2011. április 25., hétfő

Tradíciók mezsgyéjén, avagy húsvéti sonka és drob de miel egyhelyen

Nem tudtam arról, hogy Erdély egyes vidékein a húsvéti sonka szintén hagyományos húsvéti eledelnek számít. Nem tudtam róla, mert a mi vidékünkön ez nem szokás, nincs tudomásom arról, hogy húsvétra bárki ilyet főzött volna. Mifelénk egyedül a bárány-, esetleg a gidahús volt az, amiből húsvétra ételeket főztek. És a tojás kapott még főszerepet. A húsvéti sonka fogalmáról is néhány évvel ezelőtt hallottam először, amikor a volt barátom (=Férjecském, hi-hi) egy Lajos Mari-könyvvel ajándékozott meg. Cipóban sült húsvéti sonkareceptjét egyszer ki is próbáltam akkoriban, és emlékszem, hogy nagyon ízlett nekünk.

Drob de mielt, azaz báránypástétomot Édesanyám mindig készített, még akkor is, ha ez nem egy hagyományos magyar étel. Annakidején lakott a szomszédban egy Moldvából származó asszony, Aurica tanti, aki mestere volt a drobnak és a hagyományos román ételeknek. A lestyános levesei is isteniek voltak. Nos, tőle tanulta meg Édesanyám, hogyan kell drobot készíteni. Jó sok zöldhagymával és petrezselyemzölddel tanulta. Édesapám nagyon szerette, de nekünk is nagyon ízlett, így aztán nem volt húsvét drob nélkül. És bárányfejleves nélkül, és pörkölt, no meg rántottás bárány nélkül. És persze, a báránysült sem hiányzott. Töltött bárány, na, az nem volt, olyat még nem is ettem, nem is készítettem. De még nem késtem el!:)
És persze, soha szó sem volt nyusziról. Nem hozott sem piros tojást, sem ajándékot, semmit. Ellenben volt bokréta (papírvirágokkal, -csíkokkal díszített fenyőág vagy fagyöngy), amit a lányok kaptak a kapura, kerítésre virágvasárnapon. Ami szintén nem keresztyén gyökerekkel rendelkezik, de legalább néphagyomány, és mentes mindenféle üzleti érdekektől. És voltak csapatokba verődött fiúcskák és suhancok, akik lányos házról házra jártak és gyűjtötték a pirostojást. Úgyhogy, nem szeretnék senkit sem megsérteni, de mélységesen elszomorít az a tény, hogy a keresztyénség legnagyobb ünnepe, a Húsvét, mára egyszerű nyúllá, nyuszivá degradálódott. Ismét kitűnő bizonyíték ez arra, hogy nem a Lényeg a fontos, hanem a külsőségek.

Drob de miel az én konyhámban is szokott készülni. Talán 2 évben esett meg, hogy mégsem készítettem húsvétkor. Idén pl. készült. És sonkát (tulajdonképpen csülköt) is sütöttem cipóban Lajos Mari-módra. A kettő pedig teljes egyetértésben, békességben, barátságban megfért egymás mellett a húsvét reggeli asztalunkon.
Boldog húsvétot mindenkinek!

Receptek hamarosan...

5 megjegyzés:

Csilla írta...

Felénk a sonka és a piros tojás az elterjedtebb. Ilyen drob szerűt ( nálunk a magyarság egybensült fasírtnak hívja) mi sertés illetve marha húsból készítünk. Én pl évek óta szeretnék bárány combot sütni, de nem lehet csak egész vagy max fél bárányt kapni, az meg két felnőt és egy gyerek számára rengeteg és drága is. Felétek sok a bárány biztos nem olyan drága. Mi Húsvét hétfőn ha lehet eltününk ittholról (tegnap is így tettünk) mert ide nem nagyon jön senki aztán egy-két emberért nem fogok itt puccban ülni és várni, inkább kirándulunk egy nagyott, majd ha a lányom nagyobb lesz elég lesz itthol szobrozni.
Nekem reformátusként nincs is kötelező menű, így bátran próbálkozhatok ha van kedvem.
Bár tudom, hogy a valláshoz semmi köze a nyúlnak de azért a gyerkőcök kapnak csoki nyúlat meg csoki tojást és keresgélünk is a kertben, ez nagy élmény még egy 3,5 évesnek, és emlékszem anno mi is kaptunk ajándékot Húsvétkor, de csak mi gyerekek.
Engem az szomorít el hogy pénzt adnak Húsvétkor a locsolkodóknak, na meg ez megy Karácsonykor is, nekem ennek koldulás szaga van. Megy a verseny ki hogy tudja fölül licitálnia másik, melyik nagynéni adott többet. Ha eljön tiszteletből jöjjön el, kap piros tojást meg csokit és ennyi, én pénzt nem adok.
A bokréta itt annyiban dívik, hogy a nagyobb legényeknek tűznek a kabátjukra a lányok élő virág bokrétát, azoknak akink már nagyok a piros tojáshoz, olyan 12-15 éveseknek.
Bocsi, hogy hosszú voltam. Adtam egy kis ízelitőt a Szatmár környéki hagyományokból :)

