2011. június 30., csütörtök

Joghurtos saláta füstölt kolbásszal

Mint már többször írtam, nagyon sok salátafélét szoktunk enni télen-nyáron. Mindig abból, aminek az adott időpontban éppen szezonja van. Édesanyáméknál jelenleg javában terem az uborka (van is egy adagom eltenni), és úgy adódott, hogy mostanában elég gyakran megfordultunk náluk, úgyhogy nem vagyunk uborka szűkében. Valamit kezdeni kellett vele, főleg a nagyobbakkal, így a saláta volt a legkézenfekvőbb. De milyen legyen? Ez a nagy kérdés, hogy ne legyen egyforma kétszer egymás után. Mert múltkor volt tojásos-juhsajtos, aztán volt virslis-pirított kenyeres (nincs meg még a blogon), most viszont valami más kellett hozzá. Amint vágtam a zöldséget, beugrott, hogy a fagyasztóban még van jócskán házi füstölt kolbász, és abból fogok hajszálvékony szeleteket vágni a salátába, és ennek "nehézségét" ellensúlyozandó, joghurrtal fogom leönteni. Nagyon finom lett, bár amikor visszamentem a konyhába, akkor láttam, hogy férjecském az összes kolbászt kiszedegette belőle, és visszatette a tálba, és a zöldségekből is megmaradt egy adagnyi. Sebaj, a kolbászt elnyelte ma reggel a rántotta, a zöldségeket pedig bekebelezte a mai leves.:)


Joghurtos saláta füstölt kolbásszal

Hozzávalók 4-5 személyre: 5 uborka, 3 paradicsom, 3 sárgarépa, 1 lila hagyma, 25 dkg házi füstölt kolbász, 2-2,5 dl joghurt, só

Elkészítése: A zöldségeket megmossuk, megtisztítjuk, majd tetszés szerint feldaraboljuk. A kolbászból hajszálvékony szeleteket vágunk és hozzáadjuk a zöldségekhez. Sózzuk ízlés szerint, majd leöntjük a joghurttal. Jól összekeverjük és firss vagy pirított kenyérrel tálaljuk. Valamilyen zöld fűszerrel is megszórhatjuk. Húsnapon ehető.

KAL - 2012

Citromos, rumos cseresznyedzsem

Elakadtam jónéhány percig, mert azon morfondíroztam, hogy akkor ez most dzsem vagy lekvár. Utánanéztem hamarjában a wikipédián, illetve egy-két fórumon, de 100%-osan biztos, kimerítő választ nem találtam. Végül az segített ki a bajból, hogy eszembe jutott: kaptam egyszer egy kis füzetszerű szórólapot néhány recepttel, abban pedig leírták a különféle elnevezéseket, hogy azok mit takarnak, és miben különböznek egymástól. A szórólap szerint pedig én dzsemet főztem, mert gyümölcsdarabok is vannak a produktumban, illetve zselésítőt használtam a gyümölcspép kocsonyásításához, sűrítéséhez.
Azért... attól függetlenül, hogy dzsem-e vagy lekvár ... nagyon finom. Ha pedig már nem lehet cseresznyét kapni (nálunk még van), akkor meggyből is elkészíthető, citromsó nélkül.


Citromos, rumos cseresznyedzsem

Hozzávalók: 1,8 kg cseresznye tisztítva, mag nélkül mérve, 3 dl víz, 50 dkg + 4 csapott evőkanál cukor, 8 g citromsó, 1 citrom, 2 tasak zseléfix, 25 ml rumaroma vagy 2 ml rumesszencia.

Elkészítése:
A tisztított cseresznyét fazékba tesszük, és botmixerrel részben pürésítjük. A gyümölcspéphez adjuk a vizet, a citromsót, a felkarikázott citromot, majd a 4 evőkanálnyi cukorral elkevert zseléfixet, és feltesszük főni. Amikor felforrt, hozzáadjuk a többi cukrot és újra fölforraljuk. Attól kezdve, hogy elkezd rotyogni, további 5-6 percig főzzük állandóan kevergetve, majd elzárjuk a lángot, belekeverjük a rumaromát, kiszedjük a citromkarikákat és száraz, steril üvegekbe töltjük. A fedelet rácsavarjuk, 5 percre az üvegeket megfordítjuk, majd mehetnek szárazdunsztba takarók közé vagy hűtőtáskába (jégakkuk nélkül).

FF - 2017/6

Paradicsomos zöldbab - télire is

Mind friss fogyasztásra, mind pedig üvegben való tartósításra kitűnő ez a zöldbabfőzelék. Télen, akár valamilyen  gyors fogásra, akár csupán nyáridéző ízekre vágyunk, csak előkapunk egy üveggel a kamrából, és már ehetjük is. De készíthetünk egy világos rántást is, és jól megtejfölözve vagy további paradicsomlével hígítva, felszaporíthatjuk. Szóval, sokféleképpen variálható, a lényeg, hogy minél több legyen belőle.:)


Paradicsomos zöldbab - főzeléknek és télire

Hozzávalók: 1 kg sárga, laposhüvelyű vagy ceruzabab, 50 dkg hagyma, 50 dkg sárgarépa, 1 zöld paprika, 5-6 dl paradicsomlé vagy 50-60 dkg paradicsom, 1-2 cikk fokhagyma, kb. 1 dl olaj, só, bors, 1 csokor zellerzöld, 1 csapott teáskanál befőzési szalicil.

Elkészítése:
A babot megmossuk, végeit lecsipkedjük, és 2-3 cm-es darabokra tördeljük. A hagymát meghámozzuk, apróra vágjuk, a sárgarépát pedig tetszés szerint lereszeljük a nagylyukú reszelőn, vagy karikára, kockára vágjuk. Ha friss paradicsomból készítjük, akkor ezt először forró, majd hideg vízbe mártjuk, héját lehúzzuk és azután cikkekre   vágjuk. Egy edénybe öntjük az olajat, beleszórjuk a hagymát, rá a zöldbabot, utána a sárgarépát, végül pedig a paradicsomot vagy a paradicsomlevet, (a rétegeket ízlés szerint sózzuk és borsozzuk), rádobjuk a kettévágott, kicsumázott paprikát, a fokhagymát és az összekötözött zellerzöldet (aki szeretné, ezt bele is kavarhatja apróra vágva, de csak a végén), aláöntünk kb. 2 dl vizet, és lassú tűzre helyezve - az a legjobb, ha vasalátét is van az edény alatt -, kb. 1-1,5 órán át rotyogtatjuk. Közben néha megrázogatjuk az edényt. Amikor minden megpuhult, eltávolítjuk a paprikát és a zellerköteget, óvatosan összekavarjuk, ha kell, utánasózunk, és még egyet-kettőt rottyantunk rajta. Ha ebédre készült, már fogyasztható is, ha viszont télire szántuk, akkor elzárjuk a gázt és belekavarjuk a szalicilt. Tiszta, száraz üvegekbe rakjuk, lefedjük és mehet szárazdunsztba takarók közé vagy a hűtőtáskába (jégakkuk nélkül, természetesen). Arról nem tudok számot adni, hogyan működne tartósítószer nélkül, de feltett szándékom, hogy hamarosan kipróbálom, és beszámolok róla. Úgy gondolom, hogy a kész főzeléket, ha üvegekbe tesszük, lefedjük, és még 10-15 percig gőzöljük, el kell állnia legalább egy télen át. Kikísérletezem.:)

2011. június 29., szerda

Hogyan főzök?

Húgomtól, Szannalinától jött a kérdés már hetekkel ezelőtt, de egyszerűen képtelen voltam eddig eleget tenni neki. Sőt, tudom, hogy más továbbadósokkal is el vagyok maradva, de már nem is emlékszem pontosan, hogy kitől mit kaptam, időt pedig még nehezebben szakítok rájuk. Ha annyi időm van, akkor inkább feldobok egy receptet, hogy az megmaradjon...
Szóval, csak annyit szeretnék mondani, hogy az elkövetkező játékokból nyugodtan kihagyhattok.:) Ha mégsem, hát akkor igyekszem eleget tenni nekik, de ha mégsem, hát akkor ne haragudjatok érte!:)

A. Hogyan választod ki, mi kerüljön az asztalra?

1. Recept alapján, ezt követően vásárolom meg a hozzávalókat
2. Az otthoni alapanyagokat felhasználva, kiegészítve
 3. Másként / változó (mondd el, hogyan?) - Az előző kettő egyvelege alapján: néha direkt egy recepthez vásárolok, máskor meg receptet keresek vagy találok ki a meglévő alapanyagokhoz. 

B. Hogyan főzöl és blogolsz?

1. Főzés közben fotózok, jegyzetelek
2. Főzés után fényképezek és leírom a receptet
 3. Másként / változó (mondd el, hogyan?) - Szintén változó. Ha úgy van kedvem, fázisfotókat is készítek, máskor meg főzés után fényképezek (és nem fényképezkedek:D)

C. Milyen alapanyagokat használsz?

1. Kizárólag a legjobb minőséget - függetlenül az árától
2. A legolcsóbbat, függetlenül a minőségtől
3. Középminőséget - figyelek az árakra és a minőségre egyaránt

D. Mennyire tartod be a receptben előírtakat?

1. Teljes mértékben - pl. egy-egy új sütemény készítésénél
2. Egyáltalán nem figyelem - van, hogy elolvasok valahol valamit, aztán meg nem tudom, hogy hol olvastam, de emlékeimre hagyatkozva mégis elkészítem.
3. Esetenként hozzáadok/kihagyok belőle  - nem esem kétségbe, ha elolvasok egy receptet, és nincs minden itthon, ami kell hozzá. De csak olyasmival szoktam helyettesíteni, ami igazából nem változtatja meg az étel jellegét. 

E. Mennyire hasznosítod a fölöslegesnek tűnő maradékokat? (süteménylapok szélei, tojás egyik része - sárgája, fehérje stb...)

