2009. június 24., szerda

Lángos

„Hajdúk és vitézek! Hamar szaladjatok:
legkisebb fiamnak koronát hozzatok.
Vállára palástot, selymet, tulipántost,
a markába pedig libazsíros lángost!”
(Móra Ferenc: Dióbél királyfi)

Ezek a sorok most is fülemben csengenek, nem tudom, hányadikos lehettem, amikor az iskolában eljátszottuk ezt a darabot és én voltam a király. Hogy miért nem egy fiú osztálytársam lett kiválasztva a szerepre, nem tudom, csak arra emlékszem, hogy nagyon sokszor és sok helyen bemutattuk és nagy sikerünk volt. És még az is előttem van, amint „fiaim” a nyílvesszőiket igazgatják, hogy azok majd esetlenül és bután teljesen másfelé vegyék az irányt, mint merre ők szerették volna... No, de nem ez a lényeg, hanem az a „libazsíros lángos”. Akkoriban azt sem tudtam, mi fán terem, eszik-e vagy isszák, merthát az egy dolog, hogy libazsír, amit ha a markodba veszel, elfolyhat, de mégis ottvan, de más dolog, hogy valami lángolót veszel egyenesen a markodba! Hát jutalom az ilyen, hogy a király a legkisebb, legdrágább fiának megégeti „lánggal” a markát? Azért sejthettem, hogy nem ilyen egyszerű a dolog, mert nem mertem, szégyelltem megkérdezni a tanító nénit, mi is az a lángos.

Most már tudom, mégis, elég ritkán készítem. Mióta gyerekeim vannak, nem is csináltam, aztán tegnap valahogy mégis eszembe jutott. Van egy receptem, de azt hiszem, nem éppen ez az igazi. Aszerint készítettem és nem mondom, hogy nem volt finom, de valami könnyedebbre vágytam volna, ez pedig elég masszív tésztájú lángos volt! Azért elfogyott rendesen, pedig csak én és 3 gyerek evett belőle. Na jó, és a szomszédba is ment két darab „kötelező”:D kóstolónak.:)



Hozzávalók:
50 dkg liszt, 2,5 dkg élesztő, 1 tojás, 3,5-4 dl joghurt, 1 tk. cukor, 1 tk só.

Elkészítés: A lisztet tálba tettem. Úgy mértem ki a félkilót, hogy tettem bele búzakorpát is annyit, amennyit 3x jól meg tudtam markolni. Rászórtam a sót. Az aludttejet (mert joghurt helyett azzal csináltam) meglangyosítottam, egy részét pedig elkevertem a cukorral és az élesztővel, majd ráöntöttem a lisztre. A tojást felvertem és azt is odaöntöttem, majd a többi aludtej segítségével jól összegyúrtam. Inkább lágy, mint keményebb tészta lett. (A formázásnál állandóan liszteztem a kezemet, hogy ne ragadjon.) Végül kb. 35 percet kelesztettem (lehet, tovább kellett volna), mert már vacsoraidő volt, nem késlekedhettem tovább. Olajat forrósítottam, lisztezett kézzel darabokat tépkedtem ki a tésztából, amit először kissé labdaszerűre gömbölyítettem, majd jól ellapítottam- megnyomogattam, amíg szép „csipkés” lett a széle (mindezt kézben) és szép pirosra sütöttem. Végül némelyikre azon forrón sajtot reszeltem, illetve volt, amit meghagytam simán. A gyerekek sima tejfölt mártogattak vele, én pedig fokhagymával ízesítettem a magam tejfölét. Később a csajok cukorba is mártogatták.

8 megjegyzés:

Renáta baba írta...

Én joghurt helyett tejfölt tettem és csuda finom volt!!Szerintem elég könnyű volt a tésztája!

sedith írta...

Eszter, a többi meg ugyanaz volt? Mert nekem eléggé zsíros volt a tej, amit használtam, nem volt leszedve a föle. De végülis mindegy, mert finom volt, K. mára is rendelt "lángolóst"!:)
Puszi

Wise Lady írta...

