2011. január 29., szombat

"Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma"


Sokszor már csak mondjuk gépiesen, és nem érezzük át igazi értelmét. Olyan természetesnek vesszük, hogy kenyér, azaz ennivaló van az asztalunkon, hogy bele sem gondolunk, mi és milyen lenne, ha nem lenne. Bele sem gondolunk, milyen lenne, ha állandóan csak egy-kétfajta ételt ehetnénk, vagy ahogy mifelénk mondják: kelj fel pityóka, feküdj le fuszulyka (azaz kelj fel krumpli, feküdj le bab), és ha nem veszünk tudomást az ilyesmikről, azt hisszük, hogy nem is létezik. Tobzódunk mindenben, így az alapanyagokban is, mégis szinte mindig az okozza a gondot a háziasszonyoknak (köztük, persze, nekem is), hogy mit is főzzenek?! Mert mindig újat, különlegeset, mást szeretnénk, holott lehet, hogy a család néha elégedettebb lenne egy-egy klasszikus, megszokott fogással, mint valami kísérlet-kajával.

A kenyér, az nap mint nap ott van az asztalon. Vesszük vagy készítjük, mindegy, de ha már kenyér van, nem halunk éhen. Nemhiába mondják, arról a szülőről, aki kitaníttatta gyerekét és az szakmát, munkahelyet talált, hogy "kenyeret adott a kezébe". Tulajdonképpen megélhetést biztosított neki.

Mifelénk, az utóbbi években, nem volt divat kenyeret sütni otthon, mert az olyan ómódi, emlékeztet a kommunizmus hosszú éveire, amikor kénytelen volt szinte mindenki otthon sütni, mert amit megvett, porcióra, az is fekete és kemény volt, mint a kő. Mára viszont, lassan, de biztosan, sokan kezdenek visszatérni ehhez a régimódi szokáshoz. Igaz, "a mai felgyorsult világban" már nem lehetne úgy végezni ezt sem, mint régebb, amikor a háziasszonyok hajnalban keltek, kézzel dagasztottak és csináltak mindent. Erre nincs időnk. De géppel, már "más tál tészta" ez az egész.

Sokat "viaskodtam" a férjemmel, amíg meggyőztem, hogy megéri házilag készíteni a kenyeret: olcsóbb és egészségesebb. Szerintem egyszerűen benne volt a tudatában, hogy a kenyérsütés az minimum félnapos munka, és nehezen fogta fel, hogy a kenyérsütőgép mindezt a feladatot átveszi, nekem csupán a hozzávalókat kell beletennem. És, azt hiszem, nem is hitte el igazából, hogy valóban csak ennyi dolgom lenne vele. Pedig ténylg így van. Most már belátta és örül az egész históriának. Sőt, egy adott pillanatban, amikor sült a kenyér, azt mondta: "Hmmm, micsoda illat! Márcsak ezért is megérte megvenni!" Ekkor mosolyodtam el magamban, és ismét megállapítottam: hiába, na, későn érő típus:D, de ha idejében elkezdem a szoktatást az új dolgokhoz, még a végén kiderül, hogy ő talált ki mindent!:D:D:D

Szóval, egy ekkora bevezető után most már jöjjön a tulajdonképpeni bejegyzés, azaz a mindennapi kenyerünk receptje, amit kikísérleteztem magunknak az utóbbi hónapban, amióta megvan a Panasonic-om. Rájöttem, hogy mindannyian jobban szeretjük azokat a kenyereket, amelyek nem csupán fehérlisztből készültek, ezért aztán a különféle teljes kiőrlésű liszteket, a korpákat, illetve a pelyheket és a magvakat különböző arányban, de beleteszem a kenyerünkbe.



