2011. január 15., szombat

Kalandos borhabtorta Duende nyomán


Ugyanaz esett meg velem, mint amiről a hercegnőtorta bevezetőjében írtam: megláttam valamit – ezesetben Duende borhabtortáját – és tudtam, hogy el kell készítenem. Csak meg kellett keresni rá az alkalmat. Jobb alkalom, mint a karácsony nem is kellett volna, hiszen Duende éppen Karácsonyi borhabtortának nevezte el, és eltökélt szándékom volt, hogy meg is tisztelem vele az ünnepet. De a készülődés időszaka nagyon zsúfoltra sikeredett, az óvodában karácsonyi vásárt tartottunk, készültünk az ünnepélyre, közben kezelésekre jártam és az Erdélyi konyhához beküldött anyagaim határideje is sürgetett, ezért, amikor Anyu (anyósom) felajánlotta, hogy úgy süti majd a “tésztákat” (a sütemények Erdélyben még mindig tészták:D), hogy mindegyikből nekem is jusson, kapva kaptam az alkalmon és elfogadtam a segítségét. Az én konyhámban így nem is készült csak mézeskalács és spirál- meg sakk-keksz, mint a tavaly.

De a tortát szívesen megkóstoltam volna. Ezért felajánlottam Anyunak (továbbra is anyósom), hogy a születésnapjára én viszem a tortát. Kicsit sógornőm után is engedtem, mert ő feltétlenül diósat szeretett volna enni, ezért a piskóták diósan készültek és a magam receptje szerint, a krémen viszont nem változtattam. Talán annyit, hogy picivel több tejszínhabom volt, mint kellett volna, és mind belekavartam. Illetve még cseleztem egyet: a krémhez szükséges 4 tojássárgáját úgy “nyertem”, hogy minden piskótából elvettem egyet-egyet, azaz mindegyikhez két egész tojást és egy fehérjét használtam, így végül csak egyetlen fehérjém maradt meg. Duende javaslata alapján pedig már eleve kardamommal is ízesítettem és elhagytam belőle a szegfűszeget attól félvén, hogy igencsak elvinné az ízét és nem ízlene a családnak.



Ünnepi borhabtorta

Hozzávalók a piskótához: 6 egész tojás, 3 tojásfehérje, 15 evőkanál cukor, 1,5 mokkáskanál sütőpor, 9 evőkanál liszt, 15 evőkanál őrölt dióbél; a krémhez: 4 tojássárgája (3-at elvettem a piskótáktól), 5 dkg liszt, 4 dl muskotályos, édes fehérbor (történetesen éppen volt egy Tokaji muskotályosom), 15 dkg kristálycukor, 1 darab fahéj, 0,5 teáskanál őrölt kardamom, 10 g zselatin, 1 dl víz, kb. 7 dl tejszín; a locsoláshoz: kb. 2 dl limonádé;  a díszítéshez: néhány evőkanálnyi krém, mandulaforgács, kevés tejszínhab, egész mandulaszemek

Elkészítése:
3 darab háromtojásos diós piskótát sütöttem a 26 cm átmérőjű formában. Két egész tojást és 1 tojásfehérjét 5 evőkanál cukorral mixer segítségével néhány perc alatt habosra kevertem, majd hozzáadtam 3 evőkanál lisztet, 5 evőkanál őrölt dióbelet és fél mokkáskanál sütőport és egy fakanállal óvatosan összeforgattam. A sütőpapírral kibélelt tortaformában sütöttem meg, és így jártam el a másik két piskóta esetében is.

A krémhez a jól behűtött tejszínt kemény habbá vertem és visszatettem a hűtőbe. Kb. 2,5 dl bort felforraltam a fahéjjal és a kardamommal. A zselatint beáztattam 1 dl langyos vízbe. A tojássárgákat simára kevertem a cukorral, a liszttel és a maradék borral, majd folytonosan kavargatva hozzácsorgattam a felforralt bort is. Végül ráttettem a lángra és addig főztem-kavargattam, amíg jó sűrű pép lett belőle. Azonforrón hozzákavartam a beáztatott zselatint és jól eldolgoztam. Amikor langyosra hűlt, óvatosan összekevertem a tejszínhabbal is, amiből néhány kanállal meghagytam a díszítéshez.