1. Kidobom/elöntöm - ismerem már annyira magamat, hogy tudjam, biztos felhasználok-e valamit vagy sem. 
2. Tárolom amíg felhasználásra kerül - Azért néha előfordul, hogy kidobok valamit, mert már réginek találom.
3. Azonnal felhasználom -  Ha éppen főzés közben fel tudom használni a maradékot - pl. egy tojásfehérjét beépíteni egy fasírtba, panírba, levesbe, stb. -, akkor azonnal felhasználom. 

No, akkor ez is megvan.:) Nem adom tovább senkinek, nehogy valaki épp olyan szituációban legyen mint én.:)

Barackos banánkrém

Finom reggeli. Nekem.:) De másnak is ajánlom, hogy próbálja ki.


Hozzávalók: 1 érett banán, 5-6 szem kajszibarack, 2-3 evőkanál citromfűszörp (a receptje még nincs fenn, de majd felteszem)

Elkészítése: Nagyon nehéz: a meghámozott, kimagozott gyümölcsöket a szörppel együtt simára turmixoljuk, és már tüntetjük is el.:)
Gyümölcsreggelinek, gyümölcsnapi fogásként fogyasztjuk, vagy csak egyszerű nasiként.

2011. június 28., kedd

Gyömbéres kecskegidasült

Még volt két adag "bárányhúsom". Azzal az útravalóval kaptam múltkoriban nénémtől, hogy: itt van két zacskó bárányhús, de aztán lehet, hogy valamelyik éppen gidó, de az is lehet, hogy mind a kettő.:)
Nos, az egyik "gidó"volt, a másikat még nem tudom.:)


Gyömbéres, fokhagymás kecskegidasült újkrumplival, római tálban

Hozzávalók: kb. 1,5 kg csontos kecskegidahús, só, bors, friss gyömbér, 1 fej friss fokhagyma szárával együtt, 1 kg aprószemű újkrumpli, pici olaj

Elkészítése: A római tálat tiszta vízbe áztatjuk legalább 20 percre. A krumplit alaposan megmossuk, vagy drótmosóval átdörzsöljük (én csak mostam), és jól megsózzuk. A húst feldaraboljuk, majd sóval és borssal fűszerezzük, a gyömbért és a fokhagymát apróra vágjuk.
A római tál aljára borítjuk a sózott krumplit, meglocsoljuk 2-3 evőkanálnyi olajjal, majd ráhelyezzük a befűszerezett húst. Az apróra vágott gyömbért és fokhagymát összevegyítjük, és egyenletesen szétoszlatjuk a húson. Kb. 1 dl vizet öntünk alá, majd lefedjük a tálat és a hideg sütőbe toljuk. Begyújtjuk a sütőt és lassú tűzön, másfél-két órán át hagyjuk párolódni. Végül 10-15 percre levesszük a fedelét, hogy a hús kissé megpiruljon, és a leve jól elfőjön.
Szétválasztó diétákban ebben a párosításban nem ehető, de húsnapon elfogyasztható belőle a hús, zöldségnapon pedig a krumpli.

2011. június 25., szombat

Nyári saláta

Ez a saláta szintén maradékokból készült. De - valljuk be - az ilyesmi nem ritkaság egyetlen konyhában sem. Azaz, hogy megmarad egy-két ez vagy az, amiből önmagában már semmit sem lehet készíteni, de ha összekombináljuk őket, bizony, finom, tetszetős és laktató végeredmény születik. Igaz, néha csodabogarak is szoktak születni ilyenkor, de ez most egy teljesen klasszikus, normális saláta.


Nyári saláta 

Hozzávalók: 3-4 uborka, 3-4 paradicsom, 3 vékony sárgarépa, 1 csokor újhagyma, 15 dkg juhsajt vagy "rendes" sajt, 4 főtt tojás, só, citromlé vagy almaecet, olívaolaj

Elkészítése:
Az uborkát meghámozzuk, félbevágjuk, és felszeleteljük. A sárgarépát és az újhagymát karikára vágjuk, a paradicsomot pedig vastagabb szeletekre. A sajtot kis kockákra daraboljuk, majd egy tálban az egészet összevegyítjük. Megszórjuk sóval, meglocsoljuk citromlével és olívaolajjal, majd jól összekeverjük. Tálaláskor minden adagra egy-egy félbevágott főtt tojást helyezünk, amit kevés sóval megszórunk. Húsnapi saláta.

2011. június 24., péntek

Tárkonyos gombapaprikás puliszkával

Nagyon szeretem, szeretjük a tárkonyt. Kísérletezgettem is néha vele, de igazából csak azokba az ételekbe használtam, amiket megszoktunk, amiket - mondjam úgy - nagyanyáim is tárkonnyal ízestettek. Aztán tavaly, majdnem ilyenkor, Alíznál jártam, aki igazi székely étellel kínált meg engem: tárkonyos gombamártással. Amikor meghallottam, mire készül, kicsit elképedtem, de tudtam, hogy nagyon finom lehet, ha ő mondja.:) És úgy is volt. Sőt, Edó is tanúsíthatja, mert ő is evett belőle.:)

Múltkor gyors ebéd kellett, és hústalan. És ezt készítettem el. Fagyasztott csiperkéből, igaz, de ízesítettem szárított vargányával. Isteni lett.



Hozzávalók: 1 nagy hagyma, 1 kicsi zöld paprika, 60 dkg csiperkegomba, félmaréknyi szárított vargánya, 1 teáskanál pirospaprika, olaj, 2 evőkanál liszt, tej és tejföl, só, bors, ecetes tárkony

Elkészítése: 
A hagymát és a paprikát apróra vágjuk, majd megdinszteljük. Megszórjuk pirospaprikával és felöntjük kevés vízzel. Beletesszük a kissé összetört szárított vargányát és hagyjuk néhány percig főni. Végül rádobjuk a felszeletelt csiperkét is, sózzuk, borsozzuk, és felengedjük még egy kevés vízzel. Amikor a gomba megpuhult (10-15 perc), felengedjük a lisztből és tejből készült habarással, ízesítjük tejföllel és apróra vágott ecetes tárkonynal. Ha kell, utánasózunk, illetve - szükség szerint - kevés tárkonyecettel is ízesíthetjük. Puliszkával tálaljuk.

Zöldségnapon és tésztanapon egy az egyben ehető (bár akkor tej helyett jobb vizet használni, és csak kevés tejföllel ízesíteni), és tulajdonképpen húsnapon is ehető puliszkával, de kevesebbel, és kenyeret egyáltalán ne enni mellé.

2011. június 23., csütörtök

Túrós-sajtos csirkefasírt

Még egy fasírt. Hogy legyenek egyhelyen.:)
És nálam szinte mindig csirke, mert ha darált húsról van szó, akkor csakis azt veszek. Disznóvágások idején szoktam kapni egy-két zacskó darált sertést is, természetesen, azt is felhasználom, de ha már veszem, mindig csirkét veszek. Az egyik áruházban, a madárkásban, nálunk kitűnő áron lehet kapni a darált csirkét, nos, mi ki is használjuk. :)

Ez a fasírt a véletlen műve, jobban mondva fantáziám szüleménye annak érdekében, hogy ilyen-olyan maradékokat felhasználjak.



Túrós-sajtos csirkefasírt

Hozzávalók: 60 dkg darált csirkehús, 20-25 dkg tehéntúró, 10 dkg juhsajt, 2-3 darab aszalt paradicsom, 1 fej friss fokhagyma zöldjével együtt, 1 tojás, zsemlemorzsa, só, bors, olaj a sütéshez

Elkészítése: A húst egy tálba tesszük, majd hozzáadjuk a szétmorzsolt túrót, az apró kockákra vágott sajtot és aszalt paradicsomot, majd a felaprított fokhagymát és a tojást. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, majd alaposan eldolgozzuk. Ugyanaz érvényes, mint a másik fasírtnál: ha túl lágy lenne a massza, és a tapasztalatom azt mutatja, hogy a csirkehúst, bizony, 1 tojás is kissé ellágyítja, kevés zsemlemorzsát is dolgozzunk bele. Nem kell sokat, valóban, csupán 1-2 evőkanálnyit, különben nagyon száraz lesz a fasírtunk. Aki szereti, friss bazsalikomot is apríthat bele, úgy teljesen mediterrán ízvilágú lesz a húspogácsája. Én nem tehettem, mert a férjem "nem komálja". Végül tetszés szerint pogácsákat vagy gombócokat formálunk a masszából és forró olajban szép pirosra sütjük. Szétválasztásban húsnapon ehető.

KAL - 2012

2011. június 22., szerda

Krumplis csirkefasírt túrómártogatóssal

Hozzávalók:
50 dkg darált csirkehús, 2 nagy nyers krumpli, 1 kisebb hagyma, 2-3 cikk fokhagyma, 1 tojás, só, bors, fél csokor petrezselyemzöld, 1-2 evőkanál zsemlemorzsa, olaj a sütéshez; a mártogatóshoz: 20 dkg házi krémtúró, 1 adag félperces majonéz, 2-3 petrezselyemlevél, 1-2 evőkanál ecetes torma, só, citromlé ízlés szerint

Elkészítése:
A krumplit meghámozzuk, a kislyukú reszelőn lereszeljük és a húshoz adjuk. A hagymát apróra vágjuk, a fokhagymát összezúzzuk, és az apróra vágott petrezselyemzölddel, a tojással és a fűszerekkel együtt szintén a húshoz adjuk. Jól összedolgozzuk, és ha a massza netán túl lágy lenne, 1-2 evőkanál zsemlemorzsát is dolgozzunk bele. Tenyérnyi, lapos pogácsákat formálunk belőle és forró olajban szép pirosra sütjük. (Sülés közben kisebbek lesznek a fasírtok, és azért érdemes nagyobbakat készíteni, hogy a zsírszegény csirkehús ne száradjon túlságosan ki.)
A mártogatóshoz elkészítjük a félperces majonézt úgy, hogy vele együtt turmixoljuk a petrezselyemleveleket is, majd belekeverjük a krémtúrót és a tormát, majd ízlés szerint sózzuk, savanyítjuk.
"Egyeseknek" húsnapon ehető. :)

EK - 2011/8

2011. június 20., hétfő

Átrendezés miatt zárva

Fotó INNEN.
Kedves olvasóim, nem zárt be a blogom, de az átalakítási "munkálatok" ideje alatt letiltottam az olvasókat; elnézést kérek miatta! Az átalakítás-szépítgetés nem megy túl gyorsan, egy része megvan, de a napokban még folytatódik, úgyhogy, az esetleges hibákat még mindig el kell nézni, és ha ismét előfordul, hogy valaki nem tud belépni, tudja, hogy emiatt van.

