2011. szeptember 28., szerda

Dinsztelt káposzta sertésoldalassal

4 kisebb fajta káposztafejet küldött Édesanyám múlt héten. Kettőnek megvan a rendeltetése, mert abból készülnek majd szombaton a töltött káposztáim a parajdi fesztiválon, a két legkisebbet viszont fel kellett használni. Lucskost terveztem, és annak is fogtam neki, csak időközben változott dinsztelt káposztává annál az egyszerű oknál fogva, hogy végül nem ebéd, hanem vacsora lett belőle. S bár a férjem nincs túlzottan oda a káposztás ételekért, ezt az egyszerű kis fogást ő is dicsérte tegnapelőtt. Ha nem számítjuk az oldalas főzési idejét (ami kuktában azért nem is volt annyira hosszú), akkor akár gyors ételnek is nevezhető, hiszen a káposzta része max. félóra alatt megvan. 



Dinsztelt káposzta sertésoldalassal

Hozzávalók: 70 dkg sertésoldalas, 1 kg friss káposzta, 1 nagyobb vöröshagyma, 1 piros és 1 sárga húsú paprika, 2 paradicsom, só, bors, 1 evőkanál cukor, 1 dl olaj vagy 2-3 evőkanál disznózsír.

Elkészítése: A sertésoldalast enyhén sós vízben puhára főzzük, majd csontjait eltávolítjuk, a húst pedig falatnyi darabokra vágjuk. A csíkokra vágott hagymát és kétféle paprikát a felforrósított olajon vagy zsíron megdinszteljük, majd rádobjuk a legyalult káposztát. Sózzuk, borsozzuk, majd állandóan kavargatva megdinszteljük. Hozzáadjuk a meghámozott és apró kockákra vágott paradicsomot, felöntjük 1-2 merőkanálnyi lével az oldalas főzőlevéből, és addig pároljuk, amíg zsírjára nem sül. Ekkor rászórjuk a cukrot, ha szükséges, utánasózunk, rádobjuk a húskockákat és 1-2 perc alatt összerottyantjuk. Tejföllel, friss kenyérrel tálaljuk.
A visszamaradt húsléből bármilyen más leves főzhető, esetleg kisebb adagokban lefagyasztható, és víz helyett felhasználható.  
A fotóért elnézést kérek. 

EK - 2012/8

2011. szeptember 23., péntek

Tojásos, krumplis padlizsánkrém

A férjem mindig imádta a padlizsánkrémet. Amikor egyetemista volt, anyósom ipari mennyiségű fagyasztott padlizsánt pakolt neki, és irdatlan mennyiségben tömték magukba a szobatársakkal. Aztán egyszercsak húzni kezdte az orrát neki. Hogy nem kívánja, hogy nem szereti, és végül kibökte: bántja a gyomrát, mert nagyon savas. Azóta valóban csak módjával eszi, épp egy-egy szaeletnyi kenyérrel, hogy éhen ne haljon, amikor padlizsán a reggeli vagy vacsora.

Tegnap is ezt terveztem estére. Kiolvasztottam a már lesütött padlizsánt, és szűrőbe tettem, hogy lecsepegjen. Közben tettem-vettem a konyhában, és kezem ügyébe került néhány szem krumpli. Rögtön tettem is oda főni, és még egy hirtelent gondolva, két tojást is "odadobtam" mellé. Így született meg ez a padlizsánkérm, amire a férjem azt mondta: ez igen! És két hatalmas szelet kenyeret kent meg vele.:)



Tojásos, krumplis padlizsánkrém

Hozzávalók: 50-60 dkg padlizsánhús, 5-6 szem apró krumpli, 2 tojás, 1 adag félperces majonéz (1 tojás, 2 dl olaj, 1 teáskanál mustár, só, citromlé), 1 kicsi fej hagyma, só, citromlé ízlés szerint

Elkészítése: A krumplit és a tojást megfőzzük, a hagymát meghámozzuk. Elkészítjük a félperces majonézt. A padlizsánhúst, a krumplit és a hagymát tálba tesszük és botmixerrel pürésítjük. Összekeverjük a majonézzel, hozzáadjuk a nagy lyukú reszelőn lereszelt tojást, majd ízlés szerint sózzuk és ízesítjük citromlével. Paprikával, paradicsommal, langyos teával egyaránt kitűnő kenyérrevaló.

