2012. május 12., szombat

Marosi tokány

Ez egy nagyon finom pörköltféle, amit mifelénk szokás készíteni. Mamáim, édesanyám főleg olyankor hozták terítékre, amikor volt kevés hagyományos pörköltmaradék disznóhúsból, de már senkinek sem lett volna elég, azonban a húst hússal elve alapján minden nap muszáj volt valamilyen húsétellel előrukkolni. No, ekkor mentek ki a hátsóudvarba, megfogtak egy "ércikét" (fiatal tyúk, jérce), konyhakésszé varázsolták, majd beosztották úgy, hogy a kecske is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon. A nyaka, a háta és a mellehúsa ment a vasárnapi húslevesbe, a szárnyai, a combok meg a püspökfalat pedig ebben a tokányban végezték. A szárnyakról levágták a külső hegyes-csontos részt (az is ment a levesbe), a combokat is ketté-, majd a felsőcombot ismét két darabba vágták, és a püspökfalatot is igyekeztek a többivel nagyjából azonos méretűre darabolni. A hagyományos köret nem lehetett más mellé, mint hétköznap a puliszka, vagy vasárnap a sima krumplipüré. Azért kenyérrel mártogatva is nagyon finom. Bármilyen friss saláta vagy savanyúság talál hozzá.


Marosi, avagy vegyes sertés-csirketokány

Hozzávalók 4-6 személyre: 60 dkg csont nélküli sertéshús, 60 dkg csirkehús (szárny, comb, püspökfalat vegyesen), 2 nagy hagyma, 1 evőkanál zsír, 2 teáskanál pirospaprika, 2 dl sűrű paradicsomlé, 2 púpozott evőkanál liszt, só, sok bors.

Elkészítése: A sertéshúst falatnyi darabokra vágjuk, a csirkehúst pedig tetszés szerint daraboljuk. Egy nagy lábosban fölforrósítjuk a zsírt, rádobjuk a disznóhúst, és nagy lángon, állandóan kavargatva hirtelen körbepirítjuk. Ekkor rádobjuk a félbe, majd szeletekre vágott hagymát, együtt is pirítjuk néhány percig - kavargatva, hogy oda ne kapjon -, majd megszórjuk pirospaprikával, elkeverjük, és felöntjük annyi forró vízzel, amennyi bőven ellepi. Sózzuk, bőven megborsozzuk, majd nagy lángon fölforraljuk. Amikor fölforrt, a lángot kicsire vesszük, a lábost lefedjük, és addig hagyjuk lassan rotyogni, amíg a hús majdnem elkészül. Ekkor beletesszük a csirkedarabokat is, és mivel még jócskán van folyadék rajta, nem öntünk hozzá vizet. Visszafedjük, és lassú tűzön még 30-35 percig főzzük. Azért gyakran nézegessünk rá, és ha netán a szaftja igencsak lecsökkenne, pótoljuk kevés forró vízzel. Amikor a húsok teljesen megpuhultak, a tokányt behabarjuk a paradicsomlével és kevés vízzel elkevert liszttel. Ha túlságosan besűrűsödne, további vizet önthetünk hozzá, amíg el nem érjük a kívánt sűrűséget. Jól kiforraljuk, illetve - ha szükséges - utánasózunk. Puliszkával, krumplipürével vagy friss kenyérrel tálaljuk.

KAL - 2013.


Megjegyzés: Azt azért be kell vallanom, hogy nekem muszáj volt adaptálni ezt a régi receptet a mi körülményeinkhez, ezért sertés helyett én pulykacombból készítettem, a házi jércét pedig csirkeszánnyal váltottam ki. No meg, zsír helyett is olajat használtam. Azért a végeredmény ugyanolyan finom volt, mint otthon, régebb.:) Kevés kenyérrel, sok salátával, savanyúsággal húsnapon ehető.

2 megjegyzés:

Katalin írta...

Nagyon finom lehet, szépen tálaltad! Nálunk ma vörösboros marhapörkölt lesz, már fől :)

sedith írta...

