2012. december 23., vasárnap

Halas rántotta

Nem, még nem karácsonyi receptek, mert még semmi karácsonyost nem készítettem az elmúlt héten. Inkább egy gyors reggeli- vagy vacsoraötlettel jövök. A nagy készülődésben ugyanis enni is kell valamit. :)


Halas rántotta

Hozzávalók 4 személyre: 10 tojás, 2 tonhalkonzerv (saját levében), 1 nagy sárgarépa, 5 cikk fkhagyma, só, bors, friss oregánó, 5 evőkanál olaj; a tálaláshoz: citrom, nyers sárgarépa.

Elkészítése: A sárgarépát meghámozzuk és finomra reszeljük. Felhevítjük az olajat, és megdinszteljük rajta a sárgarépát. Közben felverjük a tojásokat, sóval, borssal és aprított oregánóval ízesítjük, illetve leszűrjük a konzerveket. Amikor a sérgarépa már majdnem megpuhult, rádobjuk a zúzott fokhagymát, kettőt kavarunk rajta, és hozzáadjuk a halhúst. Néhány percig erős lángon kavargatjuk, míg zsírjára nem sül, majd ráöntjük a tojást, és továbbra is kavargatjuk, míg a tojás meg nem dermed. Friss kenyérrel, citromkarikákkal és nyers sárgarépával tálaljuk.

2012. december 17., hétfő

Saramură de peşte, avagy "hal, lében"

A férjem imádja a Duna-deltát, és néhány évtől errefelé megtesz mindent annak érdekében, hogy évente legalább egyszer eljusson kedvenc helyére horgászni. Nem volt ez másként idén sem, amikor talán a legtöbb és legnagyobb zsákmánnyal jött haza. Hozott harcsát, csukát, kárászt, őnhalat, és két szép, méretes süllőt is, amit - bevallom, na :P - ráadásként vásárolt a Tulcea-i halpiacon. Mindig ugyanoda mennek vissza, megvan a törzshelyük: a delta vadőrfőnökének a panziójába. Igaz, hogy megkérik az árát, de kitűnő körülményeket biztosítanak, kitűnő a mindenféle szolgáltatás, és kitűnő a kaja!!! Mindig áradozva érkezik haza, hogy "a vénasszony" milyen istenieket főz legyen szó akár vadételről, akár egyszerű disznóról, akár - hát miről is? - halról. :) Azt mondja, telejsen más ott az íze a halnak, másképp készítik, mint mi, és egyszerűen megunhatatlan, bármilyen formában is tálalják. Szintén áradozott egy bizonyos ételről, ami csontos halból készül, sok-sok zöldséggel. Nem kimondottan a saramura de peste, amit rendelni szokott a Duna-parti vendéglőkben, amikor arra jár, de nagyon hasonlít, és tulajdonképpen annak is lehet nevezni, csak éppen többféle zöldséget tesznek bele, mint a tulajdonképpeni szaramurába. (Ígéretet kaptam, hogy legközelebb én is vele megyek, bár nem tudom, mennyire lehet ezt összehozni nekem, ha netán majd munkaidőre esik a horgászás időszaka.)
Hogy mi is ez a saramura, igazából nehezen lehet lefordítani. A google fordító a címben idézett kifejezést dobta ki rá, ami tulajdonképpen igaz is, csak nem mond semmit róla. Igazából egy marinált halféle sok zöldséggel, ami isteni, de legközelebb nem fogom csontos halból készíteni, mert így nem tudtam rendesen enni belőle, no meg a lányoknak is nehezen, félve adtam. A férjemnek nem okozott gondot a csont, ő már megtanulta profin enni azt is. :)
Az általam készített változat egy egyedi "példány". A férjem sok román saramura-receptet megnézett a neten, amit jónak ítélt nekem is megmutatta, tanulmányoztuk, közben mesélte a saját tapasztalatait, ízélményeit (mert pl. szerinte nem volt túlzottan fokhagymás, illetve fűszereket sem használnak túl sokat), végül pedig, mindent összevetve, én mentem a saját fejem után, és megalkottam ezt. Mint írtam, legközelebb filéből készítem, hogy nyugodtabban lehessen enni, illetve ha filével készül majd, akkor a sütőbe nem fogom tenni, csupán a zöldséget főzöm majd külön, a halat pedig csak marinálni fogom a lében. 


Saramură de peşte, avagy Marinált hal (sok-sok) sült zöldséggel

Hozzávalók: 1 kb. 2 kg-os konyhakész hal (nálam egy kb. 1,5 kilós őn fejével együtt + 3 kisebb kárász a nyári luci zsákmányból), 1 kg durva só, (vagy sótégla), 3-4 paradicsom, 2-3 paprika, 1 csípős paprika (opcionális - a lányok miatt én nem tettem), 1 nagy hagyma, 5-6 cikk fokhagyma, 3 sárgarépa, 2 petrezselyemgyökér, 1 kicsi zeller, bors, petrezselyem- vagy zellerzöld, 4-5 evőkanál olaj, 2 evőkanál balzsamecet, 1 dl száraz fehérbor, 1 teáskanálnyi cukor; a tálaláshoz: puliszka.

Elkészítése: A halat megmossuk, majd papírtörlővel megtörölgetjük. A paprikát és a paradicsomot szintén alaposan megmossuk. A durva sót tepsibe terítjük, rátesszük a lángra, és jól felforrósítjuk. Ráhelyezzük a halat, a paradicsomot meg a paprikát, és megsütjük. Amíg ezek sülnek, meghámozzuk a gyökérzöldségeket,  kockára vágjuk, és az olajon megdinszteljük. A dinsztelés végén hozzáadjuk a csíkokra vágott hagymát, és még néhány percig együtt pirítjuk. A megsült halról lekapargatjuk a sót (a nagyról én le is mostam, mert túl sok ragadt rá). Lehúzzuk a sült paradicsom és paprika bőrét, majd kockára vágjuk, és a zúzott fokhagymával meg az aprított zölddel együtt a többi zöldséghez adjuk, és jól összekeverjük. Közben egy edényben vizet forralunk, a bort pedig összevegyítjük a balzsamecettel meg a cukorral. Egy hőálló tálba terítjük a zöldségkeverék háromnegyedét, ráfektetjük a halat, befedjük a maradék zöldséggel, ráöntjük az ízesített bort, majd annyi forrásban lévő vízzel öntjük fel, amennyi a halat éppen ellepi. Fedő nélkül 200 fokos sütőbe toljuk, és 20-30 percig hagyjuk főni. Eztán kivesszük, hagyjuk hűlni egy keveset, végül pedig puliszkával tálaljuk. Hidegen is nagyon finom.

Megjegyzés: A neten keringő receptek mindegyikében kissé más a fűszerezés, van ahol csombor, babérlevél, lestyán is szerepel benne, a fenti recept azonban egy minimál fűszerezésű recept aszerint, ahogy a férjem leírta.

2012. december 16., vasárnap

Aszalt paradicsomos csirkefasírt kukoricás paradicsommártással

Nem tudom, hogy másnál is szokott így lenni, de velem gyakran előfordul, hogy egy darabig úgy rákattanok egy-egy süteményre, alapanyagra vagy fűszerre, hogy szinte mindig azt sütöm, vagy mindenbe beleteszem. Na, most így voltam/vagyok a friss oregánóval. Még sosem volt szerencsém hozzá, és teljesen meglepődtem a frissnek az ízén. Más, de olyannyira, hogy a férjem, aki eddig mindig kiszúrta, ha (szárított) oregánót tettem az ételekbe, és nem ízlettek neki, ezt szívesen fogyasztja, és egyáltalán nem reklamál. Nos, az utóbbi időben készült néhány oregánós étel, és a továbbiakban is fog, mert tegnap beszereztem egy kis cserepes szurokfüvet is.
Az alábbi egyben sült fasírtnak az oregánó és az aszalt paradicsom adja egyedi ízét, a mellé tálalt kukoricás paradicsomszósz pedig érdekes, tartalmas kísérője.:)


Aszalt paradicsomos csirkefasírt kukoricás paradicsommártással

Hozzávalók a fasírthoz: 70 dkg darált csirkehús, 3-4 szelet szikkadt kenyér, 1 közepes hagyma, 4 cikk fokhagyma, 6-7 db fél aszalt paradicsom, 2 tojás, só, bors, 1-2 evőkanál aprított oregánó, 2-3 evőkanál zsemlemorzsa, 2 dkg vaj; a mártáshoz: 2 evőkanál liszt, 5 dkg vaj vagy 5 evőkanál olaj, 6-7 paradicsom (konzervből, levével együtt), 1 kukoricakonzerv vagy 25 dkg főtt csemegekukorica, só, bors, cukor, aprított oregánó.

Elkészítése: A kenyeret hideg vízbe áztatjuk, majd jól kifacsarjuk, és összemorzsoljuk. Ha az aszalt paradicsom nem olajban eltett, hanem száraz, akkor azt is beáztatjuk kevés langyos vízbe, majd apróra daraboljuk. A darált húst jól összekeverjük a finomra aprított hagymával és fokhagymával, a beáztatott kenyérrel, az aszalt paradicsommal, a tojással, az ízlés szerinti fűszerekkel meg a zsemlemorzsával. Egy szilikonformát vagy kalácssütő tepsit vékonyan kivajazunk, belesimítjuk a húsos masszát, a tetejére helyezzük a maradék vajdarabkákat, és 200 fokos sütőben kb. 40 percig sütjük. Ezután még kb. 10 percig sütjük 220-230 fokon, hogy a teteje szépen megpiruljon.
A mártáshoz felforrósítjuk a zsiradékot, rászórjuk a lisztet, és elkeverjük. Hozzáadjuk az összeaprított paradicsomot és annak a levét, illetve felengedjük vízzel, és simára kavarjuk. Jól kiforraljuk, hozzáadjuk a leszűrt kukoricát, szükség szerint további vízzel hígítjuk, majd ízlés szerint fűszerezzük sóval, borssal, cukorral és oregánóval.

FI - 2015/5

Zsályás sárgaborsó-krémleves

Hiába, na, télen jobban csúsznak a krémlevesek.:) Ez a leves pedig: amennyire egyszerű, annyira nagyszerű is. Néhány hozzávaló, de nagyszerű ízélmény. Próbáljátok csak ki! :)


Zsályás sárgaborsó-krémleves

Hozzávalók: 30 dkg sárgaborsó, 2 sárgarépa, 4 cikk fokhagyma, néhány levélke friss zsálya vagy 1 teáskanál szárított, morzsolt zsálya, 2 dl tejszín, só, citromlé.

Elkészítése: Ha lehetőségünk van rá, illetve ha eszünkbe jut :P, a több vízben átmosott sárgaborsót egy éjszakára hideg vízbe áztatjuk. Másnap főni tesszük kb. 3 l hideg vízben. Miután fölforrt, a lángot mérsékeljük, és habját leszedegetjük. Csendes lángon, fedő alatt főzzük kb. 15 percig, majd hozzáadjuk a meghámozott, kettéhasított sárgarépát, illetve a megtisztított fokhagymacikkeket. Ha szárított zsályát használunk, akkor azt is most adjuk hozzá. Addig főzzük tovább, amíg minden meg nem puhul, ekkor megsózzuk, és félrevesszük a lángról. Botmixerrel pürésítjük, hozzáöntjük a tejszínt (ha friss zsályával készül, felaprítva most adjuk hozzá), és további vízzel hígítjuk tetszés szerint. Jól kiforraljuk, majd utánasózunk, végül pedig citromlével ízesítjük.

Megjegyzés: A leves sűrűségének beállításakor tartsuk szem előtt azt, hogy amint hűl, annál jobban besűrűsödik majd, keményszik.

KAL - 2015.

2012. december 13., csütörtök

Paradicsomos sertésragu

Nem készül mostanában disznóhúsos étel nálunk, de a sógornőmtől kapott nagy darab sertéskarajt mégiscsak fel kellett használni. Kétféle étel lett belőle, az egyik ez lett. Igaz, csirkéből sokkal hamarabb elkészülne. Olaszosra vettem a figurát, de olyannyira, hogy eredeti, olaszországi Hamupipőke-tésztával tálaltam.:)


Paradicsomos sertésragu

Hozzávalók 4 személyre: 60 dkg sertéskaraj, 5 evőkanál olaj, só, bors, 1 púpozott evőkanál teljes kiőrlésű liszt, 2 dl bor, 6-7 hámozott paradicsom levével együtt (jelenleg konzervből), 1 teáskanál cukor, 3-4 evőkanál tej, friss oregánó, száraztészta.

Elkészítése: A húst kisujjnyi vastag szeletekre, majd csíkokra vágjuk. Az olajat felforrósítjuk, beledobjuk a húst, és nagy lángon fehéredésig pirítjuk. Sózzuk, borsozzuk, hagyjuk zsírjára sülni, majd felöntjük a borral, és fedő alatt, az elfővő levét forró vízzel pótolgatva, teljesen puhára pároljuk. Ekkor ismét zsírjára sütjük, megszórjuk liszttel, elkavarjuk, és ráöntjük a felaprított paradicsomot levével együtt. Elkavarjuk, vízzel hígítjuk a kellő sűrűségűre, végül hozzáadjuk a tejet és a cukrot is. Jól kiforraljuk, és már tálalhatjuk is sós vízben kifőzött tésztával.

FŰSZ - 2013.

2012. december 9., vasárnap

Tormás céklakrémleves

Nagyon szeretem a céklát. Régebben a családom is feltétel nélkül ette, most azonban a többiek idegenkednek tőle. Nem tudom, mi okozhatta a változást, de nagyon reménykedem, hogy nem végleges a dolog. Ez a leves szerintem nagyon finom lett, különleges aromája volt.


Tormás céklakrémleves

Hozzávalók 3-4 személyre: 1 csokor újhagyma vagy 1 kisebb póréhagyma, 2 közepes méretű cékla, 4-5 púpozott evőkanál ecetes reszelt torma, 2,5 dl tejszín, só, citromlé, olaj.

Elkészítése: Az újhagymát (nekem friss, kerti volt, nyár óta nőtt az otthagyott hagymákból) vagy póréhagymát karikára vágjuk, a meghámozott céklát pedig finomra reszeljük. Felhevítünk 4-5 evőkanál olajat, megdinszteljük rajta a hagymát, majd rádobjuk a reszelt céklát, és kissé átforgatjuk. Ezután hozzáadjuk a tormát, megsózzuk, felöntjük annyi vízzel, amennyi éppen ellepi, és lassú tűzön, lefedve addig főzzük, amíg a cékla puhára nem fő. Ekkor félrevesszük a lángról, botmixerrel pürésítjük, hozzáöntjük a tejszínt, és újraforraljuk. Tetszés szerint további vízzel hígítjuk, illetve ha szükséges, utánasózunk. Végül citromlével ízesítjük. Tálaláskor rezselt tormát kínálunk mellé.

Megjegyzés: Az én reszelt tormám sárgarépával készült; anyósom így szokta, hogy kissé enyhítse a torma csípősségét. Bár még így is ihajcsuhaj erős volt.

EK - 2013/3

2012. december 8., szombat

Mákosbejgli-tekercs

Azaz mákos bejgli piskótába álmodva, amikor nincs idő kelesztésre-pihentetésre, és nincs türelem a várakozásra.


Mákosbejgli-tekercs

Hozzávalók a piskótához: 3 egész tojás, 5 evőkanál cukor (nálam 4 evőkanál gyümölcscukor), 1 tasak vaníliás cukor, 6 evőkanál liszt vagy 5 evőkanál liszt és 2 evőkanál darált mák (a töltelékhez használt mákból); a töltelékhez: 25 dkg darált mák, 80 ml tej, 15 dkg cukor (nálam 5 evőkanál gyümölcscukor), 8 dkg mazsola, 1 citrom héja, 2 teáskanál fahéj, 25 dkg vaj (nálam margarin a laktózérzékenység miatt), 2-3 evőkanál porcukor (nálam porított fruktóz), 1-1 nagy marék fagyasztott fekete áfonya és piros ribizli.

Elkészítése: A krémmel indítunk. A tejet és a cukrot felforraljuk, majd ráöntjük a mazsolával elkevert mákra. Ezután hozzáadjuk a reszelt citromhéjat meg a fahéjat, jól összekeverjük, majd hagyjuk teljesen kihűlni. A piskótához a tojásokat kézi mixer segítségével habosra keverjük a cukorral, majd beleforgatjuk a lisztet, vagy a lisztet és mákot, és sütőpapírral bélelt kb. 25*25 cm-es tepsibe simítjuk, és 180 fokon 10-12 perc alatt megsütjük. Amikor megsült, a papír segítségével azonnyomban szorosan feltekerjük, és úgy hagyjuk kihűlni. A vajat habosra kavarjuk a porcukorral, majd apránként hozzákeverjük a mákos masszát is. A kihűlt piskótát óvatosan kicsomagoljuk, lehúzzuk róla a sütőpapírt, majd rákenjük a krémet úgy, hogy egyik felén 2-3 ujjnyi helyet szabadon hagyunk. Az egyik felére csíkban rászórjuk az áfonyát meg a ribizlit, majd minél szorosabban feltekerjük, de vigyázzunk, hogy azért a krémet ne nyomjuk ki belőle. Alufóliába tekerve 1/2-1 órára hűtőbe tesszük, hogy a krém kissé megdermedjen, és könnyen lehessen szeletelni.
Bolondságnak tartottam, amikor eszembe jutott, hogy ezt csináljam, de az eredmény meglepően finom volt. Hozta a bejgli ízvilágát, mégis teljesen más állagú sütemény volt. A savanykás gyümölcsök a közepében pedig jól ellensúlyozták a süti édességét, krémességét. A fotóért elnézést kérek, este, tálalás előtt kattintottam egyet hirtelen.

KT - 2013/1

2012. december 7., péntek

A Mikulás sapkája

Kicsit késő már ezt posztolni a formája miatt, de vannak országok, ahol karácsonykor jár az az ember, akit mi Mikulásként ismerünk, és december 5-én vagy 6-án várunk. :) No meg, az alapnak bármilyen formát lehet adni, és karácsonyra is el lehet készíteni.:) Az én sapkáim sajnos nem lettek túl pirosak, mert éppen akkorra fogyott el a gélfestékem, és amennyi volt, csak éppen ennyire festette meg. Folyékony festéket nem érdemes használni, mert egyrészt nagyon halvány lesz tőle, másrészt a habot is nagyon ellágyítja. A formázás ötletét INNEN vettem, a massza más.



A Mikulás sapkája

Hozzávalók: 3 tojásfehérje, 15 dkg porcukor, csipetnyi só, 1 teáskanál ecet, piros ételszínező.

Elkészítése: A tojásfehérjét kemény habbá verjük a sóval meg az ecettel, majd tovább verve, kanalanként hozzáadjuk a porcukrot is. Amikor a hab kemény, szinte vágható, felét megfestjük jó minőségű gélfestékkel. A másik feléből sütőpapírral bélelt tepsire teáskanállal halmokat teszünk, majd kb. 3 cm átmérőjű körökké lapítjuk őket. A megszínezett habot nagyméretű csillagcsöves habzsákba tesszük, és mindegyik körre egy piros/rózsaszín elhegyesedő kupolát nyomunk. A tetejébe ismét fehér habpöttyöt teszünk. A kis sapkákat 80-100 fokos sütőben 3-4 órán át szárítjuk.

EK - 2012/12

2012. december 4., kedd

István-napi mézes pálinka

"... Van-e mézes pálinkátok,/ Van-e mézes pálinkátok?
Ha van, mézes pálinkátok,/ István napját megtartsátok.
Ha nincs mézes, mézeljetek,/ Sok István napját érjetek. ..."

Így szól a régi, hagyományos István- és János-köszöntő dal, amit karácsony másod-, illetve harmadnapján énekeltek az ünnepelteknek. Idősebb rokonoktól pedig azt is megtudtam,  hogyan is mézelték azt a bizonyos  pálinkát.... Ha pedig valakinek kedve szottyan rá, még éppen időben elkészítheti.


István/János-napi mézes pálinka

Hozzávalók: 1 l házi szilva- vagy almapálinka, 5-10 dkg méz, 1 narancs szárított héja, 2-3 rúd fahéj, 1-2 szegfűszeg, 1-2 szegfűbors, esetleg vaníliarúd, csillagánizs, kardamommag.

Elkészítése: A pálinkát nagyobb üvegbe töltjük, és beletesszük a fűszereket. Hagyományosan szárított narancshéjat, fahéjat, szegfűszeget, illetve szegfűborsot tettek bele, újabban azonban egyéb fűszerekkel is gazdagítható az íze. Az üveget lezárjuk, és sötét, hűvös helyen érleljük legalább 2-3 hétig, miközben szinte naponta felrázzuk. Két-három hét után a pálinkát leszűrjük, feloldjuk benne az ízlés szerinti mézet, szép üvegbe öntjük, és félretesszük a kántásoknak, István-, vagy János-napi köszöntőknek.

Tipp: A fűszereket nem szabad kidobni. Még felhasználhatók forralt bor ízesítéséhez, vagy ha kiszárítjuk és megdaráljuk őket, akár mézeskalácsot is fűszerezhetünk a különleges aromájú keverékkel.
ADV - 2012, EX-CR-2016


2012. november 30., péntek

Karácsonyi muffin


Ködös idő és nagyon hideg volt a múlt napok valamelyikén. Amolyan bármit megteszek, csak ki ne kelljem bújnom a kuckómból-nap volt, és olyan karácsonyos hangulatom is támadt. Ez lett az eredménye. Nagyon finom lett. 


Karácsonyi muffin cukormentesen    

Hozzávalók: 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 10 dkg gyümölcscukor vagy xilit (helyette 12-15 dkg cukor), csipetnyi só, 1 teáskanál szódabikarbóna, 1 teáskanál fahéj vagy mézeskalácsfűszer, ½ kávéskanál római kömény, 3 tojás, 10 dkg vaj vagy margarin, 2 nagy evőkanál cukormentes citromlekvár vagy kandírozott citromhéj, kb. 1 dl tej. 

Elkészítése: A száraz hozzávalókat tálba mérjük, és lazán összeforgatjuk. A margarint felolvasztjuk, majd elkeverjük a felvert tojással, a lekvárral meg a tejjel. A kétféle keveréket összevegyítjük, eldolgozzuk, majd papírkapszlival bélelt muffinformákba adagoljuk, és 180 fokos sütőben kb. 20 perc alatt megsütjük.

Tipp: Ha még gazdagabbá szeretnénk tenni a muffint, sütés előtt egy-egy teáskanálnyi citromlekvárt is tehetünk a formákba adagolt massza tetejére.

