2012. október 30., kedd

Diószilánk (Mandulaszilánk)

A receptet a Házi cukrászat című könyvből vettem. S noha  megtartottam a nevét, azért mégsem igazán úgy készítettem, mint a könyvben. Mert ott mandulával írták, nekem most viszont nem volt mandulaszilánkom. Éppen ezért a szilánk név sem igazán reális a sodrófával összetört dióra, de a lényegen ez mit sem változtat: egy isteni, ropogós-puha, nem túl édes, és meglehetősen gyors édesség lesz belőle. Amit még változtattam, az a csokoládé összetétele, mert nekem nem volt annyi tortabevonó tejcsokoládém, mint amennyit a recept kért, ezért vegyesen használtam hozzá 50%-os kakaótartalmú étcsokoládét, konykakrémes tejcsokoládét és fehér csokoládélencsét (tallérokat - köszi, Kati!:)) - ami egy isteni elegyet eredményezett. És amit következő alkalommal még módosítanék rajta az a dió vagy mandula mennyisége, mert hiába használtam 5 dkg csokoládéval kevesebbet, mint a receptben, én úgy gondoltam - s végül a férjem is szóvá tette - hogy több diót is megbírna.:) Én a magam változatát írom le.

Diószilánk

Hozzávalók kb. 30 darabhoz: 35 dkg csokoládé (tej-, ét- és fehér csokoládé vegyesen), kb. 5 dkg vaj, 15 (vagy inkább 20) dkg dióbél vagy mandulahasáb, 10 dkg mazsola, 3 dkg kandírozott citromhéj (ez akár el is maradhat), 3 evőkanál rum vagy 1 evőkanál rumkivonat.

Elkészítése: A mazsolát tálkába tesszük, ráöntjük a rumot vagy a rumkivonatot, majd annyi forró vízzel öntjük fel, amennyi ellepi. A dióbelet szárazon megpörköljük, majd laskaserítővel, de ha valaki jobban szeretné, akkor sodrófával, nagyobb darabosra törjük. A csokoládét és a vajat gőz fölött megolvasztjuk, majd beleforgatjuk a pörkölt dióbelet, az alaposan lecsepegtetett mazsolát meg a kandírozott citromhéjat. Kiskanállal sütőpaíros tepsire kis halmokat teszünk a maszsából, majd kb. 1 órára hűtőbe teszük dermedni. Utána máris fogyasztható.

EK - 2012/12

2012. október 28., vasárnap

Párolt csirkemell almaszósszal és krumplipürével

Ha valaki még tanácstalanul áll a csirkemell fölött, hogy mit készítsen belőle, ez a fogás még nyugodtan belefér az ebédig való időbe...:)

Az erdélyi falusi emberek számára eléggé elképzelhetetlen a gyümölcs és a hús párosítása ugyanabban az ételben, bár kétségtelen, hogy vannak olyan fogások, amelyekben megeszik (pl. a füstölt húsos aszaltszilvaleves). No, de nem emlékszem, hogy bárki a családból vagy a faluban almaszószt készített volna a hús mellé. Azaz tudom, hogy voltak olyan "elvetemültek", akik meggyszószt készítettek a krumplipüré meg a sóbafőtt mellé, de ott volt mellette a paradicsommártás is. És a meggyszószt rendszerint a háziasszony ette meg, mert a szabály úgy tartja: amit főztél, edd is meg!:P Nos, nem tagadom: néhány évvel ezelőtt én is az erdélyi falusi emberek ízlésében osztoztam, azonban lassan, fokozatosan hozzászoktam a gyümölcs-hús pároshoz, és ma már el sem tudnám képzelni, hogy néha ne készítsek ilyen fogásokat. A férjem még nincs ennyire "előrehaladott stádiumban", vannak fogások, amiket szívesen elfogyaszt, mint pl. EZT, vagy EZT, de van, ami (még) nem nyerte el a tetszését, mint pl. a címben említett fogás, azaz megette a húst meg a pürét, de szószt nem kért mellé. Igaz, első alkalommal készült nálam, de én és a lányok nagyon szeretjük, úgyhogy néha terítékre kerül még. A sztorija egyszerű: pénteken az óvodában ez volt az ebéd, és annyira megkívántam, hogy amint hazamentem, már olvasztottam a csirkét, a melléből pedig ezt készítettem. S bár még sosem főztem ilyet, úgy gondolom, egész jóra sikerült. A húgomnak is nagyon ízlett.