sedith írta...

Szia, Csilla, örülök, hogy erre jártál, és hogy írtál. :)

Tudom, hogy másfelé szokás a sonka, de errefelé nem. Hát nem tudom, mennyi bárány van errefelé, de az tény, hogy a hiperekben 27 lej volt kilója, szóval, cseppet sem volt olcsó.
No látod, ti gyerekként is keresgéltetek tojást, mifelénk semmi ilyesmi nem volt, és bár tudom, hogy élveznék a gyerekek, én nem akarom rászoktatni. Úgyis kaptak másoktól ők is.
Mifelénk húsvétkor csakis piros tojást adtunk a locsolóknak. De két faluval odébb, ahol a férjem nevelkedett, ott pénzt is szoktak. Nekem nem tetszik ez. Karácsonykor igen, akkor mi is kaptunk néhány banit annakidején, úgyhogy akkor nem furcsállom. És szerintem addig nincs is ezzel baj, amíg 1-2 lejeket kapnak a gyerkőcök, akkor van baj, ha 10 lej fölött kapnak.

Irigyellek a kirándulás miatt, mi sajnos nem tehetjük meg, hogy elmenjünk, mégha hozzánk se jönnek sokan. Igaz, nem is szeretnénk, mert azért a húsvéthoz mégiscsak hozzátartozik a locsolás. Kirándulni meg van másik 364 napunk.:)
Puszillak, és köszi, hogy megosztottad a felétek élő szokásokat!:)

sedith írta...

Jaj, még annyit, hogy a drob nem egyben sült fasírt! Ez főtt belsőségekből készül, nem is hasonlít az íze ahhoz, amit húsból készítünk!:)

Csilla írta...

Itt is csinálja a drobot a románság, meg talána katólikusok is, de nálunk senki nem csinálja a családban, legalább 20 éve, hogy bárányból készült ételt ettem.
Sajnos itt azt láttam, hogy a kölykök azt beszélik meg locsolkodás után, hogy melyik nagynénitől mennyit kaptak és aztán az illető nagynénik megpróbálták egymást felülmúlni és ez megy karácsonykor is.
Nekem volt pár olyan eset, hogy húsvét hétfőn este felé már garatra jól felöntött "úr" is meglátogatott, na emiatt utálom én a locsolkodást, nincs semmi kedvem ahoz, hogy bájologjak az ilyen emberekkel, mert az a házigazda dolga. A párom sem jár locsolkodni, így mások sem viszonozzák. Na meg csak ilyenkor van együtt a család tövbb ideig had ne kuksoljunk itthol várakozva. Na de ahány ház annyi szokás.

Kati írta...

Hú, mennyi finomság! :-)
...milyen jó volt olvasni ezt a bejegyzésedet... meg a kommentet is...