2011. szeptember 18., vasárnap

Natúr paradicsomlé

Idén kísérletezgettem, hogy mi is lenne, ha nem tennék tartósítószert a paradicsomlébe. És mi lett? Hát tartósítószermentes paradicsomlé! Két adagot főztem két külön alkalommal, és kétféleképpen is jártam el. Először nem mertem csupán a szárazdunsztra bízni a dolgot, de másodjára felbátorodtam. Először a kihűlt paradicsomlevet üvegekbe töltöttem, és fazékba állítva őket, kidunsztoltam. Egy üveggel azért kipróbáltam úgy is, hogy forrón töltöttem bele, és szárazdunsztba helyeztem, és mivel nem lett semmi baja, hát a második adagot már így tettem el. Eddig is ugyanígy készítettem a paradicsomlevet, csak idén még sót sem tettem bele, csupán paprikával és zellerrel ízesítettem, úgyhogy natúr a szó legszorosabb értelmében. :) 



Natúr paradicsomlé

Hozzávalók: tetszés szerinti mennyiségű érett paradicsom, 2-3 zöld paprika, 1 nagy csokor zellerzöld

Elkészítése: A paradicsomot alaposan megmossuk, majd feldaraboljuk, miközben csumáját és fekete részeit eltávolítjuk. Nagyobbacska edényben főni tesszük, és addig főzzük, amíg a paradicsom héja jól leválik a húsáról. Ekkor félrevesszük, hagyjuk egy keveset hűlni, majd átpasszírozzuk. A mag és héj nélküli levet visszaöntjük a főzőedénybe, hozzáadjuk a jól megmosott, egészben hagyott paprikákat és a megkötözött zellerlevelet, majd kb. félórát főzzük tovább. Azonforrón üvegekebe töltjük; az üvegek szájára celofándarabot helyezünk, majd rácsavarjuk a kupakot, és szárazdunsztba helyezzük.

Majd' elfelejtettem megmutatni egy fotót... :)



2011. szeptember 17., szombat

Őszibarack- és rebarbara-almacsatni

Még sosem készítettem csatnit. Vagy chutney-t. De régóta kacérkodtam vele, és idén végre rá is szántam magam. Valamelyik Secretele bucatariei-ben találtam egy receptet, de mire nekiláttam volna, sehol sem találtam éppen azt a számot. Sebaj, nagyjából emlékeztem a hozzávalókra, és mentem a saját fejem után. Nem éppen most készült, még korai őszibarackból csináltam, de akkor már kezdtek finomak, levesesek lenni. A rebarbara-alamacsatni is annak mintájára készült; az is szezon után, de sógornőm kertjében egész nyáron volt rebarbara, így volt lehetőségem beszerezni. Jövőre talán másnak is jól fog a recept.

Őszibarackcsatni


Hozzávalók: ½ kg hagyma, ½ kg sárgarépa, 1 kg őszibarack, 1 dl olaj, 1 tasak 2:1-ben zseléfix, 50 ml ecet, cukor, só ízlés szerint.

Elkészítése: A barackot jól megmossuk, a hagymát és a sárgarépát meghámozzuk. Egy edényben vizet forralunk, és az itt-ott bevagdosott barackokat 1-2 percre beledobjuk. Utána jéghideg vízbe szedjük őket, és megszabadítjuk a héjától, illetve eltávolítjuk a magját. Közben a hagymát apróra vágjuk, és az olajon elkezdjük dinsztelni. Amikor üvegesre párolódott, hozzáadjuk a finomra reszelt sárgarépát, kissé megsózzuk, és tovább dinszteljük együtt. Amikor a leve kezd elpárologni, hozzáadjuk a kis darabokra vágott őszibarackot, és kb. 10 percig főzzük együtt. Ekkor beleöntjük az ecetet, a cukorral elkevert zseléfixet (a tasakon lévő utasítás szerint), illetve, ha szükséges, utánasózunk, és ízlés szerint további cukrot adhatunk hozzá. Felforraljuk, és a forrástól számított 5 percig főzzük tovább. Ekkor tiszta, száraz üvegekbe töltjük, rácsavarozzuk a kupakot, néhány percre fejreállítjuk az üvegeket, majd mehetnek a szárazdunsztba. Különféle húsok mellé kínáljuk. Nekem nagyon ízlett, kíváncsi vagyok, mit szól majd hozzá a család többi része.

Őszibarackcsatni


Rebarbara-almacsatni


Hozzávalók: 1/2 kg hagyma, 1/2 kg sárgarépa, 70 dkg rebarbara, 30 dkg édeskés alma, 1 dl olaj, 1 tasak 2:1-ben zseléfix, só, cukor ízlés szerint.

