2010. április 21., szerda

Borjúpaprikás nokedlivel




Húsvét előtt boldog vásárlói és persze, fogyasztói lettünk majdnem 21 kg borjúhúsnak. A szegény jószágot a szemünk előtt bontották fel,

a saját kedvünk szerint szabdalták-trancsírozták, sőt, sokszor én is beleszóltam a kottába, csak ezúttal nem a vonóval-hegedűvel, hanem a késsel.


Tehettem; nem idegen helyről vettük, hanem nénéméktől: megbízható, fiatal (nem éppen 7 hetes), ízletes borjút vettünk. Felét. A másik felére Anyósoméknak fájt a foga.:) Így aztán, ellátva egy darabig hús- (és persze, csont-)neművel, nem kell fájjon a fejem, mit és miből főzzek. Eddig sem kellett, és mostantól sem állandóan borjút eszünk, de ha férjecskémet megkérdezem, mit szeretne enni, biztos, hogy valami borjús fogást talál ki, úgyhogy továbbra is inkább magamra vállalom a kitalálás nehéz feladatát, ha akarom, hogy jól beosztva fogyjon a hús a fagyasztóból.

Egy alkalommal borjúpaprikást akartam készíteni. Nálunk a paprikás vagy a pörkölt mellé szinte kötelezően puliszka jár. VAgy legalábbis azzal igazán finom. Ám, hogy ne legyen olyan sablonos, ezúttal én is kipróbáltam, milyen, ha egy kicsi bort is öntök hozzá, illetve, ha nem puliszkával esszük, ahogy szoktuk, hanem pl. nokedlivel. Tudom, másoknál meg ez a sablonos, de nálunk a nokedli nem egy mindennapos, sőt nem is mindenhetes vagy akár mindenhónapos étel sem, úgyhogy igazi különlegességnek számított. Az eredmény: sokszor-sokszor megismételendő!:)

Fehérboros borjúpaprikás petrezselymes nokedlivel

Hozzávalók: 3 nagy hagyma, 1-1,2 kg borjúhús, 1-2 tk. pirospaprika (én csak egyet szoktam), 0,5 dl olaj, 2 dl fehérbor, 1 ek. keményítő, 1 dl tejföl, só, bors, esetleg citromlé; a nokedlihez: 2 tojás, kb. 40 dkg liszt, víz, só, petrezselyemzöld, pici olaj.

Elkészítés: A hagymát csíkokra vágtam (úgyis szétfő) és az olajon megdinszteltem. Rászórtam a paprikát, elkavartam és felöntöttem pici vízzel. Nagy lángon hagytam zsírjára sülni, majd beledobtam a feldarabolt húst. Néhányszor átforgattam, majd felöntöttem a borral. Sóztam és borsoztam. Csak akkor pótoltam egy-egy kevés forró vízzel a folyadékot, amikor az előző adag elpárolgott. Kb. 1 óra múlva lett vajpuha a hús, ekkor besűrítettem a vízzel elkevert keményítővel, elkavartam benne a tejfölt is és kevés vízzel beállítottam a kívánt állagúra. Jól kiforraltam. Végül még sóztam, borsoztam és pici citromlével tettem pikánssá.
Közben a nokedli hozzávalóit összekevertem (a petrezselyemzöldet is) és fővő vízbe beleszaggattam. Miután kiszedtem, hideg vízzel átmostam, egy edénybe tettem, pici olajat locsoltam rá és kavargatva, újra átforrósítottam. Tálaláskor még tettem egy kevés tejfölt a tányérokra. Valamilyen savanyúsággal ettük, de már nem emlékszem, mivel.

Húsv - 2012.

9 megjegyzés:

Bianka írta...

Hűűűűű, de szeretem

Szitya írta...

Zita lányom, abszolút kedvence! Bármikor megenné és minden étteremben ezt rendeli (még akkor is, ha nincs az étlapon... :-) ).

Szilvi

mandy tarragon írta...