KT - 2012/12

2012. november 27., kedd

Erdélyi konyha extra: Advent és karácsony

Megjelent az Erdélyi konyha magazin adventi és karácsonyi különszáma. 60 oldalon sok-sok ünnepváró és ünnepi recepttel, kézműves ötlettel, népszokásokról, babonákról szóló tartalmas, de szórakoztató olvasnivalóval lepjük meg olvasóinkat. Erdélyben kapható az újságárusoknál, Magyarországon pedig a nagyobb bevásárlóközpontok újságos standjainál található meg.

Ezenkívül pedig már megjelent az Erdélyi konyha decemberi lapszáma meg a legújabb könyvünk, A sütés öröme is - keressétek őket az újságárusoknál, illetve hamarosan egy újabb gasztrokiadvány kerül piacra a Corvin Kiadó gondozásában, a(z Erdélyi) Konyhatündér. Mindegyikkel az ünnepre való készülődést szeretnénk könnyebbé tenni az olvasók számára, sok-sok jó ötlettel szolgálva.

2012. november 26., hétfő

Rizssaláta tenger gyümölcseivel, ázsiai öntettel

Mit lehessen kezdeni 30 dkg tenger gyümölcseivel? Valamivel fel kell szaporítani, illetve "ízt" kell adni neki!Nos, hát ezt tettem én is. És vajon, mi történik, amikor két gasztroguru - jelen esetben Stahl Judit és Lajos Mari - receptje összetalálkozik? Születik egy még jobb recept, azaz egy sedith-féle rizssaláta tenger gyümölcseivel, ázsiai öntettel. Az öntetet INNEN, a többi részét INNEN vettem. Ez a saláta jó alkalmat adott a mókázásra is, mert lányaim életükben először kipróbálhatták a pálcikával való evést is. :)


Rizssaláta tenger gyümölcseivel, ázsiai öntettel

Hozzávalók: 25 dkg hosszú szemű rizs, 30 dkg fagyasztott tenger gyümölcsei, só, 1/2 citrom leve; az öntethez: 1/2 citrom héja és leve, 2 cikk zúzott fokhagyma, 1 nagy evőkanál méz, 2 evőkanál szójaszósz, 4-5 evőkanál olívaolaj, 1 kávéskanál gyömbérpor vagy diónyi friss gyömbér, 1 csokor petrezselyemzöld, só, csilipehely ízlés szerint.

Elkészítése: Felforralunk kb. 1,8 l vizet, megsózzuk, és belefacsarjuk egy 1/2 citrom levét. Amikor forr, beledobjuk a megmosott rizst, és csendes lángon addig főzzük, míg a rizs meg nem puhul. Eközben egy kisebb edényben vizet forralunk, és amikor fölforrt, beledobjuk a hideg folyó víz alatt hirtelen átmosott , de még fagyos állapotban lévő tenger gyümölcseit, és kb. 3 percig főzzük. A megfőtt rizst és herkenytűket leszűrjük, hideg vízzel átöblítjük, majd alaposan lerázzuk róluk a vizet, és egy tálban összeforgatjuk. Az öntet hozzávalóit kézi habverővel alaposan összekeverjük, majd ráöntjük a rizsre. Ha szükséges, még megsózhatjuk. Ízlés szerint csilipehellyel is megszórhatjuk, illetve, ha mindenki szereti a csípőset, akkor a csilit már eleve az öntetbe is bele lehet tenni.
A férjem végül megmelegítette a saját adagját, és az az igazság, hogy szinte finomabb is volt, mint hidegen. Próbáljátok ki így is, úgy is.:)

2012. november 24., szombat

Sárgarépás csicseriborsókrém

Még a múltkor vettem két doboz csicserikonzervet, hogy legyen kéznél készen főtt alapanyag is. Ma nem tudtam mi legyen reggelire, hát ebből "alkottam" finom, gyors kennivalót. A sárgarépát eredetileg párolva szerettem volna beletenni, de úgy már túl hosszas lett volna, így csak egyszerűen, nyersen belereszeltem. Teljes kiőrlésű magvas kenyérrel ettük, citromos teával kísértük.


Sárgarépás csicseriborsókrém

Hozzávalók: 50 dkg főtt csicseriborsó, 10 dkg nyers sárgarépa, 3 ujjnyi hosszú póréhagymadarab, 1 cikk fokhagyma, 1 teáskanál szárított oregánó, só, színes bors, 3-4 evőkanál olívaolaj, valamennyi a borsó konzervlevéből.

Elkészítése: A borsót leszűrjük, de a levét nem dobjuk el. A sárgarépát meghámozzuk és finomra reszeljük, a póréhagymát nagyon finomra aprítjuk, a fokhagymát összezúzzuk. A leszűrt borsót tálba tesszük és botmixerrel pépesítjük. Ha nehézkesen megy a pépesítés, akkor öntsünk hozzá keveset a leszűrt léből, és úgy folytassuk. Hozzákeverjük a répát, a póréhagymát meg a fokhagymát, ízesítjük oregánóval (frissel még jobb lenne), sóval és frissen őrölt színes borssal, majd jól összekeverjük. Ezután beledolgozzuk az olívaolajat, végül pedig annyi további levet adunk hozzá, amennyi szükséges ahhoz, hogy jó krémes, de nem túl lágy pépet kapjunk. Friss vagy pirított kenyérre kenve nagyon finom, sőt, megkockáztatnám azt is, hogy egyszerűen kanalazva is isteni. Friss zöldséggel mártogatva is el tudnám képzelni.

2012. november 23., péntek

Pulykacsíkok Stroganoff módra


Hogy ezt a nevet hogyan írják helyesen, arról megoszlik a vélemény. Én most az elterjedtebb változat szerint írom, bár sokkal közelebb áll hozzám BeckZsu magyarázata (a recept nem tőle származik, ez saját kísérletek eredménye), és én is úgy tudom, hogy a cirill betűs szavakat fonetikusan írjuk át magyarra, és akkor Stroganovként kellene írnunk. De a lényegen végülis ez mit sem változtat, úgyhogy mindegy minek írjuk. Pulykából gyakran szoktam ilyen ételt készíteni, s bár legelőször furcsa volt benne az uborka, azóta megszoktuk, és az egész család szereti. :)


Pulykacsíkok Stroganoff módra 

Hozzávalók 4 személyre: 80 dkg pulykamell, 50 dkg gomba, 10 dkg császárszalonna, 2-3 ecetes uborka, 1 hagyma, 2 cikk fokhagyma, 2 evőkanál liszt, 2 dl fehérbor, 2 dl tejszín, 2-3 evőkanál paradicsompüré, 1 babérlevél, kakukkfű, petrezselyemzöld, kevés olaj, só, bors, citromlé.

Elkészítése: A húst először szeletekre, majd a szeleteket kisujjnyi csíkokra vágjuk. Megszórjuk sóval meg borssal, és félretesszük. A szalonnát csíkokra vágjuk és 1-2 evőkanál olajon kiolvasztjuk a zsírját, illetve megpirítjuk. A hagymát felszeleteljük és a zsiradékon megdinszteljük. A húst megszórjuk liszttel, jól összeforgatjuk, és a hagymás szalonnára dobjuk. Erős tűzön, állandóan kavargatva, fehéredésig pirítjuk. Ezután rendre hozzáadjuk a felszeletelt gombát, a kockára vágott savanyú uborkát, az összezúzott fokhagymát, a paradicsompürét, a bort meg a babérlevelet, és lassú tűzön kb. 10 percig főzzük. Miután megpuhult, ráöntjük a tejfölt, utánasózunk-borsozunk, citromlével savanyítjuk, és összeforraljuk. Végül friss kakukkfűvel, finomra vágott petrezselyemzölddel ízesítjük, a babérlevelet pedig eltávolítjuk belőle. Bármilyen semleges ízű körettel tálalhatjuk. Húsnapon fogyasztható.

ADV. - 2012. 

2012. november 22., csütörtök

Mókás mikulások


 Újabb finomság Mikulásra... A recept (nagyjából) és a formázás ötlete a Házi cukrászat című könyvből származik, ott törpék voltak formázva a tésztából. 


Mókás mikulások

Hozzávalók a tésztához: 50 dkg liszt, 3 dkg friss élesztő, 3 evőkanál langyos tej, 15 dkg cukor, 20 dkg vaj, 4 tojás, ½ kávéskanál só; a díszítéshez: 20 dkg marcipánmassza, piros ételfesték, 1 tojásfehérje, 20 dkg + 1-2 evőkanál porcukor, 1 evőkanál ecet; továbbá: 1 tojássárgája, 1 evőkanál tej, kevés vaj.

Elkészítése: Kivajazunk 30 apró kosárformát, vagy kibéleljük papírkapszlival a mini-muffinsütő mélyedéseit. A tejet elkeverjük 1 teáskanál cukorral és az élesztővel, a tojásokat pedig habosra kavarjuk a cukorral. A lisztet tálba szitáljuk, hozzáadjuk a sót, az élesztős keveréket, a cukros tojást meg a lágy vajat, és nem túl kemény, hólyagos tésztát dagasztunk belőle. Langyos helyen kb. 20 percig kelesztjük, majd 30 egyforma darabra osztjuk. Mindegyik darabnak lecsípjük kb. ¼ részét, majd formázunk 30 nagyobb és 30 kisebb golyócskát. A nagyobb golyókat belehelyezzük az előkészített formákba, közepükbe kis mélyedést nyomunk, a mélyedést megkenjük a tejjel elkevert tojássárgájával, majd ráhelyezzük a kisebb méretű golyókat. További 10 percig kelesztjük őket, majd megkenjük a maradék tejes tojássárgájával, és 220 fokra előmelegített sütőben kb. 20 percig sütjük őket. Miután kihűltek, kis mikulásokká díszítjük őket. A marcipánmasszát kettéosztjuk, mindkét felébe beledolgozunk kevés porcukrot, az egyiket pedig megfestjük piros gélfestékkel. A tojásfehérjét keményre verjük a 20 dkg porcukorral meg az ecettel. A piros marcipánt vékonyra nyújtjuk, kb. 4 cm átmérőjű köröket vágunk ki belőle, félbevágjuk őket, és megformázzuk, a mikulássapkákat. A natúr marcipánt is vékonyra nyújtjuk, kivágjuk belőle a szakállkákat, és rányomkodjuk őket a briósokra. Kevés habot félreteszünk, a többit pedig zacskóba töltjük. A félretett habbal a mikulások fejére ragasztjuk a sapkákat, majd a zacskó egyik sarkára pici lyukat vágunk, és a habból megformázzuk a mikulások bajszát, a szemét, illetve a sapka prémjét meg a bojtját. Kevés maradék piros marcipánból pici golyócskákat formázunk, és orrot készítünk belőle a mikulásoknak.

ADV. - 2012. 

2012. november 12., hétfő

Torokpecsenye

Vagy mészárospecsenye, illetve még szokás mocskospecsenyének is nevezni, mert a frissen levágott disznó első, még mosatlan húsából készül. Mifelénk, a Felső-Marosmentén ezt szokás mindig főzni disznóvágáskor, és hagyományosan puliszkát, újabban krumplipürét, illetve valamilyen savanyúságot vagy káposztalevet szokás kínálni mellé. Nálam ilyen nem szokott készülni, mert disznót mi nem vágunk, de a családban mindig adódik néhány disznótor, így aztán mi is részesülünk belőle. Igaz, zsírossága miatt igencsak csínjával esszük, de évente egyszer-kétszer azért elmegy.
Igaz, még nincs tél, még nem egészen jó a káposztalé, családunkban azonban tegnap már elkezdődött a sertésölő szezon, úgyhogy lezajlott az első torokpecsenye-evés is.


Torokpecsenye


Hozzávalók 8 személyre: kb. 2 kg friss, zsírosabb sertéshús, 2 nagy evőkanál zsír, só, bors, pirospaprika, 1 maréknyi tisztított fokhagyma; a tálaláshoz: puliszka és savanyúság vagy káposztalé.

Elkészítése: A húst nagyobb kockákra vágjuk, majd rádobjuk a felforrósított zsírra, és nagy lángon, állandóan kavargatva kissé megpirítjuk. Amikor a darabkák egy kis kérget kaptak, megszórjuk sóval és borssal, illetve hozzáadjuk a fokhagymának kb. a felét, áttörve. Fedő alatt, gyakran megkavarva, és – hogy oda ne kapjon – állandóan kevés forró vízzel felöntve puhára pároljuk. Amikor a hús elkészült, levesszük az edényről a fedőt, és hagyjuk zsírjára sülni. Ekkor rátesszük a maradék áttört fokhagymát, egyet-kettőt rottyantunk rajta, végül pedig megszórjuk pirospaprikával, elkavarjuk, és rögtön félrevesszük a tűzhelyről. Puliszkával és savanyúsággal vagy káposztalével tálaljuk.


KAL - 2013.

2012. november 11., vasárnap

Gyümölcsös szelet sütés nélkül (őszi-téli sütemény)

Az ötletet egyértelműen Edó mogyorós rúdjai adták még akkor, amikor hozzám került a recept az Erdélyi konyha adventi és karácsonyi különszámának ürügyén. :) - És ezzel elárultam azt is, hogy hamarosan új kiadvány jelenik meg a Corvin Kiadó gondozásában, az Erdélyi konyha Adventi és karácsonyi különszáma. Keressétek majd, hamarosan megjelenik!!!

Szóval, már akkor megtetszett a recept, és tegnap, amikor valami édességre fájt a fogam, rögtön beugrott, hogy ez lesz a nyerő. Végül én dióval készítettem, felturbóztam még ezzel-azzal, illetve külön cukrot sem használtam hozzá, az eredmény pedig fennséges lett! Biztos az eredeti recept is isteni, ez viszont annyira finom lett, hogy így, egy-az-egyben meg fogom tartani.


Gyümölcsös szelet sütés nélkül

Hozzávalók: 40 dkg háztartási keksz, 15 dkg dióbél, 10 dkg mazsola, 10 dkg aszalt datolya, 5 dkg aszalt szilva, kb. 7 dkg olvasztott margarin/vaj, 30 dkg hígabb lekvár (kb. egy 4 dl-es üveg), 1-2 teáskanál reszelt, majd aprított narancshéj, 2 evőkanál jó minőségű rumkivonat, tej; a tetejére: 10 dkg étcsokoládé, 3-4 evőkanál olaj.

Elkészítése: A diót száraz serpenyőben megpörköljük. A datolyát és az aszalt szilvát kis darabokra vágjuk. A kekszet és a pörkölt diót sodrófával összetörjük, majd egy tálba tesszük. Hozzáadjuk az aszalványokat meg a narancshéjat is, majd ráöntjük a margarint (mostanában ezt használom, amióta a kislányom nem ehet laktózos tejtermékeket, mert a laktózmentes vaj iszonyú drága, és nem is mindig lehet kapni.:(, mindenesetre, igyekszem minimálisra csökkenteni a használatát, és helyettesíteni egyéb hozzávalókkal, mint pl. itt a lekvár vagy olaj) és a lekvárt. Jól elkeverjük, hozzáadjuk a rumkivonatot, majd annyi tejet adunk még kicsinként hozzá, amennyi szükséges ahhoz, hogy a massza jól összeálljon, de vigyázzunk, hogy nehogy igen ellágyítsuk. Ezután kb. 1,5 ujjnyi vastagságban sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk, és egy vizes kanállal igyekszünk minél szebben elegyengetni. A csokoládét tálkába tesszük, ráöntjük az olajat, és 2x 30 másodperc alatt a mikróban felolvasztjuk. Ezután simára dolgozzuk, és elsimítjuk a megformázott kekszmassza tetején. 1-2 órára hűtőbe teszsük, hogy az ízek öszeérjenek, és a csokoládé megdermedjen a tetején. Azonban ha van időnk, és főleg türelmünk kivárni, készítsük el egy nappal korábban, mert másnap még finomabb.

KT - 2012/12

Padlizsános csirkenyársak sütőtökös karfiolpürével és kökényes hagymalekvárral

Már adtam hírt erről az ételről, amikor az 5. Blogkóstoló zajlott, hiszen ezt készítettem el Kovács Janka blogjáról a játék keretén belül. Mármint a nyársakat, mert a köretet azt én "találtam ki" mellé. A nyársaknál szinte egy-az-egyben úgy jártam el, ahogy Jankánál írta, bár koktélparadicsomom nem volt, és azt kihagytam belőle. A pácba pedig tettem még, és hagytam el egy-két fűszert, hogy nekünk abszolút megfeleljen.
Mindenesetre, számolni kell azzal, hogy ez az adag hatalmas, 10-14 darab nyárs lesz belőle, és körettel együtt akár 5-6 személy is jóllakhat belőle. Nekünk a fele is bőven elég lett volna, de ekkora volt a májcsomag és ekkora volt a csirkemell is, no meg nem is gondoltam, hogy ennyire kiadós lesz. Nem is készítettem meg végül nyársnak az összeset, hanem másvalami is lett belőle.:)
A sütőtökös karfiolpüré nagyon finom lett, a kettőnek az íze nagyon jól passzol egymáshoz. Legközelebb azért valamivel több krumplit tennék bele, hogy krémesebb lehessen. A receptben már több krumplival írom, mint ahogyan készítettem... A kökényes hagymalekvár pedig hű, de isteni lett. Éppen akkor szedtünk friss, nagyon érett kökényt, hogy csak magában enni is finom volt - sosem gondoltam volna, hogy a kökény finom is lehet - a hagymalekvárnak adott egy nagyon érdekes savanykás-fanyar ízt, ami nagyon jól ellensúlyozta az édességét. Jövőben biztos, hogy üvegbe is teszek el belőle.

Mindenesetre, ez az összeállítás tartalmazza az ősznek szinte minden finomságát, s bár sokféle alapanyag került bele, mégis tökéletes az étel harmóniája.


Padlizsános csirkenyársak sütőtökös karfiolpürével és kökényes hagymalekvárral

Hozzávalók a nyársakhoz: 50 dkg csirkemell, 50 dkg csirkemáj, 20-25 szelet császárszalonna, 30 dkg padlizsán, olaj; a páchoz: 1/2 csokor aprított petrezselyemzöld, 1/2 dl szójaszósz, 1/2 dl olívaolaj, 4 cikk zúzott fokhagyma, 1 teáskanál szárított oregánó, 1 teáskanál bors, 1/2 teáskanál gyömbérpor, 1/2 teáskanál őrölt koriander, 3 evőkanál balzsamecet, 1 evőkanál méz, 1/2 citrom leve; a püréhez: 15 dkg sütőtök, 40 dkg karfiol, 5-6 nagyobbacska krumpli, 2 cikk fokhagyma, 5 dkg vaj, forró tej, só; a hagymalekvárhoz: 3 közepes lila hagyma, 5 evőkanál olaj, 2-3 evőkanál méz, 3-5 evőkanál balzsamecet, 10 dkg kimagozott kökény, só, bors, csipetnyi szerecsendió, citromlé.

Elkészítése: A konyhakész csirkemellet és -májat falatnyi darabokra, a szalonnaszeleteket pedig kis lapocskákra vágjuk. A padlizsánt meghámozzuk (mi jobban szeretjük így, de végülis nem muszáj), szintén ügyes kockákra vágjuk, és besózzuk. Felhasználás előtt folyó víz alatt átmossuk, majd papírtörlővel felitatjuk róla a vizet. A pác hozzávalóit összekeverjük, és beleforgatjuk a csirkemelldarabokat. 1/2-1 órát hagyjuk állni (ha tehetjük, többet is), majd a hozzávalókat tetszés szerint váltakoztatva nyársra húzzuk. Azért én igyekeztem, hogy a hús- meg a májdarabok mellé szalonna kerüljön, hogy nehogy kiszáradjanak, és arra is vigyáztam, hogy kellően "szellős" legyen az a nyárs. Az elkészült nyársakat felforrósított grillrácson vagy kevés olajjal megkent grillserpenyőben minden oldalukon szép pirosra sütjük, és melegen tálaljuk.
A püréhez a krumplit meghámozzuk, és sós vízben főni tesszük. Amikor félpuha már a krumpli, hozzáadjuk a kisrózsákra szedett karfiolt meg a kockára vágott sütőtököt, és készre főzzük. A levét leszűrjük, a zöldségeket pedig botmixerrel pürésítjük. Hozzáadjuk a vajat, ízlés szerint sózzuk, és forró tejjel habosra kavarjuk. A lekvárhoz megtisztítjuk, és félbe-, majd csíkokra vágjuk a hagymát. Az olajat felforrósítjuk, karamellizáljuk rajta a mézet, majd rádobjuk a hagymát. Addig dinszteljük állandóan kavargatva, míg a hagyma kissé össze nem esik, majd hozzáadjuk a kökényt, a szerecsendiót meg a balzsamecetet (először kevesebbet használjunk), megsózzuk, és felöntjük 1-2 dl vízzel. Nagyon kis lángon, fedő alatt, néha megkavargatva puhára főzzük, a levét időnként pótoljuk, ha elpárologna. Végül ízlés szerint utánafűszerezünk. Melegen, hidegen egyaránt finom.

KAL - 2014.


Megjegyzés: Mint írtam, nem fűztem nyársra az összes hozzávalót, mert már  úgyis sok volt, és időm sem volt befejezni, hanem a többi hozzávalót egyszerűen, kevés felforrósított olajon, szinte állandóan kevergetve megpároltam. Úgy is nagyon finom, különleges ízharmóniát eredményezett. :)

2012. november 10., szombat

Csokoládés, citromos keksz, avagy a Mikulás rénszarvasai

Most érkeztem haza egy többnapos tanfolyamról. Jövő hét közepén pedig külföldre utazom szintén több napra, egy továbbképzés keretében. Mire hazajövök, már november harmadik harmada lesz, és még jobban összesűrűsödnek a dolgaim, ezért már most megmutatok néhány ötletet, amit Mikulás napja alkalmából készíteni, sütni lehet. A rénszarvasok formázásának ötletét INNEN vettem, a tészta saját kútfő. Természetesen, meg lehet sütni sima keksznek is, én is csak néhányból készítettem szarvast a lányok örömére.


A Mikulás rénszarvasai, avagy citromos, csokoládés keksz

Hozzávalók a tésztához: 30 dkg liszt, 10 dkg magas kakaótartalmú étcsokoládé, 12,5 dkg vaj, 10 dkg gyümölcscukor vagy 12-15 dkg cukor, 1 tojás, csipetnyi só, 1 teáskanál szódabikarbóna, 1 citrom reszelt héja, 3-5 evőkanál hideg tej; továbbá: apró méretű sósperec (vásárolt), nagyon kevés piros és natúr marcipán.