Elkészítése: Az eljárás megegyezik a fenti leírással, csupán annyi a különbség, hogy ebbe nem jár külön ecet a rebarbara savanykássága miatt. A rebarbarát, természetesen, meghámozzuk (bár talán intenzívebb maradna a színe, ha a héja is rajta marad) és darabokra vágjuk, az almákat pedig szintén meghámozzuk, és miután eltávolítjuk a magházát, feldaraboljuk. A főzési idő is ugyanannyi. 

Rebarbara-almacsatni
 

Paprikalekvár (ételízesítő)

Nagyon sok mindennel elmaradtam az utóbbi időben, nem is tudom, mivel kezdjem. Talán mégis a befőzéses receptek az aktuálisabbak mostanában, a többi máskor is felkerülhet!

 Paprikalekvár (ételízesítő)

Hozzávalók: 2 kg pisos húsú paradicsompaprika, 40 dkg jódmentes só

Elkészítése: A paprikát nagyon jól megmossuk, kicsumázzuk, majd feldaraboljuk. Húsdarálón vagy robotgépben finomra daráljuk, és ép zománcú edényben főni tesszük. A forrástól számítva kb. 10 percig főzzük, miközben néha megkavargatjuk. Ekkor hozzáadjuk a sót, és újabb 10-15 percig főzzük. Végül tiszta, száraz üvegekbe töltjük. Az üvegeket ledugaszoljuk, kb. 5 percig felfordítjuk őket, majd visszafordítva, szárazdunsztba helyezzük.

Tipp: felhasználáskor vegyük figyelembe a paprika sótartalmát!
A recept ITT is olvasható.  

2011. szeptember 11., vasárnap

Szőlős, mazsolás tejberizs

Lánykáim nagyon szeretik a tejberizst, és mostanában gyakran készítem is nekik. Annak ellenére, hogy ők nem igénylik a változtatást, én igyekszem minden alkalommal ezt-azt módosítani rajta. Ezúttal, ha már szőlőszezon van, szőlővel és mazsolával "dobtam fel". Az adag bő 4 személyre elegendő.



Szőlős, mazsolás tejberizs

Hozzávalók: 2 evőkanál olaj, 2 pohár rizs, 4 pohár víz, késhegynyi só, cukor vagy méz ízlés szerint, 2 tasak vaníliás cukor vagy 2 evőkanál vaníliakivonat, kb. 1 l tej, 2 nagy marék mazsola, 2 nagy maréknyi fehér szőlő.

Elkészítése: Az olajat felhevítjük, majd ráöntjük a rizst, és átforrósítjuk rajta. Felöntjük a vízzel, rászórjuk a sót, összekavarjuk, és közepes lángon, fedő nélkül felforraljuk. Amikor felforrt, a lángot kicsire vesszük (vasalátétet is helyezhetünk az edény alá), a rizst lefedjük, és kb. 15 percig hagyjuk lassan főni-duzzadni. Amikor az összes vizet beszívta, édesítjük, és vaníliával ízesítjük ízlés szerint, majd kicsinként hozzáöntjük a tejet. Ismét felforraljuk (most már nagyon ajánlatos az alátét), beledobjuk a mazsolát, és nagyon lassú tűzön hagyjuk vagy 10 percig bugyogni. Közben kavargathatjuk, hogy egyeletesen puhuljon, ízesedjen. Amikor a tej nagyrészét beszívta, a lángot elzárjuk, de rajtahagyjuk az alátéten. Amikor már nem bugyog többé, hozzákeverjük a jól megmosott és lecsepegtetett szőlőszemeket is. Langyosan tálaljuk.

EK - 2011/10

2011. szeptember 6., kedd

VKF! - 44. - Számoljunk le a késztermékekkel! - Házi ivólevek

Bár már kissé lekéstem a határidőt, talán mégsem baj, ha nevezek Á la Carte Kriszti VKF!-fordulójára, melyben arra kér bennünket, hogy számoljunk le a késztermékekkel. És talán az sem baj, ha egyelőre nem csatolok fényképet, de úgyis pótolom, amint alkalmam lesz rá.

Ez a téma nagyon tetszik nekem, egyedül csak azt sajnálom, hogy tavaly nem én találtam ki ezt:D, bár a Világjáró fazék sem volt éppen rossz ötlet, úgy érzem. :)
Nálam nagyon sok minden készül otthon, és azt mondhatom, mostanra minimálisra csökkentettük a késztermékek vásárlását. És - bár nem vagyunk valami nagy felvágotthabzsolók - amint lesz egy olyan sütőm, aminek állítható a hője, az otthoni felvágottfélék készítésével is megpróbálkozom. Addig maradnak a befőzések, az otthoni pizzák, hamburgerek, a házilag előállított különféle ételízesítők stb, stb, stb...