Ezen fel is bátorodom, és leírom, hogy nálunk is hagyományosnak számít az egyben sült, töltött fasírt (Stefánia-szelet) húsvétkor, meg a sonka, hidegtálak hétfőn, vasárnap pedig a hagyományos rántott húst, gombást húst esszük, ritkán bárányt (otthon mi sosem csináltunk), esetleg sült nyulat. :-)))

2011. április 25., hétfő

Tradíciók mezsgyéjén, avagy húsvéti sonka és drob de miel egyhelyen

Bejegyezte: sedith dátum: 2:38
Nem tudtam arról, hogy Erdély egyes vidékein a húsvéti sonka szintén hagyományos húsvéti eledelnek számít. Nem tudtam róla, mert a mi vidékünkön ez nem szokás, nincs tudomásom arról, hogy húsvétra bárki ilyet főzött volna. Mifelénk egyedül a bárány-, esetleg a gidahús volt az, amiből húsvétra ételeket főztek. És a tojás kapott még főszerepet. A húsvéti sonka fogalmáról is néhány évvel ezelőtt hallottam először, amikor a volt barátom (=Férjecském, hi-hi) egy Lajos Mari-könyvvel ajándékozott meg. Cipóban sült húsvéti sonkareceptjét egyszer ki is próbáltam akkoriban, és emlékszem, hogy nagyon ízlett nekünk.

Drob de mielt, azaz báránypástétomot Édesanyám mindig készített, még akkor is, ha ez nem egy hagyományos magyar étel. Annakidején lakott a szomszédban egy Moldvából származó asszony, Aurica tanti, aki mestere volt a drobnak és a hagyományos román ételeknek. A lestyános levesei is isteniek voltak. Nos, tőle tanulta meg Édesanyám, hogyan kell drobot készíteni. Jó sok zöldhagymával és petrezselyemzölddel tanulta. Édesapám nagyon szerette, de nekünk is nagyon ízlett, így aztán nem volt húsvét drob nélkül. És bárányfejleves nélkül, és pörkölt, no meg rántottás bárány nélkül. És persze, a báránysült sem hiányzott. Töltött bárány, na, az nem volt, olyat még nem is ettem, nem is készítettem. De még nem késtem el!:)
És persze, soha szó sem volt nyusziról. Nem hozott sem piros tojást, sem ajándékot, semmit. Ellenben volt bokréta (papírvirágokkal, -csíkokkal díszített fenyőág vagy fagyöngy), amit a lányok kaptak a kapura, kerítésre virágvasárnapon. Ami szintén nem keresztyén gyökerekkel rendelkezik, de legalább néphagyomány, és mentes mindenféle üzleti érdekektől. És voltak csapatokba verődött fiúcskák és suhancok, akik lányos házról házra jártak és gyűjtötték a pirostojást. Úgyhogy, nem szeretnék senkit sem megsérteni, de mélységesen elszomorít az a tény, hogy a keresztyénség legnagyobb ünnepe, a Húsvét, mára egyszerű nyúllá, nyuszivá degradálódott. Ismét kitűnő bizonyíték ez arra, hogy nem a Lényeg a fontos, hanem a külsőségek.

Drob de miel az én konyhámban is szokott készülni. Talán 2 évben esett meg, hogy mégsem készítettem húsvétkor. Idén pl. készült. És sonkát (tulajdonképpen csülköt) is sütöttem cipóban Lajos Mari-módra. A kettő pedig teljes egyetértésben, békességben, barátságban megfért egymás mellett a húsvét reggeli asztalunkon.
Boldog húsvétot mindenkinek!

Receptek hamarosan...

5 megjegyzés on "Tradíciók mezsgyéjén, avagy húsvéti sonka és drob de miel egyhelyen"

Csilla on 2011. április 27. 0:36 írta...

Felénk a sonka és a piros tojás az elterjedtebb. Ilyen drob szerűt ( nálunk a magyarság egybensült fasírtnak hívja) mi sertés illetve marha húsból készítünk. Én pl évek óta szeretnék bárány combot sütni, de nem lehet csak egész vagy max fél bárányt kapni, az meg két felnőt és egy gyerek számára rengeteg és drága is. Felétek sok a bárány biztos nem olyan drága. Mi Húsvét hétfőn ha lehet eltününk ittholról (tegnap is így tettünk) mert ide nem nagyon jön senki aztán egy-két emberért nem fogok itt puccban ülni és várni, inkább kirándulunk egy nagyott, majd ha a lányom nagyobb lesz elég lesz itthol szobrozni.
Nekem reformátusként nincs is kötelező menű, így bátran próbálkozhatok ha van kedvem.
Bár tudom, hogy a valláshoz semmi köze a nyúlnak de azért a gyerkőcök kapnak csoki nyúlat meg csoki tojást és keresgélünk is a kertben, ez nagy élmény még egy 3,5 évesnek, és emlékszem anno mi is kaptunk ajándékot Húsvétkor, de csak mi gyerekek.
Engem az szomorít el hogy pénzt adnak Húsvétkor a locsolkodóknak, na meg ez megy Karácsonykor is, nekem ennek koldulás szaga van. Megy a verseny ki hogy tudja fölül licitálnia másik, melyik nagynéni adott többet. Ha eljön tiszteletből jöjjön el, kap piros tojást meg csokit és ennyi, én pénzt nem adok.
A bokréta itt annyiban dívik, hogy a nagyobb legényeknek tűznek a kabátjukra a lányok élő virág bokrétát, azoknak akink már nagyok a piros tojáshoz, olyan 12-15 éveseknek.
Bocsi, hogy hosszú voltam. Adtam egy kis ízelitőt a Szatmár környéki hagyományokból :)