Elkészítése: A vajat simára keverjük a tojással, a cukorral meg a citromhéjjal. A lisztet összevegyítjük a sóval, a szódabikarbónával meg a durvára reszelt csokoládéval. A vajas masszát hozzáadjuk a lisztes keverékhez, gyorsan összedolgozzuk, majd annyi tejet gyúrunk bele (3-5 evőkanál), hogy jól nyújtható tésztát kapjunk belőle. Ezután a tásztát kétfelé osztjuk, kb. 5 cm átmérőjű hengereket formálunk belőle, fóliába tekerjük, és 2-3 órára a hűtőbe tesszük. Miután kivesszük a hengereket a hűtőből, éles késsel 5-7 mm vastag korongokra vágjuk, sütőpapíros tepsire helyezzük, és 200 fokos sütőben kb. 10 perc alatt megsütjük. Ha rénszarvaskekszeket szeretnénk készíteni belőle, akkor éles késsel óvatosan levágjuk a sósperecek gömbölyű részeit, hogy csak a belső, szarvacskára hasonlító része maradjon, majd a levágott korongok egyik felét kissé összenyomjuk, hogy szarvaspofit alakítsunk belőle, a másik felébe kétoldalt pedig óvatosan belenyomkodjuk a sósperec-szarvakat. Sütőpapíros tepsire helyezve ugyanúgy megsütjük. Miután a kekszek kihűltek, piros és natúr marcipánból szemeket és szájacskákat teszünk a szarvasoknak.

EK - 2012/12


2012. november 7., szerda

Sajtmártásos makaróni

Van egy kicsi ez, van egy kicsi az. Ezt is beleteszem, azt is beleteszem. Néééé, még láttam valamit, de akkor már abból a másikból is teszek jócskán belőle! És a végeredmény... Isteni lesz. Ugye, jártatok már ti is így?


Sajtmártásos makaróni, ezzel-azzal

Hozzávalók: 50 dkg makaróni, 3-4 evőkanál olaj, 1 hagyma, 1 sárgarépa, 10-15 dkg sonka, 20 dkg sajt, 5-8 cikk fokhagyma, 3 evőkanál liszt, 4-5 dl tej, 2 dl tejföl, só, bors, citromlé.

Elkészítése: A csőtésztát sós vízben kifőzzük, majd leszűrjük, és melegen tartjuk. A mártáshoz a hagymát megdinszteljük a felforrósított olajon, majd rádobjuk a finomra reszelt sárgarépát, és együtt dinszteljük 2-3 percig. Ekkor hozzáadjuk a kis kockákra vágott sonkát, és átforgatjuk a zöldséges zsiradékon. Megsózzuk, megborsozzuk, felöntjük kevés vízzel, és közepes lángon addig pároljuk, amíg a répa meg nem fő, és zsírjára nem sül. Ekkor rádobjuk az aprított fokhagymát, megszórjuk liszttel, elkavarjuk, és felöntjük tejjel. Simára kavarjuk, majd állandó kavargatás mellett hozzáöntjük az összes tejet. Belekeverjük a tejfölt, a reszelt sajtot, illetve ízlés szerint vízzel hígítjuk, majd jól kiforraljuk. Ha kell, utánafűszerezünk, és citromlével ízesítjük. Végül a leszűrt tésztát beleborítjuk a mártásba, jól összekeverjük, és máris tálalhatjuk. A mártásba lehet aprított petrezselyemzöldet is tenni, mi már olyan éhesek voltunk, hogy ilyen cifrázásokra nem jutott időnk. :)

KAL - 2014.

2012. november 3., szombat

Zatar fűszeres csirke és bébirépa

Három héttel ezelőtt végre megismerkedtem Katival, a Makacska konyhája című blog írójával. Kati nem messze lakik tőlem, egy kisvárosban, és egy játék kapcsán egy könyvet kellett volna küldenie nekem. De nem küldte el, hanem egyeztettünk, és találkoztunk. Igazán jót tett a kb. másfélórácskás beszélgetés és kapucsínózás nekem azon az esős délutánon, és örülök, hogy végre megismerhettem kedves Erdélyi konyhás kolléganőmet. Kati a könyv mellett azonban egyéb ajándékkal is kedveskedett nekem, amit alkalomadtán én is viszonozni fogok. Lányaimnak két finom csokoládét hozott, nekem pedig egy zacskónyi csokoládétallért, fehéret és barnát vegyesen. Emellett pedig egy kis zacskóban is hozott valamit. Amikor kibontottam, kellemes, de erős illat csapott meg, és "szag után" úgy ítéltem, hogy valami keleti fűszerkeverék, s mint utóbb kiderült, cseppet sem tévedtem. A zacskóban ugyanis Zatar fűszer volt. Bevallom, sosem hallottam addig róla, de mintha Kati kitalálta volna a gondolatom, mert a kis cetlire, amin a fűszer neve volt, az összetételét meg a szavatosságát is ráírta.

Múlt héten jött el az ideje, hogy először kipróbáljam. Hirtelen jött az ötlet, miután sóval és borssal már bedörzsöltem a csirkedarabokat. Isteniek lettek! Csak mi, csajok voltunk akkor otthon, ezért nem készítettem valami kacskaringós köretet mellé, egyszerűen csak bébirépát pároltam meg kevés olajjal vegyített vajban, és szintén bőven megszórtam Zatar fűszerrel. És tulajdonképpen ennyi a recept. De azért leírom...



Zatar fűszeres csirke bébirépával

Hozzávalók 4 személyre: 1 egész csirke vagy 6 egész csirkecomb, só, bors, 2 teáskanál Zatar fűszer, olaj; a körethez: kb. 50 dkg fagyasztott bébirépa, 5 dkg vaj, 2-3 evőkanál olaj, só, 1 teáskanál Zatar fűszer.

Elkészítése: A konyhakész csirkedarabokat bedörzsöljük sóval meg borssal, majd alaposan megszórjuk Zatar fűszerrel. Egy nagy serpenyőben olajat forrósítunk, hirtelen megpirítjuk benne a csirkedarabok mindkét oldalát, majd felöntjük kevés vízzel, és néha megforgatva őket, fedő alatt puhára pároljuk. Végül zsírjára sütjük, és hagyjuk kissé megpirulni. Közben a körethez felforrósítjuk az olajat, hozzáadjuk a vajat, és hagyjuk megolvadni, majd felforrósodni. Beletesszük a sárgarépát, megszórjuk sóval, majd kevés vizet öntve alá, s ha elfő, pótolgatva, fedő alatt puhára pároljuk. Amikor már majdnem elkészült, rászórjuk a fűszerkeveréket, jól összeforgatjuk, és a csirke mellé tálaljuk. Húsnapon ehető.

2012. november 1., csütörtök

Póréhagymás, vöröslencsés tészta

Különféleképpen szoktam vásárolni: néha kimondottan egy ételhez vásárolok be, máskor meglátok valami jót vagy olcsót, és majdcsak jó lesz valamihez-alapon megveszem. Így jártam a póréhagymával is. Aprópénzért árulták, eredeti oltyán póréhagyma volt (akik nem tudnák, az oltyánok, azaz az olténiai románok nemzeti eledelüknek tartják); Kicsi, azaz vékony, de finom, aromás. Eleinte mást képzeltem el belőle, valami jellegzetes olténiai eledelt, de végül mégis valami más született meg. Ez:


Nem kimondottan ragu, de nem is teljesen saláta. Vacsorára, ebédre egyaránt tökéletes. Vigyázat, jó tartalmas! Tésztanapon ehető.

Póréhagymás, vöröslencsés tészta

Hozzávalók: 50 dkg póréhagyma, 20 dkg vöröslencse, 10-15 dkg ecetes paprika, 1 csokor petrezselyemzöld, só, bors, olaj, 50 dkg csigatészta.

Elkészítése: A póréhagymát karikára vágjuk, és kb. 1/2 dl olajon megdinszteljük. Amikor már jól összeesett, hozzáadjuk a több vízben megmosott, lecsöpögtetett vöröslencsét, és felöntjük annyi hideg vízzel, amennyi bőven ellepi. Magas lángon felforraljuk, majd csendes tűznél, fedő nélkül kb. 10 perc alatt puhára főzzük. Ha a levét elfőné, (ezúttal) forró vízzel pótoljuk. Nem baj, ha kissé leveses marad. Közben a tésztát sós vízben kifőzzük, és leszűrjük. Amikor a lencse megpuhult, hozzáadjuk az ételhez a csíkokra vágott ecetes paprikát meg a finomra aprított petrezselyemzöldet, sózzuk és borsozzuk, majd egyet-kettőt lobbantunk még rajta. Végül belekeverjük a kifőtt tésztát, és tálaljuk.

Megjegyzés: Talán furcsa benne az ecetes paprika, de nagyon finom. Friss paprikával már nem ilyen lenne, az elvinné az ízét a lecsó irányába.

2012. október 30., kedd

Diószilánk (Mandulaszilánk)

A receptet a Házi cukrászat című könyvből vettem. S noha  megtartottam a nevét, azért mégsem igazán úgy készítettem, mint a könyvben. Mert ott mandulával írták, nekem most viszont nem volt mandulaszilánkom. Éppen ezért a szilánk név sem igazán reális a sodrófával összetört dióra, de a lényegen ez mit sem változtat: egy isteni, ropogós-puha, nem túl édes, és meglehetősen gyors édesség lesz belőle. Amit még változtattam, az a csokoládé összetétele, mert nekem nem volt annyi tortabevonó tejcsokoládém, mint amennyit a recept kért, ezért vegyesen használtam hozzá 50%-os kakaótartalmú étcsokoládét, konykakrémes tejcsokoládét és fehér csokoládélencsét (tallérokat - köszi, Kati!:)) - ami egy isteni elegyet eredményezett. És amit következő alkalommal még módosítanék rajta az a dió vagy mandula mennyisége, mert hiába használtam 5 dkg csokoládéval kevesebbet, mint a receptben, én úgy gondoltam - s végül a férjem is szóvá tette - hogy több diót is megbírna.:) Én a magam változatát írom le.

Diószilánk

Hozzávalók kb. 30 darabhoz: 35 dkg csokoládé (tej-, ét- és fehér csokoládé vegyesen), kb. 5 dkg vaj, 15 (vagy inkább 20) dkg dióbél vagy mandulahasáb, 10 dkg mazsola, 3 dkg kandírozott citromhéj (ez akár el is maradhat), 3 evőkanál rum vagy 1 evőkanál rumkivonat.

Elkészítése: A mazsolát tálkába tesszük, ráöntjük a rumot vagy a rumkivonatot, majd annyi forró vízzel öntjük fel, amennyi ellepi. A dióbelet szárazon megpörköljük, majd laskaserítővel, de ha valaki jobban szeretné, akkor sodrófával, nagyobb darabosra törjük. A csokoládét és a vajat gőz fölött megolvasztjuk, majd beleforgatjuk a pörkölt dióbelet, az alaposan lecsepegtetett mazsolát meg a kandírozott citromhéjat. Kiskanállal sütőpaíros tepsire kis halmokat teszünk a maszsából, majd kb. 1 órára hűtőbe teszük dermedni. Utána máris fogyasztható.

EK - 2012/12

2012. október 28., vasárnap

Párolt csirkemell almaszósszal és krumplipürével

Ha valaki még tanácstalanul áll a csirkemell fölött, hogy mit készítsen belőle, ez a fogás még nyugodtan belefér az ebédig való időbe...:)

Az erdélyi falusi emberek számára eléggé elképzelhetetlen a gyümölcs és a hús párosítása ugyanabban az ételben, bár kétségtelen, hogy vannak olyan fogások, amelyekben megeszik (pl. a füstölt húsos aszaltszilvaleves). No, de nem emlékszem, hogy bárki a családból vagy a faluban almaszószt készített volna a hús mellé. Azaz tudom, hogy voltak olyan "elvetemültek", akik meggyszószt készítettek a krumplipüré meg a sóbafőtt mellé, de ott volt mellette a paradicsommártás is. És a meggyszószt rendszerint a háziasszony ette meg, mert a szabály úgy tartja: amit főztél, edd is meg!:P Nos, nem tagadom: néhány évvel ezelőtt én is az erdélyi falusi emberek ízlésében osztoztam, azonban lassan, fokozatosan hozzászoktam a gyümölcs-hús pároshoz, és ma már el sem tudnám képzelni, hogy néha ne készítsek ilyen fogásokat. A férjem még nincs ennyire "előrehaladott stádiumban", vannak fogások, amiket szívesen elfogyaszt, mint pl. EZT, vagy EZT, de van, ami (még) nem nyerte el a tetszését, mint pl. a címben említett fogás, azaz megette a húst meg a pürét, de szószt nem kért mellé. Igaz, első alkalommal készült nálam, de én és a lányok nagyon szeretjük, úgyhogy néha terítékre kerül még. A sztorija egyszerű: pénteken az óvodában ez volt az ebéd, és annyira megkívántam, hogy amint hazamentem, már olvasztottam a csirkét, a melléből pedig ezt készítettem. S bár még sosem főztem ilyet, úgy gondolom, egész jóra sikerült. A húgomnak is nagyon ízlett.


Párolt csirkemell almaszósszal és krumplipürével

Hozzávalók 4 személyre: 1 csirkemell, só, bors, kevés pirospaprika, 2 evőkanál olaj; a mártáshoz: 50 dkg alma, 3-4 evőkanál olaj, 2 púpozott evőkanál liszt, pici só, cukor, fahéj, citromlé; a püréhez: 60 dkg krumpli, só, vaj, tej.

Elkészítése: A két fél csirkemellet megmossuk, felitatjuk róla a vizet, és egészben hagyva bedörzsöljük sóval, borssal, illetve kevés pirospaprikával. Félretesszük rövid időre. Az almát meghámozzuk, csumáját eltávolítjuk, majd tetszés szerint daraboljuk vagy szeleteljük, és meglocsoljuk 1-2 evőkanál citromlével. A krumplit meghámozzuk, négybe hasítjuk, és enyhén sós vízbn puhára főzzük, majd leszűrjük, és vajjal meg tejjel habosra kavarjuk. Egy serpenyőben felforrósítjuk az olajat, és beletesszük a csirkemellet. Minden oldalán hirtelen átpirítjuk, majd lefedve, saját levében, néha átforgatva 15-20 perc alatt puhára pároljuk. A mártáshoz felforrósítjuk az olajat, rádobjuk az almát, és állandóan kavargatva 2-3 perc alatt megpároljuk. Nem kell az almadaraboknak szétfőniük, egy részük enyhén roppanós maradhat, úgyis puhul még tovább. Ezután megszórjuk a liszttel, elkeverjük, majd felöntjük 4-5 dl hideg vízzel, és állandóan kavargatva besűrítjük. Közben kevés sót adunk hozzá, és ízlés szerinti cukorral édesítjük. Amikor kellően besűrűsödött, félrevesszük a lángról, és nagyon kevés fahéjjal ízesítjük. A csirkemellet néhány percig pihenni hagyjuk, majd rézsútosan szeleteljük kb. 1/2 cm vastagra.

KT - 2013/5

2012. október 27., szombat

Szavarin kuglófformában


És ismét egy kelt tészta. Van élesztőmentes szavarinrecept is, de szerintem mégis ez az igazi. Fogalmam sincs, hogy honnan van ez a receptem a "tésztásfüzetemben", valahonnan kimásolhattam, mert a családban tudom, hogy senkinek sincs ilyen süteményreceptje. Ha meg valamelyik szomszédasszonyomtól másoltam volna, akkor odaírtam volna mellé, hogy kitől van. De mindegy is, a lényeg, hogy nagyon finom. Jó sok sziruppal és tejszínhabbal. Szerintem a szirupozás a lényege. Ha nem tocsog benne, nem finom.


Szavarin kuglófformában

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 2 dkg élesztő, kb. 3 dl tej, 14 dkg vaj, 3 tojássárgája, 12 dkg cukor, ½ kávéskanál só, 1 citrom héja, 5 dkg mazsola; továbbá: 5-6 dl habtejszín, 3-5 evőkanál porcukor, 3 tasak habfixáló, 4 dl víz, 5 evőkanál cukor, 10 ml rumkivonat, kevés zsiradék, liszt.
Elkészítése: A tejet meglangyosítjuk, belemorzsoljuk az élesztőt, illetve belekeverünk 25 dkg lisztet, majd 20-25 percig kelni hagyjuk. Ezalatt habosra keverjük a vajat a tojássárgájával meg a cukorral, hozzáadjuk a sót, a reszelt citromhéjat meg a mazsolát. Ebbe a masszába belekeverjük a maradék lisztet, valamint a megkelt kovászt, és fakanállal hólyagosra verjük, mint a kalácstésztát. Meleg helyen kb. 1 órát kelesztjük. Ezután deszkán finoman átforgatjuk, cipóvá formázzuk, majd megemelve, ujjainkkal átlyukasztjuk a közepét, és kikent, liszttel megszórt kuglófformába helyezzük. 10-15 percig pihentetjük még a formában, majd 180 fokos sütőbe toljuk. Kb. 10 perc után a hőt mérsékeljük 160 fokra, és további 45-50 percig sütjük, majd hagyjuk kihűlni. A vízből, a cukorból meg a rumkivonatból szirupot készítünk, és alaposan meglocsoljuk vele a kuglófot. A habtejszínt a porcukorral és a habfixálóval keményre verjük, majd a jól megáztatott kuglóf közepébe-tetejére halmozzuk. Szeletelve kínáljuk.

Megjegyzés: A sziruppal nem kell fukarkodni, a tésztának tocsognia kell benne. A tésztát megsüthetjük kisméretű kuglófformában vagy muffintepsiben is. A tejszínhabot lehet külön is kínálni mellé.

Almás, pudingos kelt lepény

Ez a sütemény az a kategória, amit (1) nem is szoktam sütni, és (2) nem is értek hozzá. Természetesen, az első a másodikból következik. :P Ennek ellenére, feltettem magamban,  hogy megpróbálkozom vele, és kitaláltam ezt a pudingos, gyümölcsös változatot. Arra gondoltam, hogy ha kevert tésztával működik, biztosan kelt tésztával sem lehet rossz! A tésztája egy hagyományos kalács receptje szerint készült, amit egy régi román nyelvű receptes könyvből vettem.
A süti a múlt szombati erdőszéli osztálykirándulás apropóján készült, s bár eléggé hatalmas adag volt, mire kettőt fordultam, el volt tüntetve a tepsiről. Még jó, hogy idejében lefényképeztem.:)


Almás, pudingos kelt lepény


Hozzávalók: 50 dkg liszt, 15 dkg cukor, kb. 2 dl tej, 2 egész tojás, 2 tojássárgája, 2,5 dkg friss élesztő, 1 dl olaj, ½ kávéskanál só, 1 citrom héja; továbbá: 1 tasak vaníliás pudingpor, 5 dl tej, 5-6 evőkanál cukor, 1,2 kg hámozott, kicsumázott alma, 1 evőkanál búzadara, 1 teáskanál fahéj, 5 dkg tört mandula.

Elkészítése: Az élesztőt és kevés cukrot feloldjuk a langyos tejben. A lisztet, a sót meg a többi cukrot tálba mérjük, hozzáadjuk a tojást, a tojássárgáját meg a reszelt citromhéjat, végül pedig hozzáöntjük az élesztős tejet is. Összegyúrjuk, majd az olajat kicsinként adagolva hozzá közepesen lágy, hólyagos tésztát dagasztunk belőle. Letakarva, langyos helyen kb. 1 órán át kelesztjük, majd sütőpapírral bélelt kb. 40x40 cm-es tepsire helyezzük, és kézzel kinyújtjuk-húzogatjuk. A tejből, a pudingporból, illetve 3-4 evőkanál cukorból pudingot főzünk, és még melegen a tésztára simítjuk. Megszórjuk búzadarával. Az almát vékony szeletekre vágjuk, és a szeleteket kissé egymásra csúsztatva befedjük vele a pudingot. Megszórjuk a maradék cukorral meg a fahéjjal, meghintjük a manduladarabkákkal, és 200 fokos sütőbe toljuk. 10-15 perc után a hőt kb. 170 fokra csökkentjük, és további 35-40 percig sütjük. Szeletelve langyosan kínáljuk. 

2012. október 25., csütörtök

Dióleves

- Kicsim, segítesz nekem főzni?
- De én már főzök!!!
- Mit főzöl?
- Mogyorólevest, apukának!
Ez a párbeszéd zajlott le köztem és majdnem ötévesem között vasárnap délelőtt, amikor az újonnan vásárolt dió-mogyorótörővel törte a mogyorót, és kis edénykéibe rakosgatta. De máris elültette a bogarat a fülembe... Csak az volt a bajom, hogy nem volt kedbvem annyi mogyorót törni, hogy elég legyen a leveshez. Dió viszont volt, pucolva, a fagyasztóban. Egykettőre összeállt a dolog a fejemben, majd az edényben is. Mondjuk, inkább desszertre hajaz, mint levesre, ki-ki aszerint eheti, ahogy neki inkább megfelel. De aki a diót szereti, annak biztos, hogy tömény élvezet.

Rumos dióleves

Hozzávalók: 4-5 evőkanál olaj, 3 evőkanál liszt, kb. 5 dl tej, 15 dkg őrölt dióbél, 2 dl tejszín, cukor, csipetnyi só, rumkivonat.

Elkészítése: Az olajat felforrósítjuk, beleszórjuk a lisztet, elkavarjuk, hagyjuk kissé felhabosodni, majd rögtön felöntjük 2-3 dl hideg tejjel. Simára kavarjuk, majd állandóan kavargatva felengendjük a maradék tejjel. Belekeverjük a dióbelet, hozzáadjuk a sót, az ízlés szerinti cukrot (nekem kellett kb. 5 evőkanálnyi gyümölcscukor) meg a tejszínt, és annyi vízzel öntjük még fel, amennyi levest szeretnénk, illetve amilyen sűrűre/hígra szeretnénk a levest. Állandóan kavargatva jól kiforraljuk, majd félrevesszük a lángról. Legvégül rumkivonattal ízesítjük, szintén ízlés szerint.

2012. október 24., szerda

Mezőségi párolt szelet


Ez a recept kissé bizarrnak tűnhet első olvasásra, meg furcsaez a kukoricadarával való megszórás, de a végeredmény valami elképesztő. Nagyon finom.A férjem, aki még csak barátkozó fázisban van a gyümölcs-hús kombinációkkal, nagyon jó étvággyal ette.


Mezőségi párolt szelet

Hozzávalók 4 személyre: 4 nagy szelet sertéstarja vagy marhahátszín (egyenként kb. 20 dkg-osak), 2 nagy hagyma, 2-3 paradicsom, 2 nagy alma, 2-3 csapott evőkanál kukoricadara, só, bors, olaj, 1 dl finom bor.

Elkészítése: A hússzeleteket nagyon enyhén kiveregetjük, majd megszórjuk sóval és borssal. Felforrósítunk kevés olajat, és hirtelen megpirítjuk benne a hússzeletek mindkét oldalát. Egy hőálló edény aljára terítjük a csíkokra vágott hagymát meg a cikkekre vágott paradicsomot, megszórjuk sóval és borssal, majd ráfektetjük a hússzeleteket. A húsokat befedjük az elfelezett, magházától megszabadított, majd kb. félcentis szeletekre vágott almával, és aláöntjük a bort. Megszórjuk a kukoricadarával, enyhén megsózzuk, majd lefedve a 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk (jó, ha van légkeverés ). Végül fedő nélkül pirítjuk néhány percig. Bármilyen körettel tálalható. Mi csak simán kenyérrel ettük, de azért jó, hogy legyen valami mellette. 

