narancsos és Madness), illetve szénsavmentes eper-banánízű üdítő. Ezenkívül két kávét is kapott az, aki igényelte, cukorral, tejszínnel, kívánsága szerint.

Kimaradt, persze, a sós rágcsálnivaló, ami ezúttal szezámos-mákos minikeksz, mogyoró, illetve sósperec volt, és a gyümölcsök. A tálakon alma, barack, banán és cseresznye díszelgett.

Hazamenetelkor most sem maradt el a szokásos tortácska és a dobozos sör.

További képek itt.

5 megjegyzés on "A húgom eljegyzése"

Wise Lady on 2009. június 29. 20:36 írta...

Szívemből gratulálok a jegyespárnak!

Kati on 2009. június 29. 22:26 írta...

Mi is szeretettel gratulálunk! :-)

Te, Edith, ez biztos, hogy "csak" az eljegyzés volt és nem a lagzi? :-O Nálatok jgy néz ki az "elnézés" ;-)? Hát, "jól kitesztek magatokért", az tuti.

(Engem Tomi elvitt vacsorázni, és akkor este megkaptam a gyűrűt. :-P)

trinity on 2009. június 30. 2:19 írta...

Én is gratulálok!!
Valóban nagyszabású volt!!!
(Mi is Katihoz hasonló eljegyzést tartottuk csupán...)
Várjuk a lagzit:)))

Judith on 2009. június 30. 3:59 írta...

En is gratulalok a jegyesparnak! :)

sedith on 2009. június 30. 8:23 írta...

Köszönöm mindenkinek a gratulációkat! Átadom az illetékeseknek!:)

Hát, ami azt illeti egy eléggé nagy marhaság az ilyen eljegyzés, jó nagy pénzkidobás, meg szerintem sem igazán tartozik másra, mint a két érintettre, de ez van. Valahogy elvárja a közösség vagy tudja fene, mindenesetre, itt ez a hagyományos. Régebb pedig még ajándékot sem volt szokás adni, most legalább kapnak. És igaz, hogy főként pénzt, de így talán jobb is, hiszen mit csinálna majd 3 vasalóval, 2 mikróval, 5 ebédlőkészlettel? "Sajnos", az én eljegyzésem is ilyen volt, de azért mi megtartottuk a magunk eljegyzését kettesben is.:D Alig jártunk féléve, amikor "eljegyeztük" egymást, a nyilvános eljegyzésre és az esküvőre pedig 5 és fél év után került sor.

Ja, amúgy az a kb. 40 személy, aki ottvolt a húgomék eljegyzésén, az a szűk család: a szülőkön, nagyszülőkön és Édesanyám testvére családján kívül csakis a két fiatal tetvérei és azok családjai voltak. Népes a család. :)

Puszi mindenkinek!

Related Posts with Thumbnails