Párolt csirkemell almaszósszal és krumplipürével

Hozzávalók 4 személyre: 1 csirkemell, só, bors, kevés pirospaprika, 2 evőkanál olaj; a mártáshoz: 50 dkg alma, 3-4 evőkanál olaj, 2 púpozott evőkanál liszt, pici só, cukor, fahéj, citromlé; a püréhez: 60 dkg krumpli, só, vaj, tej.

Elkészítése: A két fél csirkemellet megmossuk, felitatjuk róla a vizet, és egészben hagyva bedörzsöljük sóval, borssal, illetve kevés pirospaprikával. Félretesszük rövid időre. Az almát meghámozzuk, csumáját eltávolítjuk, majd tetszés szerint daraboljuk vagy szeleteljük, és meglocsoljuk 1-2 evőkanál citromlével. A krumplit meghámozzuk, négybe hasítjuk, és enyhén sós vízbn puhára főzzük, majd leszűrjük, és vajjal meg tejjel habosra kavarjuk. Egy serpenyőben felforrósítjuk az olajat, és beletesszük a csirkemellet. Minden oldalán hirtelen átpirítjuk, majd lefedve, saját levében, néha átforgatva 15-20 perc alatt puhára pároljuk. A mártáshoz felforrósítjuk az olajat, rádobjuk az almát, és állandóan kavargatva 2-3 perc alatt megpároljuk. Nem kell az almadaraboknak szétfőniük, egy részük enyhén roppanós maradhat, úgyis puhul még tovább. Ezután megszórjuk a liszttel, elkeverjük, majd felöntjük 4-5 dl hideg vízzel, és állandóan kavargatva besűrítjük. Közben kevés sót adunk hozzá, és ízlés szerinti cukorral édesítjük. Amikor kellően besűrűsödött, félrevesszük a lángról, és nagyon kevés fahéjjal ízesítjük. A csirkemellet néhány percig pihenni hagyjuk, majd rézsútosan szeleteljük kb. 1/2 cm vastagra.

KT - 2013/5

2012. október 27., szombat

Szavarin kuglófformában


És ismét egy kelt tészta. Van élesztőmentes szavarinrecept is, de szerintem mégis ez az igazi. Fogalmam sincs, hogy honnan van ez a receptem a "tésztásfüzetemben", valahonnan kimásolhattam, mert a családban tudom, hogy senkinek sincs ilyen süteményreceptje. Ha meg valamelyik szomszédasszonyomtól másoltam volna, akkor odaírtam volna mellé, hogy kitől van. De mindegy is, a lényeg, hogy nagyon finom. Jó sok sziruppal és tejszínhabbal. Szerintem a szirupozás a lényege. Ha nem tocsog benne, nem finom.


Szavarin kuglófformában

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 2 dkg élesztő, kb. 3 dl tej, 14 dkg vaj, 3 tojássárgája, 12 dkg cukor, ½ kávéskanál só, 1 citrom héja, 5 dkg mazsola; továbbá: 5-6 dl habtejszín, 3-5 evőkanál porcukor, 3 tasak habfixáló, 4 dl víz, 5 evőkanál cukor, 10 ml rumkivonat, kevés zsiradék, liszt.
Elkészítése: A tejet meglangyosítjuk, belemorzsoljuk az élesztőt, illetve belekeverünk 25 dkg lisztet, majd 20-25 percig kelni hagyjuk. Ezalatt habosra keverjük a vajat a tojássárgájával meg a cukorral, hozzáadjuk a sót, a reszelt citromhéjat meg a mazsolát. Ebbe a masszába belekeverjük a maradék lisztet, valamint a megkelt kovászt, és fakanállal hólyagosra verjük, mint a kalácstésztát. Meleg helyen kb. 1 órát kelesztjük. Ezután deszkán finoman átforgatjuk, cipóvá formázzuk, majd megemelve, ujjainkkal átlyukasztjuk a közepét, és kikent, liszttel megszórt kuglófformába helyezzük. 10-15 percig pihentetjük még a formában, majd 180 fokos sütőbe toljuk. Kb. 10 perc után a hőt mérsékeljük 160 fokra, és további 45-50 percig sütjük, majd hagyjuk kihűlni. A vízből, a cukorból meg a rumkivonatból szirupot készítünk, és alaposan meglocsoljuk vele a kuglófot. A habtejszínt a porcukorral és a habfixálóval keményre verjük, majd a jól megáztatott kuglóf közepébe-tetejére halmozzuk. Szeletelve kínáljuk.