Továbbra is szeretettel várok mindenkit kalandos konyhámban!:)

2011. június 18., szombat

Tepsis csirkemell sült sárgarépával

Nem szeretem a címben leírni a receptet, azaz nem bírom az olyan címeket, mint pl. sajtos-almás-rebarbarás csirkemell karamellizált, mentás sárgarépával. Pedig az alábbiakban ezt fogjátok találni! Csak most nem vagyok annyira kreatív passzban, hogy valami jó kis fantázianevet találtam volna ki az ételnek.:)
Nagyon finom lett, a lányok alig győzték magukba gyúrni.



Az eredeti ötletet Jutkának köszönhetem, és az ő Nagyágon megkóstolt ananászos grillezett csirkemellének. Ugyanazt akartam én is. De amikor elmentem az üzletbe és megláttam, hogy 6,50-et kérnek egy ananászkonzervért (utoljára, nem is olyan régen még kb. 2,50-ért vettem), rögtön meggondoltam magam és azon helyben eldöntöttem, hogy jó lesz hozzá a már birtokomban lévő alma is.:) Két perc múlva, már hazafelé menet, az is eldőlt, hogy a hűtőben árválkodó néhány szál rebarbarát is felhasználom még hozzá. A piacon gyönyörű kötés újsárgarépát láttam: megvettem. A néni 1 lejért vesztegetett még egy-egy nagy csokor mentát is, hát egyet abból is hazahoztam. És mire hazaértem, az újabb házasság is ki volt tervelve: sárgarépa és menta, násznagyok pedig: cukor és balzsamecet, koszorúslány: só. És akkor most már, ennyi szófosás után, jöjjön a tulajdonképpeni recept.:)

Tepsis csirkemell sült sárgarépával

Hozzávalók: 1 nagy vagy 2 kisebb csirkemell, 2 nagy alma, 4 vékony vagy 2 vastagabb szál rebarbara, só, grillfűszer vagy csirkefűszer (illetve tetszés szerint), 30 dkg (füstölt) sajt, 20 dkg császárszalonna; a körethez: 7-8 db. újsárgarépa, só ízlés szerint, 1 evőkanál cukor, 2-3 evőkanál balzsamecet, 5 dkg vaj, 10 mentalevél.

Elkészítése:
A sárgarépával indítunk. A répát alaposan megmossuk, kivágjuk belőle az esetleges hibákat. Héjastól egy  vastagon kivajazott hőálló edénybe tesszük, megszórjuk   sóval,  rászórjuk a cukrot, meglocsoljuk a balzsamecettel és ráöntünk kb. 0,5 dl vizet. A tetejére szórjuk a mentaleveleket, lefedjük, és forró sütőben 35-40 perc alatt hagyjuk megpárolódni-megsülni.
A csirkemellet felszeleteljük, enyhén kiveregetjük, megszórjuk sóval és kevés grillfűszerrel, majd félretesszük. Az almát és a rebarbarát meghámozzuk, majd nagyjából egyforma kockákra vágjuk. A császárszalonnának lehúzzuk a bőrét és befedjük vele egy hőálló üvegtál vagy tepsi alját. Ráhelyezzük a csirkemellet, elterítjük rajta a rebarbara-alma keveréket, és fedő nélkül kb. 15 percre forró sütőbe toljuk. Ekkor kivesszük, beborítjuk a szeletekre vágott sajttal, és néhány percre még visszatoljuk a sütőbe, hogy a sajt ráolvadjon.
Tálalás előtt hagyjuk néhány percig hűlni, hogy szépen lehessen szeletelni.
Szétválasztós diétában ehető húsnapon.

KAL - 2012

2011. június 17., péntek

Salátaleves juhtúrós puliszkagombóccal

Az égvilágon semmi ördöngösség nincs benne, mégis szemtelenül finom. A szokásos salátaleves túrós puliszkával, csak kissé szebb formában.
Az úgy volt, hogy múlt vasárnap kaptam egy jó adag juhtúrót nénémtől, és ünnep ide vagy oda, elhatároztam, hogy másnap, bizony, ezt a "pórias", húsmentes ételt fogom készíteni. Aztán egyszercsak elémtoppant Zsuzsiga bejegyzése a túrós puliszkagombócokkal, és már végérvényesen eldőlt: a látottakat és az elképzelésemet egyesítem. És bár az én blogomon is van egyfajta juhtúrós puliszkagombóc, amit gyerekkoromban mamám, édesanyám rendszeresen készített a családnak, eszembe nem jutott volna, hogy azt lehet kissé finomkodóbb stílusban is elkészíteni, túrógombócnyi méretben.:) Milyen jó, hogy vagyunk egymásnak, mi bloggerek, mert sokszor olyan dolgokat tanulunk egymástól, amikre önmagunktól aligha jönnénk rá, mégha banalitásról is van szó!:)



Tehát a salátalevest elkészítettem a szokásos módon.  A puliszkát is megfőztem: 8 dl vízhez 12 evőkanál lisztet számolva, mint Zsuzsiga. Majd szalonnát vágtam apró kockákra, kiolvasztottam, megpirítottam rajta egy kötés apróra vágott újhagymát, de csak addig, amíg éppen üveges nem lett. A puliszkát hagytam kissé hűlni, majd jó evőkanálnyi túrót pakoltam egy-egy gombócba. A gombócokat rádobtam a szalonnás hagymára és még néhány percig együtt pirítottam őket, a gombócokat állandóan forgatva. Végül a langyos salátalevessel és tejföllel tálaltam.

EK - 2012/2

2011. június 14., kedd

Rebarbarás banánleves cseresznyével

Gyors, finom, egészséges. Az imént laktam jól vele. Gondolom, kitaláltátok: gyümölcsnapom van.:)


Hozzávalók: 2 szál rebarbara, 1 kisebb banán, 0,5 dl citromfűszörp, 2-3 evőkanál citromlé, 1 nagy marék cseresznye, víz ízlés szerint

Elkészítése:
A rebarbarát meghámozzuk, feldaraboljuk, magas falú pohárba tesszük, ráöntjük a citromfűszörpöt, majd rádobjuk a feldarabolt banánt. Botmixerrel pürésítjük, és tetszés szerint adagolt vízzel hígítjuk. Végül citromlével savanyítjuk. Tálaláskor cseresznyeszemeket teszünk bele. Én most éppen magozatlanul tettem.

2011. június 12., vasárnap

III. Erdélyi konyha találkozó - 2. nap

A lefekvés időpontjához viszonyított ébredésünk nagyon korán esett, fél 8-kor a társaság 90%-a már talpon volt. Persze, hogy a teraszon indítottunk egy-egy forró feketével, és gyönyörködtünk a napsütésbe és reggeli párákba burkolózott tájban.





Az égiek nagyon megsajnálhattak bennünket a tavalyi rossz idő miatt, s bár előző este jól ránkijesztettek a hirtelen esővel és lehűléssel, másnap reggel ragyogó időre és kellemes langyosságra ébredtünk. A nap folyamán pedig végig sütött a nap, jó meleg volt, és az időnként fújdogáló szellő pont jó volt arra, hogy a meleg ne csapjon át kánikulába.

Hagymás rántottát reggeliztünk, Edó készítette el a bandának.


Reggeli után következett egy megbeszélés, amin az Erdélyi konyha és a többi kiadvány további sorsáról értekeztünk. Sok fontos, nagyobb és apróbb, általánosabb és konkrétabb dolgot megbeszéltünk. A tárgyalás következtében György Ottilia, az Ottis főz  című blog írója lett az Erdélyi konyha főszerkesztője, jómagam pedig a helyettes főszerkesztő.


Az ebéd főzése nem volt túl egyszerű feladat, ugyanis, meglepetésként, Zsófi egy operatőrt (tulajdonképpen kettőt:)) hívott vendégül, aki felvette a töltött káposzta és a töltött paprika készítésének minden mozzanatát. Hogy mi lesz a felvétel további sorsa, Zsófi nem árulta el, de tény, hogy tervei vannak vele.
Jutka és én álltunk a kamera elé, és bár eleinte csak a kezeim mutogatásába egyeztem bele:D, végül egészen belejöttem a dumálásba, mosolygásba. Igaz, a kamera előtti és mögötti tevékenykedés nem teljesen idegen tőlem, hiszen egyetemista éveimben volt részem mindkettőben a szakmai gyakorlat során, de már akkor arra a következtetésre jutottam, hogy nem nekem találták ki. Most is azt tartom. Egyszeri esetként jó móka volt, a végére tényleg felszabadultam, de nem hinném, hogy menne ez nekem, ha napi szinten kellene művelnem. Bár ki tudja...