Élesztőként száraz élesztőt használok (pedig a gép előtt soha nem is próbáltam, milyen), mert 1. a géppel adott receptekben is száraz élesztőt ír, 2. eddig mindig tökéletesek lettek a kenyerek vele, 3. nem változik a minősége, mint a frissnek, tehát biztosabb a használata, 4. olcsóbb, azaz megvettem egy nagyobb kiszerelésben árult nagyobb adagot (4x100 g-ot), és így, kenyérszámra leosztva, aprópénzbe kerül. Folyadékként általában vizet használok, de ha van maradék tejem, joghurtom, tejfölöm, néha azt is szoktam beletenni. Viszont a sima vizes is éppolyan jó, mint a "dúsított" verziók. Nem sütöm mindig magvakkal a kenyerünket, de szeretem néha változatossá tenni velük.

Mindennapi kenyerünk

Hozzávalók - sorjában:  4 g száraz élesztő, 40 dkg 480-as, 550-es vagy 650-es kenyérliszt (van, amikor ezeket is keverem), 20 dkg teljes kiőrlésű liszt és korpa vegyesen (búza, rozs, zab - esetenként különböző arányban), 2-3 evőkanál krumplipehely, 1 csapott evőkanál só, 2 teáskanál cukor, 1 evőkanál ecet, 4 evőkanál olaj, 420 ml víz; ha magvasan készítem, akkor még kb. 5 dkg len- és/vagy szezámmag, esetleg rozspehely, illetve zabpehely.

Elkészítése: 
A fent említett sorrendben a hozzávalókat beleteszem a kenyérsütőgép üstjébe, kiválasztom a programot és a különféle opciókat (pl. méret és pirultsági fok), és bekapcsolom. Később pedig kiveszem a megsült kenyeret.
Az egyszerű kenyeret általában a Basic Whole wheat programon szoktam, Bake rapid opcióval XL méretben. Ennél a programnál a pirultsági fok nem állítható, de pont tökéletes lesz. 3 óra alatt kész a kenyér. Ha magvakat is használok, akkor azokat beleteszem az automata magadagolóba és a gép tudja, mikor kell azokat hozzáadnia a tésztához. Ebben az esetben a Program szintén a Basic Whole wheat, de opcióként már a Bake raisin-t választom. A program ideje 5 óra.

Az az igazság, hogy a többi programot (french, italian, brioche) még nem próbáltam ki, de ami késik, nem múlik. Viszont kipróbáltam a rozskenyér programját, és egy nagyon finom rozskenyerem lett (igaz, csak én szerettem:P), kipróbáltam a pizzatészta programját, és bizton állítom, hogy ilyen pizzatésztám még sosem volt, és kipróbáltam a sima dagasztóprogramját is. És amikor sikerül egy ovális jénait vennem, majd más formájú kenyerek is fognak sülni a konyhámban, addig marad az üst formája szerinti kenyérke.

És még egy fontos valami. Amire már sokan rákérdeztek emailben, és amitől, mielőtt megvettem volna, én is kicsit tartottam: a lapát és annak a kenyérben hagyott lenyomata. Fölösleges aggodalom, mert olyan picike lyukat, rést hagy a kenyérben, hogy alig látszik. Nem ront sem a kenyér minőségén, sem az esztétikumán. Íme:

10 megjegyzés:

Piroska írta...

Nekem is Panasonic-om van, de nem adnam semmiert. Epp most is dolgozik.Nem beszelve arrol, hogy igy finom a kenyer, amit sutok, mert itt Amerikaban olyan edesre sutik a kenyeret, hogy nem birom enni.A kozelunkben pedig nincs lengyel uzlet, ahol lehet venni jo kenyeret is.

sedith írta...

Szia, Piroska! Vajon, véletlen ez? Nem hinném! Épp az imént jártam "nálad", és megcsodáltam a mindentbele-rántottádat. Akartam is írni, hogy ilyesmit én is szoktam, mindig abból, ami éppen van itthon, de a családom már nagyon reklamál a vacsoráért. Épp bejöttem a fotómasináért, és gondoltam, benézek. :)Hát éppen írtál. :)
Sokszor puszillak.:)

Zita írta...

Ilyen sok vizet teszel bele? Érdekes, én ehhez a mennyiséghez 350 ml vizet, vagy 200 ml joghurtot és 200 ml vizet teszek. Ha több megy bele, ragadós, nem lesz szép gombóc. Vajon a géptől függ? És mindig nyers élesztőt használok. Szárazzal jobb? nem érzik annyira az élesztő íze? Puszi

Vali írta...

