2012. február 17., péntek

Illatos, fűszeres sárgarépakrém - avagy 4Gyerek játéka

Alighogy elkezdődött az új év, 4Gyerek hatalmas lendülettel vágott bele, és rögtön az első hónapban játékot hirdetett. Nem nagyon szeretem a díjadogatós, kérdésekre válaszolgatós játékokat, de ami értelmes, és még szórakoztató is, azt bizony, igen. A játék lényege az, hogy egy véletlenül neked sorsolt blogról (persze, a résztvevők blogjai közül) elkészítesz egy ételt, a recepted posztolod a blogodon, és értesíted róla a játék kezdeményezőjét, aki a határidő lejárta után majd bejegyzésben összegzi a játékban résztvevő blogokat és a recepteket.

Nos, a véletlen nekem éppen Panna blogját szánta, és már rögtön az elején kinéztem magamnak egy tetsző receptet, a Marokkói sárgarépakrémet. Nagyon érdekesnek, izgalmasnak találtam, ugyanakkor kicsit féltem is attól, hogy a család hogyan fogadja. Nos, bebizonyult, hogy nagylányommal ketten vagyunk elkötelezett hívei a keleties ízeknek, mert mi jól belaktunk belőle. Kicsi lányom is evett egy kis szeletke sárgarépakrémes kenyeret, de egyszercsak letette a maradékot, és nem volt hajlandó többet harapni belőle. A férjem? Hát ő is éhes volt, ezért éppenséggel bevágott két nagy szelettel belőle, de a végén azért megkérdezte, hogy ugye nem lesz túl gyakran ilyen kencefice?:D:D:D Nem kell búsulni: ugyanezt mondta a minap is, amikor almás csirkecurry volt vacsorára. Ettől függetlenül én állítom, hogy aki szereti a keleti ízeket, annak mindenképpen ízleni fog ez a finom kennivaló, és én biztos, hogy készítem még. Köszönöm, Panna!:)

A hozzávalók mennyiségét nem tartottam be 100%-osan, mert az még nekem is túl fűszeres lett volna, illetve fokhagymaport használtam a fokhagyma helyett (a frisset nehezen bírja a gyomrunk), de amúgy nem nagyon volt miben eltérni a recepttől.



Illatos, fűszeres sárgarépakrém

Hozzávalók: 50 dkg sárgarépa, 1 teáskanál fokhagymapor, 1/2 teáskanál fahéj, 1/2 teáskanál gyömbérpor, 1/2 teáskanál őrölt kömény, 1 teáskanál pirospaprika, 3 evőkanál olívaolaj, só, citromlé ízlés szerint.

Elkészítése: A sárgarépát meghámozzuk, és vízben puhára főzzük, vagy feldaraboljuk, és 2 evőkanál olívaolajon, kevés vizet aláöntve megpároljuk. Ezután tálba tesszük, hozzáadjuk a fűszereket, és botmixerrel pépesítjük. Sózzuk, elkeverjük benne a maradék olívaolajat, és citromlével ízesítjük. Langyosan és kihűtve egyaránt finom, bár tény, hogy másnap sokkal intenzívebbek voltak az ízek. Mi félbarna kenyérrel ettük, koktélparadicsom és fekete olajbogyó társaságában. És persze, citromos tea is járt mellé. Zöldségnapon, tésztanapon egyaránt fogyasztható.

ÍZES-SZÍNES - 2012.

4 megjegyzés:

4Gyerek írta...

Te, ez fini lehet. Ezt most szépen megjegyzem. Még szerencse a link nálam is meglesz, mert tuti elfelejteném másképp mire sorra keríthetném.

Ági írta...

Ha nem lenne 9 óra, most rögtön elkészíteném...
Megjegyeztem, bár gyanítom a férjem ugyanúgy kommentálná az étket, mint a tiéd..

Ágnes

sedith írta...

Éva, én is sokszor elfelejtek egy-egy receptet, aztán lehet hónapok múlva egyszercsak bekattan, és akkor tűzön-vízen véghezviszem.:)

Ágnes, ne törődj vele, csináld meg magatoknak, ha nem!:)

Panna írta...