Szerintem a lángosba nem kell se tejföl, se tojás, se joghurt, a legegyszerűbb sima kenyértésztából az igazi. Mégpedig a lassan kelt, esetleg kovásszal készített tészta. Olyan finom, könnyű, hólyagos lángost lehet abból húzni, hogy na. Próbáld ki egyszer.

Kati írta...

Jujj, de imádjuk!!!! Joghurttal, tejföllel... mindegy. Én viszont a lehető "legolcsóbb"(és így egyáltalán nem lesz zsíros) verziót készítem: élesztő, liszt, só, víz) ;-).
Ide nem jut egy-két "kötelező" kóstoló? :-P

trinity írta...

Szia Edit,
én bevallom, a lángossütés anyukám reszortja....
Ha akarod, szívesen elkérem tőle a kefires lángos receptjét-szerintem fenomenális!!!
Szóval véleményem szerint a lángosok közt van helye az ilyen "tejtermékeseknek"is!
(Mellesleg a tészta egy hétig eláll a hűtőben-bármikor tudsz belőle sütni, ha kedved tartja!!!

sedith írta...

Wise Lady, eljött az "egyszer"! Ha elolvasod a Lángos 2.-t, választ adtam arra, amit ide írtál!:D Köszi-köszi-köszi. :)

sedith írta...

Kati, bár írtál volna hamarabb róla. Te már tudtad a "titkot" ezek szerint!:)
A mostaniból még jut néhány kötelező, de szerntem azok is kötelezően be lesznek kebelezve reggelire, csak keljen fel a "gyereksereg"!:D

sedith írta...

Trinity, mindenképpen kérem a receptet. Tudod, ahány nyelvet beszélsz, annyiféle ember vagy! Na, hát így az ételekkel is: minél többféleképpen tudsz valamit elkészíteni, annál jobb, nem? Megköszönném, ha elküldenéd!:) Előre is köszönöm!:)

2009. június 24., szerda

Lángos

Bejegyezte: sedith dátum: 9:59
„Hajdúk és vitézek! Hamar szaladjatok:
legkisebb fiamnak koronát hozzatok.
Vállára palástot, selymet, tulipántost,
a markába pedig libazsíros lángost!”
(Móra Ferenc: Dióbél királyfi)

Ezek a sorok most is fülemben csengenek, nem tudom, hányadikos lehettem, amikor az iskolában eljátszottuk ezt a darabot és én voltam a király. Hogy miért nem egy fiú osztálytársam lett kiválasztva a szerepre, nem tudom, csak arra emlékszem, hogy nagyon sokszor és sok helyen bemutattuk és nagy sikerünk volt. És még az is előttem van, amint „fiaim” a nyílvesszőiket igazgatják, hogy azok majd esetlenül és bután teljesen másfelé vegyék az irányt, mint merre ők szerették volna... No, de nem ez a lényeg, hanem az a „libazsíros lángos”. Akkoriban azt sem tudtam, mi fán terem, eszik-e vagy isszák, merthát az egy dolog, hogy libazsír, amit ha a markodba veszel, elfolyhat, de mégis ottvan, de más dolog, hogy valami lángolót veszel egyenesen a markodba! Hát jutalom az ilyen, hogy a király a legkisebb, legdrágább fiának megégeti „lánggal” a markát? Azért sejthettem, hogy nem ilyen egyszerű a dolog, mert nem mertem, szégyelltem megkérdezni a tanító nénit, mi is az a lángos.

Most már tudom, mégis, elég ritkán készítem. Mióta gyerekeim vannak, nem is csináltam, aztán tegnap valahogy mégis eszembe jutott. Van egy receptem, de azt hiszem, nem éppen ez az igazi. Aszerint készítettem és nem mondom, hogy nem volt finom, de valami könnyedebbre vágytam volna, ez pedig elég masszív tésztájú lángos volt! Azért elfogyott rendesen, pedig csak én és 3 gyerek evett belőle. Na jó, és a szomszédba is ment két darab „kötelező”:D kóstolónak.:)



Hozzávalók:
50 dkg liszt, 2,5 dkg élesztő, 1 tojás, 3,5-4 dl joghurt, 1 tk. cukor, 1 tk só.