KAL - 2013.

2012. október 22., hétfő

Blogkóstoló 5., azaz: Csak, mert szeretem

Végre odajutottam, hogy a blogra is feltegyem azt a finomságot, amit Kovács Janka blogján, a Csak, mert szeretem-en találtam, és a hankka által kiírt Blogkóstoló 5. fordulójára készítettem.
Jankánál nem unatkozik a nézelődő, mert finomabbnál finomabb ételek fotói és leírásai kelletik magukat a blogján, korgó hassal semmiképpen sem ajánlom a nézelődést. Hosszas vizsgálódás után ezt a receptet választottam ki. Hogy miért éppen ezt? Nem tudom. De nagyon jól is nézett ki, a hozzávalók is elérhetőek voltak, az ízvilága is nagyon finom, és mi már nyár óta nem ettünk semmiféle nyársat. Nem csalódtam: a végeredmény isteni lett, a hús omlós, fűszeres, a padlizsán már-már krémes, a paradicsom pedig.... no, az nem került bele, mert elfelejtettem, hogy az is kell hozzá. De biztosíthatok mindenkit, hogy anélkül is tökéletes a fogás.:)
Ahogy én készítettem, illetve a köretként szerepelő egyebek leírása majd ezután következik valamikor...

Padlizsános csirkenyárs sütőtökös karfiolpürével és kökényes hagymalekvárral


2012. október 20., szombat

Zöldséges tonhalkrém

Gyors, finom, egészséges vacsora


Zöldséges tonhalkrém

Hozzávalók: 10-15 dkg lágy vaj, 1 doboz aprított tonhal (saját levében), 1 közepes sárgarépa, 1 kb. 10 cm-es darabka póréhagyma, 2 cikk fokhagyma, 1 maréknyi fekete olajbogyó, 1/2 csokor petrezselyemzöld, só, (citrom)bors, citromlé.

Elkészítése: A tonhalat lecsepegtetjük, majd simára keverjük a vajjal. Ezután hozzáadjuk a finomra reszelt sárgarépát, a finomra aprított póréhagymát, olajbogyót meg petrezselyemzöldet és a zúzott fokhagymát. Sóval, borssal és citromlével ízesítjük, majd jól összekavarjuk.
riss vagy pirított kenyérrel, salátalevéllel, citromos teával tálaljuk.

KT - 2013/11

Mezőségi káposztás egytál


Íme egy recept a hagyományos ízek kedvelőinek. Kicsit hasonlít a székelygulyásra, kicsit hasonlít a mi lucskos káposztánkra, mégis más. Teljesen más. Nemcsak az elkészítési módja, hanem az íze is gazdag, hiszen több, változatosabb alapanyag jár bele, mint a fentebb említett ételekbe. 


Mezőségi káposztás egytál

Hozzávalók 5-6 személyre: 50 dkg sertéshús, 50 dkg borjúhús, 2 nagy hagyma, 1-1,2 kg friss vagy sarvalt (enyhén savanyított) káposzta, 30 dkg füstölt kolbász, 2 teáskanál pirospaprika, 3 dl paradicsomlé, 2,5 dl tejföl, só, bors, friss vagy szárított kapor és csombor (borsikafű), 2 nagy evőkanál sertészsír.

Elkészítése: 1 evőkanál zsíron megdinszteljük az egyik felaprított hagymát, majd rádobjuk a kis kockákra vágott sertéshúst. Addig pirítjuk, amíg a hús ki nem fehéredik, majd megszórjuk pirospaprikával, enyhén megsózzuk, és felöntjük kevés vízzel. Fedő alatt, néha kavargatva kb. 20 percig pároljuk. Ezalatt a maradék evőkanál zsíron megdinszteljük az apróra vágott másik hagymát, és rádobjuk a legyalult friss káposztát vagy a levétől jól kifacsart sarvalt káposztát. Állandóan kavargatva addig pároljuk, amíg kissé össze nem esik. 20 perc után a sertéshúshoz hozzáadjuk a szintén kockára vágott borjúhúst, és együtt pároljuk tovább, amíg majdnem puhára főnek. Ekkor egy nagy hőálló tálba (legjobb a cserépedény) öntjük a húst és a káposztát, hozzáadjuk a karikára vágott kolbászt, ráöntjük a paradicsomlevet és a tejfölt, illetve megszórjuk a finomra aprított kaporral meg csomborral, jól összekavarjuk, és lefedve 35-40 percre 200 fokra előmelegített sütőbe toljuk. Tálaláskor friss kenyeret és további tejfölt adhatunk mellé.
KAL - 2013.

2012. október 19., péntek

Vendégből családtag, azaz 4 éves vagyok!!!

Vagyis nem én, hanem a blogom. És végre, nem felejtettem el a szülinapját!!! Mert eddig minden évben elfelejtettem.:P

Fotó INNEN.
Statisztikai adatokkal most nem szolgálok, mert kedvem sincs hozzá, illetve nem is érdekel annyira, hogy rendszeresen kövessem a dolgok alakulását, változását. Annyit viszont muszáj leírnom, hogy köszönöm annak a 332 feliratkozott rendszeres olvasómnak (jó, tudom, ez nem jelent tényleges olvasót is) a bizalmat, hogy akár hosszasabb folyamat után, akár hirtelen felindulásból egyszercsak úgy gondolta, hogy érdemes feliratkoznia a blogomra olvasóként. Nem tudom, ki mennyire elégedett azzal, amit a blogon talál, de nagyon sok pozitív visszajelzést kapok, úgyhogy gondolom, érdemes folytatnom másokért is, nemcsak magamért.

Ha visszagondolok az elmúlt 4 évre, bizony sok minden eszembe jut. Pl. az első bátortalan lépések, amikor elkezdtem egyszerű receptjeimet bepötyögni a blogra; vagy amikor felfedeztem a többi blogot, és olvastam, hogy másoknál milyen természetes a lazac, a rák, az articsóka vagy a mittudoménmi használata, főzése, én meg "elszégyelltem magam", hogy mit akarok a zakuszkámmal meg a puliszkás májpörköltemmel; vagy hogy milyen jólesett, amikor a babás blogom ismerősein kívül más is hozzászólt a bejegyzéseimhez, hát meg amikor felfedeztem az azóta már sajnos megszűnt gasztro.blog.hu-t, ahol a későbbiekben aztán megjelentek a frissítéseim. De az sem mellékes, hogy rengeteg emberrel megismerkedtem a blogom által, legyen szó akár személyes, akár virtuális ismeretségekről, és általuk is rengeteget tanultam, fejlődtem azóta sok-sok téren. Örülök, hogy az ún. gasztroblogger-társadalom nagy csapatához tartozhatok, és örülök, hogy az erdélyiek között úttörőnek számítok ebben a társaságban, mert ha jól tudom, akkoriban még csak Ottisnak volt blogja "közülünk". És a legjobban annak örülök, hogy a főzésimádatomnak meg a gasztroblogomnak köszönhetően 2009-ben az Erdélyi konyha (ami tavaly óta már Magyaroszrágon is megjelenik havonta) gasztromagazin munkatársa, majd helyettes főszerkesztője lehettem, és így egyéb munkám (munkahely) mellett mégis egy olyan tevékenységet folytatok, ahol a szakmám és a hobbim szervesen összefonódik, és amit imádok csinálni még akkor is, ha "csúcsidőben" csupán 3-4 órákat alszom éjjelente. Az sem mellékes, hiszen fontos szakasza volt gasztrobloggerségemnek, hogy két éven keresztül a Kifőztük magazin munkatársa is voltam, sőt mi több, azzal büszkélkedhetek, hogy ott voltam már az alapításánál is.:) Azóta a Kifőztük is kinőtte magát, és eljutott egy olyan szintre, amit abszolút mértékben megérdemel, azaz, hogy nyomtatásban is megjelenik.

A 4 év alatt azt hiszem megismertem a gasztroblogger-viselkedés (vagy minek nevezzem) mindenféle stádiumát: először a hagyományos erdélyi ételeket mutattam be, hiszen mai napig büszke vagyok rájuk; aztán új dolgokkal próbálkoztam, és próbáltam mindig előrukkolni valami különlegessel. Majd állandóan lestem, mikor érkeznek a hozzászólások, mikor jelentkezik egy-egy új ember, illetve mikor jelentkezik be egy-egy új rendszeres olvasó. Akkor, természetesen fontos volt ez, különben nem biztos, hogy kedvet, erőt éreztem volna a folytatáshoz, illetve egyáltalán értelmét a folytatásnak. Emlékszem, mekkora boldogsággal töltött el, amikor már rendszeresen érkeztek az olvasók főleg a gasztro.hu-ról, és naponta már vagy 50-en megnézték a blogomat. Ne, ne tessék nevetni, mert igen, akkoriban ez hatalmas szám volt, és sosem reméltem volna, hogy bekövetkezhet. Hát még amikor már volt 50 vagy 100 rendszeres olvasóm!

Aztán, egy idő után azt vettem észre, hogy másképp tekintek a blogomra, mint addig... Úgy tudnám a legpontosabban megfogalmazni ezt, hogy már kezdett nem vendégnek számítani az életemben, hanem befogadtam családtaggá. És természetesen, ezzel a váltással sok minden megváltozott. Elveszített néhány vendégnek kijáró kiváltságot (mint pl. azt, hogy kiemelt helyen legyen, több időt fordítsak rá, hogy állandóan ápolgassam, szépítgessem), ellenben nyert olyan dolgokat, amik tényleg csak a családtagoknak járnak: szeretetet, gondoskodást, ragaszkodást, és egyszerűen helyet kapott az életünkben. Mert bizony, nemcsak az én életemben kapott helyet, a családnak is meg kellett szokni, hogy ő egyszerúen van. Eleinte még restelltem is a férjem előtt, aki néha piszkált is, hogy már megint fényképezek, de aztán már olyan természetes lett az egész, hogy mindenki megkérdezi: lehet enni, vagy kell még fotózni is?! Egy idő után már nem éreztem olyan sürgető vágyat, hogy naponta feltegyek valami újat, hiszen nem is főz az ember naponta újdonságokat. Megtörtént aztán az is, hogy hetekig "felé sem néztem" időhiány miatt, de akkor is gondoltam rá. Igaz, az is előfordult egy-egy ilyen időszak után, hogy nehezen rázódtam vissza a receptelésbe, és megfordult a fejemben, hogy kell-e nekem ez a plusz foglalatosság, de mint ahogy a gyerekét nem dobja el a szülő egy idő után, így én sem tehettem ezt a blogommal. Mert igenis, valahogy gyerekemnek számít. Egy részecskének belőlem, és egy részecskének a történelemből, a világegyetemből. Benne vagyok én, a családom, a (nemcsak étkezési) szokásaink, az erdélyi élet, és minden, ami ezzel kapcsolatos. Régebb amolyan kisregényeket is írtam felvezetőként, mert az egyes ételek valamilyen módon mindig kapcsolódtak egy-egy történethez, történéshez. Ma már mellőzöm a hosszú leírásokat főleg az időhiány miatt.

Azóta sok mindenben változott az étkezésünk is: fokozatosan csökkent a disznóhúsfogyasztásunk, ami mostanra már nagyjából nulla, legalábbis itthon; sokkal több zöldséget és gyümölcsöt, ebből kifolyólag pedig sokszorosan több húsmentes ételt eszünk; megnőtt a csirke-, pulyka-, halfogyasztásunk; kiiktattam az étrendünkből a mesterséges ízesítőszereket: házilag készítem az ételízesítőt, készen vásárolt fűszerkeveréket csak olyant veszek, amiben nincs nátrium-glutamát és egyéb oda nem illő vegyszer; újabban a cukorfogyasztásunk is megcsappant a férjem cukorérzékenysége miatt, bár addig sem voltunk azok a túlzottan édesszájúak.

Mit írhatnék még? Talán az időhiány miatt ennyi is bőven sok, hiszen már nem is kisregény, amit írtam, hanem akár egy trilógiát is kitesz.:) De ezek most kikívánkoztak belőlem. És ki tudja, jövő ilyenkor írhatnék-e ilyesmit?!

Remélem, recept is lesz ma, de biztos, hogy nem torta. Azokból kijutott az elmúlt két hétben.:)

2012. október 18., csütörtök

Currys zöldségleves sütőtökös rizsgombóccal

Ha valaki netán egy autentikus keleti receptet remél az alábbiakban, jobb, ha nem pazarolja tovább az idejét, mert nem. Egyszerűen csak egy curryval és gyömbérrel ízesített csirkés zöldséglevesről van szó, aminek egy különleges betétet találtam ki az itthon fellelhető alapanyagokból.


Currys zöldségleves sütőtökös rizsgombóccal

Hozzávalók: 1 csirke aprólékja, 3-4 sárgarépa, 1 kisebb zellergumó, 1 arasznyi póréhagyma vagy 1 közepes hagyma, 1 kicsi zsenge főzőtök, currypor, friss gyömbér, 1 teáskanál szárított bazsalikom, só; a gombóchoz: 40 dkg főtt rizs, 12 dkg sütőtök, 1 kisebb tojás, 1 csokor petrezselyemzöld, 3-5 evőkanál zsemlemorzsa, só, bors.

Elkészítése: A csirkeaprólékot hideg vízben főni tesszük, majd miután fölforrt, leszedjük a habját. Ekkor beledobjuk a karikára vágott sárgarépát és póréhagymát meg a kis kockákra vágott zellert, megsózzuk, és fedő alatt, közepes lángon főzzük kb. 10 percig. Ezután hozzáadjuk a nagyobb kockákra vágott főzőtököt, ízlés szerint curryporral, reszelt friss gyömbérrel és bazsalikommal fűszerezzük, majd addig főzzük tovább, amíg a tök is meg nem puhul. Ezalatt finomra reszeljük a sütőtököt, illetve apróra vágjuk a petrezselyemzöldet, és a főtt rizzsel, a tojással, illetve ízlés szerinti sóval és borssal alaposan összekavarjuk. Annyi zsemlemorzsát adunk hozzá, hogy jól formázható, de puha masszát kapjunk belőle. Nedves kézzel  gombóccá formáljuk, és a levesbe dobjuk. Addig főzzük, amíg a gombócok fel nem jönnek a leves tetejére (kb. 5 perc).

2012. október 17., szerda

Sütőtökös túrótorta dióval és aszalt szilvával

Akkor már stílszerűen maradok továbbra is a tortáknál... :)
Jó nagy adag túrót csináltam, és fel kellett használni. Meg volt egy sütőtököm is, azzal is kezdeni kellett valamit. Valahogy természetes volt, hogy a kettőt összeházasítom. Keresgéltem a neten is receptügyben; rá is találtam erre az oldalra, és ebből a receptből indultam ki, de mire a végéhez értem, az is természetes, hogy teljesen más sült ki belőle.:D:D:D

Sütőtökös túrótorta dióval és aszalt szilvával

Hozzávalók: 70 dkg friss tehéntúró, 50 dkg sütőtökbél, 15 dkg gyümölcscukor (vagy 17-20 dkg cukor), 3 evőkanál tejföl, 3 tojás, 0,5 + 1,5 dl tejszín, 2 csapott evőkanál kakaó, 1 teáskanál fahéj, 7-8 dkg aszalt szilva, 1 teáskanál reszelt gyömbér, 5-10 dkg vagdalt, pörkölt dió, vaj.

Elkészítése: A sütőtököt kockára vágjuk, kevés enyhén sós vízben puhára pároljuk, majd leszűrjük, és hagyjuk kihűlni. A túrót simára keverjük a gyümölcscukorral, a tojással, a tejföllel, meg a kihűlt sütőtökkel (nem kell turmixolni, a kézi mixer, amivel a túrót kavarjuk is simára töri) majd a masszát kettéosztjuk 1/3 - 2/3 arányban. A kisebbik részhez hozzáadjuk a kakaót, a fahéjat meg az apróra darabolt alszalt szilvát, lazítjuk kb. 1/2 dl tejszínnel, majd egy vajjal jól kikent, magasabb pitesütő formába simítjuk. A másik részhez hozzákeverjük a diót, a gyömbért meg a 1,5 dl tejszínt (igen, ennek hígabbnak kell lennie), és ráöntjük a formában lévő barna masszára. Elsimítjuk, majd 200 fokra előmelegített sütőben sütjük kb. 20 percig, végül pedig visszavesszük a hőt 170 fokra és úgy sütjük további 45-50 percig. Miután megsült, hagyjuk még a forró sütőben 15-20 percet, majd a sütő ajtaját fokozatosan kinyitva hagyjuk lassan lehűlni. Csak teljesen hidegen szeletelhető szépen, sőt, az íze is akkor érvényesül igazán.

2012. október 13., szombat

Karamelles diótorta

Hagyományos vajas krém volt a kérés, dió ízesítéssel. Nagyon finom lett, bár tejszínhabbal én jobban el tudnám képzelni, mert  mi nem vagyunk a vajas krémek hívei. Valamikor hamarosan kipróbálom tejszínhabbal is.:) Köszönet Marikának a krémhez adott ötletekért, melyeknek folytán megalkottam ezt a finom, különleges krémet.


Karamelles diótorta

Hozzávalók:
- a piskótához: 9 tojás, 15 evőkanál cukor, 18 evőkanál darált dióbél, 6 evőkanál liszt, 1,5 kávéskanál szódabikarbóna, 3 kávéskanál ecet;
- a krémhez: 15+10 dkg cukor, 15+15 dkg dióbél, 10+30 dkg vaj, 3 tojássárgája, 1 egész tojás, 5 evőkanál liszt, 4 dl tej, 25 ml rumaroma;
- a locsoláshoz: 3-3,5 dl víz, 1-2 evőkanál cukor, 10 ml rumaroma
- a díszítéshez: 20 dkg vaj, 20 dkg porcukor, néhány szem felezett vagy negyedelt dióbél.

Elkészítése: A piskóta hozzávalóiból 3 darab háromtojásos turbó diós piskótát sütünk. Ehhez 3 egész tojást kézi mixerrel habosra keverünk 5 evőkanál cukorral, majd beleteszünk 1/2 kávéskanál sütőport és 1 kávéskanál ecetet, végül pedig beleforgatunk 6 evőkanál dióbelet és 2 evőkanál lisztet. Óvatosan, de alaposan összedolgozzuk, majd sütőpapírral bélelt, kb. 24*30 cm-es tepsibe simítjuk, és először 200 fokon, majd néhány perc múlva 180 fokra visszavéve a hőt sütjük 12-15 percig. Hagyjuk kihűlni.
A krémhez először habosra keverjük a tojássárgáját meg az egész tojást 10 dkg cukorral. Ezután karamellizálunk 15 dkg cukrot, és amikor már szép világosbarna, belekavarunk egy maréknyi dióbelet (az egyik adag 15 dekából), hozzáadjuk a vajat, majd amikor ez felolvadt benne, félrevesszük a lángról, hozzáadjuk a maradék dióbelet (a 15 dkg-ig) és belekavarjuk a habos tojást. Jól összedolgozzuk, majd hagyjuk teljesen kihűlni. A lisztet simára keverjük a tejjel, majd sűrű pépet főzünk belőle, és néha megkavarva ezt is kihűtjük. Közben a maradék vajat mixerrel habosra keverjük, majd felváltva hozzáadagoljuk a többi hozzávalót: a lisztes pépet, a karamelles krémet, a másik adag diót és a rumaromát. Alaposan összekeverjük.
A locsoláshoz a vízben feloldjuk a cukrot és rumaromával ízesítjük.
Ezután meglocsoljuk az egyik piskótát, rákenjük a krém egyharmadát, majd ráhelyezzük a második piskótát, és ezt is alaposan meglocsoljuk. Erre következik a krém második harmada, majd befedjük az utolsó piskótalappal. A maradék krémmel szépen, de nem túl vastagon bevonjuk a torta oldalát, a további maradékot pedig a torta tetején simítjuk el. A díszítéshez habosra kavarjuk a vajat a porcukorral, majd kis lyukú, kerek csővel megmintázzuk a tetejét és az oldalait, majd kisebb fajta csillagcsővel megmintázzuk az élvonalát. Dióbéllel díszítjük tetszés szerint.

ADV. - 2012. 

Néhány megjegyzés a készítéséhez:
- A krémhez szükséges 3 tojássárgáját akár "el is lophatjuk" a piskótáktól úgy, hogy azokhoz csupán 2-2 egész tojást használunk és 1-1 tojásfehérjét.
- Ha nem vagyunk ennyire spórlósak, akkor a sárgája mellől megmaradt fehérjéket hozzáadhatjuk a piskótákhoz, de akkor ajánlatosabb nagyobb méretű tepsiben sütni, hogy ne legyen túl vastag a piskóta.
- Ebben az esetben a krémet is érdemes kissé megpótolni: kicsivel több pépet lehet főzni, illetve több vajat lehet használni.
- Ha valaki szereti az édes tortákat, akkor növelheti a cukormennyiséget.
- Nekem ez volt az első torta, amit ilyen díszítéssel készítettem; lenne mit gyakorolni, finomítani rajta.

2012. október 9., kedd

Hétvégi munkáim - 2 torta

Barátnőm kislányának készültek. Isten éltessen sokáig, Brigitta!:)

Katicabogár-torta, erdei gyümölcsös krémmel:

Tündéres emeletes torta vaníliás-meggyes krémmel, csajos színekben, szórócukorkával, dekorcukorral:

A kis tündér csak az ünnepléskor került a torta közepébe, szállítás előtt nem akartuk beleállítani, nehogy felboruljon.



2012. december 23., vasárnap

Halas rántotta

Bejegyezte: sedith dátum: 7:16 2 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Nem, még nem karácsonyi receptek, mert még semmi karácsonyost nem készítettem az elmúlt héten. Inkább egy gyors reggeli- vagy vacsoraötlettel jövök. A nagy készülődésben ugyanis enni is kell valamit. :)


Halas rántotta

Hozzávalók 4 személyre: 10 tojás, 2 tonhalkonzerv (saját levében), 1 nagy sárgarépa, 5 cikk fkhagyma, só, bors, friss oregánó, 5 evőkanál olaj; a tálaláshoz: citrom, nyers sárgarépa.

Elkészítése: A sárgarépát meghámozzuk és finomra reszeljük. Felhevítjük az olajat, és megdinszteljük rajta a sárgarépát. Közben felverjük a tojásokat, sóval, borssal és aprított oregánóval ízesítjük, illetve leszűrjük a konzerveket. Amikor a sérgarépa már majdnem megpuhult, rádobjuk a zúzott fokhagymát, kettőt kavarunk rajta, és hozzáadjuk a halhúst. Néhány percig erős lángon kavargatjuk, míg zsírjára nem sül, majd ráöntjük a tojást, és továbbra is kavargatjuk, míg a tojás meg nem dermed. Friss kenyérrel, citromkarikákkal és nyers sárgarépával tálaljuk.