De jó, már kíváncsian vártam, hogy kinek jutott az én blogom és mit készít el róla. Örülök, hogy ízlett :)

Related Posts with Thumbnails

2012. február 17., péntek

Illatos, fűszeres sárgarépakrém - avagy 4Gyerek játéka

Alighogy elkezdődött az új év, 4Gyerek hatalmas lendülettel vágott bele, és rögtön az első hónapban játékot hirdetett. Nem nagyon szeretem a díjadogatós, kérdésekre válaszolgatós játékokat, de ami értelmes, és még szórakoztató is, azt bizony, igen. A játék lényege az, hogy egy véletlenül neked sorsolt blogról (persze, a résztvevők blogjai közül) elkészítesz egy ételt, a recepted posztolod a blogodon, és értesíted róla a játék kezdeményezőjét, aki a határidő lejárta után majd bejegyzésben összegzi a játékban résztvevő blogokat és a recepteket.

Nos, a véletlen nekem éppen Panna blogját szánta, és már rögtön az elején kinéztem magamnak egy tetsző receptet, a Marokkói sárgarépakrémet. Nagyon érdekesnek, izgalmasnak találtam, ugyanakkor kicsit féltem is attól, hogy a család hogyan fogadja. Nos, bebizonyult, hogy nagylányommal ketten vagyunk elkötelezett hívei a keleties ízeknek, mert mi jól belaktunk belőle. Kicsi lányom is evett egy kis szeletke sárgarépakrémes kenyeret, de egyszercsak letette a maradékot, és nem volt hajlandó többet harapni belőle. A férjem? Hát ő is éhes volt, ezért éppenséggel bevágott két nagy szelettel belőle, de a végén azért megkérdezte, hogy ugye nem lesz túl gyakran ilyen kencefice?:D:D:D Nem kell búsulni: ugyanezt mondta a minap is, amikor almás csirkecurry volt vacsorára. Ettől függetlenül én állítom, hogy aki szereti a keleti ízeket, annak mindenképpen ízleni fog ez a finom kennivaló, és én biztos, hogy készítem még. Köszönöm, Panna!:)

A hozzávalók mennyiségét nem tartottam be 100%-osan, mert az még nekem is túl fűszeres lett volna, illetve fokhagymaport használtam a fokhagyma helyett (a frisset nehezen bírja a gyomrunk), de amúgy nem nagyon volt miben eltérni a recepttől.



Illatos, fűszeres sárgarépakrém

Hozzávalók: 50 dkg sárgarépa, 1 teáskanál fokhagymapor, 1/2 teáskanál fahéj, 1/2 teáskanál gyömbérpor, 1/2 teáskanál őrölt kömény, 1 teáskanál pirospaprika, 3 evőkanál olívaolaj, só, citromlé ízlés szerint.

Elkészítése: A sárgarépát meghámozzuk, és vízben puhára főzzük, vagy feldaraboljuk, és 2 evőkanál olívaolajon, kevés vizet aláöntve megpároljuk. Ezután tálba tesszük, hozzáadjuk a fűszereket, és botmixerrel pépesítjük. Sózzuk, elkeverjük benne a maradék olívaolajat, és citromlével ízesítjük. Langyosan és kihűtve egyaránt finom, bár tény, hogy másnap sokkal intenzívebbek voltak az ízek. Mi félbarna kenyérrel ettük, koktélparadicsom és fekete olajbogyó társaságában. És persze, citromos tea is járt mellé. Zöldségnapon, tésztanapon egyaránt fogyasztható.

ÍZES-SZÍNES - 2012.

4 megjegyzés:

4Gyerek írta...

Te, ez fini lehet. Ezt most szépen megjegyzem. Még szerencse a link nálam is meglesz, mert tuti elfelejteném másképp mire sorra keríthetném.

Ági írta...

Ha nem lenne 9 óra, most rögtön elkészíteném...
Megjegyeztem, bár gyanítom a férjem ugyanúgy kommentálná az étket, mint a tiéd..

Ágnes

sedith írta...

Éva, én is sokszor elfelejtek egy-egy receptet, aztán lehet hónapok múlva egyszercsak bekattan, és akkor tűzön-vízen véghezviszem.:)

Ágnes, ne törődj vele, csináld meg magatoknak, ha nem!:)

Panna írta...

De jó, már kíváncsian vártam, hogy kinek jutott az én blogom és mit készít el róla. Örülök, hogy ízlett :)