2009. augusztus 2., vasárnap

Nyaralás 2009.

Megjöttünk a nyaralásunkból, amit ezúttal valóban annak nevezhetek, hiszen az időjárás igazán kegyes volt hozzánk, mert ottlétünk alatt a környéken talán 10 szem eső, ha esett!

Idén életünkben először nyaraltunk bérelt apartmanban; "fiatalabb" korunkban sátorozni szoktunk, illetve az utóbbi években barátok, ismerősök kis hegyi kabannáiban pihentünk. Most viszont sehogy sem sikerült összehozni a szokásos csapatot, ezért saját szakállunkra kerestünk szállást. Meg is találtuk még múltkori kettesben eltöltött hétvégénken, csak kérdéses volt, hogyan oldjuk meg a dolgot, kivel tudunk társulni, mert azért az egy napra elkért ár mégiscsak sok lett volna csupán a mi pénztárcánknak. Végül Anyu (anyósom) állta a másik felét, Apu helyett pedig sógornőm két fia utazott velünk, így 3 felnőtt és 4 gyerek indult útnak és érkezett haza épen, egészségesen.

Nem kívánok ebben a naplóban túlzott részletekbe belemenni, azt megteszem a napjainkról szóló blogban, de a kirándulásunk ételes-evős oldaláról azért beszámolok! És azért még azt is megemlítem, hogy szállásunkat a zeteváraljai Kőfenyő Panzió biztosította, ahol (egy pici kellemetlenséget leszámítva - azaz, hogy az autó nehezen hajtott fel a kövezett úton) igazán jól éreztük magunkat, amire csak szükségünk lehetett biztosítva volt, a házigazdák pedig kedvesek, szívélyesek voltak, úgyhogy semmilyen panaszra nem lehetett okunk.

Ha csak magunk mentünk volna, illetve I. munkatársaival szövetkezve, ahogy egy időben terveztük, akkor félpanziós ellátást kértünk volna minden bizonnyal, hiszen két kisgyerek és egy horgászó férj :P mellett valószínű az egész napomat főzéssel tölthettem volna. No, de aztán változott a menet, és mivel Anyu lett a másik útitárs, már szóba sem jött többé a félpanzió: mi magunk sokkal olcsóbban előállítottuk a betevőnket. Egyszer összeültünk és megbeszéltük, kb. milyen ételeket eszük majd ott: teljesen hagyományos, hétköznapi étkeket terveztünk, főleg egytálételeket, amik nem igényelnek túl sok munkát. Illetve azért volt munka velük, de nem a nyaraláson. Kimondottan főzéssel nem is töltöttünk ott sok időt. Ehhez viszont itthonról fel kellett készülni. Mi pedig testvériesen megosztottuk magunk között az előkészületi munkákat, amik nem is kis időt vettek igénybe, de megérte.

Előszöris, Anyu vett két fej káposztát, aminek leforrázta a leveleit és sós-citromos vízben érlelte egy napig. Végül másfél kiló darált húsból és rizsből készült töltelékkel megtöltötte őket. A kész töltött káposzták zacskóba és a fagyasztóba mentek így. Megérkezésünk másnapján fazékba tette őket, és amíg reggeliztünk, illetve előkészültünk a parton eltöltendő napra, meg is főttek (volna, ha nem lett volna egy véletlen áramszünet). De megoldódott a dolog, egy kis tolódással.

A paszulyfőzelékhez Anyu pörköltet készített, amit szintén lefagyasztott, a szárazbabot pedig vittük magunkkal. Előző este beáztatta, majd másnap hajnalban oda is tette főni. Miközben még ő is aludt egy jót, és mire mindannyian felébredtünk, a bab már meg is főtt, csak éppen a rántást kellett megcsinálni majd az összes dolgot összevegyíteni. Ezt is fazékban vittük magunkkal a partra és friss vegyes salátával fogyasztottuk el, természetesen, a legnagyobb étvággyal.