Nos, talán nem meglepő, hogy ilyen körülmények között az ebéd nem éppen ebédidőben lett felszolgálva, de legalább kárpótolt érte mindenkit a fogások íze. Ha nagyképűség, amit most leírok, szóljatok, mert átírom vagy kitörlöm, de az az igazság, hogy istenien finom lett a töltött káposzta és a töltött paprika is. Mindenki dicsérte, és nemcsak szóval.:) Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy nagyon izgultam, főleg a káposzta miatt. Mert én eddig 3-4x ha főztem töltött káposztát életemben, és bár mindig ehetőek, sőt finomak voltak, de a sózást sosem találtam el rendesen: mindig sótlanok voltak. Ehhez képest ezúttal sikerült tökéletesre ízesíteni a húsos tölteléket, és még magam is meglepődtem rajta.:) A töltött paprikával is úgy vagyok, hogy nagyon szeretem, szeretjük, de mindig elfeledkezem róla. tehát ez is évente egyszer, ha készül a konyhámban. De most ezzel kapcsolatban is tanultam valamit a csíki lányoktól: reszelt murkot :) (sárgarépát) tettünk a levébe, ami igazán jó ízt adott neki. Ezentúl biztos, hogy így fogom készíteni!







Ahogy végeztünk az ebéd előkészítésével, és mindkét fogás a tűzhelyen volt, a jól megérdemelt pihenés, szabad program következett. Kiültünk a hátsó kertbe napozni, medencézni (bár a víz még jó hideg volt), közben szaunáztunk, és mindig kortyolgattunk valamit.:) Talán mondanom sem kell, hogy a délután úgy elrepült, mintha nem is lett volna.




Hogy hogyan történhetett, hogy a majdnem 6-kor megevett ebéd után estére még vacsorát is készítettünk, nem tudom, de tény, hogy vacsoráztunk is. Persze, nem normál vacsoraidőben, azt mindenki sejtheti, ami még rosszabb is, de olyan ínycsiklandó falatok kellették magukat az asztalokon, hogy senki sem bírt ellenállni nekik.





Főleg a saláták!:D:D:D Ezekről tudni kell, hogy meglepetés-saláták voltak és mini adagban kellett elkészíteni őket egy játék keretén belül. Persze, hogy Zsófi volt a játék megálmodója, és azt találta ki, hogy minden Konyhás lánynak lesz egy nem Konyhás párja, a Konyhás lányok pedig egy-egy salátát készítenek párjaiknak, s a pároknak majd ki kell taláni, hogy melyik salátát készítették nekik. A salátákat viszont nem kényünk-kedvünk szerint állítottuk össze, hanem aszerint, hogy mit szánt nekünk a sors:

  Ebben az 5 üvegben, papírcetliken álltak a hozzávaló alapanyagok színek szerint csoportosítva, nekünk pedig mindegyik üvegből húznunk kellett egy-egy cetlit. A kihúzott dolgokból pedig meg kellett álmodni a salátánkat. Egyszerű, ugye?:) Csak éppen az volt a baj, hogy a sors nem törődött a hozzávalók passzolásával. Mert én a következőket húztam ki: főtt tészta, zöld paprika, fekete olyajbogyó, telemea sajt és ... eper. :O:O:O Plusz tetszés szerinti fűszerek.
Amiből végül ez született:
egy indiai ízvilágú, curryszósszal ízesített tésztasaláta egy különleges összetevőkből álló nyárssal. Páromnak, aki történetesen Tamás lett, nagyon ízlett az ízkombináció, és legfőképpen az eper ízösszefogó szerepét emelte ki. Azért nem bíztam el magam, mert amikor Csaba kóstolta a salátámat, mindenki azt hitte, hogy gumicukrot rág, annyira nehezen akart lecsúszni a torkán.:D
A többiek sem voltak sokkal szerencsésebbek az alapanyagokat illetően, bár tény, hogy pl. Gál Edith salátája isteni volt, olyat itthon is szívesen készítenék: szőlő, sajt, paradicsom, lilahagyma és kínai kel.

Az este további része nagyjából szintén a teraszon telt beszélgetéssel, viccmondással. Bár egy adott pillanatban úgy alakult, hogy mégis egyedül maradtam ott, és mivel zavart a villanyfény, lekapcsoltam és kibámultam az éjszakába. Ekkor láttam meg, hogy az égbolt telidesteli van csillagokkal, és amikor egy hullócsillagot is felfedeztem, fogtam magam és hátramentem a kertbe, ahol a napozóágyon végignyúlva bámultam az eget és figyeltem az éjszaka neszeit. Csodás negyedóra volt: a házból kevés zaj szűrődött ki, fény is szinte semmi, mindenünnen kutyaugatás hallatszott, a szél recsegtette-énekeltette a fészer deszkáit, a tücskök cirpeltek kitartóan, közben vagy két éjszakai madár is elsuhant a kert fölött; a csillagok szégyenlősen hunyorogtak rám, de a végére egészen felbátorodtak, és már nyíltan kacsingattak lefelé; szóval teljes volt a csend, a nyugalom és a béke. Mindent megért ez a röpke fertályóra, ilyenben igazán ritkán volt/van időm az utóbbi években!

Miután bementem, és elvackolódtunk ágyainkban, Edóval, majd a csatlakozó Hajnalkával még sokáig beszélgettünk, így ismét majdnem fél 3 volt, amire elcsendesedtünk.

2011. június 11., szombat

III. Erdélyi konyha találkozó - 1. nap

Igaz, bármennyire is keresné valaki, a másodikról nem találna leírást a blogon, sőt, ha jól emlékszem, egyik Erdélyi konyhás bloggernél sem talál róla semmit, mégis, január végén volt egy 2. találkozónk is, amit a festőien szép, Ivó nevű falucskában tartottunk. Gondolom, mindenkinek az elfoglaltsága és az időhiány volt az oka annak, hogy nem írtunk róla, pedig igazán jól telt, jól éreztük magunkat. És ugyanerre gyanakszom ezúttal is, pedig lassan már egy hete, hogy lejárt a harmadik is. Én utaltam ugyan rá Találós kérdés című bejegyzésemben, de hosszabb beszámolót én sem tudtam eddig írni. Most sem nyújtom hosszúra...

Tehát, a június 3-5-ei hétvégét Déván és a szintén festői helyen elhelyezkedő Nagyágon (Săcărâmb a román neve) töltöttük, ugyanúgy, mint tavaly június végén. Karcsival, a Corvin Kiadó igazgatójával együtt végig azon izgultunk, hogy vajon, megismétlődik-e a történelem, és ugyanúgy, mint tavaly, egy hideg, esős hétvégét fogunk-e ki a találkozónkra, és amikor megérkeztünk Nagyágra, sajnos, úgy nézett ki, hogy igen... De aztán... No, csak szép sorjában... (már látom, hogy nem is lesz annyira rövid...)

Pénteken délután fél 3-kor indult a kisbuszom Vásárhelyről, és kb. negyedóra késéssel (ami viszont egyáltalán nem volt baj, mert kevesebbet kellett várnom), fél 7 előtt pár perccel befutott a dévai buszállomásra. (Egy-két mondatot megér az utazásom is, mert annak ellenére, hogy fullasztó volt a hőség a légkondival együtt is, nagyon kellemes utazásban volt részem, mert egy idősebb úr mellé kerültem, akivel végigbeszéltük-vicceltük az utat, és akivel vasárnap este, visszefelé is együtt utaztunk.:)) Kb. 10 percnyi várakozás után megérkezett Zsófi és családja, akiknek az volt a feladata, hogy az Editheket "összegyűjtsék" az állomásokon, és kivigyék Nagyágra. Zsófi a legújabb kolléganőnk az Erdélyi konyhánál, ő az egyedüli, aki helyben, Déván lakik, és már hosszú évek óta együtt dolgozik a Corvin Kiadóval. Gasztroblogjával, Finomságaival, megismerkedhettek ti is. Gál Edith-tel pedig vééééééégre személyesen is megismerkedhettem:), ráadásul tündéri kislányával, Ruthival is.
Még este 7-kor is, Déván hétágra sütött a nap, csak mire Nagyágra érkeztünk, elfelejtett ragyogni. Útban a nyaraló felé vészjósló szürke felhőket láttunk a távolban, és ahogy "betettük a lábunkat" a kis hegyifalucskába, egy hatalmas zuhé csordult a nyakunkba. A csíki lányokat, Edót, Jutkát és Ottit , no meg Tamást, Jutka barátját, már fenn a teraszon találtuk, pedig ők is csak vagy negyedórája érkeztek meg. A Nagyváradról érkező Hajnalka pedig kb. 5 perccel utánunk futott be az udvarra. Most már mindenki megérkezett, akinek jönnie kellett, csupán Zsuzsiga, Kajuk Gyula írókollégánk (a volt Gastrodamus blog szerzője), és szintén új kolléganőnk, Barabás Orsi hiányzott, különféle okok miatt.

A már hagyományos, üdvözlésként kapott vörös rózsa és Karcsi gin tonic welcome-drink-ja rögtön feloldotta a hangulatot, és ott folytattuk az egészet, ahol januárban, illetve tavaly abbahagytuk. Magunkkal vitt süteményeinket is közprédára dobtuk (Edó fotója).:)

Aztán nekifogtunk vacsorát készíteni (Edó fotója):
Jobbról: G.Edith, Hajnalka és én

Jutka megsütötte:

Majd megettük.
Edó fotója


Aztán kezdődött a karaoke-show:


Végül felmentünk a teraszra, és hosszasan, nagyon hosszasan beszélgettünk, nevetgéltünk, közben meg iszogattunk, füstöltünk (tisztelet a kivételnek, persze, de ilyenkor én is szoktam:D ). Hajnali 2 felé aztán úgy gondoltuk, hogy már mégis ideje nyugovóra térni.

