2009. augusztus 7., péntek

Málnás-áfonyás fagylalt nyaralás-módra



Amikor megpillantottuk a hatalmas áfonyásokat, nem akartunk hinni a szemünknek. Valamivel korábban is találtunk néhány cserjefoltot, ahol tudtunk pár szem áfonyát csemegézni, de ami ittvolt, az minden képzeletünket fölülmúlta. Én láttam áfonyást, de ilyet még nem: jónéhány méter távolságból, az autóból is láttuk, hogyan virítanak a jókora fekete szemek. Meg is álltunk habzsolni néhány marékkal. A dolognak viszont volt két hátulütője: abszolút nem készültünk fel áfonyászásra, tehát nem volt semmi, amiben meggyűjthettük volna - kivéve a hasunk:D - illetve, a cserjés egy eléggé meredek oldalon volt, amit egy hatalmas, frissen ásott (tehát eléggé málló oldalú) árok határolt. Azért kikecmeregtünk valahogy az oldalba és amíg félre nem állt a hasunk a sok áfonyától, le sem jöttünk onnan. (Szerencsére senkinél sem okozott gondot a későbbiekben.:D)
Kisebbikem olyan ügyesen csipegette a szemeket! Egyik kezével megfogta a leveleket, a két ujjával pedig, mnit egy csipesszel, úgy ragadta meg őket. Leült a földre és végig csemegézett. Volt is sírás, amikor lejöttünk onnan! Ilyen szép, természetesen-rúzsozott volt a szája:



De a többiek sem voltak különbek:



A közeledő este és a még megtenni való út nagyon sürgetett. Az úton továbbhaladva viszont nem tehettük meg, hogy ne használjuk ki az egyik oldal-adta lehetőségeket: málnát szedni. Annyi bokor és rajtuk annyi málna volt, hogy szintén elcsodálkoztam. És méghozzá milyen málna! Nem túl nagyszeműek, de pirosaaaak és főleg édeseeeeek!!! A lennmaradó anyósomnak „kiadtam a parancsot”:D: nem tudom honnan és mit, de kerítsen elő valamit a csomagtartóból, amiben haza is vihetünk a málnából. Végül két kis műanyagzacskót talált, azokat féligen felül megtöltöttük.

Útközben jutott eszébe Férjecskémnek, hogy fagyit szeretne enni ezekből a gyümölcsökből. (Jaj, azért gyümölcsök, mert a málnásban is találtam néhány áfonyásfoltot, ahol tudtam pár szem fekete bogyót is szedni.) Amint pedig Szentegyháza utcáin kanyarogtunk észrevettünk egy nagyobb üzletet, ahol sikerült tejszínt venni. Igaz, hogy növényi volt, de megtette. Tejet már nem kaptunk. Végül, továbbhaladva, kb. a harmadik boltban sikerült tejet venni, az is dobozos UHT volt, (falu lévén, szinte mindenkinek tehene van, vagy házi tejet vásárol a szomszédtól, rokontól), és szörnyen tejpor ízű, de más híján az is megtette.

Hazaérkezve hozzáláttam a fagyikészítéshez. A lehetőségekhez mérten (pl. habverő nélkül) készítettem. Előszöris 5 tojást szétválasztottam és a sárágájákat elkevertem 30 dkg cukorral. Tekintve, hogy a tejszín édesített volt, kissé sok volt ez a cukor, de azért finom lett, ellensúlyozta a gyümölcsök savanykássága. Végül felöntöttem kb. 9 dl tejjel és állandóan kevergetve addig forraltam, amíg kissé besűrűsödött. Hideg vízbe állítva az edényt, gyorsan lehűtöttem. A tejszínt két villa segítségével addig kevergettem-vertem, amíg valamennyire megkeményedett, de nem volt felverve teljesen, csak éppen „volt tartása”. Összevegyítettem a kihűlt tojásos tejjel, majd óvatosan belekavartam a gyümölcsök felét. Csak úgy, egészben hagyva őket, hogy maga a fagyi ne színeződjön el. Egy műanyag dobozba töltöttük, a fagyasztóba tettük és néhányszor megkavargatva, hagytuk megfagyni. Mivel este, és elég későn állítottam össze, a legelső kavarás csak reggel volt, de akkor még nem volt teljesen átfagyva, úgyhogy ez nem volt gond. Végül ebéd után ettünk belőle, bőven megszórva további friss gyömölccsel is. Bár Férjecském úgy képzelte, hogy egy rózsaszín masszát teszek majd elébe (pürésítve benne a gyümölcsöt), azért megette az utolsó falatig az adagját, sőt, még repetát is kért belőle. Végül még egyszer mindenki jól lakott, akkora volt az adag.