2012. december 17., hétfő

Saramură de peşte, avagy "hal, lében"

Bejegyezte: sedith dátum: 9:27 3 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
A férjem imádja a Duna-deltát, és néhány évtől errefelé megtesz mindent annak érdekében, hogy évente legalább egyszer eljusson kedvenc helyére horgászni. Nem volt ez másként idén sem, amikor talán a legtöbb és legnagyobb zsákmánnyal jött haza. Hozott harcsát, csukát, kárászt, őnhalat, és két szép, méretes süllőt is, amit - bevallom, na :P - ráadásként vásárolt a Tulcea-i halpiacon. Mindig ugyanoda mennek vissza, megvan a törzshelyük: a delta vadőrfőnökének a panziójába. Igaz, hogy megkérik az árát, de kitűnő körülményeket biztosítanak, kitűnő a mindenféle szolgáltatás, és kitűnő a kaja!!! Mindig áradozva érkezik haza, hogy "a vénasszony" milyen istenieket főz legyen szó akár vadételről, akár egyszerű disznóról, akár - hát miről is? - halról. :) Azt mondja, telejsen más ott az íze a halnak, másképp készítik, mint mi, és egyszerűen megunhatatlan, bármilyen formában is tálalják. Szintén áradozott egy bizonyos ételről, ami csontos halból készül, sok-sok zöldséggel. Nem kimondottan a saramura de peste, amit rendelni szokott a Duna-parti vendéglőkben, amikor arra jár, de nagyon hasonlít, és tulajdonképpen annak is lehet nevezni, csak éppen többféle zöldséget tesznek bele, mint a tulajdonképpeni szaramurába. (Ígéretet kaptam, hogy legközelebb én is vele megyek, bár nem tudom, mennyire lehet ezt összehozni nekem, ha netán majd munkaidőre esik a horgászás időszaka.)
Hogy mi is ez a saramura, igazából nehezen lehet lefordítani. A google fordító a címben idézett kifejezést dobta ki rá, ami tulajdonképpen igaz is, csak nem mond semmit róla. Igazából egy marinált halféle sok zöldséggel, ami isteni, de legközelebb nem fogom csontos halból készíteni, mert így nem tudtam rendesen enni belőle, no meg a lányoknak is nehezen, félve adtam. A férjemnek nem okozott gondot a csont, ő már megtanulta profin enni azt is. :)
Az általam készített változat egy egyedi "példány". A férjem sok román saramura-receptet megnézett a neten, amit jónak ítélt nekem is megmutatta, tanulmányoztuk, közben mesélte a saját tapasztalatait, ízélményeit (mert pl. szerinte nem volt túlzottan fokhagymás, illetve fűszereket sem használnak túl sokat), végül pedig, mindent összevetve, én mentem a saját fejem után, és megalkottam ezt. Mint írtam, legközelebb filéből készítem, hogy nyugodtabban lehessen enni, illetve ha filével készül majd, akkor a sütőbe nem fogom tenni, csupán a zöldséget főzöm majd külön, a halat pedig csak marinálni fogom a lében. 


Saramură de peşte, avagy Marinált hal (sok-sok) sült zöldséggel

Hozzávalók: 1 kb. 2 kg-os konyhakész hal (nálam egy kb. 1,5 kilós őn fejével együtt + 3 kisebb kárász a nyári luci zsákmányból), 1 kg durva só, (vagy sótégla), 3-4 paradicsom, 2-3 paprika, 1 csípős paprika (opcionális - a lányok miatt én nem tettem), 1 nagy hagyma, 5-6 cikk fokhagyma, 3 sárgarépa, 2 petrezselyemgyökér, 1 kicsi zeller, bors, petrezselyem- vagy zellerzöld, 4-5 evőkanál olaj, 2 evőkanál balzsamecet, 1 dl száraz fehérbor, 1 teáskanálnyi cukor; a tálaláshoz: puliszka.

Elkészítése: A halat megmossuk, majd papírtörlővel megtörölgetjük. A paprikát és a paradicsomot szintén alaposan megmossuk. A durva sót tepsibe terítjük, rátesszük a lángra, és jól felforrósítjuk. Ráhelyezzük a halat, a paradicsomot meg a paprikát, és megsütjük. Amíg ezek sülnek, meghámozzuk a gyökérzöldségeket,  kockára vágjuk, és az olajon megdinszteljük. A dinsztelés végén hozzáadjuk a csíkokra vágott hagymát, és még néhány percig együtt pirítjuk. A megsült halról lekapargatjuk a sót (a nagyról én le is mostam, mert túl sok ragadt rá). Lehúzzuk a sült paradicsom és paprika bőrét, majd kockára vágjuk, és a zúzott fokhagymával meg az aprított zölddel együtt a többi zöldséghez adjuk, és jól összekeverjük. Közben egy edényben vizet forralunk, a bort pedig összevegyítjük a balzsamecettel meg a cukorral. Egy hőálló tálba terítjük a zöldségkeverék háromnegyedét, ráfektetjük a halat, befedjük a maradék zöldséggel, ráöntjük az ízesített bort, majd annyi forrásban lévő vízzel öntjük fel, amennyi a halat éppen ellepi. Fedő nélkül 200 fokos sütőbe toljuk, és 20-30 percig hagyjuk főni. Eztán kivesszük, hagyjuk hűlni egy keveset, végül pedig puliszkával tálaljuk. Hidegen is nagyon finom.

Megjegyzés: A neten keringő receptek mindegyikében kissé más a fűszerezés, van ahol csombor, babérlevél, lestyán is szerepel benne, a fenti recept azonban egy minimál fűszerezésű recept aszerint, ahogy a férjem leírta.

2012. december 16., vasárnap

Aszalt paradicsomos csirkefasírt kukoricás paradicsommártással

Bejegyezte: sedith dátum: 18:49 0 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Nem tudom, hogy másnál is szokott így lenni, de velem gyakran előfordul, hogy egy darabig úgy rákattanok egy-egy süteményre, alapanyagra vagy fűszerre, hogy szinte mindig azt sütöm, vagy mindenbe beleteszem. Na, most így voltam/vagyok a friss oregánóval. Még sosem volt szerencsém hozzá, és teljesen meglepődtem a frissnek az ízén. Más, de olyannyira, hogy a férjem, aki eddig mindig kiszúrta, ha (szárított) oregánót tettem az ételekbe, és nem ízlettek neki, ezt szívesen fogyasztja, és egyáltalán nem reklamál. Nos, az utóbbi időben készült néhány oregánós étel, és a továbbiakban is fog, mert tegnap beszereztem egy kis cserepes szurokfüvet is.
Az alábbi egyben sült fasírtnak az oregánó és az aszalt paradicsom adja egyedi ízét, a mellé tálalt kukoricás paradicsomszósz pedig érdekes, tartalmas kísérője.:)


Aszalt paradicsomos csirkefasírt kukoricás paradicsommártással

Hozzávalók a fasírthoz: 70 dkg darált csirkehús, 3-4 szelet szikkadt kenyér, 1 közepes hagyma, 4 cikk fokhagyma, 6-7 db fél aszalt paradicsom, 2 tojás, só, bors, 1-2 evőkanál aprított oregánó, 2-3 evőkanál zsemlemorzsa, 2 dkg vaj; a mártáshoz: 2 evőkanál liszt, 5 dkg vaj vagy 5 evőkanál olaj, 6-7 paradicsom (konzervből, levével együtt), 1 kukoricakonzerv vagy 25 dkg főtt csemegekukorica, só, bors, cukor, aprított oregánó.

Elkészítése: A kenyeret hideg vízbe áztatjuk, majd jól kifacsarjuk, és összemorzsoljuk. Ha az aszalt paradicsom nem olajban eltett, hanem száraz, akkor azt is beáztatjuk kevés langyos vízbe, majd apróra daraboljuk. A darált húst jól összekeverjük a finomra aprított hagymával és fokhagymával, a beáztatott kenyérrel, az aszalt paradicsommal, a tojással, az ízlés szerinti fűszerekkel meg a zsemlemorzsával. Egy szilikonformát vagy kalácssütő tepsit vékonyan kivajazunk, belesimítjuk a húsos masszát, a tetejére helyezzük a maradék vajdarabkákat, és 200 fokos sütőben kb. 40 percig sütjük. Ezután még kb. 10 percig sütjük 220-230 fokon, hogy a teteje szépen megpiruljon.
A mártáshoz felforrósítjuk a zsiradékot, rászórjuk a lisztet, és elkeverjük. Hozzáadjuk az összeaprított paradicsomot és annak a levét, illetve felengedjük vízzel, és simára kavarjuk. Jól kiforraljuk, hozzáadjuk a leszűrt kukoricát, szükség szerint további vízzel hígítjuk, majd ízlés szerint fűszerezzük sóval, borssal, cukorral és oregánóval.

FI - 2015/5

Zsályás sárgaborsó-krémleves

Bejegyezte: sedith dátum: 0:44 0 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Hiába, na, télen jobban csúsznak a krémlevesek.:) Ez a leves pedig: amennyire egyszerű, annyira nagyszerű is. Néhány hozzávaló, de nagyszerű ízélmény. Próbáljátok csak ki! :)


Zsályás sárgaborsó-krémleves

Hozzávalók: 30 dkg sárgaborsó, 2 sárgarépa, 4 cikk fokhagyma, néhány levélke friss zsálya vagy 1 teáskanál szárított, morzsolt zsálya, 2 dl tejszín, só, citromlé.

Elkészítése: Ha lehetőségünk van rá, illetve ha eszünkbe jut :P, a több vízben átmosott sárgaborsót egy éjszakára hideg vízbe áztatjuk. Másnap főni tesszük kb. 3 l hideg vízben. Miután fölforrt, a lángot mérsékeljük, és habját leszedegetjük. Csendes lángon, fedő alatt főzzük kb. 15 percig, majd hozzáadjuk a meghámozott, kettéhasított sárgarépát, illetve a megtisztított fokhagymacikkeket. Ha szárított zsályát használunk, akkor azt is most adjuk hozzá. Addig főzzük tovább, amíg minden meg nem puhul, ekkor megsózzuk, és félrevesszük a lángról. Botmixerrel pürésítjük, hozzáöntjük a tejszínt (ha friss zsályával készül, felaprítva most adjuk hozzá), és további vízzel hígítjuk tetszés szerint. Jól kiforraljuk, majd utánasózunk, végül pedig citromlével ízesítjük.

Megjegyzés: A leves sűrűségének beállításakor tartsuk szem előtt azt, hogy amint hűl, annál jobban besűrűsödik majd, keményszik.

KAL - 2015.

2012. december 13., csütörtök

Paradicsomos sertésragu

Bejegyezte: sedith dátum: 14:25 0 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Nem készül mostanában disznóhúsos étel nálunk, de a sógornőmtől kapott nagy darab sertéskarajt mégiscsak fel kellett használni. Kétféle étel lett belőle, az egyik ez lett. Igaz, csirkéből sokkal hamarabb elkészülne. Olaszosra vettem a figurát, de olyannyira, hogy eredeti, olaszországi Hamupipőke-tésztával tálaltam.:)


Paradicsomos sertésragu

Hozzávalók 4 személyre: 60 dkg sertéskaraj, 5 evőkanál olaj, só, bors, 1 púpozott evőkanál teljes kiőrlésű liszt, 2 dl bor, 6-7 hámozott paradicsom levével együtt (jelenleg konzervből), 1 teáskanál cukor, 3-4 evőkanál tej, friss oregánó, száraztészta.

Elkészítése: A húst kisujjnyi vastag szeletekre, majd csíkokra vágjuk. Az olajat felforrósítjuk, beledobjuk a húst, és nagy lángon fehéredésig pirítjuk. Sózzuk, borsozzuk, hagyjuk zsírjára sülni, majd felöntjük a borral, és fedő alatt, az elfővő levét forró vízzel pótolgatva, teljesen puhára pároljuk. Ekkor ismét zsírjára sütjük, megszórjuk liszttel, elkavarjuk, és ráöntjük a felaprított paradicsomot levével együtt. Elkavarjuk, vízzel hígítjuk a kellő sűrűségűre, végül hozzáadjuk a tejet és a cukrot is. Jól kiforraljuk, és már tálalhatjuk is sós vízben kifőzött tésztával.

FŰSZ - 2013.

2012. december 9., vasárnap

Tormás céklakrémleves

Bejegyezte: sedith dátum: 10:00 0 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Nagyon szeretem a céklát. Régebben a családom is feltétel nélkül ette, most azonban a többiek idegenkednek tőle. Nem tudom, mi okozhatta a változást, de nagyon reménykedem, hogy nem végleges a dolog. Ez a leves szerintem nagyon finom lett, különleges aromája volt.


Tormás céklakrémleves

Hozzávalók 3-4 személyre: 1 csokor újhagyma vagy 1 kisebb póréhagyma, 2 közepes méretű cékla, 4-5 púpozott evőkanál ecetes reszelt torma, 2,5 dl tejszín, só, citromlé, olaj.

Elkészítése: Az újhagymát (nekem friss, kerti volt, nyár óta nőtt az otthagyott hagymákból) vagy póréhagymát karikára vágjuk, a meghámozott céklát pedig finomra reszeljük. Felhevítünk 4-5 evőkanál olajat, megdinszteljük rajta a hagymát, majd rádobjuk a reszelt céklát, és kissé átforgatjuk. Ezután hozzáadjuk a tormát, megsózzuk, felöntjük annyi vízzel, amennyi éppen ellepi, és lassú tűzön, lefedve addig főzzük, amíg a cékla puhára nem fő. Ekkor félrevesszük a lángról, botmixerrel pürésítjük, hozzáöntjük a tejszínt, és újraforraljuk. Tetszés szerint további vízzel hígítjuk, illetve ha szükséges, utánasózunk. Végül citromlével ízesítjük. Tálaláskor rezselt tormát kínálunk mellé.

Megjegyzés: Az én reszelt tormám sárgarépával készült; anyósom így szokta, hogy kissé enyhítse a torma csípősségét. Bár még így is ihajcsuhaj erős volt.

EK - 2013/3

2012. december 8., szombat

Mákosbejgli-tekercs

Bejegyezte: sedith dátum: 14:42 2 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Azaz mákos bejgli piskótába álmodva, amikor nincs idő kelesztésre-pihentetésre, és nincs türelem a várakozásra.


Mákosbejgli-tekercs

Hozzávalók a piskótához: 3 egész tojás, 5 evőkanál cukor (nálam 4 evőkanál gyümölcscukor), 1 tasak vaníliás cukor, 6 evőkanál liszt vagy 5 evőkanál liszt és 2 evőkanál darált mák (a töltelékhez használt mákból); a töltelékhez: 25 dkg darált mák, 80 ml tej, 15 dkg cukor (nálam 5 evőkanál gyümölcscukor), 8 dkg mazsola, 1 citrom héja, 2 teáskanál fahéj, 25 dkg vaj (nálam margarin a laktózérzékenység miatt), 2-3 evőkanál porcukor (nálam porított fruktóz), 1-1 nagy marék fagyasztott fekete áfonya és piros ribizli.

Elkészítése: A krémmel indítunk. A tejet és a cukrot felforraljuk, majd ráöntjük a mazsolával elkevert mákra. Ezután hozzáadjuk a reszelt citromhéjat meg a fahéjat, jól összekeverjük, majd hagyjuk teljesen kihűlni. A piskótához a tojásokat kézi mixer segítségével habosra keverjük a cukorral, majd beleforgatjuk a lisztet, vagy a lisztet és mákot, és sütőpapírral bélelt kb. 25*25 cm-es tepsibe simítjuk, és 180 fokon 10-12 perc alatt megsütjük. Amikor megsült, a papír segítségével azonnyomban szorosan feltekerjük, és úgy hagyjuk kihűlni. A vajat habosra kavarjuk a porcukorral, majd apránként hozzákeverjük a mákos masszát is. A kihűlt piskótát óvatosan kicsomagoljuk, lehúzzuk róla a sütőpapírt, majd rákenjük a krémet úgy, hogy egyik felén 2-3 ujjnyi helyet szabadon hagyunk. Az egyik felére csíkban rászórjuk az áfonyát meg a ribizlit, majd minél szorosabban feltekerjük, de vigyázzunk, hogy azért a krémet ne nyomjuk ki belőle. Alufóliába tekerve 1/2-1 órára hűtőbe tesszük, hogy a krém kissé megdermedjen, és könnyen lehessen szeletelni.
Bolondságnak tartottam, amikor eszembe jutott, hogy ezt csináljam, de az eredmény meglepően finom volt. Hozta a bejgli ízvilágát, mégis teljesen más állagú sütemény volt. A savanykás gyümölcsök a közepében pedig jól ellensúlyozták a süti édességét, krémességét. A fotóért elnézést kérek, este, tálalás előtt kattintottam egyet hirtelen.

KT - 2013/1

2012. december 7., péntek

A Mikulás sapkája

Bejegyezte: sedith dátum: 8:56 0 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Kicsit késő már ezt posztolni a formája miatt, de vannak országok, ahol karácsonykor jár az az ember, akit mi Mikulásként ismerünk, és december 5-én vagy 6-án várunk. :) No meg, az alapnak bármilyen formát lehet adni, és karácsonyra is el lehet készíteni.:) Az én sapkáim sajnos nem lettek túl pirosak, mert éppen akkorra fogyott el a gélfestékem, és amennyi volt, csak éppen ennyire festette meg. Folyékony festéket nem érdemes használni, mert egyrészt nagyon halvány lesz tőle, másrészt a habot is nagyon ellágyítja. A formázás ötletét INNEN vettem, a massza más.



A Mikulás sapkája

Hozzávalók: 3 tojásfehérje, 15 dkg porcukor, csipetnyi só, 1 teáskanál ecet, piros ételszínező.

Elkészítése: A tojásfehérjét kemény habbá verjük a sóval meg az ecettel, majd tovább verve, kanalanként hozzáadjuk a porcukrot is. Amikor a hab kemény, szinte vágható, felét megfestjük jó minőségű gélfestékkel. A másik feléből sütőpapírral bélelt tepsire teáskanállal halmokat teszünk, majd kb. 3 cm átmérőjű körökké lapítjuk őket. A megszínezett habot nagyméretű csillagcsöves habzsákba tesszük, és mindegyik körre egy piros/rózsaszín elhegyesedő kupolát nyomunk. A tetejébe ismét fehér habpöttyöt teszünk. A kis sapkákat 80-100 fokos sütőben 3-4 órán át szárítjuk.

EK - 2012/12

2012. december 4., kedd

István-napi mézes pálinka

Bejegyezte: sedith dátum: 20:03 2 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
"... Van-e mézes pálinkátok,/ Van-e mézes pálinkátok?
Ha van, mézes pálinkátok,/ István napját megtartsátok.
Ha nincs mézes, mézeljetek,/ Sok István napját érjetek. ..."

Így szól a régi, hagyományos István- és János-köszöntő dal, amit karácsony másod-, illetve harmadnapján énekeltek az ünnepelteknek. Idősebb rokonoktól pedig azt is megtudtam,  hogyan is mézelték azt a bizonyos  pálinkát.... Ha pedig valakinek kedve szottyan rá, még éppen időben elkészítheti.


István/János-napi mézes pálinka

Hozzávalók: 1 l házi szilva- vagy almapálinka, 5-10 dkg méz, 1 narancs szárított héja, 2-3 rúd fahéj, 1-2 szegfűszeg, 1-2 szegfűbors, esetleg vaníliarúd, csillagánizs, kardamommag.

Elkészítése: A pálinkát nagyobb üvegbe töltjük, és beletesszük a fűszereket. Hagyományosan szárított narancshéjat, fahéjat, szegfűszeget, illetve szegfűborsot tettek bele, újabban azonban egyéb fűszerekkel is gazdagítható az íze. Az üveget lezárjuk, és sötét, hűvös helyen érleljük legalább 2-3 hétig, miközben szinte naponta felrázzuk. Két-három hét után a pálinkát leszűrjük, feloldjuk benne az ízlés szerinti mézet, szép üvegbe öntjük, és félretesszük a kántásoknak, István-, vagy János-napi köszöntőknek.

Tipp: A fűszereket nem szabad kidobni. Még felhasználhatók forralt bor ízesítéséhez, vagy ha kiszárítjuk és megdaráljuk őket, akár mézeskalácsot is fűszerezhetünk a különleges aromájú keverékkel.
ADV - 2012, EX-CR-2016


2012. november 30., péntek

Karácsonyi muffin

Bejegyezte: sedith dátum: 10:19 2 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Ködös idő és nagyon hideg volt a múlt napok valamelyikén. Amolyan bármit megteszek, csak ki ne kelljem bújnom a kuckómból-nap volt, és olyan karácsonyos hangulatom is támadt. Ez lett az eredménye. Nagyon finom lett. 


Karácsonyi muffin cukormentesen    

Hozzávalók: 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 10 dkg gyümölcscukor vagy xilit (helyette 12-15 dkg cukor), csipetnyi só, 1 teáskanál szódabikarbóna, 1 teáskanál fahéj vagy mézeskalácsfűszer, ½ kávéskanál római kömény, 3 tojás, 10 dkg vaj vagy margarin, 2 nagy evőkanál cukormentes citromlekvár vagy kandírozott citromhéj, kb. 1 dl tej. 

Elkészítése: A száraz hozzávalókat tálba mérjük, és lazán összeforgatjuk. A margarint felolvasztjuk, majd elkeverjük a felvert tojással, a lekvárral meg a tejjel. A kétféle keveréket összevegyítjük, eldolgozzuk, majd papírkapszlival bélelt muffinformákba adagoljuk, és 180 fokos sütőben kb. 20 perc alatt megsütjük.

Tipp: Ha még gazdagabbá szeretnénk tenni a muffint, sütés előtt egy-egy teáskanálnyi citromlekvárt is tehetünk a formákba adagolt massza tetejére.

KT - 2012/12

2012. november 27., kedd

Erdélyi konyha extra: Advent és karácsony

Bejegyezte: sedith dátum: 17:32 3 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Megjelent az Erdélyi konyha magazin adventi és karácsonyi különszáma. 60 oldalon sok-sok ünnepváró és ünnepi recepttel, kézműves ötlettel, népszokásokról, babonákról szóló tartalmas, de szórakoztató olvasnivalóval lepjük meg olvasóinkat. Erdélyben kapható az újságárusoknál, Magyarországon pedig a nagyobb bevásárlóközpontok újságos standjainál található meg.