Szintén Anyu volt a sütifelelős is: két adag Egyensúly-tésztát sütött az útra, amiből még haza is hoztunk, olyan jól beosztottuk. Kitűnő volt ilyen helyre, nem túl édes, nem krémes, de nagyon finom aromás, és főleg hosszú ideig elálló sütemény. Tejjel is nagyon szerették a lurkók!

Jómagam a húsfelelős voltam. Bár a két tálca miccset megvettük készen, azért akadt dolgom bőven.

Először én is pörköltet készítettem kb. 1 kilónyi zsírosabb disznóhúsból. Ez is ment a fagyasztóba edényestől, az utolsó előtti napon evett gulyásnak lett az alapja ez a pörkölt. Csak krumplit kellett hozzá hámozni és darabolni, evéssel együtt egyórai munka ha volt.

A majdani flekkensütéshez jó másfél kiló tarját vettünk, amit nem túl vastagra szeleteltem. Igaz, ezt nem potyoltam (klopfoltam) ki, mert akkor sütéskor túlságosan kiszáradt volna. Szeletelés után befűszereztem só, bors, pirospaprika, csipetnyi ötfűszerkeverék, fokhagymapor keverékével és tálcára téve, lefóliázva fél napot állt a hűtőben, majd ment a fagyasztóba.

Ugyanígy jártam el a karajszeletekkel is azzal a különbséggel, hogy ezeket kipotyoltam és utólagos munkálatokat is igényeltek. Valamikor éjfél körül került rájuk sor, B.-vel karöltve húzogattuk a bambusznyársra a sütnivalókat: mire a végére értünk, már automatikusan mondogattuk: szalonna-hús-hagyma, szalonna-hús-paprika. A jóillatú nyársak szintén tálcára, fólia alá és a fagyasztóba kerültek. A hazautazásunk napján, útközben szolgáltak hasunkbavalóul.:)

Egy másik adag karajból bécsi szeletet készítettem, ezt készen megsütve pakoltam be, jó szolgálatot tett megérkezésünk után, illetve még másnap reggelinél is. Szintén úti elemózsiának, illetve reggelinek készült Anyunál egy jókora tál fasírt is.

Mindezeket, illetve más kényes dolgokat a hűtőtáskában szállítottunk, jégakkuk között, megérkezve pedig a hűtőszekrény fagyasztórészében kaptak helyet.
Ezek voltak a készételek alapjai, alapmunkálatai ezeken kívül – természetesen – sok más mindent vittünk, amit külön megvettünk erre az alkalomra, illetve, amik már megvoltak nekünk. Pl. vettünk: egy nagy főtt, füstölt csülköt, amit hidegen fogyazstottunk volna el, illetve a csontjából lucskos káposzta készült volna, ha rájuk kerülhetett volna a sor. Vettünk még egy főtt, füstölt tarját, csirkemellet, egy rudacska szalámit, vajat, margarint, tojásokat, egy kb. 2,6 kg-os sajtot, kukoricakonzerveket, tonhalkonzerveket, 2 cs. spiráltésztát, ketchupot, mustárt, 2 kg joghurtot, filteres teát (amit csak ilyenkor szoktunk inni), egy 100 g-os neszkávét, rágcsálnivalókat: pattogatott kukoricát, puffasztott búzát – pufarint, illetve kukoricapelyhet. Ami volt nekünk: szalonna, juhtúró, házi májas, házi tej (frissen felforralva, flakonokban lefagyasztva és még 3-4 nap után is fogyaszthatóan), kerti friss zöldségek (uborka, hagyma, paprika, paradicsom), néhány sárgarépa és 2 petrezselyem (ezekre nem került sor), krumpli (bár ezt vettük), 1 l olaj, a megkezdett üveg olívaolajam, 1 kg búzaliszt, 3 kg kukoricadara (halászáshoz is kellett:)), fél kg gríz, pici ecet, 1 l paradicsomlé (a lucskoshoz kellett volna, de csak a gulyásba ment egy kevés belőle), fokhagymapor, csombor és kapor a lucskoshoz, 4 üveg lekvár (málna M-tól, eper, sárgaszilva, csipkebogyó tőlem): a fiúk nagy ízevők hírében álltak, végül 2 üveget kezdtünk meg, de egyik sem fogyott el.
Hát nagyjából ennyi. Persze, biztos voltak még dolgok,a miket most kifelejtettem, de a lényeg ez volt.