Elkészítés: A lisztet tálba tettem. Úgy mértem ki a félkilót, hogy tettem bele búzakorpát is annyit, amennyit 3x jól meg tudtam markolni. Rászórtam a sót. Az aludttejet (mert joghurt helyett azzal csináltam) meglangyosítottam, egy részét pedig elkevertem a cukorral és az élesztővel, majd ráöntöttem a lisztre. A tojást felvertem és azt is odaöntöttem, majd a többi aludtej segítségével jól összegyúrtam. Inkább lágy, mint keményebb tészta lett. (A formázásnál állandóan liszteztem a kezemet, hogy ne ragadjon.) Végül kb. 35 percet kelesztettem (lehet, tovább kellett volna), mert már vacsoraidő volt, nem késlekedhettem tovább. Olajat forrósítottam, lisztezett kézzel darabokat tépkedtem ki a tésztából, amit először kissé labdaszerűre gömbölyítettem, majd jól ellapítottam- megnyomogattam, amíg szép „csipkés” lett a széle (mindezt kézben) és szép pirosra sütöttem. Végül némelyikre azon forrón sajtot reszeltem, illetve volt, amit meghagytam simán. A gyerekek sima tejfölt mártogattak vele, én pedig fokhagymával ízesítettem a magam tejfölét. Később a csajok cukorba is mártogatták.

8 megjegyzés on "Lángos"

Renáta baba on 2009. június 24. 12:15 írta...

Én joghurt helyett tejfölt tettem és csuda finom volt!!Szerintem elég könnyű volt a tésztája!

sedith on 2009. június 24. 13:23 írta...

Eszter, a többi meg ugyanaz volt? Mert nekem eléggé zsíros volt a tej, amit használtam, nem volt leszedve a föle. De végülis mindegy, mert finom volt, K. mára is rendelt "lángolóst"!:)
Puszi

Wise Lady on 2009. június 24. 15:07 írta...

Szerintem a lángosba nem kell se tejföl, se tojás, se joghurt, a legegyszerűbb sima kenyértésztából az igazi. Mégpedig a lassan kelt, esetleg kovásszal készített tészta. Olyan finom, könnyű, hólyagos lángost lehet abból húzni, hogy na. Próbáld ki egyszer.

Kati on 2009. június 24. 21:35 írta...

Jujj, de imádjuk!!!! Joghurttal, tejföllel... mindegy. Én viszont a lehető "legolcsóbb"(és így egyáltalán nem lesz zsíros) verziót készítem: élesztő, liszt, só, víz) ;-).
Ide nem jut egy-két "kötelező" kóstoló? :-P

trinity on 2009. június 25. 1:50 írta...

Szia Edit,
én bevallom, a lángossütés anyukám reszortja....
Ha akarod, szívesen elkérem tőle a kefires lángos receptjét-szerintem fenomenális!!!
Szóval véleményem szerint a lángosok közt van helye az ilyen "tejtermékeseknek"is!
(Mellesleg a tészta egy hétig eláll a hűtőben-bármikor tudsz belőle sütni, ha kedved tartja!!!

sedith on 2009. június 25. 8:15 írta...

Wise Lady, eljött az "egyszer"! Ha elolvasod a Lángos 2.-t, választ adtam arra, amit ide írtál!:D Köszi-köszi-köszi. :)

sedith on 2009. június 25. 8:16 írta...

Kati, bár írtál volna hamarabb róla. Te már tudtad a "titkot" ezek szerint!:)
A mostaniból még jut néhány kötelező, de szerntem azok is kötelezően be lesznek kebelezve reggelire, csak keljen fel a "gyereksereg"!:D

sedith on 2009. június 25. 8:18 írta...

Trinity, mindenképpen kérem a receptet. Tudod, ahány nyelvet beszélsz, annyiféle ember vagy! Na, hát így az ételekkel is: minél többféleképpen tudsz valamit elkészíteni, annál jobb, nem? Megköszönném, ha elküldenéd!:) Előre is köszönöm!:)

Related Posts with Thumbnails