Szia!
Nekem Hauser BM830-as gépem van és 4 éve itthon sütöm a kenyeret és minden péksüteményt. Igaz már régóta nem gépben sütöm hanem jénaiban vagy sütőfóliában kihúzható formában, esetleg tuppervare edényben. A kenyeres pultokat a boltokban elkerülöm. Kenyeret képes vagyok éjjel is összeállítani, legfeljebb a hűtőben kelesztem és reggel sütöm.
Nagyon szép a kenyered.

Ircsike írta...

Gyonyoru a kenyered!
Ezt a receptet egyszer en is kiprobalom.

Mi is nagyon szeretjuk a kenyersuto gepet. Az illat, amikor sul a kenyer varazslatos.
Boltban nem vasarolunk kenyeret, talan amit mi keszitunk egeszsegesebb. :)

Szitya írta...

Szia Edith!
Én is szeretek itthon kenyeret sütni! Csak én a gépet általában a dagasztásra használom, utána sütőben sütöm meg. Méghozzá tepsiben! Főleg egy bagett nagyon népszerű nálunk. Úgyhogy, jénai nélkül is próbálkozhatsz, ez a francia programmal működik. Ha szeretnéd, átküldöm a receptet!
Egyébként pedig annyira igaza van a férjednek: az otthon sütő kenyér illata mennyei!
üdv,
Szilvi

sedith írta...

Zita, igen, ilyen sokat, mert ennyit ír a recept, amit a géppel adtak és tökéletes lesz a kenyér.
Nekem a friss élesztővel meggyűlt a bajom, tudod, írtam:), de aztán sikerült megtudni a helyes mennyiséget. Csak az a baj a frissel, hogy nem mindig ugyanolyan a minősége. Ha megveszek többet, és ugye, ha levágnak egy 10 dekás darabot, az kb. 10 kenyérre való, az meg 2 hét, amíg megsütöm, a végén nem ugyanolyan az élesztő, mint az elején. Ezért nekem nagyon praktikus a száraz. És így mindig lehet belőle otthon, nem történik meg, hoyg elfelejtek venni vagy kifogy. Mire elfogyna, jó idejében megveszem a következő adagot.:)

Vali, megnéztem a gépedet, biztos szuper az is. És jártam a blogodon, csudaklassz dolgokat láttam. :)

Ircsike, köszönöm. Hát az biztos, hogy egészségesebb.:)

Szilvi, köszönöm, elfogadom a receptet. Az is az igazság, hoyg eddig nekem pontosan az volt a legklasszabb, hogy beleteszem a hozzávalókat és semmi dolgom tovább vele, kiveszem a kész kenyeret. A formája nem zavar, ámde ahogy magamat ismerem, nem sokáig elégszem meg ennyivel. Most még hat az újdonság varázsa. :)
No, persze, hogy nemcsak jénaiban lehet sütni, lehet kerek formában is, tepsiben is csak én is szeretnék majd szép ovális kenyereket csinálni, úgyhogy úgyis kell az az ovális jénai. :) Akkor várom a receptet!:) Puszi:)

Bianka írta...

Nagyon szép!
Nekem helyhiány miatt nincs gépem, de alapjáraton sem sütöttem még kenyeret, de ami késik nem múlik :)

Kati írta...

Ez igen, én is szívesen kipróbálnám, bár nálam is szűk a hely a konyhában, a nagynéném mai napig mindden héten süt kenyeret kemencében.Hát nem lehet egy napon emlegetni az üzletivel.

sedith írta...