sedith on 2011. április 27. 13:14 írta...

Szia, Csilla, örülök, hogy erre jártál, és hogy írtál. :)

Tudom, hogy másfelé szokás a sonka, de errefelé nem. Hát nem tudom, mennyi bárány van errefelé, de az tény, hogy a hiperekben 27 lej volt kilója, szóval, cseppet sem volt olcsó.
No látod, ti gyerekként is keresgéltetek tojást, mifelénk semmi ilyesmi nem volt, és bár tudom, hogy élveznék a gyerekek, én nem akarom rászoktatni. Úgyis kaptak másoktól ők is.
Mifelénk húsvétkor csakis piros tojást adtunk a locsolóknak. De két faluval odébb, ahol a férjem nevelkedett, ott pénzt is szoktak. Nekem nem tetszik ez. Karácsonykor igen, akkor mi is kaptunk néhány banit annakidején, úgyhogy akkor nem furcsállom. És szerintem addig nincs is ezzel baj, amíg 1-2 lejeket kapnak a gyerkőcök, akkor van baj, ha 10 lej fölött kapnak.

Irigyellek a kirándulás miatt, mi sajnos nem tehetjük meg, hogy elmenjünk, mégha hozzánk se jönnek sokan. Igaz, nem is szeretnénk, mert azért a húsvéthoz mégiscsak hozzátartozik a locsolás. Kirándulni meg van másik 364 napunk.:)
Puszillak, és köszi, hogy megosztottad a felétek élő szokásokat!:)

sedith on 2011. április 27. 13:16 írta...

Jaj, még annyit, hogy a drob nem egyben sült fasírt! Ez főtt belsőségekből készül, nem is hasonlít az íze ahhoz, amit húsból készítünk!:)

Csilla on 2011. április 27. 17:47 írta...

Itt is csinálja a drobot a románság, meg talána katólikusok is, de nálunk senki nem csinálja a családban, legalább 20 éve, hogy bárányból készült ételt ettem.
Sajnos itt azt láttam, hogy a kölykök azt beszélik meg locsolkodás után, hogy melyik nagynénitől mennyit kaptak és aztán az illető nagynénik megpróbálták egymást felülmúlni és ez megy karácsonykor is.
Nekem volt pár olyan eset, hogy húsvét hétfőn este felé már garatra jól felöntött "úr" is meglátogatott, na emiatt utálom én a locsolkodást, nincs semmi kedvem ahoz, hogy bájologjak az ilyen emberekkel, mert az a házigazda dolga. A párom sem jár locsolkodni, így mások sem viszonozzák. Na meg csak ilyenkor van együtt a család tövbb ideig had ne kuksoljunk itthol várakozva. Na de ahány ház annyi szokás.

Kati on 2011. április 27. 23:08 írta...

Hú, mennyi finomság! :-)
...milyen jó volt olvasni ezt a bejegyzésedet... meg a kommentet is...

Ezen fel is bátorodom, és leírom, hogy nálunk is hagyományosnak számít az egyben sült, töltött fasírt (Stefánia-szelet) húsvétkor, meg a sonka, hidegtálak hétfőn, vasárnap pedig a hagyományos rántott húst, gombást húst esszük, ritkán bárányt (otthon mi sosem csináltunk), esetleg sült nyulat. :-)))

Related Posts with Thumbnails