Összefut a nyál a számban, nagyon gusztusos lett :)

Mónika írta...

Egyik nagy kedvencem!
Terhesen csak ezt ettem!
:)
Nálunk is nokedli a köret, ha jobb kedvem van, vagy vendégeket várok akkor készítem tojásos-nokedlivel.
Isteni!
:)
Jó választás volt!
Bevallom, most szívesebben megenném mint a salátát és pácolt husit amit vacsira készítettem elő!

Andi írta...

A világ legjobb kajája!! Istenien néz ki!

sedith írta...

Köszi, Lányok! Nekünk is ízlett. Így, nokedlivel is, de mindenképpen ízlik. :) Csak az a baj vele, hoyg borjúhúshoz ritkábban jurunk hozzá általában, mint másfajtához, így sokszor nélkülözzük. :)

Kati írta...

Én talán még nem is ettem borjúhúst. :-o :-)

Milyen furcsa az élet. (Megint.) Tegnap nokedli-szaggatás közben :-) gondolkodtam azon, hogy ami nálatok a puliszka, az nálunk a "csusza". Én sem csinálom viszont olyan gyakran, mint Tomi szeretné. Anyósom szinte hetente. :-)

Wise Lady írta...

Ó a borjú nagyon finom hús. Szerencsés vagy, hogy tudsz szerezni. Nálunk is addig volt, míg a családból vettük.
Itt Zalában gyakran eszik a pörköltet dödöllével.

szepyke írta...

Anyám. Isteni eledel, csak az a szerencsétlen állat... jaj, de szörnyű látni!

És dödöllével, ahogy Wise Lady írta, anyám, kész vagyok... imádom a dödöllét, csak olyan munka, hogy a fene nem áll neki..

2010. április 21., szerda

Borjúpaprikás nokedlivel

Bejegyezte: sedith dátum: 10:59



Húsvét előtt boldog vásárlói és persze, fogyasztói lettünk majdnem 21 kg borjúhúsnak. A szegény jószágot a szemünk előtt bontották fel,

a saját kedvünk szerint szabdalták-trancsírozták, sőt, sokszor én is beleszóltam a kottába, csak ezúttal nem a vonóval-hegedűvel, hanem a késsel.


Tehettem; nem idegen helyről vettük, hanem nénéméktől: megbízható, fiatal (nem éppen 7 hetes), ízletes borjút vettünk. Felét. A másik felére Anyósoméknak fájt a foga.:) Így aztán, ellátva egy darabig hús- (és persze, csont-)neművel, nem kell fájjon a fejem, mit és miből főzzek. Eddig sem kellett, és mostantól sem állandóan borjút eszünk, de ha férjecskémet megkérdezem, mit szeretne enni, biztos, hogy valami borjús fogást talál ki, úgyhogy továbbra is inkább magamra vállalom a kitalálás nehéz feladatát, ha akarom, hogy jól beosztva fogyjon a hús a fagyasztóból.

Egy alkalommal borjúpaprikást akartam készíteni. Nálunk a paprikás vagy a pörkölt mellé szinte kötelezően puliszka jár. VAgy legalábbis azzal igazán finom. Ám, hogy ne legyen olyan sablonos, ezúttal én is kipróbáltam, milyen, ha egy kicsi bort is öntök hozzá, illetve, ha nem puliszkával esszük, ahogy szoktuk, hanem pl. nokedlivel. Tudom, másoknál meg ez a sablonos, de nálunk a nokedli nem egy mindennapos, sőt nem is mindenhetes vagy akár mindenhónapos étel sem, úgyhogy igazi különlegességnek számított. Az eredmény: sokszor-sokszor megismételendő!:)

Fehérboros borjúpaprikás petrezselymes nokedlivel

Hozzávalók: 3 nagy hagyma, 1-1,2 kg borjúhús, 1-2 tk. pirospaprika (én csak egyet szoktam), 0,5 dl olaj, 2 dl fehérbor, 1 ek. keményítő, 1 dl tejföl, só, bors, esetleg citromlé; a nokedlihez: 2 tojás, kb. 40 dkg liszt, víz, só, petrezselyemzöld, pici olaj.