2011. június 30., csütörtök

Joghurtos saláta füstölt kolbásszal

Bejegyezte: sedith dátum: 23:37 0 megjegyzés
Mint már többször írtam, nagyon sok salátafélét szoktunk enni télen-nyáron. Mindig abból, aminek az adott időpontban éppen szezonja van. Édesanyáméknál jelenleg javában terem az uborka (van is egy adagom eltenni), és úgy adódott, hogy mostanában elég gyakran megfordultunk náluk, úgyhogy nem vagyunk uborka szűkében. Valamit kezdeni kellett vele, főleg a nagyobbakkal, így a saláta volt a legkézenfekvőbb. De milyen legyen? Ez a nagy kérdés, hogy ne legyen egyforma kétszer egymás után. Mert múltkor volt tojásos-juhsajtos, aztán volt virslis-pirított kenyeres (nincs meg még a blogon), most viszont valami más kellett hozzá. Amint vágtam a zöldséget, beugrott, hogy a fagyasztóban még van jócskán házi füstölt kolbász, és abból fogok hajszálvékony szeleteket vágni a salátába, és ennek "nehézségét" ellensúlyozandó, joghurrtal fogom leönteni. Nagyon finom lett, bár amikor visszamentem a konyhába, akkor láttam, hogy férjecském az összes kolbászt kiszedegette belőle, és visszatette a tálba, és a zöldségekből is megmaradt egy adagnyi. Sebaj, a kolbászt elnyelte ma reggel a rántotta, a zöldségeket pedig bekebelezte a mai leves.:)


Joghurtos saláta füstölt kolbásszal

Hozzávalók 4-5 személyre: 5 uborka, 3 paradicsom, 3 sárgarépa, 1 lila hagyma, 25 dkg házi füstölt kolbász, 2-2,5 dl joghurt, só

Elkészítése: A zöldségeket megmossuk, megtisztítjuk, majd tetszés szerint feldaraboljuk. A kolbászból hajszálvékony szeleteket vágunk és hozzáadjuk a zöldségekhez. Sózzuk ízlés szerint, majd leöntjük a joghurttal. Jól összekeverjük és firss vagy pirított kenyérrel tálaljuk. Valamilyen zöld fűszerrel is megszórhatjuk. Húsnapon ehető.

KAL - 2012

Citromos, rumos cseresznyedzsem

Bejegyezte: sedith dátum: 17:03 3 megjegyzés
Elakadtam jónéhány percig, mert azon morfondíroztam, hogy akkor ez most dzsem vagy lekvár. Utánanéztem hamarjában a wikipédián, illetve egy-két fórumon, de 100%-osan biztos, kimerítő választ nem találtam. Végül az segített ki a bajból, hogy eszembe jutott: kaptam egyszer egy kis füzetszerű szórólapot néhány recepttel, abban pedig leírták a különféle elnevezéseket, hogy azok mit takarnak, és miben különböznek egymástól. A szórólap szerint pedig én dzsemet főztem, mert gyümölcsdarabok is vannak a produktumban, illetve zselésítőt használtam a gyümölcspép kocsonyásításához, sűrítéséhez.
Azért... attól függetlenül, hogy dzsem-e vagy lekvár ... nagyon finom. Ha pedig már nem lehet cseresznyét kapni (nálunk még van), akkor meggyből is elkészíthető, citromsó nélkül.


Citromos, rumos cseresznyedzsem

Hozzávalók: 1,8 kg cseresznye tisztítva, mag nélkül mérve, 3 dl víz, 50 dkg + 4 csapott evőkanál cukor, 8 g citromsó, 1 citrom, 2 tasak zseléfix, 25 ml rumaroma vagy 2 ml rumesszencia.

Elkészítése:
A tisztított cseresznyét fazékba tesszük, és botmixerrel részben pürésítjük. A gyümölcspéphez adjuk a vizet, a citromsót, a felkarikázott citromot, majd a 4 evőkanálnyi cukorral elkevert zseléfixet, és feltesszük főni. Amikor felforrt, hozzáadjuk a többi cukrot és újra fölforraljuk. Attól kezdve, hogy elkezd rotyogni, további 5-6 percig főzzük állandóan kevergetve, majd elzárjuk a lángot, belekeverjük a rumaromát, kiszedjük a citromkarikákat és száraz, steril üvegekbe töltjük. A fedelet rácsavarjuk, 5 percre az üvegeket megfordítjuk, majd mehetnek szárazdunsztba takarók közé vagy hűtőtáskába (jégakkuk nélkül).

FF - 2017/6

Paradicsomos zöldbab - télire is

Bejegyezte: sedith dátum: 13:45 4 megjegyzés
Mind friss fogyasztásra, mind pedig üvegben való tartósításra kitűnő ez a zöldbabfőzelék. Télen, akár valamilyen  gyors fogásra, akár csupán nyáridéző ízekre vágyunk, csak előkapunk egy üveggel a kamrából, és már ehetjük is. De készíthetünk egy világos rántást is, és jól megtejfölözve vagy további paradicsomlével hígítva, felszaporíthatjuk. Szóval, sokféleképpen variálható, a lényeg, hogy minél több legyen belőle.:)


Paradicsomos zöldbab - főzeléknek és télire

Hozzávalók: 1 kg sárga, laposhüvelyű vagy ceruzabab, 50 dkg hagyma, 50 dkg sárgarépa, 1 zöld paprika, 5-6 dl paradicsomlé vagy 50-60 dkg paradicsom, 1-2 cikk fokhagyma, kb. 1 dl olaj, só, bors, 1 csokor zellerzöld, 1 csapott teáskanál befőzési szalicil.

Elkészítése:
A babot megmossuk, végeit lecsipkedjük, és 2-3 cm-es darabokra tördeljük. A hagymát meghámozzuk, apróra vágjuk, a sárgarépát pedig tetszés szerint lereszeljük a nagylyukú reszelőn, vagy karikára, kockára vágjuk. Ha friss paradicsomból készítjük, akkor ezt először forró, majd hideg vízbe mártjuk, héját lehúzzuk és azután cikkekre   vágjuk. Egy edénybe öntjük az olajat, beleszórjuk a hagymát, rá a zöldbabot, utána a sárgarépát, végül pedig a paradicsomot vagy a paradicsomlevet, (a rétegeket ízlés szerint sózzuk és borsozzuk), rádobjuk a kettévágott, kicsumázott paprikát, a fokhagymát és az összekötözött zellerzöldet (aki szeretné, ezt bele is kavarhatja apróra vágva, de csak a végén), aláöntünk kb. 2 dl vizet, és lassú tűzre helyezve - az a legjobb, ha vasalátét is van az edény alatt -, kb. 1-1,5 órán át rotyogtatjuk. Közben néha megrázogatjuk az edényt. Amikor minden megpuhult, eltávolítjuk a paprikát és a zellerköteget, óvatosan összekavarjuk, ha kell, utánasózunk, és még egyet-kettőt rottyantunk rajta. Ha ebédre készült, már fogyasztható is, ha viszont télire szántuk, akkor elzárjuk a gázt és belekavarjuk a szalicilt. Tiszta, száraz üvegekbe rakjuk, lefedjük és mehet szárazdunsztba takarók közé vagy a hűtőtáskába (jégakkuk nélkül, természetesen). Arról nem tudok számot adni, hogyan működne tartósítószer nélkül, de feltett szándékom, hogy hamarosan kipróbálom, és beszámolok róla. Úgy gondolom, hogy a kész főzeléket, ha üvegekbe tesszük, lefedjük, és még 10-15 percig gőzöljük, el kell állnia legalább egy télen át. Kikísérletezem.:)

2011. június 29., szerda

Hogyan főzök?

Bejegyezte: sedith dátum: 13:53 1 megjegyzés
Húgomtól, Szannalinától jött a kérdés már hetekkel ezelőtt, de egyszerűen képtelen voltam eddig eleget tenni neki. Sőt, tudom, hogy más továbbadósokkal is el vagyok maradva, de már nem is emlékszem pontosan, hogy kitől mit kaptam, időt pedig még nehezebben szakítok rájuk. Ha annyi időm van, akkor inkább feldobok egy receptet, hogy az megmaradjon...
Szóval, csak annyit szeretnék mondani, hogy az elkövetkező játékokból nyugodtan kihagyhattok.:) Ha mégsem, hát akkor igyekszem eleget tenni nekik, de ha mégsem, hát akkor ne haragudjatok érte!:)

A. Hogyan választod ki, mi kerüljön az asztalra?

1. Recept alapján, ezt követően vásárolom meg a hozzávalókat
2. Az otthoni alapanyagokat felhasználva, kiegészítve
 3. Másként / változó (mondd el, hogyan?) - Az előző kettő egyvelege alapján: néha direkt egy recepthez vásárolok, máskor meg receptet keresek vagy találok ki a meglévő alapanyagokhoz. 

B. Hogyan főzöl és blogolsz?

1. Főzés közben fotózok, jegyzetelek
2. Főzés után fényképezek és leírom a receptet
 3. Másként / változó (mondd el, hogyan?) - Szintén változó. Ha úgy van kedvem, fázisfotókat is készítek, máskor meg főzés után fényképezek (és nem fényképezkedek:D)

C. Milyen alapanyagokat használsz?

1. Kizárólag a legjobb minőséget - függetlenül az árától
2. A legolcsóbbat, függetlenül a minőségtől
3. Középminőséget - figyelek az árakra és a minőségre egyaránt

D. Mennyire tartod be a receptben előírtakat?

1. Teljes mértékben - pl. egy-egy új sütemény készítésénél
2. Egyáltalán nem figyelem - van, hogy elolvasok valahol valamit, aztán meg nem tudom, hogy hol olvastam, de emlékeimre hagyatkozva mégis elkészítem.
3. Esetenként hozzáadok/kihagyok belőle  - nem esem kétségbe, ha elolvasok egy receptet, és nincs minden itthon, ami kell hozzá. De csak olyasmival szoktam helyettesíteni, ami igazából nem változtatja meg az étel jellegét. 

E. Mennyire hasznosítod a fölöslegesnek tűnő maradékokat? (süteménylapok szélei, tojás egyik része - sárgája, fehérje stb...)

1. Kidobom/elöntöm - ismerem már annyira magamat, hogy tudjam, biztos felhasználok-e valamit vagy sem. 
2. Tárolom amíg felhasználásra kerül - Azért néha előfordul, hogy kidobok valamit, mert már réginek találom.
3. Azonnal felhasználom -  Ha éppen főzés közben fel tudom használni a maradékot - pl. egy tojásfehérjét beépíteni egy fasírtba, panírba, levesbe, stb. -, akkor azonnal felhasználom. 