Most is valami befőzést hoztam. Olyasmit, ami eddig még sosem készült nálam, de idén annál több: ivólevek. Gondolom, mindenki ismeri a Tedi - vagy ahogy Magyarországon hívják, a Kubu - italokat, az én lányaim is szeretik, bár sosem vettem nekik rendszeresen. Nos, hazudnék, ha azt mondanám, hogy saját kútfőből pattant ki az ötlet, hiszen akkoriban tette fel a blogjára egycsipet és Babette is az ivóléreceptjeit, de ettől arrafelé a saját fejem után mentem, és megalkottam a magam receptjeit annak függvényében, hogy mikor mi volt itthon. Eddig három adag ivólevet készítettem, mindegyik más-más, és, szerintem, még fogok készíteni a közeljövőben.

Az első kettő maradék gyümölcsökből készült, a harmadikhoz már direkt hoztam az almát és a szilvát. Az első adagot még kidunsztoltam külön is, a másik kettőt már csak száraz dunsztba tettem. És persze, tartósítószert egyikhez sem használtam. Talán ennek örülök a legjobban, hogy valóban, teljesen adalékmentes valamit tettem el, még a cukor mennyisége is minimális. De jöjjenek már a receptek...:)

Balról jobbra: alma-szilva, barackos-almás és tutti frutti ivólé


Barackos-almás ivólé

Hozzávalók:  75 dkg alma (magház nélkül, héjastól), 45 dkg sárga vadszilva kimagozva, 1,25 kg őszibarack, 1 citrom húsa és héja, 25 dkg cukor, 3,5 l víz
EK - 2013/8

Tutti-frutti ivólé 

Hozzávalók: 30 dkg sárgarépa (hámozva mérve), 30 dkg sárgadinnye, 12 dkg szilva magja nélkül, 20 dkg alma héjastól, kb. 1 kg barack, 1,5 citrom húsa és héja, 15 dkg cukor, kb. 3 l víz.
EK - 2013/8

A fazékban, a legelején



Alma-szilva ivólé

Hozzávalók:  3 kg zöld alma (savanyú), 55 dkg szilva, 35 dkg cukor, kb. 5,5 l víz


Elkészítése:
Az eljárás minden esetben ugyanaz volt. A gyümölcsöket alaposan megmostam, amit muszáj volt, pl. sárgadinnye, sárgarépa (jó, tudom, ez nem gyümölcs, de na!:) ) meghámoztam, a szilvákat kimagoztam, az almákat negyedeltem és kivágtam a magházukat. Ez utóbbit annál is inkább, mert magyarán: kukacosak voltak. De legalább biztos lehettem benne, hogy nem voltak permetezve! A citromnak lehámoztam a sárga héját, lehúztam a fehér bőrszerű héját, ezt eldobtam, majd a húsát kockára vágtam. A feldarabolt gyümölcsöt kevés vízzel odatettem főni (a sárgarépát egy keveset előfőztem, és csak utána adtam hozzá a gyümölcsöket is), majd kb. 10-15 perc főzés után botmixerrel pürésítettem. Ekkor még öntöttem hozzá vizet és levesszűrőn átpasszíroztam az egészet. (Kb. 1-1 maréknyi eldobnivaló származott belőle.) Passzírozás után tetszés szerint hígítottam - én annyi vizet tettem mindegyikhez, amennyit írtam a hozzávalóknál, de ezt ki-ki ízlése szerint variálhatja - és újraforrástól számítva főztem vagy 10 percig. Ekkor hozzáadtam az ízlés szerinti cukrot (a gyümölcsök mennyiségétől és édességétől függően, ugyebár), ismét főztem egy keveset, majd további - kicsinként adagolt - vízzel beállítottam a sűrűségét. Jól kiforraltam, miközben - nem éppen állandóan, de majdnem - kavargattam, majd tiszta, száraz, üvegekbe töltöttem, ledugaszoltam, néhány percre fejtetőre állítottam őket, és végül mentek a hűtőtáskába (jégakkuk nélkül) szárazdunsztba.
Az első adaggal nem így jártam el, hanem hagytam kihűlni, hidegen üvegekbe töltöttem, ledugaszoltam, majd gyöngyözéstől számítva még 10-15 percig  gőzöltem. De végülis ez fölöslegesnek bizonyult, mert úgy néz ki, a szárazdunszt egyedül is pontosan ilyen hatékony.:)