Elkészítés: A hagymát csíkokra vágtam (úgyis szétfő) és az olajon megdinszteltem. Rászórtam a paprikát, elkavartam és felöntöttem pici vízzel. Nagy lángon hagytam zsírjára sülni, majd beledobtam a feldarabolt húst. Néhányszor átforgattam, majd felöntöttem a borral. Sóztam és borsoztam. Csak akkor pótoltam egy-egy kevés forró vízzel a folyadékot, amikor az előző adag elpárolgott. Kb. 1 óra múlva lett vajpuha a hús, ekkor besűrítettem a vízzel elkevert keményítővel, elkavartam benne a tejfölt is és kevés vízzel beállítottam a kívánt állagúra. Jól kiforraltam. Végül még sóztam, borsoztam és pici citromlével tettem pikánssá.
Közben a nokedli hozzávalóit összekevertem (a petrezselyemzöldet is) és fővő vízbe beleszaggattam. Miután kiszedtem, hideg vízzel átmostam, egy edénybe tettem, pici olajat locsoltam rá és kavargatva, újra átforrósítottam. Tálaláskor még tettem egy kevés tejfölt a tányérokra. Valamilyen savanyúsággal ettük, de már nem emlékszem, mivel.

Húsv - 2012.

9 megjegyzés on "Borjúpaprikás nokedlivel"

Bianka on 2010. április 21. 12:08 írta...

Hűűűűű, de szeretem

Szitya on 2010. április 21. 12:31 írta...

Zita lányom, abszolút kedvence! Bármikor megenné és minden étteremben ezt rendeli (még akkor is, ha nincs az étlapon... :-) ).

Szilvi

mandy tarragon on 2010. április 21. 13:02 írta...

Összefut a nyál a számban, nagyon gusztusos lett :)

Mónika on 2010. április 21. 13:25 írta...

Egyik nagy kedvencem!
Terhesen csak ezt ettem!
:)
Nálunk is nokedli a köret, ha jobb kedvem van, vagy vendégeket várok akkor készítem tojásos-nokedlivel.
Isteni!
:)
Jó választás volt!
Bevallom, most szívesebben megenném mint a salátát és pácolt husit amit vacsira készítettem elő!

Andi on 2010. április 21. 14:53 írta...

A világ legjobb kajája!! Istenien néz ki!

sedith on 2010. április 22. 9:06 írta...

Köszi, Lányok! Nekünk is ízlett. Így, nokedlivel is, de mindenképpen ízlik. :) Csak az a baj vele, hoyg borjúhúshoz ritkábban jurunk hozzá általában, mint másfajtához, így sokszor nélkülözzük. :)

Kati on 2010. április 22. 11:31 írta...

Én talán még nem is ettem borjúhúst. :-o :-)

Milyen furcsa az élet. (Megint.) Tegnap nokedli-szaggatás közben :-) gondolkodtam azon, hogy ami nálatok a puliszka, az nálunk a "csusza". Én sem csinálom viszont olyan gyakran, mint Tomi szeretné. Anyósom szinte hetente. :-)

Wise Lady on 2010. április 22. 17:53 írta...

Ó a borjú nagyon finom hús. Szerencsés vagy, hogy tudsz szerezni. Nálunk is addig volt, míg a családból vettük.
Itt Zalában gyakran eszik a pörköltet dödöllével.

szepyke on 2010. április 23. 23:32 írta...

Anyám. Isteni eledel, csak az a szerencsétlen állat... jaj, de szörnyű látni!

És dödöllével, ahogy Wise Lady írta, anyám, kész vagyok... imádom a dödöllét, csak olyan munka, hogy a fene nem áll neki..

Related Posts with Thumbnails