2009. szeptember 23., szerda

Paszulyleves

Mindig kíváncsi voltam arra, hogy milyen a zöldséges, csipetkés bableves. Mert az én paszulylevesem teljesen más. Férjecskémnek ez ízlik, ezt tekinti hagyományosnak (pedig anyósom nem így készítette). Múltkoriban viszont Wise Ladynél megláttam a csipetkés változatot és "megígértem" neki, hogy alkalomadtán elkészítem én is. Az alkalom eljött, még múlthéten. A recepthez nem ragaszkodtam teljes mértékben, ugyanis már útnak indítottam a levest, amikor eszembe jutott, hogy ezt a változatot készítem el, de szerintem nem sokban különbözhettek, azért.



Paszulyleves zöldséggel, csipetkével

Én a paszulyt (babot) szinte sosem áztatom be, azon egyszerű oknál fogva, hogy ritkán jut eszembe előző este, hogy másnap azt főzzek. De így sem kell kétségbeesni, már kikísérleteztem, hogy mire a hús, amivel a levest főzöm, megpuhul, addigra a paszuly is pont jó. Így történt most is. A kuktába tettem egy füstölt lábszárcsontot, meg egy másik darab húsos csontot, ami viszont nem volt füstös, beletettem az átválogatott, több vízben átmosott paszulyt, egy fej hagymát jól megmosva, de hámozatlanul és felöntöttem a kukta háromnegyedéig hideg vízzel. Főztem egy ideig (fogalmam sincs mennyit, de aki gyakrabban olvas, az tudja, hogy nem vagyok jó az ilyesmiben, mindent "érzésre" csinálok), akkor hagytam, hogy a gőz "kifusson" a kuktából és ellenőriztem a benne lévőket. Majdnem készen voltak, de még éppen nem. Beletettem 3 sárgarépát négybe hasítva és néhány apró petrezselyemgyökeret (a zeller helyett). Addig főztem most már fedő nélkül, amíg minden teljesen puha lett, de ez már nem volt sok idő. Közben elkészítettem a rántást (most tettem bele pirospaprikát, különben nem szoktam) és a csipetke masszáját szintén úgy, ahogy WL-nél olvastam. Berántottam a levest és végül belecsipegettem a csipetkét. 2-3 percet forraltam még, ezalatt a csipetke is szépen feljött a felszínre, végül pedig petrezselyemzölddel szórtam meg. Tálaláskor tejfölt is tettünk bele.

Az "exotikus" íze ellenére, Férjecskémnek ízlett a leves és azt mondta, nem fog haragudni, ha ilyet készítek majd. De a kedvence úgyis a másik marad. Nekem viszont nagyon ízlett ez is és őszintén, nem tudok választani a kettő közül. :) Jaj, és Kisebbikem volt a szerencsés első, aki megkóstolhatta, ezért díszeleg az ő tányérja a fotón!:)

7 megjegyzés:

Wise Lady írta...

No te lány csak azt főzzed, ami az uradnak ízlik :)))
Érdekes, amit írtál, nagyon kíváncsi vagyok a te levesedre, pl. hogy pirospaprika nincs benne. Meg is nézem, feltetted-e a receptet, de ha nem, tedd föl kérlek, kipróbálom én is.

Wise Lady írta...

Na, kiveri a szemem a link :D
Elolvastam, és tudod mi az érdekes, hogy én szinte egy az egyben így készítem a babfőzeléket, ahogy te a levest. Úgy látom sűrűségben sincs nagy különbség.
Viszont ezt a hagymával evést nem ismertem. Nagyon izgi, legközelebb odateszem az uram elé én is.

duende írta...

Én is szinte detto ugyanigy csinálom a zöldséges bablevest! Anyutól igy tanultam én is.

Kati írta...

Mi szinte minden levesre" piros rántást" készítünk, talán csak a zöldségleves a kivétel.
Egyébként ez "leves" a mi babgulyásunk. :-) ...és a mi "nagyborsó-levesünkbe" nem kerül hús. ...és a csipetkét "csipedő"-nek mondjuk. :-D

sedith írta...

Wise Lady, én nem használok sok pirospaprikát. Tavaly nov. 1-én kaptam egy 10 dekás csomagot és még mindig abból használok. De lassan elfogy. :) Rántásba sosem szoktam, de szerintem ez megszokás kérdése. Édesanyám, nagymamáim és anyósom sem tesz bele.

Tárkonyt is teszel a babfőzelékbe? Nálad is írtam, az ecetes változatról! Még nem késő, ha nem "tettél el!" Azért ez a leves nem vészesen sűrű, bár tényleg, a képen úgy tűnik. :)

sedith írta...

Duende, érdekes, itt mifelénk nem tudok arról, hogy széles körben szöldségesen készítsék a bablevest. Mindenesetre, szerintem nagyon finom!!!:)

sedith írta...