Napi felosztásban az étkezéseink kb. így néztek ki:

Első, azaz az utazás napja:
Ebéd: bécsi szelet, fasírt, kenyér, friss zöldségek;
Vacsora: ugyanezek, kiegészülve lekvároskenyérrel, tejjel.

Második nap:
Reggeli: a maradék hideg húsok, házi májas, sajt, kenyér, zöldségek;
Ebéd: töltött káposzta;
Vacsora: ki-ki kedve szerint: maradék töltött káposzta, hideg ételek, kukoricapehely joghurttal.

Harmadik nap:
Reggeli: hidegségek a hűtőből, tea, tej;
Ebéd: szárazbabfőzlék
Vacsora: miccsezés helyett össznépi tejbegrízezés (már jól is esett a sok húsos, nehéz étel után)

Negyedik nap:
Reggeli: szintén, ami előkerült a hűtőből;
Ebéd: grillrácson sült miccs mustárral vagy ketchuppal, friss kenyérrel;
Vacsora: ki-ki kedve szerint: maradék babfőzelék vagy joghurt kukoricapehellyel, ízes kenyér tejjel;

Ötödik nap:
Reggeli: szalonnás-hagymás-túrós rántotta Férjecském keze alól születve, friss vegyes salátával;
Ebéd: gulyás;
Vacsora: flekken

Hatodik, hazautazásunk napja:
Reggeli: ilyen-olyan maradékok (a csülökhoz, füstölt tarjához, szalámihoz hozzá sem nyúltunk; ezeket itthon kezdtük meg végül, vacsorára)
Ebéd: Rablóhús – útközben egy patakparton megállva és az újonnan vásárolt grillsütőn megsütve, ketchuppal, mustárral és paradicsommal társítva;




Vacsora: maradék rablóhús, a megkezdett vásárolt húsfélék, de már itthon, a konyhánkban fogyasztva, mellé pedig szeletelt paprika, uborka volt.

Szóval, ennyi: elmaradt a lucskos káposzta és a zöldségleves, de egyszerűen nem volt mikor beiktatni ezeket. Nassolnivalóként ottvolt a finom diós sütemény, illetve a már említett rágcsák. Jaj, és nem utolsó sorban a szerdán este készített fagylalt friss málnából és áfonyából (de erről később). Innivalóként vittünk 3 flakon kólát (csak hogy ilyen is legyen), egy rekesz szénsavas ásványvizet, 2 db. 5 l-es „bidon” szénsavmentes vizet, 1 flakon Apu-féle bort és 6 doboz sört (3-at hazahoztunk). Közben pedig még vettünk egy nagy görögdinnyét, barackot, alma pedig folyamatosan volt.

Fotó pedig lesz majd a fagyiról. Semmilyen más ételt (a fenti rablóhústól eltekintve) nem fotóztam le, igaz, hogy eszembe sem jutott, de amúgysem lettek volna túlzottan fotógének!

6 megjegyzés:

duende írta...

Jókat ettetek! :)
De megenném azt a töltött káposztát - ezer éve nem ettem.
És a blogra is adós vagyok még a nagyim féle nyári töltöttkáposztával. De hogy mikor kerül fel, azt nem tudom... :)

Wise Lady írta...