Ezenkívül pedig már megjelent az Erdélyi konyha decemberi lapszáma meg a legújabb könyvünk, A sütés öröme is - keressétek őket az újságárusoknál, illetve hamarosan egy újabb gasztrokiadvány kerül piacra a Corvin Kiadó gondozásában, a(z Erdélyi) Konyhatündér. Mindegyikkel az ünnepre való készülődést szeretnénk könnyebbé tenni az olvasók számára, sok-sok jó ötlettel szolgálva.

2012. november 26., hétfő

Rizssaláta tenger gyümölcseivel, ázsiai öntettel

Bejegyezte: sedith dátum: 19:32 2 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Mit lehessen kezdeni 30 dkg tenger gyümölcseivel? Valamivel fel kell szaporítani, illetve "ízt" kell adni neki!Nos, hát ezt tettem én is. És vajon, mi történik, amikor két gasztroguru - jelen esetben Stahl Judit és Lajos Mari - receptje összetalálkozik? Születik egy még jobb recept, azaz egy sedith-féle rizssaláta tenger gyümölcseivel, ázsiai öntettel. Az öntetet INNEN, a többi részét INNEN vettem. Ez a saláta jó alkalmat adott a mókázásra is, mert lányaim életükben először kipróbálhatták a pálcikával való evést is. :)


Rizssaláta tenger gyümölcseivel, ázsiai öntettel

Hozzávalók: 25 dkg hosszú szemű rizs, 30 dkg fagyasztott tenger gyümölcsei, só, 1/2 citrom leve; az öntethez: 1/2 citrom héja és leve, 2 cikk zúzott fokhagyma, 1 nagy evőkanál méz, 2 evőkanál szójaszósz, 4-5 evőkanál olívaolaj, 1 kávéskanál gyömbérpor vagy diónyi friss gyömbér, 1 csokor petrezselyemzöld, só, csilipehely ízlés szerint.

Elkészítése: Felforralunk kb. 1,8 l vizet, megsózzuk, és belefacsarjuk egy 1/2 citrom levét. Amikor forr, beledobjuk a megmosott rizst, és csendes lángon addig főzzük, míg a rizs meg nem puhul. Eközben egy kisebb edényben vizet forralunk, és amikor fölforrt, beledobjuk a hideg folyó víz alatt hirtelen átmosott , de még fagyos állapotban lévő tenger gyümölcseit, és kb. 3 percig főzzük. A megfőtt rizst és herkenytűket leszűrjük, hideg vízzel átöblítjük, majd alaposan lerázzuk róluk a vizet, és egy tálban összeforgatjuk. Az öntet hozzávalóit kézi habverővel alaposan összekeverjük, majd ráöntjük a rizsre. Ha szükséges, még megsózhatjuk. Ízlés szerint csilipehellyel is megszórhatjuk, illetve, ha mindenki szereti a csípőset, akkor a csilit már eleve az öntetbe is bele lehet tenni.
A férjem végül megmelegítette a saját adagját, és az az igazság, hogy szinte finomabb is volt, mint hidegen. Próbáljátok ki így is, úgy is.:)

2012. november 24., szombat

Sárgarépás csicseriborsókrém

Bejegyezte: sedith dátum: 14:43 0 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Még a múltkor vettem két doboz csicserikonzervet, hogy legyen kéznél készen főtt alapanyag is. Ma nem tudtam mi legyen reggelire, hát ebből "alkottam" finom, gyors kennivalót. A sárgarépát eredetileg párolva szerettem volna beletenni, de úgy már túl hosszas lett volna, így csak egyszerűen, nyersen belereszeltem. Teljes kiőrlésű magvas kenyérrel ettük, citromos teával kísértük.


Sárgarépás csicseriborsókrém

Hozzávalók: 50 dkg főtt csicseriborsó, 10 dkg nyers sárgarépa, 3 ujjnyi hosszú póréhagymadarab, 1 cikk fokhagyma, 1 teáskanál szárított oregánó, só, színes bors, 3-4 evőkanál olívaolaj, valamennyi a borsó konzervlevéből.

Elkészítése: A borsót leszűrjük, de a levét nem dobjuk el. A sárgarépát meghámozzuk és finomra reszeljük, a póréhagymát nagyon finomra aprítjuk, a fokhagymát összezúzzuk. A leszűrt borsót tálba tesszük és botmixerrel pépesítjük. Ha nehézkesen megy a pépesítés, akkor öntsünk hozzá keveset a leszűrt léből, és úgy folytassuk. Hozzákeverjük a répát, a póréhagymát meg a fokhagymát, ízesítjük oregánóval (frissel még jobb lenne), sóval és frissen őrölt színes borssal, majd jól összekeverjük. Ezután beledolgozzuk az olívaolajat, végül pedig annyi további levet adunk hozzá, amennyi szükséges ahhoz, hogy jó krémes, de nem túl lágy pépet kapjunk. Friss vagy pirított kenyérre kenve nagyon finom, sőt, megkockáztatnám azt is, hogy egyszerűen kanalazva is isteni. Friss zöldséggel mártogatva is el tudnám képzelni.

2012. november 23., péntek

Pulykacsíkok Stroganoff módra

Bejegyezte: sedith dátum: 8:33 0 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Hogy ezt a nevet hogyan írják helyesen, arról megoszlik a vélemény. Én most az elterjedtebb változat szerint írom, bár sokkal közelebb áll hozzám BeckZsu magyarázata (a recept nem tőle származik, ez saját kísérletek eredménye), és én is úgy tudom, hogy a cirill betűs szavakat fonetikusan írjuk át magyarra, és akkor Stroganovként kellene írnunk. De a lényegen végülis ez mit sem változtat, úgyhogy mindegy minek írjuk. Pulykából gyakran szoktam ilyen ételt készíteni, s bár legelőször furcsa volt benne az uborka, azóta megszoktuk, és az egész család szereti. :)


Pulykacsíkok Stroganoff módra 

Hozzávalók 4 személyre: 80 dkg pulykamell, 50 dkg gomba, 10 dkg császárszalonna, 2-3 ecetes uborka, 1 hagyma, 2 cikk fokhagyma, 2 evőkanál liszt, 2 dl fehérbor, 2 dl tejszín, 2-3 evőkanál paradicsompüré, 1 babérlevél, kakukkfű, petrezselyemzöld, kevés olaj, só, bors, citromlé.

Elkészítése: A húst először szeletekre, majd a szeleteket kisujjnyi csíkokra vágjuk. Megszórjuk sóval meg borssal, és félretesszük. A szalonnát csíkokra vágjuk és 1-2 evőkanál olajon kiolvasztjuk a zsírját, illetve megpirítjuk. A hagymát felszeleteljük és a zsiradékon megdinszteljük. A húst megszórjuk liszttel, jól összeforgatjuk, és a hagymás szalonnára dobjuk. Erős tűzön, állandóan kavargatva, fehéredésig pirítjuk. Ezután rendre hozzáadjuk a felszeletelt gombát, a kockára vágott savanyú uborkát, az összezúzott fokhagymát, a paradicsompürét, a bort meg a babérlevelet, és lassú tűzön kb. 10 percig főzzük. Miután megpuhult, ráöntjük a tejfölt, utánasózunk-borsozunk, citromlével savanyítjuk, és összeforraljuk. Végül friss kakukkfűvel, finomra vágott petrezselyemzölddel ízesítjük, a babérlevelet pedig eltávolítjuk belőle. Bármilyen semleges ízű körettel tálalhatjuk. Húsnapon fogyasztható.

ADV. - 2012. 

2012. november 22., csütörtök

Mókás mikulások

Bejegyezte: sedith dátum: 10:57 3 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

 Újabb finomság Mikulásra... A recept (nagyjából) és a formázás ötlete a Házi cukrászat című könyvből származik, ott törpék voltak formázva a tésztából. 


Mókás mikulások

Hozzávalók a tésztához: 50 dkg liszt, 3 dkg friss élesztő, 3 evőkanál langyos tej, 15 dkg cukor, 20 dkg vaj, 4 tojás, ½ kávéskanál só; a díszítéshez: 20 dkg marcipánmassza, piros ételfesték, 1 tojásfehérje, 20 dkg + 1-2 evőkanál porcukor, 1 evőkanál ecet; továbbá: 1 tojássárgája, 1 evőkanál tej, kevés vaj.

Elkészítése: Kivajazunk 30 apró kosárformát, vagy kibéleljük papírkapszlival a mini-muffinsütő mélyedéseit. A tejet elkeverjük 1 teáskanál cukorral és az élesztővel, a tojásokat pedig habosra kavarjuk a cukorral. A lisztet tálba szitáljuk, hozzáadjuk a sót, az élesztős keveréket, a cukros tojást meg a lágy vajat, és nem túl kemény, hólyagos tésztát dagasztunk belőle. Langyos helyen kb. 20 percig kelesztjük, majd 30 egyforma darabra osztjuk. Mindegyik darabnak lecsípjük kb. ¼ részét, majd formázunk 30 nagyobb és 30 kisebb golyócskát. A nagyobb golyókat belehelyezzük az előkészített formákba, közepükbe kis mélyedést nyomunk, a mélyedést megkenjük a tejjel elkevert tojássárgájával, majd ráhelyezzük a kisebb méretű golyókat. További 10 percig kelesztjük őket, majd megkenjük a maradék tejes tojássárgájával, és 220 fokra előmelegített sütőben kb. 20 percig sütjük őket. Miután kihűltek, kis mikulásokká díszítjük őket. A marcipánmasszát kettéosztjuk, mindkét felébe beledolgozunk kevés porcukrot, az egyiket pedig megfestjük piros gélfestékkel. A tojásfehérjét keményre verjük a 20 dkg porcukorral meg az ecettel. A piros marcipánt vékonyra nyújtjuk, kb. 4 cm átmérőjű köröket vágunk ki belőle, félbevágjuk őket, és megformázzuk, a mikulássapkákat. A natúr marcipánt is vékonyra nyújtjuk, kivágjuk belőle a szakállkákat, és rányomkodjuk őket a briósokra. Kevés habot félreteszünk, a többit pedig zacskóba töltjük. A félretett habbal a mikulások fejére ragasztjuk a sapkákat, majd a zacskó egyik sarkára pici lyukat vágunk, és a habból megformázzuk a mikulások bajszát, a szemét, illetve a sapka prémjét meg a bojtját. Kevés maradék piros marcipánból pici golyócskákat formázunk, és orrot készítünk belőle a mikulásoknak.

ADV. - 2012. 

2012. november 12., hétfő

Torokpecsenye

Bejegyezte: sedith dátum: 19:06 1 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Vagy mészárospecsenye, illetve még szokás mocskospecsenyének is nevezni, mert a frissen levágott disznó első, még mosatlan húsából készül. Mifelénk, a Felső-Marosmentén ezt szokás mindig főzni disznóvágáskor, és hagyományosan puliszkát, újabban krumplipürét, illetve valamilyen savanyúságot vagy káposztalevet szokás kínálni mellé. Nálam ilyen nem szokott készülni, mert disznót mi nem vágunk, de a családban mindig adódik néhány disznótor, így aztán mi is részesülünk belőle. Igaz, zsírossága miatt igencsak csínjával esszük, de évente egyszer-kétszer azért elmegy.
Igaz, még nincs tél, még nem egészen jó a káposztalé, családunkban azonban tegnap már elkezdődött a sertésölő szezon, úgyhogy lezajlott az első torokpecsenye-evés is.


Torokpecsenye


Hozzávalók 8 személyre: kb. 2 kg friss, zsírosabb sertéshús, 2 nagy evőkanál zsír, só, bors, pirospaprika, 1 maréknyi tisztított fokhagyma; a tálaláshoz: puliszka és savanyúság vagy káposztalé.

Elkészítése: A húst nagyobb kockákra vágjuk, majd rádobjuk a felforrósított zsírra, és nagy lángon, állandóan kavargatva kissé megpirítjuk. Amikor a darabkák egy kis kérget kaptak, megszórjuk sóval és borssal, illetve hozzáadjuk a fokhagymának kb. a felét, áttörve. Fedő alatt, gyakran megkavarva, és – hogy oda ne kapjon – állandóan kevés forró vízzel felöntve puhára pároljuk. Amikor a hús elkészült, levesszük az edényről a fedőt, és hagyjuk zsírjára sülni. Ekkor rátesszük a maradék áttört fokhagymát, egyet-kettőt rottyantunk rajta, végül pedig megszórjuk pirospaprikával, elkavarjuk, és rögtön félrevesszük a tűzhelyről. Puliszkával és savanyúsággal vagy káposztalével tálaljuk.


KAL - 2013.

2012. november 11., vasárnap

Gyümölcsös szelet sütés nélkül (őszi-téli sütemény)

Bejegyezte: sedith dátum: 15:21 5 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Az ötletet egyértelműen Edó mogyorós rúdjai adták még akkor, amikor hozzám került a recept az Erdélyi konyha adventi és karácsonyi különszámának ürügyén. :) - És ezzel elárultam azt is, hogy hamarosan új kiadvány jelenik meg a Corvin Kiadó gondozásában, az Erdélyi konyha Adventi és karácsonyi különszáma. Keressétek majd, hamarosan megjelenik!!!

Szóval, már akkor megtetszett a recept, és tegnap, amikor valami édességre fájt a fogam, rögtön beugrott, hogy ez lesz a nyerő. Végül én dióval készítettem, felturbóztam még ezzel-azzal, illetve külön cukrot sem használtam hozzá, az eredmény pedig fennséges lett! Biztos az eredeti recept is isteni, ez viszont annyira finom lett, hogy így, egy-az-egyben meg fogom tartani.


Gyümölcsös szelet sütés nélkül

Hozzávalók: 40 dkg háztartási keksz, 15 dkg dióbél, 10 dkg mazsola, 10 dkg aszalt datolya, 5 dkg aszalt szilva, kb. 7 dkg olvasztott margarin/vaj, 30 dkg hígabb lekvár (kb. egy 4 dl-es üveg), 1-2 teáskanál reszelt, majd aprított narancshéj, 2 evőkanál jó minőségű rumkivonat, tej; a tetejére: 10 dkg étcsokoládé, 3-4 evőkanál olaj.

Elkészítése: A diót száraz serpenyőben megpörköljük. A datolyát és az aszalt szilvát kis darabokra vágjuk. A kekszet és a pörkölt diót sodrófával összetörjük, majd egy tálba tesszük. Hozzáadjuk az aszalványokat meg a narancshéjat is, majd ráöntjük a margarint (mostanában ezt használom, amióta a kislányom nem ehet laktózos tejtermékeket, mert a laktózmentes vaj iszonyú drága, és nem is mindig lehet kapni.:(, mindenesetre, igyekszem minimálisra csökkenteni a használatát, és helyettesíteni egyéb hozzávalókkal, mint pl. itt a lekvár vagy olaj) és a lekvárt. Jól elkeverjük, hozzáadjuk a rumkivonatot, majd annyi tejet adunk még kicsinként hozzá, amennyi szükséges ahhoz, hogy a massza jól összeálljon, de vigyázzunk, hogy nehogy igen ellágyítsuk. Ezután kb. 1,5 ujjnyi vastagságban sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk, és egy vizes kanállal igyekszünk minél szebben elegyengetni. A csokoládét tálkába tesszük, ráöntjük az olajat, és 2x 30 másodperc alatt a mikróban felolvasztjuk. Ezután simára dolgozzuk, és elsimítjuk a megformázott kekszmassza tetején. 1-2 órára hűtőbe teszsük, hogy az ízek öszeérjenek, és a csokoládé megdermedjen a tetején. Azonban ha van időnk, és főleg türelmünk kivárni, készítsük el egy nappal korábban, mert másnap még finomabb.

KT - 2012/12

Padlizsános csirkenyársak sütőtökös karfiolpürével és kökényes hagymalekvárral

Bejegyezte: sedith dátum: 12:08 2 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Már adtam hírt erről az ételről, amikor az 5. Blogkóstoló zajlott, hiszen ezt készítettem el Kovács Janka blogjáról a játék keretén belül. Mármint a nyársakat, mert a köretet azt én "találtam ki" mellé. A nyársaknál szinte egy-az-egyben úgy jártam el, ahogy Jankánál írta, bár koktélparadicsomom nem volt, és azt kihagytam belőle. A pácba pedig tettem még, és hagytam el egy-két fűszert, hogy nekünk abszolút megfeleljen.
Mindenesetre, számolni kell azzal, hogy ez az adag hatalmas, 10-14 darab nyárs lesz belőle, és körettel együtt akár 5-6 személy is jóllakhat belőle. Nekünk a fele is bőven elég lett volna, de ekkora volt a májcsomag és ekkora volt a csirkemell is, no meg nem is gondoltam, hogy ennyire kiadós lesz. Nem is készítettem meg végül nyársnak az összeset, hanem másvalami is lett belőle.:)
A sütőtökös karfiolpüré nagyon finom lett, a kettőnek az íze nagyon jól passzol egymáshoz. Legközelebb azért valamivel több krumplit tennék bele, hogy krémesebb lehessen. A receptben már több krumplival írom, mint ahogyan készítettem... A kökényes hagymalekvár pedig hű, de isteni lett. Éppen akkor szedtünk friss, nagyon érett kökényt, hogy csak magában enni is finom volt - sosem gondoltam volna, hogy a kökény finom is lehet - a hagymalekvárnak adott egy nagyon érdekes savanykás-fanyar ízt, ami nagyon jól ellensúlyozta az édességét. Jövőben biztos, hogy üvegbe is teszek el belőle.

Mindenesetre, ez az összeállítás tartalmazza az ősznek szinte minden finomságát, s bár sokféle alapanyag került bele, mégis tökéletes az étel harmóniája.


Padlizsános csirkenyársak sütőtökös karfiolpürével és kökényes hagymalekvárral

Hozzávalók a nyársakhoz: 50 dkg csirkemell, 50 dkg csirkemáj, 20-25 szelet császárszalonna, 30 dkg padlizsán, olaj; a páchoz: 1/2 csokor aprított petrezselyemzöld, 1/2 dl szójaszósz, 1/2 dl olívaolaj, 4 cikk zúzott fokhagyma, 1 teáskanál szárított oregánó, 1 teáskanál bors, 1/2 teáskanál gyömbérpor, 1/2 teáskanál őrölt koriander, 3 evőkanál balzsamecet, 1 evőkanál méz, 1/2 citrom leve; a püréhez: 15 dkg sütőtök, 40 dkg karfiol, 5-6 nagyobbacska krumpli, 2 cikk fokhagyma, 5 dkg vaj, forró tej, só; a hagymalekvárhoz: 3 közepes lila hagyma, 5 evőkanál olaj, 2-3 evőkanál méz, 3-5 evőkanál balzsamecet, 10 dkg kimagozott kökény, só, bors, csipetnyi szerecsendió, citromlé.

Elkészítése: A konyhakész csirkemellet és -májat falatnyi darabokra, a szalonnaszeleteket pedig kis lapocskákra vágjuk. A padlizsánt meghámozzuk (mi jobban szeretjük így, de végülis nem muszáj), szintén ügyes kockákra vágjuk, és besózzuk. Felhasználás előtt folyó víz alatt átmossuk, majd papírtörlővel felitatjuk róla a vizet. A pác hozzávalóit összekeverjük, és beleforgatjuk a csirkemelldarabokat. 1/2-1 órát hagyjuk állni (ha tehetjük, többet is), majd a hozzávalókat tetszés szerint váltakoztatva nyársra húzzuk. Azért én igyekeztem, hogy a hús- meg a májdarabok mellé szalonna kerüljön, hogy nehogy kiszáradjanak, és arra is vigyáztam, hogy kellően "szellős" legyen az a nyárs. Az elkészült nyársakat felforrósított grillrácson vagy kevés olajjal megkent grillserpenyőben minden oldalukon szép pirosra sütjük, és melegen tálaljuk.
A püréhez a krumplit meghámozzuk, és sós vízben főni tesszük. Amikor félpuha már a krumpli, hozzáadjuk a kisrózsákra szedett karfiolt meg a kockára vágott sütőtököt, és készre főzzük. A levét leszűrjük, a zöldségeket pedig botmixerrel pürésítjük. Hozzáadjuk a vajat, ízlés szerint sózzuk, és forró tejjel habosra kavarjuk. A lekvárhoz megtisztítjuk, és félbe-, majd csíkokra vágjuk a hagymát. Az olajat felforrósítjuk, karamellizáljuk rajta a mézet, majd rádobjuk a hagymát. Addig dinszteljük állandóan kavargatva, míg a hagyma kissé össze nem esik, majd hozzáadjuk a kökényt, a szerecsendiót meg a balzsamecetet (először kevesebbet használjunk), megsózzuk, és felöntjük 1-2 dl vízzel. Nagyon kis lángon, fedő alatt, néha megkavargatva puhára főzzük, a levét időnként pótoljuk, ha elpárologna. Végül ízlés szerint utánafűszerezünk. Melegen, hidegen egyaránt finom.

KAL - 2014.


Megjegyzés: Mint írtam, nem fűztem nyársra az összes hozzávalót, mert már  úgyis sok volt, és időm sem volt befejezni, hanem a többi hozzávalót egyszerűen, kevés felforrósított olajon, szinte állandóan kevergetve megpároltam. Úgy is nagyon finom, különleges ízharmóniát eredményezett. :)

2012. november 10., szombat

Csokoládés, citromos keksz, avagy a Mikulás rénszarvasai

Bejegyezte: sedith dátum: 11:15 4 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Most érkeztem haza egy többnapos tanfolyamról. Jövő hét közepén pedig külföldre utazom szintén több napra, egy továbbképzés keretében. Mire hazajövök, már november harmadik harmada lesz, és még jobban összesűrűsödnek a dolgaim, ezért már most megmutatok néhány ötletet, amit Mikulás napja alkalmából készíteni, sütni lehet. A rénszarvasok formázásának ötletét INNEN vettem, a tészta saját kútfő. Természetesen, meg lehet sütni sima keksznek is, én is csak néhányból készítettem szarvast a lányok örömére.


A Mikulás rénszarvasai, avagy citromos, csokoládés keksz

Hozzávalók a tésztához: 30 dkg liszt, 10 dkg magas kakaótartalmú étcsokoládé, 12,5 dkg vaj, 10 dkg gyümölcscukor vagy 12-15 dkg cukor, 1 tojás, csipetnyi só, 1 teáskanál szódabikarbóna, 1 citrom reszelt héja, 3-5 evőkanál hideg tej; továbbá: apró méretű sósperec (vásárolt), nagyon kevés piros és natúr marcipán.