Összerakás:
2 dl vízben feloldottam egy púpozott evőkanálnyi cukrot és összekevertem egy fél citrom levével. Ezzel a limonádéval locsolgattam meg a piskótákat, hogy jó szaftosak legyenek. A krémből félretettem kb 4 kanálnyit, a többit pedig kétfelé osztottam és a meglocsolt piskóták közé töltöttem. A félretett maradékkal a tortát vékonyan bevontam, az oldalakat megszórtam (úgy, ahogy tudtam – volt, ahol egyenként raktam fel a forgácskákat) mandulaforgáccsal, a szélekre és a közepére tejszínhabrózsákat nyomtam és mindegyik tetejébe egy-egy egész mandulaszemet biggyesztettem.

Az eredmény egy csudaklassz sütemény volt!!! Nem volt túl édes, senki sem szereti nálunk a túlságosan émelygős tortákat, a bortól kellemesen savanykás, a fűszerektől sejtelmesen pikáns, a tejszínhabtól pedig selymesen krémes volt. Férjecském volt a legbuzgóbb dicsérője, aki egész délután nem győzött bocsánatkérő pillantásokat vetni rám.

Mert… úgy kell nézni ám erre a tortára, hogy a fényképezés pillanatában már túl volt egy városi autósétán, egy hirtelen fékezés miatti repülőmutatványon, egy “mérgemben odacsaplak” akción, és még most is alig hiszem el, hogy ezt az egészet megúszta annyival, hogy 4 tejszínhabrózsát újranyomtam rá, és 4 új mandulaszemet nyomtam ezek tetejébe. No, ezt csináljátok utánam!:D

KAL - 2012

6 megjegyzés:

családi tűzhely írta...

Ezt a tortát én is szívesen megkóstolnám:)

Ildy írta...

Gyönyörű, szabályos a szeletelés! Nagyon finom lehet.

duende írta...

:)

Sedith, nagyon örülök hogy ízlett! A diós "tészta" pedig egészen biztosan fantasztikusan illik hozzá! :) (Legközelebb én is kipróbálom így diós piskótával!)

Egyébként nekem az egyik kedvenc tortám, nagyon izgalmas ízvilág.

Ditta írta...

Csatlakozom Családi tűzhelyhez,nagyon finomnak néz ki,ügyes vagy!:-)

Gesztenye receptjei és Bonbon mánia írta...

Húúú de jól néz ki, mit nem adnék most egy szeletért:-)))

Bianka írta...

Hű meseszép

2011. január 15., szombat

Kalandos borhabtorta Duende nyomán

Bejegyezte: sedith dátum: 17:20

Ugyanaz esett meg velem, mint amiről a hercegnőtorta bevezetőjében írtam: megláttam valamit – ezesetben Duende borhabtortáját – és tudtam, hogy el kell készítenem. Csak meg kellett keresni rá az alkalmat. Jobb alkalom, mint a karácsony nem is kellett volna, hiszen Duende éppen Karácsonyi borhabtortának nevezte el, és eltökélt szándékom volt, hogy meg is tisztelem vele az ünnepet. De a készülődés időszaka nagyon zsúfoltra sikeredett, az óvodában karácsonyi vásárt tartottunk, készültünk az ünnepélyre, közben kezelésekre jártam és az Erdélyi konyhához beküldött anyagaim határideje is sürgetett, ezért, amikor Anyu (anyósom) felajánlotta, hogy úgy süti majd a “tésztákat” (a sütemények Erdélyben még mindig tészták:D), hogy mindegyikből nekem is jusson, kapva kaptam az alkalmon és elfogadtam a segítségét. Az én konyhámban így nem is készült csak mézeskalács és spirál- meg sakk-keksz, mint a tavaly.

De a tortát szívesen megkóstoltam volna. Ezért felajánlottam Anyunak (továbbra is anyósom), hogy a születésnapjára én viszem a tortát. Kicsit sógornőm után is engedtem, mert ő feltétlenül diósat szeretett volna enni, ezért a piskóták diósan készültek és a magam receptje szerint, a krémen viszont nem változtattam. Talán annyit, hogy picivel több tejszínhabom volt, mint kellett volna, és mind belekavartam. Illetve még cseleztem egyet: a krémhez szükséges 4 tojássárgáját úgy “nyertem”, hogy minden piskótából elvettem egyet-egyet, azaz mindegyikhez két egész tojást és egy fehérjét használtam, így végül csak egyetlen fehérjém maradt meg. Duende javaslata alapján pedig már eleve kardamommal is ízesítettem és elhagytam belőle a szegfűszeget attól félvén, hogy igencsak elvinné az ízét és nem ízlene a családnak.