EK - 2013/8

Alma-szilva ivólé

2011. szeptember 28., szerda

Dinsztelt káposzta sertésoldalassal

Bejegyezte: sedith dátum: 8:29 6 megjegyzés
4 kisebb fajta káposztafejet küldött Édesanyám múlt héten. Kettőnek megvan a rendeltetése, mert abból készülnek majd szombaton a töltött káposztáim a parajdi fesztiválon, a két legkisebbet viszont fel kellett használni. Lucskost terveztem, és annak is fogtam neki, csak időközben változott dinsztelt káposztává annál az egyszerű oknál fogva, hogy végül nem ebéd, hanem vacsora lett belőle. S bár a férjem nincs túlzottan oda a káposztás ételekért, ezt az egyszerű kis fogást ő is dicsérte tegnapelőtt. Ha nem számítjuk az oldalas főzési idejét (ami kuktában azért nem is volt annyira hosszú), akkor akár gyors ételnek is nevezhető, hiszen a káposzta része max. félóra alatt megvan. 



Dinsztelt káposzta sertésoldalassal

Hozzávalók: 70 dkg sertésoldalas, 1 kg friss káposzta, 1 nagyobb vöröshagyma, 1 piros és 1 sárga húsú paprika, 2 paradicsom, só, bors, 1 evőkanál cukor, 1 dl olaj vagy 2-3 evőkanál disznózsír.

Elkészítése: A sertésoldalast enyhén sós vízben puhára főzzük, majd csontjait eltávolítjuk, a húst pedig falatnyi darabokra vágjuk. A csíkokra vágott hagymát és kétféle paprikát a felforrósított olajon vagy zsíron megdinszteljük, majd rádobjuk a legyalult káposztát. Sózzuk, borsozzuk, majd állandóan kavargatva megdinszteljük. Hozzáadjuk a meghámozott és apró kockákra vágott paradicsomot, felöntjük 1-2 merőkanálnyi lével az oldalas főzőlevéből, és addig pároljuk, amíg zsírjára nem sül. Ekkor rászórjuk a cukrot, ha szükséges, utánasózunk, rádobjuk a húskockákat és 1-2 perc alatt összerottyantjuk. Tejföllel, friss kenyérrel tálaljuk.
A visszamaradt húsléből bármilyen más leves főzhető, esetleg kisebb adagokban lefagyasztható, és víz helyett felhasználható.  
A fotóért elnézést kérek. 

EK - 2012/8

2011. szeptember 23., péntek

Tojásos, krumplis padlizsánkrém

Bejegyezte: sedith dátum: 18:17 1 megjegyzés
A férjem mindig imádta a padlizsánkrémet. Amikor egyetemista volt, anyósom ipari mennyiségű fagyasztott padlizsánt pakolt neki, és irdatlan mennyiségben tömték magukba a szobatársakkal. Aztán egyszercsak húzni kezdte az orrát neki. Hogy nem kívánja, hogy nem szereti, és végül kibökte: bántja a gyomrát, mert nagyon savas. Azóta valóban csak módjával eszi, épp egy-egy szaeletnyi kenyérrel, hogy éhen ne haljon, amikor padlizsán a reggeli vagy vacsora.

Tegnap is ezt terveztem estére. Kiolvasztottam a már lesütött padlizsánt, és szűrőbe tettem, hogy lecsepegjen. Közben tettem-vettem a konyhában, és kezem ügyébe került néhány szem krumpli. Rögtön tettem is oda főni, és még egy hirtelent gondolva, két tojást is "odadobtam" mellé. Így született meg ez a padlizsánkérm, amire a férjem azt mondta: ez igen! És két hatalmas szelet kenyeret kent meg vele.:)



Tojásos, krumplis padlizsánkrém

Hozzávalók: 50-60 dkg padlizsánhús, 5-6 szem apró krumpli, 2 tojás, 1 adag félperces majonéz (1 tojás, 2 dl olaj, 1 teáskanál mustár, só, citromlé), 1 kicsi fej hagyma, só, citromlé ízlés szerint

Elkészítése: A krumplit és a tojást megfőzzük, a hagymát meghámozzuk. Elkészítjük a félperces majonézt. A padlizsánhúst, a krumplit és a hagymát tálba tesszük és botmixerrel pürésítjük. Összekeverjük a majonézzel, hozzáadjuk a nagy lyukú reszelőn lereszelt tojást, majd ízlés szerint sózzuk és ízesítjük citromlével. Paprikával, paradicsommal, langyos teával egyaránt kitűnő kenyérrevaló.