Katalin, az nagyon finom!!!:)

2012. május 12., szombat

Marosi tokány

Bejegyezte: sedith dátum: 10:35
Ez egy nagyon finom pörköltféle, amit mifelénk szokás készíteni. Mamáim, édesanyám főleg olyankor hozták terítékre, amikor volt kevés hagyományos pörköltmaradék disznóhúsból, de már senkinek sem lett volna elég, azonban a húst hússal elve alapján minden nap muszáj volt valamilyen húsétellel előrukkolni. No, ekkor mentek ki a hátsóudvarba, megfogtak egy "ércikét" (fiatal tyúk, jérce), konyhakésszé varázsolták, majd beosztották úgy, hogy a kecske is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon. A nyaka, a háta és a mellehúsa ment a vasárnapi húslevesbe, a szárnyai, a combok meg a püspökfalat pedig ebben a tokányban végezték. A szárnyakról levágták a külső hegyes-csontos részt (az is ment a levesbe), a combokat is ketté-, majd a felsőcombot ismét két darabba vágták, és a püspökfalatot is igyekeztek a többivel nagyjából azonos méretűre darabolni. A hagyományos köret nem lehetett más mellé, mint hétköznap a puliszka, vagy vasárnap a sima krumplipüré. Azért kenyérrel mártogatva is nagyon finom. Bármilyen friss saláta vagy savanyúság talál hozzá.


Marosi, avagy vegyes sertés-csirketokány

Hozzávalók 4-6 személyre: 60 dkg csont nélküli sertéshús, 60 dkg csirkehús (szárny, comb, püspökfalat vegyesen), 2 nagy hagyma, 1 evőkanál zsír, 2 teáskanál pirospaprika, 2 dl sűrű paradicsomlé, 2 púpozott evőkanál liszt, só, sok bors.

Elkészítése: A sertéshúst falatnyi darabokra vágjuk, a csirkehúst pedig tetszés szerint daraboljuk. Egy nagy lábosban fölforrósítjuk a zsírt, rádobjuk a disznóhúst, és nagy lángon, állandóan kavargatva hirtelen körbepirítjuk. Ekkor rádobjuk a félbe, majd szeletekre vágott hagymát, együtt is pirítjuk néhány percig - kavargatva, hogy oda ne kapjon -, majd megszórjuk pirospaprikával, elkeverjük, és felöntjük annyi forró vízzel, amennyi bőven ellepi. Sózzuk, bőven megborsozzuk, majd nagy lángon fölforraljuk. Amikor fölforrt, a lángot kicsire vesszük, a lábost lefedjük, és addig hagyjuk lassan rotyogni, amíg a hús majdnem elkészül. Ekkor beletesszük a csirkedarabokat is, és mivel még jócskán van folyadék rajta, nem öntünk hozzá vizet. Visszafedjük, és lassú tűzön még 30-35 percig főzzük. Azért gyakran nézegessünk rá, és ha netán a szaftja igencsak lecsökkenne, pótoljuk kevés forró vízzel. Amikor a húsok teljesen megpuhultak, a tokányt behabarjuk a paradicsomlével és kevés vízzel elkevert liszttel. Ha túlságosan besűrűsödne, további vizet önthetünk hozzá, amíg el nem érjük a kívánt sűrűséget. Jól kiforraljuk, illetve - ha szükséges - utánasózunk. Puliszkával, krumplipürével vagy friss kenyérrel tálaljuk.

KAL - 2013.


Megjegyzés: Azt azért be kell vallanom, hogy nekem muszáj volt adaptálni ezt a régi receptet a mi körülményeinkhez, ezért sertés helyett én pulykacombból készítettem, a házi jércét pedig csirkeszánnyal váltottam ki. No meg, zsír helyett is olajat használtam. Azért a végeredmény ugyanolyan finom volt, mint otthon, régebb.:) Kevés kenyérrel, sok salátával, savanyúsággal húsnapon ehető.

2 megjegyzés on "Marosi tokány"

Katalin on 2012. május 13. 9:03 írta...

Nagyon finom lehet, szépen tálaltad! Nálunk ma vörösboros marhapörkölt lesz, már fől :)

sedith on 2012. május 13. 11:01 írta...

Katalin, az nagyon finom!!!:)

Related Posts with Thumbnails