Á nagyon jók tudnak lenni ezek a nyaralások! Nem mondom, hogy visszautasítanám, ha valaki elzavarna egy luxusnyaralásra, elmennék, naná, de az ilyenről se mondanék le.

KataKonyha írta...

Finomakat ettetek:)

sedith írta...

Duende, én is szeretem a töltött káposztát, savanyú káposztából is, ahogyan anyósom csinálja (azért érlelte sós-savanyú vízben a friss leveleket, hogy kissé hasonlítsanak a savanyú káposztára és a levelek se főjenek annyira szét) és paradicsomosan is, ahogy én szoktam, ha csinálom. Egy karácsonykor egy újított változatát is kipróbáltam (húsos, naná), ne erre a férjem is azt mondta: egye fene, nagyon finom. Pedig ő szinte csak karácsonykor eszik, anyósomnál. Most viszont, éhesen (fáradtan a csónakázástól) nagyon jólesett neki is! :)
Én nagyon várom a te változatodat!:)

sedith írta...

Wise Lady, hát igen, jó lenne, ha lenne valaki, aki engem is elzavarna egy olyan nyaralásra!;):P Már régóta mondogatom a férjemnek, hogy mikor érem meg már egyszer, hogy a nyaralás az valóban kimondottan pihenés legyen nekem is, ne kelljen főznöm, pont, mint itthon. No, de most valóban jól jött ki a lépés, tényleg nagyon keveset konyháztunk, és én amúgyis jóval kevesebbet, mint kellett volna, ha anyósom nem jön velünk. Akkor is elégedett lennék, ha ezentúl mind csak ilyen nyaralásaink lennének!:)

sedith írta...

Kata, szívesen láttunk volna Téged is, sőt, talán a családodat is, mert hatalmas adagok készültek, mindig maradt meg az ételekből!:)

2009. augusztus 2., vasárnap

Nyaralás 2009.

Bejegyezte: sedith dátum: 22:04
Megjöttünk a nyaralásunkból, amit ezúttal valóban annak nevezhetek, hiszen az időjárás igazán kegyes volt hozzánk, mert ottlétünk alatt a környéken talán 10 szem eső, ha esett!

Idén életünkben először nyaraltunk bérelt apartmanban; "fiatalabb" korunkban sátorozni szoktunk, illetve az utóbbi években barátok, ismerősök kis hegyi kabannáiban pihentünk. Most viszont sehogy sem sikerült összehozni a szokásos csapatot, ezért saját szakállunkra kerestünk szállást. Meg is találtuk még múltkori kettesben eltöltött hétvégénken, csak kérdéses volt, hogyan oldjuk meg a dolgot, kivel tudunk társulni, mert azért az egy napra elkért ár mégiscsak sok lett volna csupán a mi pénztárcánknak. Végül Anyu (anyósom) állta a másik felét, Apu helyett pedig sógornőm két fia utazott velünk, így 3 felnőtt és 4 gyerek indult útnak és érkezett haza épen, egészségesen.

Nem kívánok ebben a naplóban túlzott részletekbe belemenni, azt megteszem a napjainkról szóló blogban, de a kirándulásunk ételes-evős oldaláról azért beszámolok! És azért még azt is megemlítem, hogy szállásunkat a zeteváraljai Kőfenyő Panzió biztosította, ahol (egy pici kellemetlenséget leszámítva - azaz, hogy az autó nehezen hajtott fel a kövezett úton) igazán jól éreztük magunkat, amire csak szükségünk lehetett biztosítva volt, a házigazdák pedig kedvesek, szívélyesek voltak, úgyhogy semmilyen panaszra nem lehetett okunk.