2011. szeptember 18., vasárnap

Natúr paradicsomlé

Bejegyezte: sedith dátum: 10:48 13 megjegyzés
Idén kísérletezgettem, hogy mi is lenne, ha nem tennék tartósítószert a paradicsomlébe. És mi lett? Hát tartósítószermentes paradicsomlé! Két adagot főztem két külön alkalommal, és kétféleképpen is jártam el. Először nem mertem csupán a szárazdunsztra bízni a dolgot, de másodjára felbátorodtam. Először a kihűlt paradicsomlevet üvegekbe töltöttem, és fazékba állítva őket, kidunsztoltam. Egy üveggel azért kipróbáltam úgy is, hogy forrón töltöttem bele, és szárazdunsztba helyeztem, és mivel nem lett semmi baja, hát a második adagot már így tettem el. Eddig is ugyanígy készítettem a paradicsomlevet, csak idén még sót sem tettem bele, csupán paprikával és zellerrel ízesítettem, úgyhogy natúr a szó legszorosabb értelmében. :) 



Natúr paradicsomlé

Hozzávalók: tetszés szerinti mennyiségű érett paradicsom, 2-3 zöld paprika, 1 nagy csokor zellerzöld

Elkészítése: A paradicsomot alaposan megmossuk, majd feldaraboljuk, miközben csumáját és fekete részeit eltávolítjuk. Nagyobbacska edényben főni tesszük, és addig főzzük, amíg a paradicsom héja jól leválik a húsáról. Ekkor félrevesszük, hagyjuk egy keveset hűlni, majd átpasszírozzuk. A mag és héj nélküli levet visszaöntjük a főzőedénybe, hozzáadjuk a jól megmosott, egészben hagyott paprikákat és a megkötözött zellerlevelet, majd kb. félórát főzzük tovább. Azonforrón üvegekebe töltjük; az üvegek szájára celofándarabot helyezünk, majd rácsavarjuk a kupakot, és szárazdunsztba helyezzük.

Majd' elfelejtettem megmutatni egy fotót... :)



2011. szeptember 17., szombat

Őszibarack- és rebarbara-almacsatni

Bejegyezte: sedith dátum: 16:50 2 megjegyzés
Még sosem készítettem csatnit. Vagy chutney-t. De régóta kacérkodtam vele, és idén végre rá is szántam magam. Valamelyik Secretele bucatariei-ben találtam egy receptet, de mire nekiláttam volna, sehol sem találtam éppen azt a számot. Sebaj, nagyjából emlékeztem a hozzávalókra, és mentem a saját fejem után. Nem éppen most készült, még korai őszibarackból csináltam, de akkor már kezdtek finomak, levesesek lenni. A rebarbara-alamacsatni is annak mintájára készült; az is szezon után, de sógornőm kertjében egész nyáron volt rebarbara, így volt lehetőségem beszerezni. Jövőre talán másnak is jól fog a recept.

Őszibarackcsatni


Hozzávalók: ½ kg hagyma, ½ kg sárgarépa, 1 kg őszibarack, 1 dl olaj, 1 tasak 2:1-ben zseléfix, 50 ml ecet, cukor, só ízlés szerint.

Elkészítése: A barackot jól megmossuk, a hagymát és a sárgarépát meghámozzuk. Egy edényben vizet forralunk, és az itt-ott bevagdosott barackokat 1-2 percre beledobjuk. Utána jéghideg vízbe szedjük őket, és megszabadítjuk a héjától, illetve eltávolítjuk a magját. Közben a hagymát apróra vágjuk, és az olajon elkezdjük dinsztelni. Amikor üvegesre párolódott, hozzáadjuk a finomra reszelt sárgarépát, kissé megsózzuk, és tovább dinszteljük együtt. Amikor a leve kezd elpárologni, hozzáadjuk a kis darabokra vágott őszibarackot, és kb. 10 percig főzzük együtt. Ekkor beleöntjük az ecetet, a cukorral elkevert zseléfixet (a tasakon lévő utasítás szerint), illetve, ha szükséges, utánasózunk, és ízlés szerint további cukrot adhatunk hozzá. Felforraljuk, és a forrástól számított 5 percig főzzük tovább. Ekkor tiszta, száraz üvegekbe töltjük, rácsavarozzuk a kupakot, néhány percre fejreállítjuk az üvegeket, majd mehetnek a szárazdunsztba. Különféle húsok mellé kínáljuk. Nekem nagyon ízlett, kíváncsi vagyok, mit szól majd hozzá a család többi része.

Őszibarackcsatni


Rebarbara-almacsatni


Hozzávalók: 1/2 kg hagyma, 1/2 kg sárgarépa, 70 dkg rebarbara, 30 dkg édeskés alma, 1 dl olaj, 1 tasak 2:1-ben zseléfix, só, cukor ízlés szerint.