Megjegyzés: A sziruppal nem kell fukarkodni, a tésztának tocsognia kell benne. A tésztát megsüthetjük kisméretű kuglófformában vagy muffintepsiben is. A tejszínhabot lehet külön is kínálni mellé.

Almás, pudingos kelt lepény

Ez a sütemény az a kategória, amit (1) nem is szoktam sütni, és (2) nem is értek hozzá. Természetesen, az első a másodikból következik. :P Ennek ellenére, feltettem magamban,  hogy megpróbálkozom vele, és kitaláltam ezt a pudingos, gyümölcsös változatot. Arra gondoltam, hogy ha kevert tésztával működik, biztosan kelt tésztával sem lehet rossz! A tésztája egy hagyományos kalács receptje szerint készült, amit egy régi román nyelvű receptes könyvből vettem.
A süti a múlt szombati erdőszéli osztálykirándulás apropóján készült, s bár eléggé hatalmas adag volt, mire kettőt fordultam, el volt tüntetve a tepsiről. Még jó, hogy idejében lefényképeztem.:)


Almás, pudingos kelt lepény


Hozzávalók: 50 dkg liszt, 15 dkg cukor, kb. 2 dl tej, 2 egész tojás, 2 tojássárgája, 2,5 dkg friss élesztő, 1 dl olaj, ½ kávéskanál só, 1 citrom héja; továbbá: 1 tasak vaníliás pudingpor, 5 dl tej, 5-6 evőkanál cukor, 1,2 kg hámozott, kicsumázott alma, 1 evőkanál búzadara, 1 teáskanál fahéj, 5 dkg tört mandula.

Elkészítése: Az élesztőt és kevés cukrot feloldjuk a langyos tejben. A lisztet, a sót meg a többi cukrot tálba mérjük, hozzáadjuk a tojást, a tojássárgáját meg a reszelt citromhéjat, végül pedig hozzáöntjük az élesztős tejet is. Összegyúrjuk, majd az olajat kicsinként adagolva hozzá közepesen lágy, hólyagos tésztát dagasztunk belőle. Letakarva, langyos helyen kb. 1 órán át kelesztjük, majd sütőpapírral bélelt kb. 40x40 cm-es tepsire helyezzük, és kézzel kinyújtjuk-húzogatjuk. A tejből, a pudingporból, illetve 3-4 evőkanál cukorból pudingot főzünk, és még melegen a tésztára simítjuk. Megszórjuk búzadarával. Az almát vékony szeletekre vágjuk, és a szeleteket kissé egymásra csúsztatva befedjük vele a pudingot. Megszórjuk a maradék cukorral meg a fahéjjal, meghintjük a manduladarabkákkal, és 200 fokos sütőbe toljuk. 10-15 perc után a hőt kb. 170 fokra csökkentjük, és további 35-40 percig sütjük. Szeletelve langyosan kínáljuk. 

2012. október 25., csütörtök

Dióleves

- Kicsim, segítesz nekem főzni?
- De én már főzök!!!
- Mit főzöl?
- Mogyorólevest, apukának!
Ez a párbeszéd zajlott le köztem és majdnem ötévesem között vasárnap délelőtt, amikor az újonnan vásárolt dió-mogyorótörővel törte a mogyorót, és kis edénykéibe rakosgatta. De máris elültette a bogarat a fülembe... Csak az volt a bajom, hogy nem volt kedbvem annyi mogyorót törni, hogy elég legyen a leveshez. Dió viszont volt, pucolva, a fagyasztóban. Egykettőre összeállt a dolog a fejemben, majd az edényben is. Mondjuk, inkább desszertre hajaz, mint levesre, ki-ki aszerint eheti, ahogy neki inkább megfelel. De aki a diót szereti, annak biztos, hogy tömény élvezet.

Rumos dióleves

Hozzávalók: 4-5 evőkanál olaj, 3 evőkanál liszt, kb. 5 dl tej, 15 dkg őrölt dióbél, 2 dl tejszín, cukor, csipetnyi só, rumkivonat.