No, akkor ez is megvan.:) Nem adom tovább senkinek, nehogy valaki épp olyan szituációban legyen mint én.:)

Barackos banánkrém

Bejegyezte: sedith dátum: 10:42 2 megjegyzés
Finom reggeli. Nekem.:) De másnak is ajánlom, hogy próbálja ki.


Hozzávalók: 1 érett banán, 5-6 szem kajszibarack, 2-3 evőkanál citromfűszörp (a receptje még nincs fenn, de majd felteszem)

Elkészítése: Nagyon nehéz: a meghámozott, kimagozott gyümölcsöket a szörppel együtt simára turmixoljuk, és már tüntetjük is el.:)
Gyümölcsreggelinek, gyümölcsnapi fogásként fogyasztjuk, vagy csak egyszerű nasiként.

2011. június 28., kedd

Gyömbéres kecskegidasült

Bejegyezte: sedith dátum: 13:35 7 megjegyzés
Még volt két adag "bárányhúsom". Azzal az útravalóval kaptam múltkoriban nénémtől, hogy: itt van két zacskó bárányhús, de aztán lehet, hogy valamelyik éppen gidó, de az is lehet, hogy mind a kettő.:)
Nos, az egyik "gidó"volt, a másikat még nem tudom.:)


Gyömbéres, fokhagymás kecskegidasült újkrumplival, római tálban

Hozzávalók: kb. 1,5 kg csontos kecskegidahús, só, bors, friss gyömbér, 1 fej friss fokhagyma szárával együtt, 1 kg aprószemű újkrumpli, pici olaj

Elkészítése: A római tálat tiszta vízbe áztatjuk legalább 20 percre. A krumplit alaposan megmossuk, vagy drótmosóval átdörzsöljük (én csak mostam), és jól megsózzuk. A húst feldaraboljuk, majd sóval és borssal fűszerezzük, a gyömbért és a fokhagymát apróra vágjuk.
A római tál aljára borítjuk a sózott krumplit, meglocsoljuk 2-3 evőkanálnyi olajjal, majd ráhelyezzük a befűszerezett húst. Az apróra vágott gyömbért és fokhagymát összevegyítjük, és egyenletesen szétoszlatjuk a húson. Kb. 1 dl vizet öntünk alá, majd lefedjük a tálat és a hideg sütőbe toljuk. Begyújtjuk a sütőt és lassú tűzön, másfél-két órán át hagyjuk párolódni. Végül 10-15 percre levesszük a fedelét, hogy a hús kissé megpiruljon, és a leve jól elfőjön.
Szétválasztó diétákban ebben a párosításban nem ehető, de húsnapon elfogyasztható belőle a hús, zöldségnapon pedig a krumpli.

2011. június 25., szombat

Nyári saláta

Bejegyezte: sedith dátum: 9:21 6 megjegyzés
Ez a saláta szintén maradékokból készült. De - valljuk be - az ilyesmi nem ritkaság egyetlen konyhában sem. Azaz, hogy megmarad egy-két ez vagy az, amiből önmagában már semmit sem lehet készíteni, de ha összekombináljuk őket, bizony, finom, tetszetős és laktató végeredmény születik. Igaz, néha csodabogarak is szoktak születni ilyenkor, de ez most egy teljesen klasszikus, normális saláta.


Nyári saláta 

Hozzávalók: 3-4 uborka, 3-4 paradicsom, 3 vékony sárgarépa, 1 csokor újhagyma, 15 dkg juhsajt vagy "rendes" sajt, 4 főtt tojás, só, citromlé vagy almaecet, olívaolaj

Elkészítése:
Az uborkát meghámozzuk, félbevágjuk, és felszeleteljük. A sárgarépát és az újhagymát karikára vágjuk, a paradicsomot pedig vastagabb szeletekre. A sajtot kis kockákra daraboljuk, majd egy tálban az egészet összevegyítjük. Megszórjuk sóval, meglocsoljuk citromlével és olívaolajjal, majd jól összekeverjük. Tálaláskor minden adagra egy-egy félbevágott főtt tojást helyezünk, amit kevés sóval megszórunk. Húsnapi saláta.

2011. június 24., péntek

Tárkonyos gombapaprikás puliszkával

Bejegyezte: sedith dátum: 8:58 6 megjegyzés
Nagyon szeretem, szeretjük a tárkonyt. Kísérletezgettem is néha vele, de igazából csak azokba az ételekbe használtam, amiket megszoktunk, amiket - mondjam úgy - nagyanyáim is tárkonnyal ízestettek. Aztán tavaly, majdnem ilyenkor, Alíznál jártam, aki igazi székely étellel kínált meg engem: tárkonyos gombamártással. Amikor meghallottam, mire készül, kicsit elképedtem, de tudtam, hogy nagyon finom lehet, ha ő mondja.:) És úgy is volt. Sőt, Edó is tanúsíthatja, mert ő is evett belőle.:)

Múltkor gyors ebéd kellett, és hústalan. És ezt készítettem el. Fagyasztott csiperkéből, igaz, de ízesítettem szárított vargányával. Isteni lett.



Hozzávalók: 1 nagy hagyma, 1 kicsi zöld paprika, 60 dkg csiperkegomba, félmaréknyi szárított vargánya, 1 teáskanál pirospaprika, olaj, 2 evőkanál liszt, tej és tejföl, só, bors, ecetes tárkony

Elkészítése: 
A hagymát és a paprikát apróra vágjuk, majd megdinszteljük. Megszórjuk pirospaprikával és felöntjük kevés vízzel. Beletesszük a kissé összetört szárított vargányát és hagyjuk néhány percig főni. Végül rádobjuk a felszeletelt csiperkét is, sózzuk, borsozzuk, és felengedjük még egy kevés vízzel. Amikor a gomba megpuhult (10-15 perc), felengedjük a lisztből és tejből készült habarással, ízesítjük tejföllel és apróra vágott ecetes tárkonynal. Ha kell, utánasózunk, illetve - szükség szerint - kevés tárkonyecettel is ízesíthetjük. Puliszkával tálaljuk.

Zöldségnapon és tésztanapon egy az egyben ehető (bár akkor tej helyett jobb vizet használni, és csak kevés tejföllel ízesíteni), és tulajdonképpen húsnapon is ehető puliszkával, de kevesebbel, és kenyeret egyáltalán ne enni mellé.

2011. június 23., csütörtök

Túrós-sajtos csirkefasírt

Bejegyezte: sedith dátum: 11:14 4 megjegyzés
Még egy fasírt. Hogy legyenek egyhelyen.:)
És nálam szinte mindig csirke, mert ha darált húsról van szó, akkor csakis azt veszek. Disznóvágások idején szoktam kapni egy-két zacskó darált sertést is, természetesen, azt is felhasználom, de ha már veszem, mindig csirkét veszek. Az egyik áruházban, a madárkásban, nálunk kitűnő áron lehet kapni a darált csirkét, nos, mi ki is használjuk. :)

Ez a fasírt a véletlen műve, jobban mondva fantáziám szüleménye annak érdekében, hogy ilyen-olyan maradékokat felhasználjak.



Túrós-sajtos csirkefasírt

Hozzávalók: 60 dkg darált csirkehús, 20-25 dkg tehéntúró, 10 dkg juhsajt, 2-3 darab aszalt paradicsom, 1 fej friss fokhagyma zöldjével együtt, 1 tojás, zsemlemorzsa, só, bors, olaj a sütéshez

Elkészítése: A húst egy tálba tesszük, majd hozzáadjuk a szétmorzsolt túrót, az apró kockákra vágott sajtot és aszalt paradicsomot, majd a felaprított fokhagymát és a tojást. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, majd alaposan eldolgozzuk. Ugyanaz érvényes, mint a másik fasírtnál: ha túl lágy lenne a massza, és a tapasztalatom azt mutatja, hogy a csirkehúst, bizony, 1 tojás is kissé ellágyítja, kevés zsemlemorzsát is dolgozzunk bele. Nem kell sokat, valóban, csupán 1-2 evőkanálnyit, különben nagyon száraz lesz a fasírtunk. Aki szereti, friss bazsalikomot is apríthat bele, úgy teljesen mediterrán ízvilágú lesz a húspogácsája. Én nem tehettem, mert a férjem "nem komálja". Végül tetszés szerint pogácsákat vagy gombócokat formálunk a masszából és forró olajban szép pirosra sütjük. Szétválasztásban húsnapon ehető.

KAL - 2012

2011. június 22., szerda

Krumplis csirkefasírt túrómártogatóssal

Bejegyezte: sedith dátum: 10:25 11 megjegyzés
Hozzávalók:
50 dkg darált csirkehús, 2 nagy nyers krumpli, 1 kisebb hagyma, 2-3 cikk fokhagyma, 1 tojás, só, bors, fél csokor petrezselyemzöld, 1-2 evőkanál zsemlemorzsa, olaj a sütéshez; a mártogatóshoz: 20 dkg házi krémtúró, 1 adag félperces majonéz, 2-3 petrezselyemlevél, 1-2 evőkanál ecetes torma, só, citromlé ízlés szerint

Elkészítése:
A krumplit meghámozzuk, a kislyukú reszelőn lereszeljük és a húshoz adjuk. A hagymát apróra vágjuk, a fokhagymát összezúzzuk, és az apróra vágott petrezselyemzölddel, a tojással és a fűszerekkel együtt szintén a húshoz adjuk. Jól összedolgozzuk, és ha a massza netán túl lágy lenne, 1-2 evőkanál zsemlemorzsát is dolgozzunk bele. Tenyérnyi, lapos pogácsákat formálunk belőle és forró olajban szép pirosra sütjük. (Sülés közben kisebbek lesznek a fasírtok, és azért érdemes nagyobbakat készíteni, hogy a zsírszegény csirkehús ne száradjon túlságosan ki.)
A mártogatóshoz elkészítjük a félperces majonézt úgy, hogy vele együtt turmixoljuk a petrezselyemleveleket is, majd belekeverjük a krémtúrót és a tormát, majd ízlés szerint sózzuk, savanyítjuk.
"Egyeseknek" húsnapon ehető. :)

EK - 2011/8

2011. június 20., hétfő

Átrendezés miatt zárva

Bejegyezte: sedith dátum: 12:24 4 megjegyzés
Fotó INNEN.
Kedves olvasóim, nem zárt be a blogom, de az átalakítási "munkálatok" ideje alatt letiltottam az olvasókat; elnézést kérek miatta! Az átalakítás-szépítgetés nem megy túl gyorsan, egy része megvan, de a napokban még folytatódik, úgyhogy, az esetleges hibákat még mindig el kell nézni, és ha ismét előfordul, hogy valaki nem tud belépni, tudja, hogy emiatt van.