Elkészítése: A vajat simára keverjük a tojással, a cukorral meg a citromhéjjal. A lisztet összevegyítjük a sóval, a szódabikarbónával meg a durvára reszelt csokoládéval. A vajas masszát hozzáadjuk a lisztes keverékhez, gyorsan összedolgozzuk, majd annyi tejet gyúrunk bele (3-5 evőkanál), hogy jól nyújtható tésztát kapjunk belőle. Ezután a tásztát kétfelé osztjuk, kb. 5 cm átmérőjű hengereket formálunk belőle, fóliába tekerjük, és 2-3 órára a hűtőbe tesszük. Miután kivesszük a hengereket a hűtőből, éles késsel 5-7 mm vastag korongokra vágjuk, sütőpapíros tepsire helyezzük, és 200 fokos sütőben kb. 10 perc alatt megsütjük. Ha rénszarvaskekszeket szeretnénk készíteni belőle, akkor éles késsel óvatosan levágjuk a sósperecek gömbölyű részeit, hogy csak a belső, szarvacskára hasonlító része maradjon, majd a levágott korongok egyik felét kissé összenyomjuk, hogy szarvaspofit alakítsunk belőle, a másik felébe kétoldalt pedig óvatosan belenyomkodjuk a sósperec-szarvakat. Sütőpapíros tepsire helyezve ugyanúgy megsütjük. Miután a kekszek kihűltek, piros és natúr marcipánból szemeket és szájacskákat teszünk a szarvasoknak.

EK - 2012/12


2012. november 7., szerda

Sajtmártásos makaróni

Bejegyezte: sedith dátum: 23:20 1 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Van egy kicsi ez, van egy kicsi az. Ezt is beleteszem, azt is beleteszem. Néééé, még láttam valamit, de akkor már abból a másikból is teszek jócskán belőle! És a végeredmény... Isteni lesz. Ugye, jártatok már ti is így?


Sajtmártásos makaróni, ezzel-azzal

Hozzávalók: 50 dkg makaróni, 3-4 evőkanál olaj, 1 hagyma, 1 sárgarépa, 10-15 dkg sonka, 20 dkg sajt, 5-8 cikk fokhagyma, 3 evőkanál liszt, 4-5 dl tej, 2 dl tejföl, só, bors, citromlé.

Elkészítése: A csőtésztát sós vízben kifőzzük, majd leszűrjük, és melegen tartjuk. A mártáshoz a hagymát megdinszteljük a felforrósított olajon, majd rádobjuk a finomra reszelt sárgarépát, és együtt dinszteljük 2-3 percig. Ekkor hozzáadjuk a kis kockákra vágott sonkát, és átforgatjuk a zöldséges zsiradékon. Megsózzuk, megborsozzuk, felöntjük kevés vízzel, és közepes lángon addig pároljuk, amíg a répa meg nem fő, és zsírjára nem sül. Ekkor rádobjuk az aprított fokhagymát, megszórjuk liszttel, elkavarjuk, és felöntjük tejjel. Simára kavarjuk, majd állandó kavargatás mellett hozzáöntjük az összes tejet. Belekeverjük a tejfölt, a reszelt sajtot, illetve ízlés szerint vízzel hígítjuk, majd jól kiforraljuk. Ha kell, utánafűszerezünk, és citromlével ízesítjük. Végül a leszűrt tésztát beleborítjuk a mártásba, jól összekeverjük, és máris tálalhatjuk. A mártásba lehet aprított petrezselyemzöldet is tenni, mi már olyan éhesek voltunk, hogy ilyen cifrázásokra nem jutott időnk. :)

KAL - 2014.

2012. november 3., szombat

Zatar fűszeres csirke és bébirépa

Bejegyezte: sedith dátum: 15:47 2 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Három héttel ezelőtt végre megismerkedtem Katival, a Makacska konyhája című blog írójával. Kati nem messze lakik tőlem, egy kisvárosban, és egy játék kapcsán egy könyvet kellett volna küldenie nekem. De nem küldte el, hanem egyeztettünk, és találkoztunk. Igazán jót tett a kb. másfélórácskás beszélgetés és kapucsínózás nekem azon az esős délutánon, és örülök, hogy végre megismerhettem kedves Erdélyi konyhás kolléganőmet. Kati a könyv mellett azonban egyéb ajándékkal is kedveskedett nekem, amit alkalomadtán én is viszonozni fogok. Lányaimnak két finom csokoládét hozott, nekem pedig egy zacskónyi csokoládétallért, fehéret és barnát vegyesen. Emellett pedig egy kis zacskóban is hozott valamit. Amikor kibontottam, kellemes, de erős illat csapott meg, és "szag után" úgy ítéltem, hogy valami keleti fűszerkeverék, s mint utóbb kiderült, cseppet sem tévedtem. A zacskóban ugyanis Zatar fűszer volt. Bevallom, sosem hallottam addig róla, de mintha Kati kitalálta volna a gondolatom, mert a kis cetlire, amin a fűszer neve volt, az összetételét meg a szavatosságát is ráírta.

Múlt héten jött el az ideje, hogy először kipróbáljam. Hirtelen jött az ötlet, miután sóval és borssal már bedörzsöltem a csirkedarabokat. Isteniek lettek! Csak mi, csajok voltunk akkor otthon, ezért nem készítettem valami kacskaringós köretet mellé, egyszerűen csak bébirépát pároltam meg kevés olajjal vegyített vajban, és szintén bőven megszórtam Zatar fűszerrel. És tulajdonképpen ennyi a recept. De azért leírom...



Zatar fűszeres csirke bébirépával

Hozzávalók 4 személyre: 1 egész csirke vagy 6 egész csirkecomb, só, bors, 2 teáskanál Zatar fűszer, olaj; a körethez: kb. 50 dkg fagyasztott bébirépa, 5 dkg vaj, 2-3 evőkanál olaj, só, 1 teáskanál Zatar fűszer.

Elkészítése: A konyhakész csirkedarabokat bedörzsöljük sóval meg borssal, majd alaposan megszórjuk Zatar fűszerrel. Egy nagy serpenyőben olajat forrósítunk, hirtelen megpirítjuk benne a csirkedarabok mindkét oldalát, majd felöntjük kevés vízzel, és néha megforgatva őket, fedő alatt puhára pároljuk. Végül zsírjára sütjük, és hagyjuk kissé megpirulni. Közben a körethez felforrósítjuk az olajat, hozzáadjuk a vajat, és hagyjuk megolvadni, majd felforrósodni. Beletesszük a sárgarépát, megszórjuk sóval, majd kevés vizet öntve alá, s ha elfő, pótolgatva, fedő alatt puhára pároljuk. Amikor már majdnem elkészült, rászórjuk a fűszerkeveréket, jól összeforgatjuk, és a csirke mellé tálaljuk. Húsnapon ehető.

2012. november 1., csütörtök

Póréhagymás, vöröslencsés tészta

Bejegyezte: sedith dátum: 9:23 0 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Különféleképpen szoktam vásárolni: néha kimondottan egy ételhez vásárolok be, máskor meglátok valami jót vagy olcsót, és majdcsak jó lesz valamihez-alapon megveszem. Így jártam a póréhagymával is. Aprópénzért árulták, eredeti oltyán póréhagyma volt (akik nem tudnák, az oltyánok, azaz az olténiai románok nemzeti eledelüknek tartják); Kicsi, azaz vékony, de finom, aromás. Eleinte mást képzeltem el belőle, valami jellegzetes olténiai eledelt, de végül mégis valami más született meg. Ez:


Nem kimondottan ragu, de nem is teljesen saláta. Vacsorára, ebédre egyaránt tökéletes. Vigyázat, jó tartalmas! Tésztanapon ehető.

Póréhagymás, vöröslencsés tészta

Hozzávalók: 50 dkg póréhagyma, 20 dkg vöröslencse, 10-15 dkg ecetes paprika, 1 csokor petrezselyemzöld, só, bors, olaj, 50 dkg csigatészta.

Elkészítése: A póréhagymát karikára vágjuk, és kb. 1/2 dl olajon megdinszteljük. Amikor már jól összeesett, hozzáadjuk a több vízben megmosott, lecsöpögtetett vöröslencsét, és felöntjük annyi hideg vízzel, amennyi bőven ellepi. Magas lángon felforraljuk, majd csendes tűznél, fedő nélkül kb. 10 perc alatt puhára főzzük. Ha a levét elfőné, (ezúttal) forró vízzel pótoljuk. Nem baj, ha kissé leveses marad. Közben a tésztát sós vízben kifőzzük, és leszűrjük. Amikor a lencse megpuhult, hozzáadjuk az ételhez a csíkokra vágott ecetes paprikát meg a finomra aprított petrezselyemzöldet, sózzuk és borsozzuk, majd egyet-kettőt lobbantunk még rajta. Végül belekeverjük a kifőtt tésztát, és tálaljuk.

Megjegyzés: Talán furcsa benne az ecetes paprika, de nagyon finom. Friss paprikával már nem ilyen lenne, az elvinné az ízét a lecsó irányába.

2012. október 30., kedd

Diószilánk (Mandulaszilánk)

Bejegyezte: sedith dátum: 8:40 4 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
A receptet a Házi cukrászat című könyvből vettem. S noha  megtartottam a nevét, azért mégsem igazán úgy készítettem, mint a könyvben. Mert ott mandulával írták, nekem most viszont nem volt mandulaszilánkom. Éppen ezért a szilánk név sem igazán reális a sodrófával összetört dióra, de a lényegen ez mit sem változtat: egy isteni, ropogós-puha, nem túl édes, és meglehetősen gyors édesség lesz belőle. Amit még változtattam, az a csokoládé összetétele, mert nekem nem volt annyi tortabevonó tejcsokoládém, mint amennyit a recept kért, ezért vegyesen használtam hozzá 50%-os kakaótartalmú étcsokoládét, konykakrémes tejcsokoládét és fehér csokoládélencsét (tallérokat - köszi, Kati!:)) - ami egy isteni elegyet eredményezett. És amit következő alkalommal még módosítanék rajta az a dió vagy mandula mennyisége, mert hiába használtam 5 dkg csokoládéval kevesebbet, mint a receptben, én úgy gondoltam - s végül a férjem is szóvá tette - hogy több diót is megbírna.:) Én a magam változatát írom le.

Diószilánk

Hozzávalók kb. 30 darabhoz: 35 dkg csokoládé (tej-, ét- és fehér csokoládé vegyesen), kb. 5 dkg vaj, 15 (vagy inkább 20) dkg dióbél vagy mandulahasáb, 10 dkg mazsola, 3 dkg kandírozott citromhéj (ez akár el is maradhat), 3 evőkanál rum vagy 1 evőkanál rumkivonat.

Elkészítése: A mazsolát tálkába tesszük, ráöntjük a rumot vagy a rumkivonatot, majd annyi forró vízzel öntjük fel, amennyi ellepi. A dióbelet szárazon megpörköljük, majd laskaserítővel, de ha valaki jobban szeretné, akkor sodrófával, nagyobb darabosra törjük. A csokoládét és a vajat gőz fölött megolvasztjuk, majd beleforgatjuk a pörkölt dióbelet, az alaposan lecsepegtetett mazsolát meg a kandírozott citromhéjat. Kiskanállal sütőpaíros tepsire kis halmokat teszünk a maszsából, majd kb. 1 órára hűtőbe teszük dermedni. Utána máris fogyasztható.

EK - 2012/12

2012. október 28., vasárnap

Párolt csirkemell almaszósszal és krumplipürével

Bejegyezte: sedith dátum: 11:28 3 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Ha valaki még tanácstalanul áll a csirkemell fölött, hogy mit készítsen belőle, ez a fogás még nyugodtan belefér az ebédig való időbe...:)

Az erdélyi falusi emberek számára eléggé elképzelhetetlen a gyümölcs és a hús párosítása ugyanabban az ételben, bár kétségtelen, hogy vannak olyan fogások, amelyekben megeszik (pl. a füstölt húsos aszaltszilvaleves). No, de nem emlékszem, hogy bárki a családból vagy a faluban almaszószt készített volna a hús mellé. Azaz tudom, hogy voltak olyan "elvetemültek", akik meggyszószt készítettek a krumplipüré meg a sóbafőtt mellé, de ott volt mellette a paradicsommártás is. És a meggyszószt rendszerint a háziasszony ette meg, mert a szabály úgy tartja: amit főztél, edd is meg!:P Nos, nem tagadom: néhány évvel ezelőtt én is az erdélyi falusi emberek ízlésében osztoztam, azonban lassan, fokozatosan hozzászoktam a gyümölcs-hús pároshoz, és ma már el sem tudnám képzelni, hogy néha ne készítsek ilyen fogásokat. A férjem még nincs ennyire "előrehaladott stádiumban", vannak fogások, amiket szívesen elfogyaszt, mint pl. EZT, vagy EZT, de van, ami (még) nem nyerte el a tetszését, mint pl. a címben említett fogás, azaz megette a húst meg a pürét, de szószt nem kért mellé. Igaz, első alkalommal készült nálam, de én és a lányok nagyon szeretjük, úgyhogy néha terítékre kerül még. A sztorija egyszerű: pénteken az óvodában ez volt az ebéd, és annyira megkívántam, hogy amint hazamentem, már olvasztottam a csirkét, a melléből pedig ezt készítettem. S bár még sosem főztem ilyet, úgy gondolom, egész jóra sikerült. A húgomnak is nagyon ízlett.


Párolt csirkemell almaszósszal és krumplipürével

Hozzávalók 4 személyre: 1 csirkemell, só, bors, kevés pirospaprika, 2 evőkanál olaj; a mártáshoz: 50 dkg alma, 3-4 evőkanál olaj, 2 púpozott evőkanál liszt, pici só, cukor, fahéj, citromlé; a püréhez: 60 dkg krumpli, só, vaj, tej.

Elkészítése: A két fél csirkemellet megmossuk, felitatjuk róla a vizet, és egészben hagyva bedörzsöljük sóval, borssal, illetve kevés pirospaprikával. Félretesszük rövid időre. Az almát meghámozzuk, csumáját eltávolítjuk, majd tetszés szerint daraboljuk vagy szeleteljük, és meglocsoljuk 1-2 evőkanál citromlével. A krumplit meghámozzuk, négybe hasítjuk, és enyhén sós vízbn puhára főzzük, majd leszűrjük, és vajjal meg tejjel habosra kavarjuk. Egy serpenyőben felforrósítjuk az olajat, és beletesszük a csirkemellet. Minden oldalán hirtelen átpirítjuk, majd lefedve, saját levében, néha átforgatva 15-20 perc alatt puhára pároljuk. A mártáshoz felforrósítjuk az olajat, rádobjuk az almát, és állandóan kavargatva 2-3 perc alatt megpároljuk. Nem kell az almadaraboknak szétfőniük, egy részük enyhén roppanós maradhat, úgyis puhul még tovább. Ezután megszórjuk a liszttel, elkeverjük, majd felöntjük 4-5 dl hideg vízzel, és állandóan kavargatva besűrítjük. Közben kevés sót adunk hozzá, és ízlés szerinti cukorral édesítjük. Amikor kellően besűrűsödött, félrevesszük a lángról, és nagyon kevés fahéjjal ízesítjük. A csirkemellet néhány percig pihenni hagyjuk, majd rézsútosan szeleteljük kb. 1/2 cm vastagra.

KT - 2013/5

2012. október 27., szombat

Szavarin kuglófformában

Bejegyezte: sedith dátum: 16:47 4 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

És ismét egy kelt tészta. Van élesztőmentes szavarinrecept is, de szerintem mégis ez az igazi. Fogalmam sincs, hogy honnan van ez a receptem a "tésztásfüzetemben", valahonnan kimásolhattam, mert a családban tudom, hogy senkinek sincs ilyen süteményreceptje. Ha meg valamelyik szomszédasszonyomtól másoltam volna, akkor odaírtam volna mellé, hogy kitől van. De mindegy is, a lényeg, hogy nagyon finom. Jó sok sziruppal és tejszínhabbal. Szerintem a szirupozás a lényege. Ha nem tocsog benne, nem finom.


Szavarin kuglófformában

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 2 dkg élesztő, kb. 3 dl tej, 14 dkg vaj, 3 tojássárgája, 12 dkg cukor, ½ kávéskanál só, 1 citrom héja, 5 dkg mazsola; továbbá: 5-6 dl habtejszín, 3-5 evőkanál porcukor, 3 tasak habfixáló, 4 dl víz, 5 evőkanál cukor, 10 ml rumkivonat, kevés zsiradék, liszt.
Elkészítése: A tejet meglangyosítjuk, belemorzsoljuk az élesztőt, illetve belekeverünk 25 dkg lisztet, majd 20-25 percig kelni hagyjuk. Ezalatt habosra keverjük a vajat a tojássárgájával meg a cukorral, hozzáadjuk a sót, a reszelt citromhéjat meg a mazsolát. Ebbe a masszába belekeverjük a maradék lisztet, valamint a megkelt kovászt, és fakanállal hólyagosra verjük, mint a kalácstésztát. Meleg helyen kb. 1 órát kelesztjük. Ezután deszkán finoman átforgatjuk, cipóvá formázzuk, majd megemelve, ujjainkkal átlyukasztjuk a közepét, és kikent, liszttel megszórt kuglófformába helyezzük. 10-15 percig pihentetjük még a formában, majd 180 fokos sütőbe toljuk. Kb. 10 perc után a hőt mérsékeljük 160 fokra, és további 45-50 percig sütjük, majd hagyjuk kihűlni. A vízből, a cukorból meg a rumkivonatból szirupot készítünk, és alaposan meglocsoljuk vele a kuglófot. A habtejszínt a porcukorral és a habfixálóval keményre verjük, majd a jól megáztatott kuglóf közepébe-tetejére halmozzuk. Szeletelve kínáljuk.

Megjegyzés: A sziruppal nem kell fukarkodni, a tésztának tocsognia kell benne. A tésztát megsüthetjük kisméretű kuglófformában vagy muffintepsiben is. A tejszínhabot lehet külön is kínálni mellé.

Almás, pudingos kelt lepény

Bejegyezte: sedith dátum: 12:46 1 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Ez a sütemény az a kategória, amit (1) nem is szoktam sütni, és (2) nem is értek hozzá. Természetesen, az első a másodikból következik. :P Ennek ellenére, feltettem magamban,  hogy megpróbálkozom vele, és kitaláltam ezt a pudingos, gyümölcsös változatot. Arra gondoltam, hogy ha kevert tésztával működik, biztosan kelt tésztával sem lehet rossz! A tésztája egy hagyományos kalács receptje szerint készült, amit egy régi román nyelvű receptes könyvből vettem.
A süti a múlt szombati erdőszéli osztálykirándulás apropóján készült, s bár eléggé hatalmas adag volt, mire kettőt fordultam, el volt tüntetve a tepsiről. Még jó, hogy idejében lefényképeztem.:)


Almás, pudingos kelt lepény


Hozzávalók: 50 dkg liszt, 15 dkg cukor, kb. 2 dl tej, 2 egész tojás, 2 tojássárgája, 2,5 dkg friss élesztő, 1 dl olaj, ½ kávéskanál só, 1 citrom héja; továbbá: 1 tasak vaníliás pudingpor, 5 dl tej, 5-6 evőkanál cukor, 1,2 kg hámozott, kicsumázott alma, 1 evőkanál búzadara, 1 teáskanál fahéj, 5 dkg tört mandula.

Elkészítése: Az élesztőt és kevés cukrot feloldjuk a langyos tejben. A lisztet, a sót meg a többi cukrot tálba mérjük, hozzáadjuk a tojást, a tojássárgáját meg a reszelt citromhéjat, végül pedig hozzáöntjük az élesztős tejet is. Összegyúrjuk, majd az olajat kicsinként adagolva hozzá közepesen lágy, hólyagos tésztát dagasztunk belőle. Letakarva, langyos helyen kb. 1 órán át kelesztjük, majd sütőpapírral bélelt kb. 40x40 cm-es tepsire helyezzük, és kézzel kinyújtjuk-húzogatjuk. A tejből, a pudingporból, illetve 3-4 evőkanál cukorból pudingot főzünk, és még melegen a tésztára simítjuk. Megszórjuk búzadarával. Az almát vékony szeletekre vágjuk, és a szeleteket kissé egymásra csúsztatva befedjük vele a pudingot. Megszórjuk a maradék cukorral meg a fahéjjal, meghintjük a manduladarabkákkal, és 200 fokos sütőbe toljuk. 10-15 perc után a hőt kb. 170 fokra csökkentjük, és további 35-40 percig sütjük. Szeletelve langyosan kínáljuk. 

2012. október 25., csütörtök

Dióleves

Bejegyezte: sedith dátum: 17:25 2 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
- Kicsim, segítesz nekem főzni?
- De én már főzök!!!
- Mit főzöl?
- Mogyorólevest, apukának!
Ez a párbeszéd zajlott le köztem és majdnem ötévesem között vasárnap délelőtt, amikor az újonnan vásárolt dió-mogyorótörővel törte a mogyorót, és kis edénykéibe rakosgatta. De máris elültette a bogarat a fülembe... Csak az volt a bajom, hogy nem volt kedbvem annyi mogyorót törni, hogy elég legyen a leveshez. Dió viszont volt, pucolva, a fagyasztóban. Egykettőre összeállt a dolog a fejemben, majd az edényben is. Mondjuk, inkább desszertre hajaz, mint levesre, ki-ki aszerint eheti, ahogy neki inkább megfelel. De aki a diót szereti, annak biztos, hogy tömény élvezet.

Rumos dióleves

Hozzávalók: 4-5 evőkanál olaj, 3 evőkanál liszt, kb. 5 dl tej, 15 dkg őrölt dióbél, 2 dl tejszín, cukor, csipetnyi só, rumkivonat.

Elkészítése: Az olajat felforrósítjuk, beleszórjuk a lisztet, elkavarjuk, hagyjuk kissé felhabosodni, majd rögtön felöntjük 2-3 dl hideg tejjel. Simára kavarjuk, majd állandóan kavargatva felengendjük a maradék tejjel. Belekeverjük a dióbelet, hozzáadjuk a sót, az ízlés szerinti cukrot (nekem kellett kb. 5 evőkanálnyi gyümölcscukor) meg a tejszínt, és annyi vízzel öntjük még fel, amennyi levest szeretnénk, illetve amilyen sűrűre/hígra szeretnénk a levest. Állandóan kavargatva jól kiforraljuk, majd félrevesszük a lángról. Legvégül rumkivonattal ízesítjük, szintén ízlés szerint.

2012. október 24., szerda

Mezőségi párolt szelet

Bejegyezte: sedith dátum: 20:21 3 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Ez a recept kissé bizarrnak tűnhet első olvasásra, meg furcsaez a kukoricadarával való megszórás, de a végeredmény valami elképesztő. Nagyon finom.A férjem, aki még csak barátkozó fázisban van a gyümölcs-hús kombinációkkal, nagyon jó étvággyal ette.


Mezőségi párolt szelet

Hozzávalók 4 személyre: 4 nagy szelet sertéstarja vagy marhahátszín (egyenként kb. 20 dkg-osak), 2 nagy hagyma, 2-3 paradicsom, 2 nagy alma, 2-3 csapott evőkanál kukoricadara, só, bors, olaj, 1 dl finom bor.