Ha csak magunk mentünk volna, illetve I. munkatársaival szövetkezve, ahogy egy időben terveztük, akkor félpanziós ellátást kértünk volna minden bizonnyal, hiszen két kisgyerek és egy horgászó férj :P mellett valószínű az egész napomat főzéssel tölthettem volna. No, de aztán változott a menet, és mivel Anyu lett a másik útitárs, már szóba sem jött többé a félpanzió: mi magunk sokkal olcsóbban előállítottuk a betevőnket. Egyszer összeültünk és megbeszéltük, kb. milyen ételeket eszük majd ott: teljesen hagyományos, hétköznapi étkeket terveztünk, főleg egytálételeket, amik nem igényelnek túl sok munkát. Illetve azért volt munka velük, de nem a nyaraláson. Kimondottan főzéssel nem is töltöttünk ott sok időt. Ehhez viszont itthonról fel kellett készülni. Mi pedig testvériesen megosztottuk magunk között az előkészületi munkákat, amik nem is kis időt vettek igénybe, de megérte.

Előszöris, Anyu vett két fej káposztát, aminek leforrázta a leveleit és sós-citromos vízben érlelte egy napig. Végül másfél kiló darált húsból és rizsből készült töltelékkel megtöltötte őket. A kész töltött káposzták zacskóba és a fagyasztóba mentek így. Megérkezésünk másnapján fazékba tette őket, és amíg reggeliztünk, illetve előkészültünk a parton eltöltendő napra, meg is főttek (volna, ha nem lett volna egy véletlen áramszünet). De megoldódott a dolog, egy kis tolódással.

A paszulyfőzelékhez Anyu pörköltet készített, amit szintén lefagyasztott, a szárazbabot pedig vittük magunkkal. Előző este beáztatta, majd másnap hajnalban oda is tette főni. Miközben még ő is aludt egy jót, és mire mindannyian felébredtünk, a bab már meg is főtt, csak éppen a rántást kellett megcsinálni majd az összes dolgot összevegyíteni. Ezt is fazékban vittük magunkkal a partra és friss vegyes salátával fogyasztottuk el, természetesen, a legnagyobb étvággyal.

Szintén Anyu volt a sütifelelős is: két adag Egyensúly-tésztát sütött az útra, amiből még haza is hoztunk, olyan jól beosztottuk. Kitűnő volt ilyen helyre, nem túl édes, nem krémes, de nagyon finom aromás, és főleg hosszú ideig elálló sütemény. Tejjel is nagyon szerették a lurkók!

Jómagam a húsfelelős voltam. Bár a két tálca miccset megvettük készen, azért akadt dolgom bőven.

Először én is pörköltet készítettem kb. 1 kilónyi zsírosabb disznóhúsból. Ez is ment a fagyasztóba edényestől, az utolsó előtti napon evett gulyásnak lett az alapja ez a pörkölt. Csak krumplit kellett hozzá hámozni és darabolni, evéssel együtt egyórai munka ha volt.

A majdani flekkensütéshez jó másfél kiló tarját vettünk, amit nem túl vastagra szeleteltem. Igaz, ezt nem potyoltam (klopfoltam) ki, mert akkor sütéskor túlságosan kiszáradt volna. Szeletelés után befűszereztem só, bors, pirospaprika, csipetnyi ötfűszerkeverék, fokhagymapor keverékével és tálcára téve, lefóliázva fél napot állt a hűtőben, majd ment a fagyasztóba.

Ugyanígy jártam el a karajszeletekkel is azzal a különbséggel, hogy ezeket kipotyoltam és utólagos munkálatokat is igényeltek. Valamikor éjfél körül került rájuk sor, B.-vel karöltve húzogattuk a bambusznyársra a sütnivalókat: mire a végére értünk, már automatikusan mondogattuk: szalonna-hús-hagyma, szalonna-hús-paprika. A jóillatú nyársak szintén tálcára, fólia alá és a fagyasztóba kerültek. A hazautazásunk napján, útközben szolgáltak hasunkbavalóul.:)

Egy másik adag karajból bécsi szeletet készítettem, ezt készen megsütve pakoltam be, jó szolgálatot tett megérkezésünk után, illetve még másnap reggelinél is. Szintén úti elemózsiának, illetve reggelinek készült Anyunál egy jókora tál fasírt is.