Továbbra is szeretettel várok mindenkit kalandos konyhámban!:)

2011. június 18., szombat

Tepsis csirkemell sült sárgarépával

Bejegyezte: sedith dátum: 14:54 4 megjegyzés
Nem szeretem a címben leírni a receptet, azaz nem bírom az olyan címeket, mint pl. sajtos-almás-rebarbarás csirkemell karamellizált, mentás sárgarépával. Pedig az alábbiakban ezt fogjátok találni! Csak most nem vagyok annyira kreatív passzban, hogy valami jó kis fantázianevet találtam volna ki az ételnek.:)
Nagyon finom lett, a lányok alig győzték magukba gyúrni.



Az eredeti ötletet Jutkának köszönhetem, és az ő Nagyágon megkóstolt ananászos grillezett csirkemellének. Ugyanazt akartam én is. De amikor elmentem az üzletbe és megláttam, hogy 6,50-et kérnek egy ananászkonzervért (utoljára, nem is olyan régen még kb. 2,50-ért vettem), rögtön meggondoltam magam és azon helyben eldöntöttem, hogy jó lesz hozzá a már birtokomban lévő alma is.:) Két perc múlva, már hazafelé menet, az is eldőlt, hogy a hűtőben árválkodó néhány szál rebarbarát is felhasználom még hozzá. A piacon gyönyörű kötés újsárgarépát láttam: megvettem. A néni 1 lejért vesztegetett még egy-egy nagy csokor mentát is, hát egyet abból is hazahoztam. És mire hazaértem, az újabb házasság is ki volt tervelve: sárgarépa és menta, násznagyok pedig: cukor és balzsamecet, koszorúslány: só. És akkor most már, ennyi szófosás után, jöjjön a tulajdonképpeni recept.:)

Tepsis csirkemell sült sárgarépával

Hozzávalók: 1 nagy vagy 2 kisebb csirkemell, 2 nagy alma, 4 vékony vagy 2 vastagabb szál rebarbara, só, grillfűszer vagy csirkefűszer (illetve tetszés szerint), 30 dkg (füstölt) sajt, 20 dkg császárszalonna; a körethez: 7-8 db. újsárgarépa, só ízlés szerint, 1 evőkanál cukor, 2-3 evőkanál balzsamecet, 5 dkg vaj, 10 mentalevél.

Elkészítése:
A sárgarépával indítunk. A répát alaposan megmossuk, kivágjuk belőle az esetleges hibákat. Héjastól egy  vastagon kivajazott hőálló edénybe tesszük, megszórjuk   sóval,  rászórjuk a cukrot, meglocsoljuk a balzsamecettel és ráöntünk kb. 0,5 dl vizet. A tetejére szórjuk a mentaleveleket, lefedjük, és forró sütőben 35-40 perc alatt hagyjuk megpárolódni-megsülni.
A csirkemellet felszeleteljük, enyhén kiveregetjük, megszórjuk sóval és kevés grillfűszerrel, majd félretesszük. Az almát és a rebarbarát meghámozzuk, majd nagyjából egyforma kockákra vágjuk. A császárszalonnának lehúzzuk a bőrét és befedjük vele egy hőálló üvegtál vagy tepsi alját. Ráhelyezzük a csirkemellet, elterítjük rajta a rebarbara-alma keveréket, és fedő nélkül kb. 15 percre forró sütőbe toljuk. Ekkor kivesszük, beborítjuk a szeletekre vágott sajttal, és néhány percre még visszatoljuk a sütőbe, hogy a sajt ráolvadjon.
Tálalás előtt hagyjuk néhány percig hűlni, hogy szépen lehessen szeletelni.
Szétválasztós diétában ehető húsnapon.

KAL - 2012

2011. június 17., péntek

Salátaleves juhtúrós puliszkagombóccal

Bejegyezte: sedith dátum: 17:37 3 megjegyzés
Az égvilágon semmi ördöngösség nincs benne, mégis szemtelenül finom. A szokásos salátaleves túrós puliszkával, csak kissé szebb formában.
Az úgy volt, hogy múlt vasárnap kaptam egy jó adag juhtúrót nénémtől, és ünnep ide vagy oda, elhatároztam, hogy másnap, bizony, ezt a "pórias", húsmentes ételt fogom készíteni. Aztán egyszercsak elémtoppant Zsuzsiga bejegyzése a túrós puliszkagombócokkal, és már végérvényesen eldőlt: a látottakat és az elképzelésemet egyesítem. És bár az én blogomon is van egyfajta juhtúrós puliszkagombóc, amit gyerekkoromban mamám, édesanyám rendszeresen készített a családnak, eszembe nem jutott volna, hogy azt lehet kissé finomkodóbb stílusban is elkészíteni, túrógombócnyi méretben.:) Milyen jó, hogy vagyunk egymásnak, mi bloggerek, mert sokszor olyan dolgokat tanulunk egymástól, amikre önmagunktól aligha jönnénk rá, mégha banalitásról is van szó!:)



Tehát a salátalevest elkészítettem a szokásos módon.  A puliszkát is megfőztem: 8 dl vízhez 12 evőkanál lisztet számolva, mint Zsuzsiga. Majd szalonnát vágtam apró kockákra, kiolvasztottam, megpirítottam rajta egy kötés apróra vágott újhagymát, de csak addig, amíg éppen üveges nem lett. A puliszkát hagytam kissé hűlni, majd jó evőkanálnyi túrót pakoltam egy-egy gombócba. A gombócokat rádobtam a szalonnás hagymára és még néhány percig együtt pirítottam őket, a gombócokat állandóan forgatva. Végül a langyos salátalevessel és tejföllel tálaltam.

EK - 2012/2

2011. június 14., kedd

Rebarbarás banánleves cseresznyével

Bejegyezte: sedith dátum: 15:50 8 megjegyzés
Gyors, finom, egészséges. Az imént laktam jól vele. Gondolom, kitaláltátok: gyümölcsnapom van.:)


Hozzávalók: 2 szál rebarbara, 1 kisebb banán, 0,5 dl citromfűszörp, 2-3 evőkanál citromlé, 1 nagy marék cseresznye, víz ízlés szerint

Elkészítése:
A rebarbarát meghámozzuk, feldaraboljuk, magas falú pohárba tesszük, ráöntjük a citromfűszörpöt, majd rádobjuk a feldarabolt banánt. Botmixerrel pürésítjük, és tetszés szerint adagolt vízzel hígítjuk. Végül citromlével savanyítjuk. Tálaláskor cseresznyeszemeket teszünk bele. Én most éppen magozatlanul tettem.

2011. június 12., vasárnap

III. Erdélyi konyha találkozó - 2. nap

Bejegyezte: sedith dátum: 9:44 8 megjegyzés
A lefekvés időpontjához viszonyított ébredésünk nagyon korán esett, fél 8-kor a társaság 90%-a már talpon volt. Persze, hogy a teraszon indítottunk egy-egy forró feketével, és gyönyörködtünk a napsütésbe és reggeli párákba burkolózott tájban.





Az égiek nagyon megsajnálhattak bennünket a tavalyi rossz idő miatt, s bár előző este jól ránkijesztettek a hirtelen esővel és lehűléssel, másnap reggel ragyogó időre és kellemes langyosságra ébredtünk. A nap folyamán pedig végig sütött a nap, jó meleg volt, és az időnként fújdogáló szellő pont jó volt arra, hogy a meleg ne csapjon át kánikulába.

Hagymás rántottát reggeliztünk, Edó készítette el a bandának.


Reggeli után következett egy megbeszélés, amin az Erdélyi konyha és a többi kiadvány további sorsáról értekeztünk. Sok fontos, nagyobb és apróbb, általánosabb és konkrétabb dolgot megbeszéltünk. A tárgyalás következtében György Ottilia, az Ottis főz  című blog írója lett az Erdélyi konyha főszerkesztője, jómagam pedig a helyettes főszerkesztő.


Az ebéd főzése nem volt túl egyszerű feladat, ugyanis, meglepetésként, Zsófi egy operatőrt (tulajdonképpen kettőt:)) hívott vendégül, aki felvette a töltött káposzta és a töltött paprika készítésének minden mozzanatát. Hogy mi lesz a felvétel további sorsa, Zsófi nem árulta el, de tény, hogy tervei vannak vele.
Jutka és én álltunk a kamera elé, és bár eleinte csak a kezeim mutogatásába egyeztem bele:D, végül egészen belejöttem a dumálásba, mosolygásba. Igaz, a kamera előtti és mögötti tevékenykedés nem teljesen idegen tőlem, hiszen egyetemista éveimben volt részem mindkettőben a szakmai gyakorlat során, de már akkor arra a következtetésre jutottam, hogy nem nekem találták ki. Most is azt tartom. Egyszeri esetként jó móka volt, a végére tényleg felszabadultam, de nem hinném, hogy menne ez nekem, ha napi szinten kellene művelnem. Bár ki tudja...