Elkészítése: Az eljárás megegyezik a fenti leírással, csupán annyi a különbség, hogy ebbe nem jár külön ecet a rebarbara savanykássága miatt. A rebarbarát, természetesen, meghámozzuk (bár talán intenzívebb maradna a színe, ha a héja is rajta marad) és darabokra vágjuk, az almákat pedig szintén meghámozzuk, és miután eltávolítjuk a magházát, feldaraboljuk. A főzési idő is ugyanannyi. 

Rebarbara-almacsatni
 

Paprikalekvár (ételízesítő)

Bejegyezte: sedith dátum: 13:20 2 megjegyzés
Nagyon sok mindennel elmaradtam az utóbbi időben, nem is tudom, mivel kezdjem. Talán mégis a befőzéses receptek az aktuálisabbak mostanában, a többi máskor is felkerülhet!

 Paprikalekvár (ételízesítő)

Hozzávalók: 2 kg pisos húsú paradicsompaprika, 40 dkg jódmentes só

Elkészítése: A paprikát nagyon jól megmossuk, kicsumázzuk, majd feldaraboljuk. Húsdarálón vagy robotgépben finomra daráljuk, és ép zománcú edényben főni tesszük. A forrástól számítva kb. 10 percig főzzük, miközben néha megkavargatjuk. Ekkor hozzáadjuk a sót, és újabb 10-15 percig főzzük. Végül tiszta, száraz üvegekbe töltjük. Az üvegeket ledugaszoljuk, kb. 5 percig felfordítjuk őket, majd visszafordítva, szárazdunsztba helyezzük.

Tipp: felhasználáskor vegyük figyelembe a paprika sótartalmát!
A recept ITT is olvasható.  

2011. szeptember 11., vasárnap

Szőlős, mazsolás tejberizs

Bejegyezte: sedith dátum: 9:15 5 megjegyzés
Lánykáim nagyon szeretik a tejberizst, és mostanában gyakran készítem is nekik. Annak ellenére, hogy ők nem igénylik a változtatást, én igyekszem minden alkalommal ezt-azt módosítani rajta. Ezúttal, ha már szőlőszezon van, szőlővel és mazsolával "dobtam fel". Az adag bő 4 személyre elegendő.



Szőlős, mazsolás tejberizs

Hozzávalók: 2 evőkanál olaj, 2 pohár rizs, 4 pohár víz, késhegynyi só, cukor vagy méz ízlés szerint, 2 tasak vaníliás cukor vagy 2 evőkanál vaníliakivonat, kb. 1 l tej, 2 nagy marék mazsola, 2 nagy maréknyi fehér szőlő.

Elkészítése: Az olajat felhevítjük, majd ráöntjük a rizst, és átforrósítjuk rajta. Felöntjük a vízzel, rászórjuk a sót, összekavarjuk, és közepes lángon, fedő nélkül felforraljuk. Amikor felforrt, a lángot kicsire vesszük (vasalátétet is helyezhetünk az edény alá), a rizst lefedjük, és kb. 15 percig hagyjuk lassan főni-duzzadni. Amikor az összes vizet beszívta, édesítjük, és vaníliával ízesítjük ízlés szerint, majd kicsinként hozzáöntjük a tejet. Ismét felforraljuk (most már nagyon ajánlatos az alátét), beledobjuk a mazsolát, és nagyon lassú tűzön hagyjuk vagy 10 percig bugyogni. Közben kavargathatjuk, hogy egyeletesen puhuljon, ízesedjen. Amikor a tej nagyrészét beszívta, a lángot elzárjuk, de rajtahagyjuk az alátéten. Amikor már nem bugyog többé, hozzákeverjük a jól megmosott és lecsepegtetett szőlőszemeket is. Langyosan tálaljuk.

EK - 2011/10

2011. szeptember 6., kedd

VKF! - 44. - Számoljunk le a késztermékekkel! - Házi ivólevek

Bejegyezte: sedith dátum: 1:16 6 megjegyzés
Bár már kissé lekéstem a határidőt, talán mégsem baj, ha nevezek Á la Carte Kriszti VKF!-fordulójára, melyben arra kér bennünket, hogy számoljunk le a késztermékekkel. És talán az sem baj, ha egyelőre nem csatolok fényképet, de úgyis pótolom, amint alkalmam lesz rá.

Ez a téma nagyon tetszik nekem, egyedül csak azt sajnálom, hogy tavaly nem én találtam ki ezt:D, bár a Világjáró fazék sem volt éppen rossz ötlet, úgy érzem. :)
Nálam nagyon sok minden készül otthon, és azt mondhatom, mostanra minimálisra csökkentettük a késztermékek vásárlását. És - bár nem vagyunk valami nagy felvágotthabzsolók - amint lesz egy olyan sütőm, aminek állítható a hője, az otthoni felvágottfélék készítésével is megpróbálkozom. Addig maradnak a befőzések, az otthoni pizzák, hamburgerek, a házilag előállított különféle ételízesítők stb, stb, stb...