Elkészítése: Az olajat felforrósítjuk, beleszórjuk a lisztet, elkavarjuk, hagyjuk kissé felhabosodni, majd rögtön felöntjük 2-3 dl hideg tejjel. Simára kavarjuk, majd állandóan kavargatva felengendjük a maradék tejjel. Belekeverjük a dióbelet, hozzáadjuk a sót, az ízlés szerinti cukrot (nekem kellett kb. 5 evőkanálnyi gyümölcscukor) meg a tejszínt, és annyi vízzel öntjük még fel, amennyi levest szeretnénk, illetve amilyen sűrűre/hígra szeretnénk a levest. Állandóan kavargatva jól kiforraljuk, majd félrevesszük a lángról. Legvégül rumkivonattal ízesítjük, szintén ízlés szerint.

2012. október 24., szerda

Mezőségi párolt szelet


Ez a recept kissé bizarrnak tűnhet első olvasásra, meg furcsaez a kukoricadarával való megszórás, de a végeredmény valami elképesztő. Nagyon finom.A férjem, aki még csak barátkozó fázisban van a gyümölcs-hús kombinációkkal, nagyon jó étvággyal ette.


Mezőségi párolt szelet

Hozzávalók 4 személyre: 4 nagy szelet sertéstarja vagy marhahátszín (egyenként kb. 20 dkg-osak), 2 nagy hagyma, 2-3 paradicsom, 2 nagy alma, 2-3 csapott evőkanál kukoricadara, só, bors, olaj, 1 dl finom bor.

Elkészítése: A hússzeleteket nagyon enyhén kiveregetjük, majd megszórjuk sóval és borssal. Felforrósítunk kevés olajat, és hirtelen megpirítjuk benne a hússzeletek mindkét oldalát. Egy hőálló edény aljára terítjük a csíkokra vágott hagymát meg a cikkekre vágott paradicsomot, megszórjuk sóval és borssal, majd ráfektetjük a hússzeleteket. A húsokat befedjük az elfelezett, magházától megszabadított, majd kb. félcentis szeletekre vágott almával, és aláöntjük a bort. Megszórjuk a kukoricadarával, enyhén megsózzuk, majd lefedve a 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk (jó, ha van légkeverés ). Végül fedő nélkül pirítjuk néhány percig. Bármilyen körettel tálalható. Mi csak simán kenyérrel ettük, de azért jó, hogy legyen valami mellette. 

KAL - 2013.

2012. október 22., hétfő

Blogkóstoló 5., azaz: Csak, mert szeretem

Végre odajutottam, hogy a blogra is feltegyem azt a finomságot, amit Kovács Janka blogján, a Csak, mert szeretem-en találtam, és a hankka által kiírt Blogkóstoló 5. fordulójára készítettem.
Jankánál nem unatkozik a nézelődő, mert finomabbnál finomabb ételek fotói és leírásai kelletik magukat a blogján, korgó hassal semmiképpen sem ajánlom a nézelődést. Hosszas vizsgálódás után ezt a receptet választottam ki. Hogy miért éppen ezt? Nem tudom. De nagyon jól is nézett ki, a hozzávalók is elérhetőek voltak, az ízvilága is nagyon finom, és mi már nyár óta nem ettünk semmiféle nyársat. Nem csalódtam: a végeredmény isteni lett, a hús omlós, fűszeres, a padlizsán már-már krémes, a paradicsom pedig.... no, az nem került bele, mert elfelejtettem, hogy az is kell hozzá. De biztosíthatok mindenkit, hogy anélkül is tökéletes a fogás.:)
Ahogy én készítettem, illetve a köretként szerepelő egyebek leírása majd ezután következik valamikor...

Padlizsános csirkenyárs sütőtökös karfiolpürével és kökényes hagymalekvárral


2012. október 20., szombat

Zöldséges tonhalkrém

Gyors, finom, egészséges vacsora


Zöldséges tonhalkrém

Hozzávalók: 10-15 dkg lágy vaj, 1 doboz aprított tonhal (saját levében), 1 közepes sárgarépa, 1 kb. 10 cm-es darabka póréhagyma, 2 cikk fokhagyma, 1 maréknyi fekete olajbogyó, 1/2 csokor petrezselyemzöld, só, (citrom)bors, citromlé.

Elkészítése: A tonhalat lecsepegtetjük, majd simára keverjük a vajjal. Ezután hozzáadjuk a finomra reszelt sárgarépát, a finomra aprított póréhagymát, olajbogyót meg petrezselyemzöldet és a zúzott fokhagymát. Sóval, borssal és citromlével ízesítjük, majd jól összekavarjuk.
riss vagy pirított kenyérrel, salátalevéllel, citromos teával tálaljuk.