KAti, már megint mosolygok. Érdekes, hoyg szinte ugyanazokat az ételeket főzzük, mégis, ha beszélnénk róla, azt hinnénk, hoyg ki tudja miylen különlegességekről van szó, a nevekből ítélve. Nem?:)
Puszi

2009. szeptember 23., szerda

Paszulyleves

Bejegyezte: sedith dátum: 13:19
Mindig kíváncsi voltam arra, hogy milyen a zöldséges, csipetkés bableves. Mert az én paszulylevesem teljesen más. Férjecskémnek ez ízlik, ezt tekinti hagyományosnak (pedig anyósom nem így készítette). Múltkoriban viszont Wise Ladynél megláttam a csipetkés változatot és "megígértem" neki, hogy alkalomadtán elkészítem én is. Az alkalom eljött, még múlthéten. A recepthez nem ragaszkodtam teljes mértékben, ugyanis már útnak indítottam a levest, amikor eszembe jutott, hogy ezt a változatot készítem el, de szerintem nem sokban különbözhettek, azért.



Paszulyleves zöldséggel, csipetkével

Én a paszulyt (babot) szinte sosem áztatom be, azon egyszerű oknál fogva, hogy ritkán jut eszembe előző este, hogy másnap azt főzzek. De így sem kell kétségbeesni, már kikísérleteztem, hogy mire a hús, amivel a levest főzöm, megpuhul, addigra a paszuly is pont jó. Így történt most is. A kuktába tettem egy füstölt lábszárcsontot, meg egy másik darab húsos csontot, ami viszont nem volt füstös, beletettem az átválogatott, több vízben átmosott paszulyt, egy fej hagymát jól megmosva, de hámozatlanul és felöntöttem a kukta háromnegyedéig hideg vízzel. Főztem egy ideig (fogalmam sincs mennyit, de aki gyakrabban olvas, az tudja, hogy nem vagyok jó az ilyesmiben, mindent "érzésre" csinálok), akkor hagytam, hogy a gőz "kifusson" a kuktából és ellenőriztem a benne lévőket. Majdnem készen voltak, de még éppen nem. Beletettem 3 sárgarépát négybe hasítva és néhány apró petrezselyemgyökeret (a zeller helyett). Addig főztem most már fedő nélkül, amíg minden teljesen puha lett, de ez már nem volt sok idő. Közben elkészítettem a rántást (most tettem bele pirospaprikát, különben nem szoktam) és a csipetke masszáját szintén úgy, ahogy WL-nél olvastam. Berántottam a levest és végül belecsipegettem a csipetkét. 2-3 percet forraltam még, ezalatt a csipetke is szépen feljött a felszínre, végül pedig petrezselyemzölddel szórtam meg. Tálaláskor tejfölt is tettünk bele.

Az "exotikus" íze ellenére, Férjecskémnek ízlett a leves és azt mondta, nem fog haragudni, ha ilyet készítek majd. De a kedvence úgyis a másik marad. Nekem viszont nagyon ízlett ez is és őszintén, nem tudok választani a kettő közül. :) Jaj, és Kisebbikem volt a szerencsés első, aki megkóstolhatta, ezért díszeleg az ő tányérja a fotón!:)

7 megjegyzés on "Paszulyleves"

Wise Lady on 2009. szeptember 23. 18:14 írta...

No te lány csak azt főzzed, ami az uradnak ízlik :)))
Érdekes, amit írtál, nagyon kíváncsi vagyok a te levesedre, pl. hogy pirospaprika nincs benne. Meg is nézem, feltetted-e a receptet, de ha nem, tedd föl kérlek, kipróbálom én is.

Wise Lady on 2009. szeptember 23. 18:19 írta...

Na, kiveri a szemem a link :D
Elolvastam, és tudod mi az érdekes, hogy én szinte egy az egyben így készítem a babfőzeléket, ahogy te a levest. Úgy látom sűrűségben sincs nagy különbség.
Viszont ezt a hagymával evést nem ismertem. Nagyon izgi, legközelebb odateszem az uram elé én is.

duende on 2009. szeptember 24. 8:56 írta...

Én is szinte detto ugyanigy csinálom a zöldséges bablevest! Anyutól igy tanultam én is.

Kati on 2009. szeptember 29. 10:47 írta...

Mi szinte minden levesre" piros rántást" készítünk, talán csak a zöldségleves a kivétel.
Egyébként ez "leves" a mi babgulyásunk. :-) ...és a mi "nagyborsó-levesünkbe" nem kerül hús. ...és a csipetkét "csipedő"-nek mondjuk. :-D

sedith on 2009. szeptember 30. 8:45 írta...

Wise Lady, én nem használok sok pirospaprikát. Tavaly nov. 1-én kaptam egy 10 dekás csomagot és még mindig abból használok. De lassan elfogy. :) Rántásba sosem szoktam, de szerintem ez megszokás kérdése. Édesanyám, nagymamáim és anyósom sem tesz bele.

Tárkonyt is teszel a babfőzelékbe? Nálad is írtam, az ecetes változatról! Még nem késő, ha nem "tettél el!" Azért ez a leves nem vészesen sűrű, bár tényleg, a képen úgy tűnik. :)

sedith on 2009. szeptember 30. 8:46 írta...

Duende, érdekes, itt mifelénk nem tudok arról, hogy széles körben szöldségesen készítsék a bablevest. Mindenesetre, szerintem nagyon finom!!!:)

sedith on 2009. szeptember 30. 8:47 írta...

KAti, már megint mosolygok. Érdekes, hoyg szinte ugyanazokat az ételeket főzzük, mégis, ha beszélnénk róla, azt hinnénk, hoyg ki tudja miylen különlegességekről van szó, a nevekből ítélve. Nem?:)
Puszi

Related Posts with Thumbnails