Bianka, Kati, az a félméterecske még kikerül rá, ha nagyon akarjátok!
KAti, ritka azért az a háziasszony, aki rendszeresen süssön még most is, bár látod, akad egy-egy. :) És persze, hoyg közel sincs olyan íze a boltinak, mint az otthoninak!:)

2011. január 29., szombat

"Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma"

Bejegyezte: sedith dátum: 19:39

Sokszor már csak mondjuk gépiesen, és nem érezzük át igazi értelmét. Olyan természetesnek vesszük, hogy kenyér, azaz ennivaló van az asztalunkon, hogy bele sem gondolunk, mi és milyen lenne, ha nem lenne. Bele sem gondolunk, milyen lenne, ha állandóan csak egy-kétfajta ételt ehetnénk, vagy ahogy mifelénk mondják: kelj fel pityóka, feküdj le fuszulyka (azaz kelj fel krumpli, feküdj le bab), és ha nem veszünk tudomást az ilyesmikről, azt hisszük, hogy nem is létezik. Tobzódunk mindenben, így az alapanyagokban is, mégis szinte mindig az okozza a gondot a háziasszonyoknak (köztük, persze, nekem is), hogy mit is főzzenek?! Mert mindig újat, különlegeset, mást szeretnénk, holott lehet, hogy a család néha elégedettebb lenne egy-egy klasszikus, megszokott fogással, mint valami kísérlet-kajával.

A kenyér, az nap mint nap ott van az asztalon. Vesszük vagy készítjük, mindegy, de ha már kenyér van, nem halunk éhen. Nemhiába mondják, arról a szülőről, aki kitaníttatta gyerekét és az szakmát, munkahelyet talált, hogy "kenyeret adott a kezébe". Tulajdonképpen megélhetést biztosított neki.

Mifelénk, az utóbbi években, nem volt divat kenyeret sütni otthon, mert az olyan ómódi, emlékeztet a kommunizmus hosszú éveire, amikor kénytelen volt szinte mindenki otthon sütni, mert amit megvett, porcióra, az is fekete és kemény volt, mint a kő. Mára viszont, lassan, de biztosan, sokan kezdenek visszatérni ehhez a régimódi szokáshoz. Igaz, "a mai felgyorsult világban" már nem lehetne úgy végezni ezt sem, mint régebb, amikor a háziasszonyok hajnalban keltek, kézzel dagasztottak és csináltak mindent. Erre nincs időnk. De géppel, már "más tál tészta" ez az egész.

Sokat "viaskodtam" a férjemmel, amíg meggyőztem, hogy megéri házilag készíteni a kenyeret: olcsóbb és egészségesebb. Szerintem egyszerűen benne volt a tudatában, hogy a kenyérsütés az minimum félnapos munka, és nehezen fogta fel, hogy a kenyérsütőgép mindezt a feladatot átveszi, nekem csupán a hozzávalókat kell beletennem. És, azt hiszem, nem is hitte el igazából, hogy valóban csak ennyi dolgom lenne vele. Pedig ténylg így van. Most már belátta és örül az egész históriának. Sőt, egy adott pillanatban, amikor sült a kenyér, azt mondta: "Hmmm, micsoda illat! Márcsak ezért is megérte megvenni!" Ekkor mosolyodtam el magamban, és ismét megállapítottam: hiába, na, későn érő típus:D, de ha idejében elkezdem a szoktatást az új dolgokhoz, még a végén kiderül, hogy ő talált ki mindent!:D:D:D

Szóval, egy ekkora bevezető után most már jöjjön a tulajdonképpeni bejegyzés, azaz a mindennapi kenyerünk receptje, amit kikísérleteztem magunknak az utóbbi hónapban, amióta megvan a Panasonic-om. Rájöttem, hogy mindannyian jobban szeretjük azokat a kenyereket, amelyek nem csupán fehérlisztből készültek, ezért aztán a különféle teljes kiőrlésű liszteket, a korpákat, illetve a pelyheket és a magvakat különböző arányban, de beleteszem a kenyerünkbe.



Élesztőként száraz élesztőt használok (pedig a gép előtt soha nem is próbáltam, milyen), mert 1. a géppel adott receptekben is száraz élesztőt ír, 2. eddig mindig tökéletesek lettek a kenyerek vele, 3. nem változik a minősége, mint a frissnek, tehát biztosabb a használata, 4. olcsóbb, azaz megvettem egy nagyobb kiszerelésben árult nagyobb adagot (4x100 g-ot), és így, kenyérszámra leosztva, aprópénzbe kerül. Folyadékként általában vizet használok, de ha van maradék tejem, joghurtom, tejfölöm, néha azt is szoktam beletenni. Viszont a sima vizes is éppolyan jó, mint a "dúsított" verziók. Nem sütöm mindig magvakkal a kenyerünket, de szeretem néha változatossá tenni velük.