KT - 2013/11

Mezőségi káposztás egytál


Íme egy recept a hagyományos ízek kedvelőinek. Kicsit hasonlít a székelygulyásra, kicsit hasonlít a mi lucskos káposztánkra, mégis más. Teljesen más. Nemcsak az elkészítési módja, hanem az íze is gazdag, hiszen több, változatosabb alapanyag jár bele, mint a fentebb említett ételekbe. 


Mezőségi káposztás egytál

Hozzávalók 5-6 személyre: 50 dkg sertéshús, 50 dkg borjúhús, 2 nagy hagyma, 1-1,2 kg friss vagy sarvalt (enyhén savanyított) káposzta, 30 dkg füstölt kolbász, 2 teáskanál pirospaprika, 3 dl paradicsomlé, 2,5 dl tejföl, só, bors, friss vagy szárított kapor és csombor (borsikafű), 2 nagy evőkanál sertészsír.

Elkészítése: 1 evőkanál zsíron megdinszteljük az egyik felaprított hagymát, majd rádobjuk a kis kockákra vágott sertéshúst. Addig pirítjuk, amíg a hús ki nem fehéredik, majd megszórjuk pirospaprikával, enyhén megsózzuk, és felöntjük kevés vízzel. Fedő alatt, néha kavargatva kb. 20 percig pároljuk. Ezalatt a maradék evőkanál zsíron megdinszteljük az apróra vágott másik hagymát, és rádobjuk a legyalult friss káposztát vagy a levétől jól kifacsart sarvalt káposztát. Állandóan kavargatva addig pároljuk, amíg kissé össze nem esik. 20 perc után a sertéshúshoz hozzáadjuk a szintén kockára vágott borjúhúst, és együtt pároljuk tovább, amíg majdnem puhára főnek. Ekkor egy nagy hőálló tálba (legjobb a cserépedény) öntjük a húst és a káposztát, hozzáadjuk a karikára vágott kolbászt, ráöntjük a paradicsomlevet és a tejfölt, illetve megszórjuk a finomra aprított kaporral meg csomborral, jól összekavarjuk, és lefedve 35-40 percre 200 fokra előmelegített sütőbe toljuk. Tálaláskor friss kenyeret és további tejfölt adhatunk mellé.
KAL - 2013.

2012. október 19., péntek

Vendégből családtag, azaz 4 éves vagyok!!!

Vagyis nem én, hanem a blogom. És végre, nem felejtettem el a szülinapját!!! Mert eddig minden évben elfelejtettem.:P

Fotó INNEN.
Statisztikai adatokkal most nem szolgálok, mert kedvem sincs hozzá, illetve nem is érdekel annyira, hogy rendszeresen kövessem a dolgok alakulását, változását. Annyit viszont muszáj leírnom, hogy köszönöm annak a 332 feliratkozott rendszeres olvasómnak (jó, tudom, ez nem jelent tényleges olvasót is) a bizalmat, hogy akár hosszasabb folyamat után, akár hirtelen felindulásból egyszercsak úgy gondolta, hogy érdemes feliratkoznia a blogomra olvasóként. Nem tudom, ki mennyire elégedett azzal, amit a blogon talál, de nagyon sok pozitív visszajelzést kapok, úgyhogy gondolom, érdemes folytatnom másokért is, nemcsak magamért.

Ha visszagondolok az elmúlt 4 évre, bizony sok minden eszembe jut. Pl. az első bátortalan lépések, amikor elkezdtem egyszerű receptjeimet bepötyögni a blogra; vagy amikor felfedeztem a többi blogot, és olvastam, hogy másoknál milyen természetes a lazac, a rák, az articsóka vagy a mittudoménmi használata, főzése, én meg "elszégyelltem magam", hogy mit akarok a zakuszkámmal meg a puliszkás májpörköltemmel; vagy hogy milyen jólesett, amikor a babás blogom ismerősein kívül más is hozzászólt a bejegyzéseimhez, hát meg amikor felfedeztem az azóta már sajnos megszűnt gasztro.blog.hu-t, ahol a későbbiekben aztán megjelentek a frissítéseim. De az sem mellékes, hogy rengeteg emberrel megismerkedtem a blogom által, legyen szó akár személyes, akár virtuális ismeretségekről, és általuk is rengeteget tanultam, fejlődtem azóta sok-sok téren. Örülök, hogy az ún. gasztroblogger-társadalom nagy csapatához tartozhatok, és örülök, hogy az erdélyiek között úttörőnek számítok ebben a társaságban, mert ha jól tudom, akkoriban még csak Ottisnak volt blogja "közülünk". És a legjobban annak örülök, hogy a főzésimádatomnak meg a gasztroblogomnak köszönhetően 2009-ben az Erdélyi konyha (ami tavaly óta már Magyaroszrágon is megjelenik havonta) gasztromagazin munkatársa, majd helyettes főszerkesztője lehettem, és így egyéb munkám (munkahely) mellett mégis egy olyan tevékenységet folytatok, ahol a szakmám és a hobbim szervesen összefonódik, és amit imádok csinálni még akkor is, ha "csúcsidőben" csupán 3-4 órákat alszom éjjelente. Az sem mellékes, hiszen fontos szakasza volt gasztrobloggerségemnek, hogy két éven keresztül a Kifőztük magazin munkatársa is voltam, sőt mi több, azzal büszkélkedhetek, hogy ott voltam már az alapításánál is.:) Azóta a Kifőztük is kinőtte magát, és eljutott egy olyan szintre, amit abszolút mértékben megérdemel, azaz, hogy nyomtatásban is megjelenik.

