2010. február 11., csütörtök

Túrófánk á la Karesz

Az Erdélyi konyha 3. számában megjelent egy recept, amit egy vásárhelyi szakács, Szövérfi Károly barátunk ajánlott az olvasóknak. Mivel az anyagot éppen magam készítettem, volt alkalmam a receptet már a megjelenés előtt is kipróbálni.

Talán mondanom sem kell, hogy egy kitűnő finomság született belőle, nagyon jó alternatívája a már megszokott, netán unalmas zsemlemorzsás túrógombócnak. Bevallom, hitetlen voltam eleinte vele kapcsolatban, féltem, hogy milyen lesz, de fölösleges volt az aggodalmam: a férjem, aki hadilábon áll az édességekkel, nagyon dicsérte és feljogosított az újbóli elkészítésére. Azóta még megcsináltam egyszer, a fotó ez utóbbi alkalommal készült. Nálunk önálló vacsoraként szerepelt, de egy könnyű ebéd desszertjeként is nyugodtan elképzelhető.


Túrófánk

Hozzávalók (kb. 15 darabhoz): 25 dkg túró, 15 dkg gríz (búzadara), 10 dkg liszt, 2 tojás, csipetnyi só, 1 tk. reszelt citromhéj, 1/2 tk. szódabikarbóna, 1 tk. citromlé, esetleg 1-2 ek. cukor.

Elkészítés:
A túrót villával jól szétnyomkodjuk, majd hozzáadjuk a tojásokat és kézi mixerrel jól kikavarjuk. Hozzáadjuk a citromlével felfuttatott szódabikarbónát, a cukrot, a grízt és a lisztet, illetve a sót és a citromhéjat, majd az egészet jól összedolgozunk. 5-6 percig állni hagyjuk, majd olajos kézzel ping-pong-labda nagyságú gombócokat formálunk, jól ellapítjuk, a közepébe lyukat nyomunk és a forró olajban, de nem túl nagy lángon, mindkét oldalukon szép pirosra sütjük. Tálaláskor megszórjuk (fahéjas) porcukorral, a közepükbe valamilyen savanykás lekvárt halmozunk, illetve tejfölt is adunk mellé.

EK - 2010/2

8 megjegyzés:

Kati írta...

Anyu szokott ilyesmit készíteni... :-)

Sz. Zita írta...

Hmmm de finom lehet, ki kell próbáljam. Azt szeretem benned, hogy nem csak úgy odaveted a recepteket, hanem "körítést" is adsz hozzá, mindegyiknek megvan a maga története. Csak így tovább :D

Ildi írta...

Kedves Sedith!
Megengednéd, hogy az oldalad kilinkeljem a blogomra?
Köszönettel,
Ildikó
http://ildigabor.blogspot.com

Mónika írta...

Szia!

Bocsi, de én meg se kérdeztelek...
Valahogy természetes volt, hogy kiteszlek az oldalamra...

Recepttel kapcsolatban...
akkor a gríz nem is puhul meg (5-6 perc alatt) és úgy kezdhetjük sütni?
Én max túrógombócot szoktam készíteni, de annak annál jobb minél többet pihen (az én receptem szerint)

sedith írta...

Ildi, üdv a blogomon! Természetes, hogy kiteheted a linket!:)

Mónika, nem is kell megkérdezni. Vagy mindegy, úgyis beleegyezem. :)
Ami a maszsát illeti, semmi baj, ha tovább áll, de garantálom, hogy ennyi is elég. Az olajban hamarabb sül, nagyobb hőfokon készül, úgyhogy átsülnek a grízszemek is. Nekem mindkétszer remekül sikerült.

szepyke írta...

Neki kellene állnom, csak annyi dolgom van mostanábn, hogy főzni nem marad időm...:))))))))

sedith írta...

Szepy, elhiszem!:) Hadd el, lejár egyszer a strapa is!

sedith írta...