Mindennapi kenyerünk

Hozzávalók - sorjában:  4 g száraz élesztő, 40 dkg 480-as, 550-es vagy 650-es kenyérliszt (van, amikor ezeket is keverem), 20 dkg teljes kiőrlésű liszt és korpa vegyesen (búza, rozs, zab - esetenként különböző arányban), 2-3 evőkanál krumplipehely, 1 csapott evőkanál só, 2 teáskanál cukor, 1 evőkanál ecet, 4 evőkanál olaj, 420 ml víz; ha magvasan készítem, akkor még kb. 5 dkg len- és/vagy szezámmag, esetleg rozspehely, illetve zabpehely.

Elkészítése: 
A fent említett sorrendben a hozzávalókat beleteszem a kenyérsütőgép üstjébe, kiválasztom a programot és a különféle opciókat (pl. méret és pirultsági fok), és bekapcsolom. Később pedig kiveszem a megsült kenyeret.
Az egyszerű kenyeret általában a Basic Whole wheat programon szoktam, Bake rapid opcióval XL méretben. Ennél a programnál a pirultsági fok nem állítható, de pont tökéletes lesz. 3 óra alatt kész a kenyér. Ha magvakat is használok, akkor azokat beleteszem az automata magadagolóba és a gép tudja, mikor kell azokat hozzáadnia a tésztához. Ebben az esetben a Program szintén a Basic Whole wheat, de opcióként már a Bake raisin-t választom. A program ideje 5 óra.

Az az igazság, hogy a többi programot (french, italian, brioche) még nem próbáltam ki, de ami késik, nem múlik. Viszont kipróbáltam a rozskenyér programját, és egy nagyon finom rozskenyerem lett (igaz, csak én szerettem:P), kipróbáltam a pizzatészta programját, és bizton állítom, hogy ilyen pizzatésztám még sosem volt, és kipróbáltam a sima dagasztóprogramját is. És amikor sikerül egy ovális jénait vennem, majd más formájú kenyerek is fognak sülni a konyhámban, addig marad az üst formája szerinti kenyérke.

És még egy fontos valami. Amire már sokan rákérdeztek emailben, és amitől, mielőtt megvettem volna, én is kicsit tartottam: a lapát és annak a kenyérben hagyott lenyomata. Fölösleges aggodalom, mert olyan picike lyukat, rést hagy a kenyérben, hogy alig látszik. Nem ront sem a kenyér minőségén, sem az esztétikumán. Íme:

10 megjegyzés on ""Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma""

Piroska on 2011. január 29. 19:49 írta...

Nekem is Panasonic-om van, de nem adnam semmiert. Epp most is dolgozik.Nem beszelve arrol, hogy igy finom a kenyer, amit sutok, mert itt Amerikaban olyan edesre sutik a kenyeret, hogy nem birom enni.A kozelunkben pedig nincs lengyel uzlet, ahol lehet venni jo kenyeret is.

sedith on 2011. január 29. 19:55 írta...

Szia, Piroska! Vajon, véletlen ez? Nem hinném! Épp az imént jártam "nálad", és megcsodáltam a mindentbele-rántottádat. Akartam is írni, hogy ilyesmit én is szoktam, mindig abból, ami éppen van itthon, de a családom már nagyon reklamál a vacsoráért. Épp bejöttem a fotómasináért, és gondoltam, benézek. :)Hát éppen írtál. :)
Sokszor puszillak.:)

Zita on 2011. január 29. 22:54 írta...

Ilyen sok vizet teszel bele? Érdekes, én ehhez a mennyiséghez 350 ml vizet, vagy 200 ml joghurtot és 200 ml vizet teszek. Ha több megy bele, ragadós, nem lesz szép gombóc. Vajon a géptől függ? És mindig nyers élesztőt használok. Szárazzal jobb? nem érzik annyira az élesztő íze? Puszi

Vali on 2011. január 29. 23:28 írta...