Most is valami befőzést hoztam. Olyasmit, ami eddig még sosem készült nálam, de idén annál több: ivólevek. Gondolom, mindenki ismeri a Tedi - vagy ahogy Magyarországon hívják, a Kubu - italokat, az én lányaim is szeretik, bár sosem vettem nekik rendszeresen. Nos, hazudnék, ha azt mondanám, hogy saját kútfőből pattant ki az ötlet, hiszen akkoriban tette fel a blogjára egycsipet és Babette is az ivóléreceptjeit, de ettől arrafelé a saját fejem után mentem, és megalkottam a magam receptjeit annak függvényében, hogy mikor mi volt itthon. Eddig három adag ivólevet készítettem, mindegyik más-más, és, szerintem, még fogok készíteni a közeljövőben.

Az első kettő maradék gyümölcsökből készült, a harmadikhoz már direkt hoztam az almát és a szilvát. Az első adagot még kidunsztoltam külön is, a másik kettőt már csak száraz dunsztba tettem. És persze, tartósítószert egyikhez sem használtam. Talán ennek örülök a legjobban, hogy valóban, teljesen adalékmentes valamit tettem el, még a cukor mennyisége is minimális. De jöjjenek már a receptek...:)

Balról jobbra: alma-szilva, barackos-almás és tutti frutti ivólé


Barackos-almás ivólé

Hozzávalók:  75 dkg alma (magház nélkül, héjastól), 45 dkg sárga vadszilva kimagozva, 1,25 kg őszibarack, 1 citrom húsa és héja, 25 dkg cukor, 3,5 l víz
EK - 2013/8

Tutti-frutti ivólé 

Hozzávalók: 30 dkg sárgarépa (hámozva mérve), 30 dkg sárgadinnye, 12 dkg szilva magja nélkül, 20 dkg alma héjastól, kb. 1 kg barack, 1,5 citrom húsa és héja, 15 dkg cukor, kb. 3 l víz.
EK - 2013/8

A fazékban, a legelején



Alma-szilva ivólé

Hozzávalók:  3 kg zöld alma (savanyú), 55 dkg szilva, 35 dkg cukor, kb. 5,5 l víz


Elkészítése:
Az eljárás minden esetben ugyanaz volt. A gyümölcsöket alaposan megmostam, amit muszáj volt, pl. sárgadinnye, sárgarépa (jó, tudom, ez nem gyümölcs, de na!:) ) meghámoztam, a szilvákat kimagoztam, az almákat negyedeltem és kivágtam a magházukat. Ez utóbbit annál is inkább, mert magyarán: kukacosak voltak. De legalább biztos lehettem benne, hogy nem voltak permetezve! A citromnak lehámoztam a sárga héját, lehúztam a fehér bőrszerű héját, ezt eldobtam, majd a húsát kockára vágtam. A feldarabolt gyümölcsöt kevés vízzel odatettem főni (a sárgarépát egy keveset előfőztem, és csak utána adtam hozzá a gyümölcsöket is), majd kb. 10-15 perc főzés után botmixerrel pürésítettem. Ekkor még öntöttem hozzá vizet és levesszűrőn átpasszíroztam az egészet. (Kb. 1-1 maréknyi eldobnivaló származott belőle.) Passzírozás után tetszés szerint hígítottam - én annyi vizet tettem mindegyikhez, amennyit írtam a hozzávalóknál, de ezt ki-ki ízlése szerint variálhatja - és újraforrástól számítva főztem vagy 10 percig. Ekkor hozzáadtam az ízlés szerinti cukrot (a gyümölcsök mennyiségétől és édességétől függően, ugyebár), ismét főztem egy keveset, majd további - kicsinként adagolt - vízzel beállítottam a sűrűségét. Jól kiforraltam, miközben - nem éppen állandóan, de majdnem - kavargattam, majd tiszta, száraz, üvegekbe töltöttem, ledugaszoltam, néhány percre fejtetőre állítottam őket, és végül mentek a hűtőtáskába (jégakkuk nélkül) szárazdunsztba.
Az első adaggal nem így jártam el, hanem hagytam kihűlni, hidegen üvegekbe töltöttem, ledugaszoltam, majd gyöngyözéstől számítva még 10-15 percig  gőzöltem. De végülis ez fölöslegesnek bizonyult, mert úgy néz ki, a szárazdunszt egyedül is pontosan ilyen hatékony.:)

EK - 2013/8

Alma-szilva ivólé
Related Posts with Thumbnails