2010. január 29., péntek

Reggeli önindító

Szepyke hívott játékra mindenkit, aki részt akar venni benne, hát én is csatlakozom. Arra kéri a résztvevőket, hogy "mutassák be, mitől döglik a légy, jah, nem, nem azt, hanem azt, hogy mitől ébrednek fel reggel, mi kell hozzá, hogy teljesen éber állapotba kerüljenek..."

Nos, az a helyzet, hogy nem tudom, beindulna-e a nap, ha ezt nem innám meg, de biztos igen. Voltak (méghozá jó hosszú) időszakok, amikor nem kávéztam/kávézhattam, és voltak önkéntes, kávéról lemondó időszakaim. És ím itt vagyok.

De azért nagyon szeretem, amikor rituáléval indul a reggel: nem sietősen, kávézva, mellette gépezve vagy olvasva. Kb. egy órával hamarabb felkelek a többiek előtt, hogy ne kelljen egyből gyereket ébreszteni-öltöztetni, reggelit készíteni. Hogy legyen időm magamat beindítani. Jobban esik így.

Nincs semmi különcség az itókámban: egyszerű kávé - kb. másfél adag, 1 csapott tk. cukorral (ha már keserűn nem szeretem, akkor inkább a kisebbik rosszat választom). És a veterán kávézós csupromból iszom, ami hadirokkant is már szegény (kicsorbult, amikor egyszer beleejtettem a porcelán kagylóba a fürdőben), de jó strapabíró azért! 2003 karácsonyakor kaptam ajándékba a cégbulin, amikor még a Marosvásárhelyi Rádió riportere voltam. Azóta is kedves számomra és ebből kávézom.

4 megjegyzés:

Anna írta...

Szóval így ébredünk! Itt is átöltözött a blogod. Szőp lett

Anna írta...

na, ügyes vagyok! Tudod te mit akarok mondani...

Alíz írta...

Na ezt én is pont igy csinálom... :)) Azonban kukkants be hozzám, mert két egymást követő bejegyzésben is megemlitettelek. :)

szepyke írta...

:))
Annyira tetszik, hogy Te is egy ezeréves bögréből iszod a kávédat. Nekem is fix készletem van rá, eszembe nem jutna másból inni!:))

2010. január 29., péntek

Reggeli önindító

Bejegyezte: sedith dátum: 14:58
Szepyke hívott játékra mindenkit, aki részt akar venni benne, hát én is csatlakozom. Arra kéri a résztvevőket, hogy "mutassák be, mitől döglik a légy, jah, nem, nem azt, hanem azt, hogy mitől ébrednek fel reggel, mi kell hozzá, hogy teljesen éber állapotba kerüljenek..."

Nos, az a helyzet, hogy nem tudom, beindulna-e a nap, ha ezt nem innám meg, de biztos igen. Voltak (méghozá jó hosszú) időszakok, amikor nem kávéztam/kávézhattam, és voltak önkéntes, kávéról lemondó időszakaim. És ím itt vagyok.

De azért nagyon szeretem, amikor rituáléval indul a reggel: nem sietősen, kávézva, mellette gépezve vagy olvasva. Kb. egy órával hamarabb felkelek a többiek előtt, hogy ne kelljen egyből gyereket ébreszteni-öltöztetni, reggelit készíteni. Hogy legyen időm magamat beindítani. Jobban esik így.

Nincs semmi különcség az itókámban: egyszerű kávé - kb. másfél adag, 1 csapott tk. cukorral (ha már keserűn nem szeretem, akkor inkább a kisebbik rosszat választom). És a veterán kávézós csupromból iszom, ami hadirokkant is már szegény (kicsorbult, amikor egyszer beleejtettem a porcelán kagylóba a fürdőben), de jó strapabíró azért! 2003 karácsonyakor kaptam ajándékba a cégbulin, amikor még a Marosvásárhelyi Rádió riportere voltam. Azóta is kedves számomra és ebből kávézom.

4 megjegyzés on "Reggeli önindító"

Anna on 2010. január 29. 22:11 írta...

Szóval így ébredünk! Itt is átöltözött a blogod. Szőp lett

Anna on 2010. január 29. 22:12 írta...

na, ügyes vagyok! Tudod te mit akarok mondani...

Alíz on 2010. január 30. 8:56 írta...

Na ezt én is pont igy csinálom... :)) Azonban kukkants be hozzám, mert két egymást követő bejegyzésben is megemlitettelek. :)

szepyke on 2010. január 30. 11:43 írta...

:))
Annyira tetszik, hogy Te is egy ezeréves bögréből iszod a kávédat. Nekem is fix készletem van rá, eszembe nem jutna másból inni!:))

Related Posts with Thumbnails