Kati, akkor végre, egy közös étel is. :)

Zita, hát csak történettel kerek a recept. :) Azért szinte minden gasztroblogger így csinálja, mindenkinek van egy története. :)

Related Posts with Thumbnails

2010. február 11., csütörtök

Túrófánk á la Karesz

Az Erdélyi konyha 3. számában megjelent egy recept, amit egy vásárhelyi szakács, Szövérfi Károly barátunk ajánlott az olvasóknak. Mivel az anyagot éppen magam készítettem, volt alkalmam a receptet már a megjelenés előtt is kipróbálni.

Talán mondanom sem kell, hogy egy kitűnő finomság született belőle, nagyon jó alternatívája a már megszokott, netán unalmas zsemlemorzsás túrógombócnak. Bevallom, hitetlen voltam eleinte vele kapcsolatban, féltem, hogy milyen lesz, de fölösleges volt az aggodalmam: a férjem, aki hadilábon áll az édességekkel, nagyon dicsérte és feljogosított az újbóli elkészítésére. Azóta még megcsináltam egyszer, a fotó ez utóbbi alkalommal készült. Nálunk önálló vacsoraként szerepelt, de egy könnyű ebéd desszertjeként is nyugodtan elképzelhető.


Túrófánk

Hozzávalók (kb. 15 darabhoz): 25 dkg túró, 15 dkg gríz (búzadara), 10 dkg liszt, 2 tojás, csipetnyi só, 1 tk. reszelt citromhéj, 1/2 tk. szódabikarbóna, 1 tk. citromlé, esetleg 1-2 ek. cukor.

Elkészítés:
A túrót villával jól szétnyomkodjuk, majd hozzáadjuk a tojásokat és kézi mixerrel jól kikavarjuk. Hozzáadjuk a citromlével felfuttatott szódabikarbónát, a cukrot, a grízt és a lisztet, illetve a sót és a citromhéjat, majd az egészet jól összedolgozunk. 5-6 percig állni hagyjuk, majd olajos kézzel ping-pong-labda nagyságú gombócokat formálunk, jól ellapítjuk, a közepébe lyukat nyomunk és a forró olajban, de nem túl nagy lángon, mindkét oldalukon szép pirosra sütjük. Tálaláskor megszórjuk (fahéjas) porcukorral, a közepükbe valamilyen savanykás lekvárt halmozunk, illetve tejfölt is adunk mellé.

EK - 2010/2

8 megjegyzés:

Kati írta...

Anyu szokott ilyesmit készíteni... :-)

Sz. Zita írta...

Hmmm de finom lehet, ki kell próbáljam. Azt szeretem benned, hogy nem csak úgy odaveted a recepteket, hanem "körítést" is adsz hozzá, mindegyiknek megvan a maga története. Csak így tovább :D

Ildi írta...

Kedves Sedith!
Megengednéd, hogy az oldalad kilinkeljem a blogomra?
Köszönettel,
Ildikó
http://ildigabor.blogspot.com

Mónika írta...

Szia!

Bocsi, de én meg se kérdeztelek...
Valahogy természetes volt, hogy kiteszlek az oldalamra...

Recepttel kapcsolatban...
akkor a gríz nem is puhul meg (5-6 perc alatt) és úgy kezdhetjük sütni?
Én max túrógombócot szoktam készíteni, de annak annál jobb minél többet pihen (az én receptem szerint)

sedith írta...

Ildi, üdv a blogomon! Természetes, hogy kiteheted a linket!:)

Mónika, nem is kell megkérdezni. Vagy mindegy, úgyis beleegyezem. :)
Ami a maszsát illeti, semmi baj, ha tovább áll, de garantálom, hogy ennyi is elég. Az olajban hamarabb sül, nagyobb hőfokon készül, úgyhogy átsülnek a grízszemek is. Nekem mindkétszer remekül sikerült.

szepyke írta...

Neki kellene állnom, csak annyi dolgom van mostanábn, hogy főzni nem marad időm...:))))))))

sedith írta...

Szepy, elhiszem!:) Hadd el, lejár egyszer a strapa is!

sedith írta...

Kati, akkor végre, egy közös étel is. :)

Zita, hát csak történettel kerek a recept. :) Azért szinte minden gasztroblogger így csinálja, mindenkinek van egy története. :)