Mindezeket, illetve más kényes dolgokat a hűtőtáskában szállítottunk, jégakkuk között, megérkezve pedig a hűtőszekrény fagyasztórészében kaptak helyet.
Ezek voltak a készételek alapjai, alapmunkálatai ezeken kívül – természetesen – sok más mindent vittünk, amit külön megvettünk erre az alkalomra, illetve, amik már megvoltak nekünk. Pl. vettünk: egy nagy főtt, füstölt csülköt, amit hidegen fogyazstottunk volna el, illetve a csontjából lucskos káposzta készült volna, ha rájuk kerülhetett volna a sor. Vettünk még egy főtt, füstölt tarját, csirkemellet, egy rudacska szalámit, vajat, margarint, tojásokat, egy kb. 2,6 kg-os sajtot, kukoricakonzerveket, tonhalkonzerveket, 2 cs. spiráltésztát, ketchupot, mustárt, 2 kg joghurtot, filteres teát (amit csak ilyenkor szoktunk inni), egy 100 g-os neszkávét, rágcsálnivalókat: pattogatott kukoricát, puffasztott búzát – pufarint, illetve kukoricapelyhet. Ami volt nekünk: szalonna, juhtúró, házi májas, házi tej (frissen felforralva, flakonokban lefagyasztva és még 3-4 nap után is fogyaszthatóan), kerti friss zöldségek (uborka, hagyma, paprika, paradicsom), néhány sárgarépa és 2 petrezselyem (ezekre nem került sor), krumpli (bár ezt vettük), 1 l olaj, a megkezdett üveg olívaolajam, 1 kg búzaliszt, 3 kg kukoricadara (halászáshoz is kellett:)), fél kg gríz, pici ecet, 1 l paradicsomlé (a lucskoshoz kellett volna, de csak a gulyásba ment egy kevés belőle), fokhagymapor, csombor és kapor a lucskoshoz, 4 üveg lekvár (málna M-tól, eper, sárgaszilva, csipkebogyó tőlem): a fiúk nagy ízevők hírében álltak, végül 2 üveget kezdtünk meg, de egyik sem fogyott el.
Hát nagyjából ennyi. Persze, biztos voltak még dolgok,a miket most kifelejtettem, de a lényeg ez volt.

Napi felosztásban az étkezéseink kb. így néztek ki:

Első, azaz az utazás napja:
Ebéd: bécsi szelet, fasírt, kenyér, friss zöldségek;
Vacsora: ugyanezek, kiegészülve lekvároskenyérrel, tejjel.

Második nap:
Reggeli: a maradék hideg húsok, házi májas, sajt, kenyér, zöldségek;
Ebéd: töltött káposzta;
Vacsora: ki-ki kedve szerint: maradék töltött káposzta, hideg ételek, kukoricapehely joghurttal.

Harmadik nap:
Reggeli: hidegségek a hűtőből, tea, tej;
Ebéd: szárazbabfőzlék
Vacsora: miccsezés helyett össznépi tejbegrízezés (már jól is esett a sok húsos, nehéz étel után)

Negyedik nap:
Reggeli: szintén, ami előkerült a hűtőből;
Ebéd: grillrácson sült miccs mustárral vagy ketchuppal, friss kenyérrel;
Vacsora: ki-ki kedve szerint: maradék babfőzelék vagy joghurt kukoricapehellyel, ízes kenyér tejjel;

Ötödik nap:
Reggeli: szalonnás-hagymás-túrós rántotta Férjecském keze alól születve, friss vegyes salátával;
Ebéd: gulyás;
Vacsora: flekken

Hatodik, hazautazásunk napja:
Reggeli: ilyen-olyan maradékok (a csülökhoz, füstölt tarjához, szalámihoz hozzá sem nyúltunk; ezeket itthon kezdtük meg végül, vacsorára)
Ebéd: Rablóhús – útközben egy patakparton megállva és az újonnan vásárolt grillsütőn megsütve, ketchuppal, mustárral és paradicsommal társítva;




Vacsora: maradék rablóhús, a megkezdett vásárolt húsfélék, de már itthon, a konyhánkban fogyasztva, mellé pedig szeletelt paprika, uborka volt.