A 4 év alatt azt hiszem megismertem a gasztroblogger-viselkedés (vagy minek nevezzem) mindenféle stádiumát: először a hagyományos erdélyi ételeket mutattam be, hiszen mai napig büszke vagyok rájuk; aztán új dolgokkal próbálkoztam, és próbáltam mindig előrukkolni valami különlegessel. Majd állandóan lestem, mikor érkeznek a hozzászólások, mikor jelentkezik egy-egy új ember, illetve mikor jelentkezik be egy-egy új rendszeres olvasó. Akkor, természetesen fontos volt ez, különben nem biztos, hogy kedvet, erőt éreztem volna a folytatáshoz, illetve egyáltalán értelmét a folytatásnak. Emlékszem, mekkora boldogsággal töltött el, amikor már rendszeresen érkeztek az olvasók főleg a gasztro.hu-ról, és naponta már vagy 50-en megnézték a blogomat. Ne, ne tessék nevetni, mert igen, akkoriban ez hatalmas szám volt, és sosem reméltem volna, hogy bekövetkezhet. Hát még amikor már volt 50 vagy 100 rendszeres olvasóm!

Aztán, egy idő után azt vettem észre, hogy másképp tekintek a blogomra, mint addig... Úgy tudnám a legpontosabban megfogalmazni ezt, hogy már kezdett nem vendégnek számítani az életemben, hanem befogadtam családtaggá. És természetesen, ezzel a váltással sok minden megváltozott. Elveszített néhány vendégnek kijáró kiváltságot (mint pl. azt, hogy kiemelt helyen legyen, több időt fordítsak rá, hogy állandóan ápolgassam, szépítgessem), ellenben nyert olyan dolgokat, amik tényleg csak a családtagoknak járnak: szeretetet, gondoskodást, ragaszkodást, és egyszerűen helyet kapott az életünkben. Mert bizony, nemcsak az én életemben kapott helyet, a családnak is meg kellett szokni, hogy ő egyszerúen van. Eleinte még restelltem is a férjem előtt, aki néha piszkált is, hogy már megint fényképezek, de aztán már olyan természetes lett az egész, hogy mindenki megkérdezi: lehet enni, vagy kell még fotózni is?! Egy idő után már nem éreztem olyan sürgető vágyat, hogy naponta feltegyek valami újat, hiszen nem is főz az ember naponta újdonságokat. Megtörtént aztán az is, hogy hetekig "felé sem néztem" időhiány miatt, de akkor is gondoltam rá. Igaz, az is előfordult egy-egy ilyen időszak után, hogy nehezen rázódtam vissza a receptelésbe, és megfordult a fejemben, hogy kell-e nekem ez a plusz foglalatosság, de mint ahogy a gyerekét nem dobja el a szülő egy idő után, így én sem tehettem ezt a blogommal. Mert igenis, valahogy gyerekemnek számít. Egy részecskének belőlem, és egy részecskének a történelemből, a világegyetemből. Benne vagyok én, a családom, a (nemcsak étkezési) szokásaink, az erdélyi élet, és minden, ami ezzel kapcsolatos. Régebb amolyan kisregényeket is írtam felvezetőként, mert az egyes ételek valamilyen módon mindig kapcsolódtak egy-egy történethez, történéshez. Ma már mellőzöm a hosszú leírásokat főleg az időhiány miatt.