Ünnepi borhabtorta

Hozzávalók a piskótához: 6 egész tojás, 3 tojásfehérje, 15 evőkanál cukor, 1,5 mokkáskanál sütőpor, 9 evőkanál liszt, 15 evőkanál őrölt dióbél; a krémhez: 4 tojássárgája (3-at elvettem a piskótáktól), 5 dkg liszt, 4 dl muskotályos, édes fehérbor (történetesen éppen volt egy Tokaji muskotályosom), 15 dkg kristálycukor, 1 darab fahéj, 0,5 teáskanál őrölt kardamom, 10 g zselatin, 1 dl víz, kb. 7 dl tejszín; a locsoláshoz: kb. 2 dl limonádé;  a díszítéshez: néhány evőkanálnyi krém, mandulaforgács, kevés tejszínhab, egész mandulaszemek

Elkészítése:
3 darab háromtojásos diós piskótát sütöttem a 26 cm átmérőjű formában. Két egész tojást és 1 tojásfehérjét 5 evőkanál cukorral mixer segítségével néhány perc alatt habosra kevertem, majd hozzáadtam 3 evőkanál lisztet, 5 evőkanál őrölt dióbelet és fél mokkáskanál sütőport és egy fakanállal óvatosan összeforgattam. A sütőpapírral kibélelt tortaformában sütöttem meg, és így jártam el a másik két piskóta esetében is.

A krémhez a jól behűtött tejszínt kemény habbá vertem és visszatettem a hűtőbe. Kb. 2,5 dl bort felforraltam a fahéjjal és a kardamommal. A zselatint beáztattam 1 dl langyos vízbe. A tojássárgákat simára kevertem a cukorral, a liszttel és a maradék borral, majd folytonosan kavargatva hozzácsorgattam a felforralt bort is. Végül ráttettem a lángra és addig főztem-kavargattam, amíg jó sűrű pép lett belőle. Azonforrón hozzákavartam a beáztatott zselatint és jól eldolgoztam. Amikor langyosra hűlt, óvatosan összekevertem a tejszínhabbal is, amiből néhány kanállal meghagytam a díszítéshez.

Összerakás:
2 dl vízben feloldottam egy púpozott evőkanálnyi cukrot és összekevertem egy fél citrom levével. Ezzel a limonádéval locsolgattam meg a piskótákat, hogy jó szaftosak legyenek. A krémből félretettem kb 4 kanálnyit, a többit pedig kétfelé osztottam és a meglocsolt piskóták közé töltöttem. A félretett maradékkal a tortát vékonyan bevontam, az oldalakat megszórtam (úgy, ahogy tudtam – volt, ahol egyenként raktam fel a forgácskákat) mandulaforgáccsal, a szélekre és a közepére tejszínhabrózsákat nyomtam és mindegyik tetejébe egy-egy egész mandulaszemet biggyesztettem.

Az eredmény egy csudaklassz sütemény volt!!! Nem volt túl édes, senki sem szereti nálunk a túlságosan émelygős tortákat, a bortól kellemesen savanykás, a fűszerektől sejtelmesen pikáns, a tejszínhabtól pedig selymesen krémes volt. Férjecském volt a legbuzgóbb dicsérője, aki egész délután nem győzött bocsánatkérő pillantásokat vetni rám.

Mert… úgy kell nézni ám erre a tortára, hogy a fényképezés pillanatában már túl volt egy városi autósétán, egy hirtelen fékezés miatti repülőmutatványon, egy “mérgemben odacsaplak” akción, és még most is alig hiszem el, hogy ezt az egészet megúszta annyival, hogy 4 tejszínhabrózsát újranyomtam rá, és 4 új mandulaszemet nyomtam ezek tetejébe. No, ezt csináljátok utánam!:D

KAL - 2012

6 megjegyzés on "Kalandos borhabtorta Duende nyomán"

családi tűzhely on 2011. január 15. 18:02 írta...

Ezt a tortát én is szívesen megkóstolnám:)

Ildy on 2011. január 15. 18:03 írta...

Gyönyörű, szabályos a szeletelés! Nagyon finom lehet.

duende on 2011. január 15. 18:17 írta...

:)

Sedith, nagyon örülök hogy ízlett! A diós "tészta" pedig egészen biztosan fantasztikusan illik hozzá! :) (Legközelebb én is kipróbálom így diós piskótával!)

Egyébként nekem az egyik kedvenc tortám, nagyon izgalmas ízvilág.

Ditta on 2011. január 15. 18:45 írta...

Csatlakozom Családi tűzhelyhez,nagyon finomnak néz ki,ügyes vagy!:-)

Gesztenye receptjei és Bonbon mánia on 2011. január 16. 0:52 írta...

Húúú de jól néz ki, mit nem adnék most egy szeletért:-)))

Bianka on 2011. január 16. 10:51 írta...

Hű meseszép

Related Posts with Thumbnails