Szóval, ennyi: elmaradt a lucskos káposzta és a zöldségleves, de egyszerűen nem volt mikor beiktatni ezeket. Nassolnivalóként ottvolt a finom diós sütemény, illetve a már említett rágcsák. Jaj, és nem utolsó sorban a szerdán este készített fagylalt friss málnából és áfonyából (de erről később). Innivalóként vittünk 3 flakon kólát (csak hogy ilyen is legyen), egy rekesz szénsavas ásványvizet, 2 db. 5 l-es „bidon” szénsavmentes vizet, 1 flakon Apu-féle bort és 6 doboz sört (3-at hazahoztunk). Közben pedig még vettünk egy nagy görögdinnyét, barackot, alma pedig folyamatosan volt.

Fotó pedig lesz majd a fagyiról. Semmilyen más ételt (a fenti rablóhústól eltekintve) nem fotóztam le, igaz, hogy eszembe sem jutott, de amúgysem lettek volna túlzottan fotógének!

6 megjegyzés on "Nyaralás 2009."

duende on 2009. augusztus 3. 10:21 írta...

Jókat ettetek! :)
De megenném azt a töltött káposztát - ezer éve nem ettem.
És a blogra is adós vagyok még a nagyim féle nyári töltöttkáposztával. De hogy mikor kerül fel, azt nem tudom... :)

Wise Lady on 2009. augusztus 3. 14:33 írta...

Á nagyon jók tudnak lenni ezek a nyaralások! Nem mondom, hogy visszautasítanám, ha valaki elzavarna egy luxusnyaralásra, elmennék, naná, de az ilyenről se mondanék le.

KataKonyha on 2009. augusztus 5. 0:54 írta...

Finomakat ettetek:)

sedith on 2009. augusztus 5. 9:11 írta...

Duende, én is szeretem a töltött káposztát, savanyú káposztából is, ahogyan anyósom csinálja (azért érlelte sós-savanyú vízben a friss leveleket, hogy kissé hasonlítsanak a savanyú káposztára és a levelek se főjenek annyira szét) és paradicsomosan is, ahogy én szoktam, ha csinálom. Egy karácsonykor egy újított változatát is kipróbáltam (húsos, naná), ne erre a férjem is azt mondta: egye fene, nagyon finom. Pedig ő szinte csak karácsonykor eszik, anyósomnál. Most viszont, éhesen (fáradtan a csónakázástól) nagyon jólesett neki is! :)
Én nagyon várom a te változatodat!:)

sedith on 2009. augusztus 5. 9:22 írta...

Wise Lady, hát igen, jó lenne, ha lenne valaki, aki engem is elzavarna egy olyan nyaralásra!;):P Már régóta mondogatom a férjemnek, hogy mikor érem meg már egyszer, hogy a nyaralás az valóban kimondottan pihenés legyen nekem is, ne kelljen főznöm, pont, mint itthon. No, de most valóban jól jött ki a lépés, tényleg nagyon keveset konyháztunk, és én amúgyis jóval kevesebbet, mint kellett volna, ha anyósom nem jön velünk. Akkor is elégedett lennék, ha ezentúl mind csak ilyen nyaralásaink lennének!:)

sedith on 2009. augusztus 5. 9:23 írta...

Kata, szívesen láttunk volna Téged is, sőt, talán a családodat is, mert hatalmas adagok készültek, mindig maradt meg az ételekből!:)

Related Posts with Thumbnails