Azóta sok mindenben változott az étkezésünk is: fokozatosan csökkent a disznóhúsfogyasztásunk, ami mostanra már nagyjából nulla, legalábbis itthon; sokkal több zöldséget és gyümölcsöt, ebből kifolyólag pedig sokszorosan több húsmentes ételt eszünk; megnőtt a csirke-, pulyka-, halfogyasztásunk; kiiktattam az étrendünkből a mesterséges ízesítőszereket: házilag készítem az ételízesítőt, készen vásárolt fűszerkeveréket csak olyant veszek, amiben nincs nátrium-glutamát és egyéb oda nem illő vegyszer; újabban a cukorfogyasztásunk is megcsappant a férjem cukorérzékenysége miatt, bár addig sem voltunk azok a túlzottan édesszájúak.

Mit írhatnék még? Talán az időhiány miatt ennyi is bőven sok, hiszen már nem is kisregény, amit írtam, hanem akár egy trilógiát is kitesz.:) De ezek most kikívánkoztak belőlem. És ki tudja, jövő ilyenkor írhatnék-e ilyesmit?!

Remélem, recept is lesz ma, de biztos, hogy nem torta. Azokból kijutott az elmúlt két hétben.:)

2012. október 18., csütörtök

Currys zöldségleves sütőtökös rizsgombóccal

Ha valaki netán egy autentikus keleti receptet remél az alábbiakban, jobb, ha nem pazarolja tovább az idejét, mert nem. Egyszerűen csak egy curryval és gyömbérrel ízesített csirkés zöldséglevesről van szó, aminek egy különleges betétet találtam ki az itthon fellelhető alapanyagokból.


Currys zöldségleves sütőtökös rizsgombóccal

Hozzávalók: 1 csirke aprólékja, 3-4 sárgarépa, 1 kisebb zellergumó, 1 arasznyi póréhagyma vagy 1 közepes hagyma, 1 kicsi zsenge főzőtök, currypor, friss gyömbér, 1 teáskanál szárított bazsalikom, só; a gombóchoz: 40 dkg főtt rizs, 12 dkg sütőtök, 1 kisebb tojás, 1 csokor petrezselyemzöld, 3-5 evőkanál zsemlemorzsa, só, bors.

Elkészítése: A csirkeaprólékot hideg vízben főni tesszük, majd miután fölforrt, leszedjük a habját. Ekkor beledobjuk a karikára vágott sárgarépát és póréhagymát meg a kis kockákra vágott zellert, megsózzuk, és fedő alatt, közepes lángon főzzük kb. 10 percig. Ezután hozzáadjuk a nagyobb kockákra vágott főzőtököt, ízlés szerint curryporral, reszelt friss gyömbérrel és bazsalikommal fűszerezzük, majd addig főzzük tovább, amíg a tök is meg nem puhul. Ezalatt finomra reszeljük a sütőtököt, illetve apróra vágjuk a petrezselyemzöldet, és a főtt rizzsel, a tojással, illetve ízlés szerinti sóval és borssal alaposan összekavarjuk. Annyi zsemlemorzsát adunk hozzá, hogy jól formázható, de puha masszát kapjunk belőle. Nedves kézzel  gombóccá formáljuk, és a levesbe dobjuk. Addig főzzük, amíg a gombócok fel nem jönnek a leves tetejére (kb. 5 perc).

2012. október 17., szerda

Sütőtökös túrótorta dióval és aszalt szilvával

Akkor már stílszerűen maradok továbbra is a tortáknál... :)
Jó nagy adag túrót csináltam, és fel kellett használni. Meg volt egy sütőtököm is, azzal is kezdeni kellett valamit. Valahogy természetes volt, hogy a kettőt összeházasítom. Keresgéltem a neten is receptügyben; rá is találtam erre az oldalra, és ebből a receptből indultam ki, de mire a végéhez értem, az is természetes, hogy teljesen más sült ki belőle.:D:D:D

Sütőtökös túrótorta dióval és aszalt szilvával

Hozzávalók: 70 dkg friss tehéntúró, 50 dkg sütőtökbél, 15 dkg gyümölcscukor (vagy 17-20 dkg cukor), 3 evőkanál tejföl, 3 tojás, 0,5 + 1,5 dl tejszín, 2 csapott evőkanál kakaó, 1 teáskanál fahéj, 7-8 dkg aszalt szilva, 1 teáskanál reszelt gyömbér, 5-10 dkg vagdalt, pörkölt dió, vaj.