EK - 2011/7





(Érdemes megfigyelni, hogy a kanálban milyen gyönyörűen tükröződött az égbolt.)

6 megjegyzés:

BeckZsu írta...

Hát ezért most nagyon irigykedem, nem annyira a fagyi, inkább a gyümölcs miatt ;)

sedith írta...

Zsu, most már én is csak irigykedem miattuk.:P Jó lenne még legalább egy marékkal belőlük!:)

duende írta...

Tényleg ott az ég! :)
Hm... macit játszottatok... :))
Én is imádom a málnát. az áfonyát csak lekvárnak - nekem nagyon fanyar.
A fagyid nagyon csábitó! :))

Kati írta...

Nagyon ügyes vagy! Én nem tudnék "csak úgy "fagyit csinálni. :-$
Az égbolt gyönyörű! MIntha szándékosan fotóztad volna így. :-)

sedith írta...

Duende, jó ez a maci-játék. :D Mármint jó volt nagyon. Nekem ízlik nyersen is, de milyen jó is lett volna, ha lekvárnak való mennyiséget tudtunk volna szedni. Ahhoz viszont nem volt "fésű"-nk. (Célszerszám direkt áfonyaszedéshez.)
Köszi a dicséretet.:)

sedith írta...

Kati, hogy érted, hoyg "csak úgy"? Mármint recept nélkül? Hát, múltkoriban készítettem itthon is egyet és nagyjából emlékeztem a menetére, de ha nem így lett volna, én akkor is belevágok. Nálam iylesmi nem akadály!:)

2009. augusztus 7., péntek

Málnás-áfonyás fagylalt nyaralás-módra

Bejegyezte: sedith dátum: 9:22


Amikor megpillantottuk a hatalmas áfonyásokat, nem akartunk hinni a szemünknek. Valamivel korábban is találtunk néhány cserjefoltot, ahol tudtunk pár szem áfonyát csemegézni, de ami ittvolt, az minden képzeletünket fölülmúlta. Én láttam áfonyást, de ilyet még nem: jónéhány méter távolságból, az autóból is láttuk, hogyan virítanak a jókora fekete szemek. Meg is álltunk habzsolni néhány marékkal. A dolognak viszont volt két hátulütője: abszolút nem készültünk fel áfonyászásra, tehát nem volt semmi, amiben meggyűjthettük volna - kivéve a hasunk:D - illetve, a cserjés egy eléggé meredek oldalon volt, amit egy hatalmas, frissen ásott (tehát eléggé málló oldalú) árok határolt. Azért kikecmeregtünk valahogy az oldalba és amíg félre nem állt a hasunk a sok áfonyától, le sem jöttünk onnan. (Szerencsére senkinél sem okozott gondot a későbbiekben.:D)
Kisebbikem olyan ügyesen csipegette a szemeket! Egyik kezével megfogta a leveleket, a két ujjával pedig, mnit egy csipesszel, úgy ragadta meg őket. Leült a földre és végig csemegézett. Volt is sírás, amikor lejöttünk onnan! Ilyen szép, természetesen-rúzsozott volt a szája:



De a többiek sem voltak különbek:



A közeledő este és a még megtenni való út nagyon sürgetett. Az úton továbbhaladva viszont nem tehettük meg, hogy ne használjuk ki az egyik oldal-adta lehetőségeket: málnát szedni. Annyi bokor és rajtuk annyi málna volt, hogy szintén elcsodálkoztam. És méghozzá milyen málna! Nem túl nagyszeműek, de pirosaaaak és főleg édeseeeeek!!! A lennmaradó anyósomnak „kiadtam a parancsot”:D: nem tudom honnan és mit, de kerítsen elő valamit a csomagtartóból, amiben haza is vihetünk a málnából. Végül két kis műanyagzacskót talált, azokat féligen felül megtöltöttük.