Nos, talán nem meglepő, hogy ilyen körülmények között az ebéd nem éppen ebédidőben lett felszolgálva, de legalább kárpótolt érte mindenkit a fogások íze. Ha nagyképűség, amit most leírok, szóljatok, mert átírom vagy kitörlöm, de az az igazság, hogy istenien finom lett a töltött káposzta és a töltött paprika is. Mindenki dicsérte, és nemcsak szóval.:) Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy nagyon izgultam, főleg a káposzta miatt. Mert én eddig 3-4x ha főztem töltött káposztát életemben, és bár mindig ehetőek, sőt finomak voltak, de a sózást sosem találtam el rendesen: mindig sótlanok voltak. Ehhez képest ezúttal sikerült tökéletesre ízesíteni a húsos tölteléket, és még magam is meglepődtem rajta.:) A töltött paprikával is úgy vagyok, hogy nagyon szeretem, szeretjük, de mindig elfeledkezem róla. tehát ez is évente egyszer, ha készül a konyhámban. De most ezzel kapcsolatban is tanultam valamit a csíki lányoktól: reszelt murkot :) (sárgarépát) tettünk a levébe, ami igazán jó ízt adott neki. Ezentúl biztos, hogy így fogom készíteni!







Ahogy végeztünk az ebéd előkészítésével, és mindkét fogás a tűzhelyen volt, a jól megérdemelt pihenés, szabad program következett. Kiültünk a hátsó kertbe napozni, medencézni (bár a víz még jó hideg volt), közben szaunáztunk, és mindig kortyolgattunk valamit.:) Talán mondanom sem kell, hogy a délután úgy elrepült, mintha nem is lett volna.




Hogy hogyan történhetett, hogy a majdnem 6-kor megevett ebéd után estére még vacsorát is készítettünk, nem tudom, de tény, hogy vacsoráztunk is. Persze, nem normál vacsoraidőben, azt mindenki sejtheti, ami még rosszabb is, de olyan ínycsiklandó falatok kellették magukat az asztalokon, hogy senki sem bírt ellenállni nekik.





Főleg a saláták!:D:D:D Ezekről tudni kell, hogy meglepetés-saláták voltak és mini adagban kellett elkészíteni őket egy játék keretén belül. Persze, hogy Zsófi volt a játék megálmodója, és azt találta ki, hogy minden Konyhás lánynak lesz egy nem Konyhás párja, a Konyhás lányok pedig egy-egy salátát készítenek párjaiknak, s a pároknak majd ki kell taláni, hogy melyik salátát készítették nekik. A salátákat viszont nem kényünk-kedvünk szerint állítottuk össze, hanem aszerint, hogy mit szánt nekünk a sors:

  Ebben az 5 üvegben, papírcetliken álltak a hozzávaló alapanyagok színek szerint csoportosítva, nekünk pedig mindegyik üvegből húznunk kellett egy-egy cetlit. A kihúzott dolgokból pedig meg kellett álmodni a salátánkat. Egyszerű, ugye?:) Csak éppen az volt a baj, hogy a sors nem törődött a hozzávalók passzolásával. Mert én a következőket húztam ki: főtt tészta, zöld paprika, fekete olyajbogyó, telemea sajt és ... eper. :O:O:O Plusz tetszés szerinti fűszerek.
Amiből végül ez született:
egy indiai ízvilágú, curryszósszal ízesített tésztasaláta egy különleges összetevőkből álló nyárssal. Páromnak, aki történetesen Tamás lett, nagyon ízlett az ízkombináció, és legfőképpen az eper ízösszefogó szerepét emelte ki. Azért nem bíztam el magam, mert amikor Csaba kóstolta a salátámat, mindenki azt hitte, hogy gumicukrot rág, annyira nehezen akart lecsúszni a torkán.:D
A többiek sem voltak sokkal szerencsésebbek az alapanyagokat illetően, bár tény, hogy pl. Gál Edith salátája isteni volt, olyat itthon is szívesen készítenék: szőlő, sajt, paradicsom, lilahagyma és kínai kel.

Az este további része nagyjából szintén a teraszon telt beszélgetéssel, viccmondással. Bár egy adott pillanatban úgy alakult, hogy mégis egyedül maradtam ott, és mivel zavart a villanyfény, lekapcsoltam és kibámultam az éjszakába. Ekkor láttam meg, hogy az égbolt telidesteli van csillagokkal, és amikor egy hullócsillagot is felfedeztem, fogtam magam és hátramentem a kertbe, ahol a napozóágyon végignyúlva bámultam az eget és figyeltem az éjszaka neszeit. Csodás negyedóra volt: a házból kevés zaj szűrődött ki, fény is szinte semmi, mindenünnen kutyaugatás hallatszott, a szél recsegtette-énekeltette a fészer deszkáit, a tücskök cirpeltek kitartóan, közben vagy két éjszakai madár is elsuhant a kert fölött; a csillagok szégyenlősen hunyorogtak rám, de a végére egészen felbátorodtak, és már nyíltan kacsingattak lefelé; szóval teljes volt a csend, a nyugalom és a béke. Mindent megért ez a röpke fertályóra, ilyenben igazán ritkán volt/van időm az utóbbi években!

Miután bementem, és elvackolódtunk ágyainkban, Edóval, majd a csatlakozó Hajnalkával még sokáig beszélgettünk, így ismét majdnem fél 3 volt, amire elcsendesedtünk.

2011. június 11., szombat

III. Erdélyi konyha találkozó - 1. nap

Bejegyezte: sedith dátum: 20:27 3 megjegyzés
Igaz, bármennyire is keresné valaki, a másodikról nem találna leírást a blogon, sőt, ha jól emlékszem, egyik Erdélyi konyhás bloggernél sem talál róla semmit, mégis, január végén volt egy 2. találkozónk is, amit a festőien szép, Ivó nevű falucskában tartottunk. Gondolom, mindenkinek az elfoglaltsága és az időhiány volt az oka annak, hogy nem írtunk róla, pedig igazán jól telt, jól éreztük magunkat. És ugyanerre gyanakszom ezúttal is, pedig lassan már egy hete, hogy lejárt a harmadik is. Én utaltam ugyan rá Találós kérdés című bejegyzésemben, de hosszabb beszámolót én sem tudtam eddig írni. Most sem nyújtom hosszúra...

Tehát, a június 3-5-ei hétvégét Déván és a szintén festői helyen elhelyezkedő Nagyágon (Săcărâmb a román neve) töltöttük, ugyanúgy, mint tavaly június végén. Karcsival, a Corvin Kiadó igazgatójával együtt végig azon izgultunk, hogy vajon, megismétlődik-e a történelem, és ugyanúgy, mint tavaly, egy hideg, esős hétvégét fogunk-e ki a találkozónkra, és amikor megérkeztünk Nagyágra, sajnos, úgy nézett ki, hogy igen... De aztán... No, csak szép sorjában... (már látom, hogy nem is lesz annyira rövid...)

Pénteken délután fél 3-kor indult a kisbuszom Vásárhelyről, és kb. negyedóra késéssel (ami viszont egyáltalán nem volt baj, mert kevesebbet kellett várnom), fél 7 előtt pár perccel befutott a dévai buszállomásra. (Egy-két mondatot megér az utazásom is, mert annak ellenére, hogy fullasztó volt a hőség a légkondival együtt is, nagyon kellemes utazásban volt részem, mert egy idősebb úr mellé kerültem, akivel végigbeszéltük-vicceltük az utat, és akivel vasárnap este, visszefelé is együtt utaztunk.:)) Kb. 10 percnyi várakozás után megérkezett Zsófi és családja, akiknek az volt a feladata, hogy az Editheket "összegyűjtsék" az állomásokon, és kivigyék Nagyágra. Zsófi a legújabb kolléganőnk az Erdélyi konyhánál, ő az egyedüli, aki helyben, Déván lakik, és már hosszú évek óta együtt dolgozik a Corvin Kiadóval. Gasztroblogjával, Finomságaival, megismerkedhettek ti is. Gál Edith-tel pedig vééééééégre személyesen is megismerkedhettem:), ráadásul tündéri kislányával, Ruthival is.
Még este 7-kor is, Déván hétágra sütött a nap, csak mire Nagyágra érkeztünk, elfelejtett ragyogni. Útban a nyaraló felé vészjósló szürke felhőket láttunk a távolban, és ahogy "betettük a lábunkat" a kis hegyifalucskába, egy hatalmas zuhé csordult a nyakunkba. A csíki lányokat, Edót, Jutkát és Ottit , no meg Tamást, Jutka barátját, már fenn a teraszon találtuk, pedig ők is csak vagy negyedórája érkeztek meg. A Nagyváradról érkező Hajnalka pedig kb. 5 perccel utánunk futott be az udvarra. Most már mindenki megérkezett, akinek jönnie kellett, csupán Zsuzsiga, Kajuk Gyula írókollégánk (a volt Gastrodamus blog szerzője), és szintén új kolléganőnk, Barabás Orsi hiányzott, különféle okok miatt.

A már hagyományos, üdvözlésként kapott vörös rózsa és Karcsi gin tonic welcome-drink-ja rögtön feloldotta a hangulatot, és ott folytattuk az egészet, ahol januárban, illetve tavaly abbahagytuk. Magunkkal vitt süteményeinket is közprédára dobtuk (Edó fotója).:)

Aztán nekifogtunk vacsorát készíteni (Edó fotója):
Jobbról: G.Edith, Hajnalka és én

Jutka megsütötte:

Majd megettük.
Edó fotója


Aztán kezdődött a karaoke-show:


Végül felmentünk a teraszra, és hosszasan, nagyon hosszasan beszélgettünk, nevetgéltünk, közben meg iszogattunk, füstöltünk (tisztelet a kivételnek, persze, de ilyenkor én is szoktam:D ). Hajnali 2 felé aztán úgy gondoltuk, hogy már mégis ideje nyugovóra térni.
Related Posts with Thumbnails