Szia!
Nekem Hauser BM830-as gépem van és 4 éve itthon sütöm a kenyeret és minden péksüteményt. Igaz már régóta nem gépben sütöm hanem jénaiban vagy sütőfóliában kihúzható formában, esetleg tuppervare edényben. A kenyeres pultokat a boltokban elkerülöm. Kenyeret képes vagyok éjjel is összeállítani, legfeljebb a hűtőben kelesztem és reggel sütöm.
Nagyon szép a kenyered.

Ircsike on 2011. január 30. 9:01 írta...

Gyonyoru a kenyered!
Ezt a receptet egyszer en is kiprobalom.

Mi is nagyon szeretjuk a kenyersuto gepet. Az illat, amikor sul a kenyer varazslatos.
Boltban nem vasarolunk kenyeret, talan amit mi keszitunk egeszsegesebb. :)

Szitya on 2011. január 30. 10:32 írta...

Szia Edith!
Én is szeretek itthon kenyeret sütni! Csak én a gépet általában a dagasztásra használom, utána sütőben sütöm meg. Méghozzá tepsiben! Főleg egy bagett nagyon népszerű nálunk. Úgyhogy, jénai nélkül is próbálkozhatsz, ez a francia programmal működik. Ha szeretnéd, átküldöm a receptet!
Egyébként pedig annyira igaza van a férjednek: az otthon sütő kenyér illata mennyei!
üdv,
Szilvi

sedith on 2011. január 30. 10:50 írta...

Zita, igen, ilyen sokat, mert ennyit ír a recept, amit a géppel adtak és tökéletes lesz a kenyér.
Nekem a friss élesztővel meggyűlt a bajom, tudod, írtam:), de aztán sikerült megtudni a helyes mennyiséget. Csak az a baj a frissel, hogy nem mindig ugyanolyan a minősége. Ha megveszek többet, és ugye, ha levágnak egy 10 dekás darabot, az kb. 10 kenyérre való, az meg 2 hét, amíg megsütöm, a végén nem ugyanolyan az élesztő, mint az elején. Ezért nekem nagyon praktikus a száraz. És így mindig lehet belőle otthon, nem történik meg, hoyg elfelejtek venni vagy kifogy. Mire elfogyna, jó idejében megveszem a következő adagot.:)

Vali, megnéztem a gépedet, biztos szuper az is. És jártam a blogodon, csudaklassz dolgokat láttam. :)

Ircsike, köszönöm. Hát az biztos, hogy egészségesebb.:)

Szilvi, köszönöm, elfogadom a receptet. Az is az igazság, hoyg eddig nekem pontosan az volt a legklasszabb, hogy beleteszem a hozzávalókat és semmi dolgom tovább vele, kiveszem a kész kenyeret. A formája nem zavar, ámde ahogy magamat ismerem, nem sokáig elégszem meg ennyivel. Most még hat az újdonság varázsa. :)
No, persze, hogy nemcsak jénaiban lehet sütni, lehet kerek formában is, tepsiben is csak én is szeretnék majd szép ovális kenyereket csinálni, úgyhogy úgyis kell az az ovális jénai. :) Akkor várom a receptet!:) Puszi:)

Bianka on 2011. január 30. 22:52 írta...

Nagyon szép!
Nekem helyhiány miatt nincs gépem, de alapjáraton sem sütöttem még kenyeret, de ami késik nem múlik :)

Kati on 2011. január 31. 9:49 írta...

Ez igen, én is szívesen kipróbálnám, bár nálam is szűk a hely a konyhában, a nagynéném mai napig mindden héten süt kenyeret kemencében.Hát nem lehet egy napon emlegetni az üzletivel.

sedith on 2011. január 31. 10:23 írta...

Bianka, Kati, az a félméterecske még kikerül rá, ha nagyon akarjátok!
KAti, ritka azért az a háziasszony, aki rendszeresen süssön még most is, bár látod, akad egy-egy. :) És persze, hoyg közel sincs olyan íze a boltinak, mint az otthoninak!:)

Related Posts with Thumbnails