Útközben jutott eszébe Férjecskémnek, hogy fagyit szeretne enni ezekből a gyümölcsökből. (Jaj, azért gyümölcsök, mert a málnásban is találtam néhány áfonyásfoltot, ahol tudtam pár szem fekete bogyót is szedni.) Amint pedig Szentegyháza utcáin kanyarogtunk észrevettünk egy nagyobb üzletet, ahol sikerült tejszínt venni. Igaz, hogy növényi volt, de megtette. Tejet már nem kaptunk. Végül, továbbhaladva, kb. a harmadik boltban sikerült tejet venni, az is dobozos UHT volt, (falu lévén, szinte mindenkinek tehene van, vagy házi tejet vásárol a szomszédtól, rokontól), és szörnyen tejpor ízű, de más híján az is megtette.

Hazaérkezve hozzáláttam a fagyikészítéshez. A lehetőségekhez mérten (pl. habverő nélkül) készítettem. Előszöris 5 tojást szétválasztottam és a sárágájákat elkevertem 30 dkg cukorral. Tekintve, hogy a tejszín édesített volt, kissé sok volt ez a cukor, de azért finom lett, ellensúlyozta a gyümölcsök savanykássága. Végül felöntöttem kb. 9 dl tejjel és állandóan kevergetve addig forraltam, amíg kissé besűrűsödött. Hideg vízbe állítva az edényt, gyorsan lehűtöttem. A tejszínt két villa segítségével addig kevergettem-vertem, amíg valamennyire megkeményedett, de nem volt felverve teljesen, csak éppen „volt tartása”. Összevegyítettem a kihűlt tojásos tejjel, majd óvatosan belekavartam a gyümölcsök felét. Csak úgy, egészben hagyva őket, hogy maga a fagyi ne színeződjön el. Egy műanyag dobozba töltöttük, a fagyasztóba tettük és néhányszor megkavargatva, hagytuk megfagyni. Mivel este, és elég későn állítottam össze, a legelső kavarás csak reggel volt, de akkor még nem volt teljesen átfagyva, úgyhogy ez nem volt gond. Végül ebéd után ettünk belőle, bőven megszórva további friss gyömölccsel is. Bár Férjecském úgy képzelte, hogy egy rózsaszín masszát teszek majd elébe (pürésítve benne a gyümölcsöt), azért megette az utolsó falatig az adagját, sőt, még repetát is kért belőle. Végül még egyszer mindenki jól lakott, akkora volt az adag.

EK - 2011/7





(Érdemes megfigyelni, hogy a kanálban milyen gyönyörűen tükröződött az égbolt.)

6 megjegyzés on "Málnás-áfonyás fagylalt nyaralás-módra"

BeckZsu on 2009. augusztus 7. 13:13 írta...

Hát ezért most nagyon irigykedem, nem annyira a fagyi, inkább a gyümölcs miatt ;)

sedith on 2009. augusztus 7. 23:53 írta...

Zsu, most már én is csak irigykedem miattuk.:P Jó lenne még legalább egy marékkal belőlük!:)

duende on 2009. augusztus 8. 17:08 írta...

Tényleg ott az ég! :)
Hm... macit játszottatok... :))
Én is imádom a málnát. az áfonyát csak lekvárnak - nekem nagyon fanyar.
A fagyid nagyon csábitó! :))

Kati on 2009. augusztus 9. 15:15 írta...

Nagyon ügyes vagy! Én nem tudnék "csak úgy "fagyit csinálni. :-$
Az égbolt gyönyörű! MIntha szándékosan fotóztad volna így. :-)

sedith on 2009. augusztus 9. 22:45 írta...

Duende, jó ez a maci-játék. :D Mármint jó volt nagyon. Nekem ízlik nyersen is, de milyen jó is lett volna, ha lekvárnak való mennyiséget tudtunk volna szedni. Ahhoz viszont nem volt "fésű"-nk. (Célszerszám direkt áfonyaszedéshez.)
Köszi a dicséretet.:)

sedith on 2009. augusztus 9. 22:46 írta...

Kati, hogy érted, hoyg "csak úgy"? Mármint recept nélkül? Hát, múltkoriban készítettem itthon is egyet és nagyjából emlékeztem a menetére, de ha nem így lett volna, én akkor is belevágok. Nálam iylesmi nem akadály!:)

Related Posts with Thumbnails