Elkészítése: A hússzeleteket nagyon enyhén kiveregetjük, majd megszórjuk sóval és borssal. Felforrósítunk kevés olajat, és hirtelen megpirítjuk benne a hússzeletek mindkét oldalát. Egy hőálló edény aljára terítjük a csíkokra vágott hagymát meg a cikkekre vágott paradicsomot, megszórjuk sóval és borssal, majd ráfektetjük a hússzeleteket. A húsokat befedjük az elfelezett, magházától megszabadított, majd kb. félcentis szeletekre vágott almával, és aláöntjük a bort. Megszórjuk a kukoricadarával, enyhén megsózzuk, majd lefedve a 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk (jó, ha van légkeverés ). Végül fedő nélkül pirítjuk néhány percig. Bármilyen körettel tálalható. Mi csak simán kenyérrel ettük, de azért jó, hogy legyen valami mellette. 

KAL - 2013.

2012. október 22., hétfő

Blogkóstoló 5., azaz: Csak, mert szeretem

Bejegyezte: sedith dátum: 4:43 3 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Végre odajutottam, hogy a blogra is feltegyem azt a finomságot, amit Kovács Janka blogján, a Csak, mert szeretem-en találtam, és a hankka által kiírt Blogkóstoló 5. fordulójára készítettem.
Jankánál nem unatkozik a nézelődő, mert finomabbnál finomabb ételek fotói és leírásai kelletik magukat a blogján, korgó hassal semmiképpen sem ajánlom a nézelődést. Hosszas vizsgálódás után ezt a receptet választottam ki. Hogy miért éppen ezt? Nem tudom. De nagyon jól is nézett ki, a hozzávalók is elérhetőek voltak, az ízvilága is nagyon finom, és mi már nyár óta nem ettünk semmiféle nyársat. Nem csalódtam: a végeredmény isteni lett, a hús omlós, fűszeres, a padlizsán már-már krémes, a paradicsom pedig.... no, az nem került bele, mert elfelejtettem, hogy az is kell hozzá. De biztosíthatok mindenkit, hogy anélkül is tökéletes a fogás.:)
Ahogy én készítettem, illetve a köretként szerepelő egyebek leírása majd ezután következik valamikor...

Padlizsános csirkenyárs sütőtökös karfiolpürével és kökényes hagymalekvárral


2012. október 20., szombat

Zöldséges tonhalkrém

Bejegyezte: sedith dátum: 14:50 2 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Gyors, finom, egészséges vacsora


Zöldséges tonhalkrém

Hozzávalók: 10-15 dkg lágy vaj, 1 doboz aprított tonhal (saját levében), 1 közepes sárgarépa, 1 kb. 10 cm-es darabka póréhagyma, 2 cikk fokhagyma, 1 maréknyi fekete olajbogyó, 1/2 csokor petrezselyemzöld, só, (citrom)bors, citromlé.

Elkészítése: A tonhalat lecsepegtetjük, majd simára keverjük a vajjal. Ezután hozzáadjuk a finomra reszelt sárgarépát, a finomra aprított póréhagymát, olajbogyót meg petrezselyemzöldet és a zúzott fokhagymát. Sóval, borssal és citromlével ízesítjük, majd jól összekavarjuk.
riss vagy pirított kenyérrel, salátalevéllel, citromos teával tálaljuk.

KT - 2013/11

Mezőségi káposztás egytál

Bejegyezte: sedith dátum: 8:17 4 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Íme egy recept a hagyományos ízek kedvelőinek. Kicsit hasonlít a székelygulyásra, kicsit hasonlít a mi lucskos káposztánkra, mégis más. Teljesen más. Nemcsak az elkészítési módja, hanem az íze is gazdag, hiszen több, változatosabb alapanyag jár bele, mint a fentebb említett ételekbe. 


Mezőségi káposztás egytál

Hozzávalók 5-6 személyre: 50 dkg sertéshús, 50 dkg borjúhús, 2 nagy hagyma, 1-1,2 kg friss vagy sarvalt (enyhén savanyított) káposzta, 30 dkg füstölt kolbász, 2 teáskanál pirospaprika, 3 dl paradicsomlé, 2,5 dl tejföl, só, bors, friss vagy szárított kapor és csombor (borsikafű), 2 nagy evőkanál sertészsír.

Elkészítése: 1 evőkanál zsíron megdinszteljük az egyik felaprított hagymát, majd rádobjuk a kis kockákra vágott sertéshúst. Addig pirítjuk, amíg a hús ki nem fehéredik, majd megszórjuk pirospaprikával, enyhén megsózzuk, és felöntjük kevés vízzel. Fedő alatt, néha kavargatva kb. 20 percig pároljuk. Ezalatt a maradék evőkanál zsíron megdinszteljük az apróra vágott másik hagymát, és rádobjuk a legyalult friss káposztát vagy a levétől jól kifacsart sarvalt káposztát. Állandóan kavargatva addig pároljuk, amíg kissé össze nem esik. 20 perc után a sertéshúshoz hozzáadjuk a szintén kockára vágott borjúhúst, és együtt pároljuk tovább, amíg majdnem puhára főnek. Ekkor egy nagy hőálló tálba (legjobb a cserépedény) öntjük a húst és a káposztát, hozzáadjuk a karikára vágott kolbászt, ráöntjük a paradicsomlevet és a tejfölt, illetve megszórjuk a finomra aprított kaporral meg csomborral, jól összekavarjuk, és lefedve 35-40 percre 200 fokra előmelegített sütőbe toljuk. Tálaláskor friss kenyeret és további tejfölt adhatunk mellé.
KAL - 2013.

2012. október 19., péntek

Vendégből családtag, azaz 4 éves vagyok!!!

Bejegyezte: sedith dátum: 9:11 20 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Vagyis nem én, hanem a blogom. És végre, nem felejtettem el a szülinapját!!! Mert eddig minden évben elfelejtettem.:P

Fotó INNEN.
Statisztikai adatokkal most nem szolgálok, mert kedvem sincs hozzá, illetve nem is érdekel annyira, hogy rendszeresen kövessem a dolgok alakulását, változását. Annyit viszont muszáj leírnom, hogy köszönöm annak a 332 feliratkozott rendszeres olvasómnak (jó, tudom, ez nem jelent tényleges olvasót is) a bizalmat, hogy akár hosszasabb folyamat után, akár hirtelen felindulásból egyszercsak úgy gondolta, hogy érdemes feliratkoznia a blogomra olvasóként. Nem tudom, ki mennyire elégedett azzal, amit a blogon talál, de nagyon sok pozitív visszajelzést kapok, úgyhogy gondolom, érdemes folytatnom másokért is, nemcsak magamért.

Ha visszagondolok az elmúlt 4 évre, bizony sok minden eszembe jut. Pl. az első bátortalan lépések, amikor elkezdtem egyszerű receptjeimet bepötyögni a blogra; vagy amikor felfedeztem a többi blogot, és olvastam, hogy másoknál milyen természetes a lazac, a rák, az articsóka vagy a mittudoménmi használata, főzése, én meg "elszégyelltem magam", hogy mit akarok a zakuszkámmal meg a puliszkás májpörköltemmel; vagy hogy milyen jólesett, amikor a babás blogom ismerősein kívül más is hozzászólt a bejegyzéseimhez, hát meg amikor felfedeztem az azóta már sajnos megszűnt gasztro.blog.hu-t, ahol a későbbiekben aztán megjelentek a frissítéseim. De az sem mellékes, hogy rengeteg emberrel megismerkedtem a blogom által, legyen szó akár személyes, akár virtuális ismeretségekről, és általuk is rengeteget tanultam, fejlődtem azóta sok-sok téren. Örülök, hogy az ún. gasztroblogger-társadalom nagy csapatához tartozhatok, és örülök, hogy az erdélyiek között úttörőnek számítok ebben a társaságban, mert ha jól tudom, akkoriban még csak Ottisnak volt blogja "közülünk". És a legjobban annak örülök, hogy a főzésimádatomnak meg a gasztroblogomnak köszönhetően 2009-ben az Erdélyi konyha (ami tavaly óta már Magyaroszrágon is megjelenik havonta) gasztromagazin munkatársa, majd helyettes főszerkesztője lehettem, és így egyéb munkám (munkahely) mellett mégis egy olyan tevékenységet folytatok, ahol a szakmám és a hobbim szervesen összefonódik, és amit imádok csinálni még akkor is, ha "csúcsidőben" csupán 3-4 órákat alszom éjjelente. Az sem mellékes, hiszen fontos szakasza volt gasztrobloggerségemnek, hogy két éven keresztül a Kifőztük magazin munkatársa is voltam, sőt mi több, azzal büszkélkedhetek, hogy ott voltam már az alapításánál is.:) Azóta a Kifőztük is kinőtte magát, és eljutott egy olyan szintre, amit abszolút mértékben megérdemel, azaz, hogy nyomtatásban is megjelenik.

A 4 év alatt azt hiszem megismertem a gasztroblogger-viselkedés (vagy minek nevezzem) mindenféle stádiumát: először a hagyományos erdélyi ételeket mutattam be, hiszen mai napig büszke vagyok rájuk; aztán új dolgokkal próbálkoztam, és próbáltam mindig előrukkolni valami különlegessel. Majd állandóan lestem, mikor érkeznek a hozzászólások, mikor jelentkezik egy-egy új ember, illetve mikor jelentkezik be egy-egy új rendszeres olvasó. Akkor, természetesen fontos volt ez, különben nem biztos, hogy kedvet, erőt éreztem volna a folytatáshoz, illetve egyáltalán értelmét a folytatásnak. Emlékszem, mekkora boldogsággal töltött el, amikor már rendszeresen érkeztek az olvasók főleg a gasztro.hu-ról, és naponta már vagy 50-en megnézték a blogomat. Ne, ne tessék nevetni, mert igen, akkoriban ez hatalmas szám volt, és sosem reméltem volna, hogy bekövetkezhet. Hát még amikor már volt 50 vagy 100 rendszeres olvasóm!

Aztán, egy idő után azt vettem észre, hogy másképp tekintek a blogomra, mint addig... Úgy tudnám a legpontosabban megfogalmazni ezt, hogy már kezdett nem vendégnek számítani az életemben, hanem befogadtam családtaggá. És természetesen, ezzel a váltással sok minden megváltozott. Elveszített néhány vendégnek kijáró kiváltságot (mint pl. azt, hogy kiemelt helyen legyen, több időt fordítsak rá, hogy állandóan ápolgassam, szépítgessem), ellenben nyert olyan dolgokat, amik tényleg csak a családtagoknak járnak: szeretetet, gondoskodást, ragaszkodást, és egyszerűen helyet kapott az életünkben. Mert bizony, nemcsak az én életemben kapott helyet, a családnak is meg kellett szokni, hogy ő egyszerúen van. Eleinte még restelltem is a férjem előtt, aki néha piszkált is, hogy már megint fényképezek, de aztán már olyan természetes lett az egész, hogy mindenki megkérdezi: lehet enni, vagy kell még fotózni is?! Egy idő után már nem éreztem olyan sürgető vágyat, hogy naponta feltegyek valami újat, hiszen nem is főz az ember naponta újdonságokat. Megtörtént aztán az is, hogy hetekig "felé sem néztem" időhiány miatt, de akkor is gondoltam rá. Igaz, az is előfordult egy-egy ilyen időszak után, hogy nehezen rázódtam vissza a receptelésbe, és megfordult a fejemben, hogy kell-e nekem ez a plusz foglalatosság, de mint ahogy a gyerekét nem dobja el a szülő egy idő után, így én sem tehettem ezt a blogommal. Mert igenis, valahogy gyerekemnek számít. Egy részecskének belőlem, és egy részecskének a történelemből, a világegyetemből. Benne vagyok én, a családom, a (nemcsak étkezési) szokásaink, az erdélyi élet, és minden, ami ezzel kapcsolatos. Régebb amolyan kisregényeket is írtam felvezetőként, mert az egyes ételek valamilyen módon mindig kapcsolódtak egy-egy történethez, történéshez. Ma már mellőzöm a hosszú leírásokat főleg az időhiány miatt.

Azóta sok mindenben változott az étkezésünk is: fokozatosan csökkent a disznóhúsfogyasztásunk, ami mostanra már nagyjából nulla, legalábbis itthon; sokkal több zöldséget és gyümölcsöt, ebből kifolyólag pedig sokszorosan több húsmentes ételt eszünk; megnőtt a csirke-, pulyka-, halfogyasztásunk; kiiktattam az étrendünkből a mesterséges ízesítőszereket: házilag készítem az ételízesítőt, készen vásárolt fűszerkeveréket csak olyant veszek, amiben nincs nátrium-glutamát és egyéb oda nem illő vegyszer; újabban a cukorfogyasztásunk is megcsappant a férjem cukorérzékenysége miatt, bár addig sem voltunk azok a túlzottan édesszájúak.

Mit írhatnék még? Talán az időhiány miatt ennyi is bőven sok, hiszen már nem is kisregény, amit írtam, hanem akár egy trilógiát is kitesz.:) De ezek most kikívánkoztak belőlem. És ki tudja, jövő ilyenkor írhatnék-e ilyesmit?!

Remélem, recept is lesz ma, de biztos, hogy nem torta. Azokból kijutott az elmúlt két hétben.:)

2012. október 18., csütörtök

Currys zöldségleves sütőtökös rizsgombóccal

Bejegyezte: sedith dátum: 9:13 1 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Ha valaki netán egy autentikus keleti receptet remél az alábbiakban, jobb, ha nem pazarolja tovább az idejét, mert nem. Egyszerűen csak egy curryval és gyömbérrel ízesített csirkés zöldséglevesről van szó, aminek egy különleges betétet találtam ki az itthon fellelhető alapanyagokból.


Currys zöldségleves sütőtökös rizsgombóccal

Hozzávalók: 1 csirke aprólékja, 3-4 sárgarépa, 1 kisebb zellergumó, 1 arasznyi póréhagyma vagy 1 közepes hagyma, 1 kicsi zsenge főzőtök, currypor, friss gyömbér, 1 teáskanál szárított bazsalikom, só; a gombóchoz: 40 dkg főtt rizs, 12 dkg sütőtök, 1 kisebb tojás, 1 csokor petrezselyemzöld, 3-5 evőkanál zsemlemorzsa, só, bors.

Elkészítése: A csirkeaprólékot hideg vízben főni tesszük, majd miután fölforrt, leszedjük a habját. Ekkor beledobjuk a karikára vágott sárgarépát és póréhagymát meg a kis kockákra vágott zellert, megsózzuk, és fedő alatt, közepes lángon főzzük kb. 10 percig. Ezután hozzáadjuk a nagyobb kockákra vágott főzőtököt, ízlés szerint curryporral, reszelt friss gyömbérrel és bazsalikommal fűszerezzük, majd addig főzzük tovább, amíg a tök is meg nem puhul. Ezalatt finomra reszeljük a sütőtököt, illetve apróra vágjuk a petrezselyemzöldet, és a főtt rizzsel, a tojással, illetve ízlés szerinti sóval és borssal alaposan összekavarjuk. Annyi zsemlemorzsát adunk hozzá, hogy jól formázható, de puha masszát kapjunk belőle. Nedves kézzel  gombóccá formáljuk, és a levesbe dobjuk. Addig főzzük, amíg a gombócok fel nem jönnek a leves tetejére (kb. 5 perc).

2012. október 17., szerda

Sütőtökös túrótorta dióval és aszalt szilvával

Bejegyezte: sedith dátum: 9:58 4 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Akkor már stílszerűen maradok továbbra is a tortáknál... :)
Jó nagy adag túrót csináltam, és fel kellett használni. Meg volt egy sütőtököm is, azzal is kezdeni kellett valamit. Valahogy természetes volt, hogy a kettőt összeházasítom. Keresgéltem a neten is receptügyben; rá is találtam erre az oldalra, és ebből a receptből indultam ki, de mire a végéhez értem, az is természetes, hogy teljesen más sült ki belőle.:D:D:D

Sütőtökös túrótorta dióval és aszalt szilvával

Hozzávalók: 70 dkg friss tehéntúró, 50 dkg sütőtökbél, 15 dkg gyümölcscukor (vagy 17-20 dkg cukor), 3 evőkanál tejföl, 3 tojás, 0,5 + 1,5 dl tejszín, 2 csapott evőkanál kakaó, 1 teáskanál fahéj, 7-8 dkg aszalt szilva, 1 teáskanál reszelt gyömbér, 5-10 dkg vagdalt, pörkölt dió, vaj.

Elkészítése: A sütőtököt kockára vágjuk, kevés enyhén sós vízben puhára pároljuk, majd leszűrjük, és hagyjuk kihűlni. A túrót simára keverjük a gyümölcscukorral, a tojással, a tejföllel, meg a kihűlt sütőtökkel (nem kell turmixolni, a kézi mixer, amivel a túrót kavarjuk is simára töri) majd a masszát kettéosztjuk 1/3 - 2/3 arányban. A kisebbik részhez hozzáadjuk a kakaót, a fahéjat meg az apróra darabolt alszalt szilvát, lazítjuk kb. 1/2 dl tejszínnel, majd egy vajjal jól kikent, magasabb pitesütő formába simítjuk. A másik részhez hozzákeverjük a diót, a gyömbért meg a 1,5 dl tejszínt (igen, ennek hígabbnak kell lennie), és ráöntjük a formában lévő barna masszára. Elsimítjuk, majd 200 fokra előmelegített sütőben sütjük kb. 20 percig, végül pedig visszavesszük a hőt 170 fokra és úgy sütjük további 45-50 percig. Miután megsült, hagyjuk még a forró sütőben 15-20 percet, majd a sütő ajtaját fokozatosan kinyitva hagyjuk lassan lehűlni. Csak teljesen hidegen szeletelhető szépen, sőt, az íze is akkor érvényesül igazán.

2012. október 13., szombat

Karamelles diótorta

Bejegyezte: sedith dátum: 16:10 7 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Hagyományos vajas krém volt a kérés, dió ízesítéssel. Nagyon finom lett, bár tejszínhabbal én jobban el tudnám képzelni, mert  mi nem vagyunk a vajas krémek hívei. Valamikor hamarosan kipróbálom tejszínhabbal is.:) Köszönet Marikának a krémhez adott ötletekért, melyeknek folytán megalkottam ezt a finom, különleges krémet.


Karamelles diótorta

Hozzávalók:
- a piskótához: 9 tojás, 15 evőkanál cukor, 18 evőkanál darált dióbél, 6 evőkanál liszt, 1,5 kávéskanál szódabikarbóna, 3 kávéskanál ecet;
- a krémhez: 15+10 dkg cukor, 15+15 dkg dióbél, 10+30 dkg vaj, 3 tojássárgája, 1 egész tojás, 5 evőkanál liszt, 4 dl tej, 25 ml rumaroma;
- a locsoláshoz: 3-3,5 dl víz, 1-2 evőkanál cukor, 10 ml rumaroma
- a díszítéshez: 20 dkg vaj, 20 dkg porcukor, néhány szem felezett vagy negyedelt dióbél.

Elkészítése: A piskóta hozzávalóiból 3 darab háromtojásos turbó diós piskótát sütünk. Ehhez 3 egész tojást kézi mixerrel habosra keverünk 5 evőkanál cukorral, majd beleteszünk 1/2 kávéskanál sütőport és 1 kávéskanál ecetet, végül pedig beleforgatunk 6 evőkanál dióbelet és 2 evőkanál lisztet. Óvatosan, de alaposan összedolgozzuk, majd sütőpapírral bélelt, kb. 24*30 cm-es tepsibe simítjuk, és először 200 fokon, majd néhány perc múlva 180 fokra visszavéve a hőt sütjük 12-15 percig. Hagyjuk kihűlni.
A krémhez először habosra keverjük a tojássárgáját meg az egész tojást 10 dkg cukorral. Ezután karamellizálunk 15 dkg cukrot, és amikor már szép világosbarna, belekavarunk egy maréknyi dióbelet (az egyik adag 15 dekából), hozzáadjuk a vajat, majd amikor ez felolvadt benne, félrevesszük a lángról, hozzáadjuk a maradék dióbelet (a 15 dkg-ig) és belekavarjuk a habos tojást. Jól összedolgozzuk, majd hagyjuk teljesen kihűlni. A lisztet simára keverjük a tejjel, majd sűrű pépet főzünk belőle, és néha megkavarva ezt is kihűtjük. Közben a maradék vajat mixerrel habosra keverjük, majd felváltva hozzáadagoljuk a többi hozzávalót: a lisztes pépet, a karamelles krémet, a másik adag diót és a rumaromát. Alaposan összekeverjük.
A locsoláshoz a vízben feloldjuk a cukrot és rumaromával ízesítjük.
Ezután meglocsoljuk az egyik piskótát, rákenjük a krém egyharmadát, majd ráhelyezzük a második piskótát, és ezt is alaposan meglocsoljuk. Erre következik a krém második harmada, majd befedjük az utolsó piskótalappal. A maradék krémmel szépen, de nem túl vastagon bevonjuk a torta oldalát, a további maradékot pedig a torta tetején simítjuk el. A díszítéshez habosra kavarjuk a vajat a porcukorral, majd kis lyukú, kerek csővel megmintázzuk a tetejét és az oldalait, majd kisebb fajta csillagcsővel megmintázzuk az élvonalát. Dióbéllel díszítjük tetszés szerint.

ADV. - 2012. 

Néhány megjegyzés a készítéséhez:
- A krémhez szükséges 3 tojássárgáját akár "el is lophatjuk" a piskótáktól úgy, hogy azokhoz csupán 2-2 egész tojást használunk és 1-1 tojásfehérjét.
- Ha nem vagyunk ennyire spórlósak, akkor a sárgája mellől megmaradt fehérjéket hozzáadhatjuk a piskótákhoz, de akkor ajánlatosabb nagyobb méretű tepsiben sütni, hogy ne legyen túl vastag a piskóta.
- Ebben az esetben a krémet is érdemes kissé megpótolni: kicsivel több pépet lehet főzni, illetve több vajat lehet használni.
- Ha valaki szereti az édes tortákat, akkor növelheti a cukormennyiséget.
- Nekem ez volt az első torta, amit ilyen díszítéssel készítettem; lenne mit gyakorolni, finomítani rajta.

2012. október 9., kedd

Hétvégi munkáim - 2 torta

Bejegyezte: sedith dátum: 0:44 0 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Barátnőm kislányának készültek. Isten éltessen sokáig, Brigitta!:)

Katicabogár-torta, erdei gyümölcsös krémmel:

Tündéres emeletes torta vaníliás-meggyes krémmel, csajos színekben, szórócukorkával, dekorcukorral:

A kis tündér csak az ünnepléskor került a torta közepébe, szállítás előtt nem akartuk beleállítani, nehogy felboruljon.



Related Posts with Thumbnails