Elkészítése: A sütőtököt kockára vágjuk, kevés enyhén sós vízben puhára pároljuk, majd leszűrjük, és hagyjuk kihűlni. A túrót simára keverjük a gyümölcscukorral, a tojással, a tejföllel, meg a kihűlt sütőtökkel (nem kell turmixolni, a kézi mixer, amivel a túrót kavarjuk is simára töri) majd a masszát kettéosztjuk 1/3 - 2/3 arányban. A kisebbik részhez hozzáadjuk a kakaót, a fahéjat meg az apróra darabolt alszalt szilvát, lazítjuk kb. 1/2 dl tejszínnel, majd egy vajjal jól kikent, magasabb pitesütő formába simítjuk. A másik részhez hozzákeverjük a diót, a gyömbért meg a 1,5 dl tejszínt (igen, ennek hígabbnak kell lennie), és ráöntjük a formában lévő barna masszára. Elsimítjuk, majd 200 fokra előmelegített sütőben sütjük kb. 20 percig, végül pedig visszavesszük a hőt 170 fokra és úgy sütjük további 45-50 percig. Miután megsült, hagyjuk még a forró sütőben 15-20 percet, majd a sütő ajtaját fokozatosan kinyitva hagyjuk lassan lehűlni. Csak teljesen hidegen szeletelhető szépen, sőt, az íze is akkor érvényesül igazán.

2012. október 13., szombat

Karamelles diótorta

Hagyományos vajas krém volt a kérés, dió ízesítéssel. Nagyon finom lett, bár tejszínhabbal én jobban el tudnám képzelni, mert  mi nem vagyunk a vajas krémek hívei. Valamikor hamarosan kipróbálom tejszínhabbal is.:) Köszönet Marikának a krémhez adott ötletekért, melyeknek folytán megalkottam ezt a finom, különleges krémet.


Karamelles diótorta

Hozzávalók:
- a piskótához: 9 tojás, 15 evőkanál cukor, 18 evőkanál darált dióbél, 6 evőkanál liszt, 1,5 kávéskanál szódabikarbóna, 3 kávéskanál ecet;
- a krémhez: 15+10 dkg cukor, 15+15 dkg dióbél, 10+30 dkg vaj, 3 tojássárgája, 1 egész tojás, 5 evőkanál liszt, 4 dl tej, 25 ml rumaroma;
- a locsoláshoz: 3-3,5 dl víz, 1-2 evőkanál cukor, 10 ml rumaroma
- a díszítéshez: 20 dkg vaj, 20 dkg porcukor, néhány szem felezett vagy negyedelt dióbél.

Elkészítése: A piskóta hozzávalóiból 3 darab háromtojásos turbó diós piskótát sütünk. Ehhez 3 egész tojást kézi mixerrel habosra keverünk 5 evőkanál cukorral, majd beleteszünk 1/2 kávéskanál sütőport és 1 kávéskanál ecetet, végül pedig beleforgatunk 6 evőkanál dióbelet és 2 evőkanál lisztet. Óvatosan, de alaposan összedolgozzuk, majd sütőpapírral bélelt, kb. 24*30 cm-es tepsibe simítjuk, és először 200 fokon, majd néhány perc múlva 180 fokra visszavéve a hőt sütjük 12-15 percig. Hagyjuk kihűlni.
A krémhez először habosra keverjük a tojássárgáját meg az egész tojást 10 dkg cukorral. Ezután karamellizálunk 15 dkg cukrot, és amikor már szép világosbarna, belekavarunk egy maréknyi dióbelet (az egyik adag 15 dekából), hozzáadjuk a vajat, majd amikor ez felolvadt benne, félrevesszük a lángról, hozzáadjuk a maradék dióbelet (a 15 dkg-ig) és belekavarjuk a habos tojást. Jól összedolgozzuk, majd hagyjuk teljesen kihűlni. A lisztet simára keverjük a tejjel, majd sűrű pépet főzünk belőle, és néha megkavarva ezt is kihűtjük. Közben a maradék vajat mixerrel habosra keverjük, majd felváltva hozzáadagoljuk a többi hozzávalót: a lisztes pépet, a karamelles krémet, a másik adag diót és a rumaromát. Alaposan összekeverjük.
A locsoláshoz a vízben feloldjuk a cukrot és rumaromával ízesítjük.
Ezután meglocsoljuk az egyik piskótát, rákenjük a krém egyharmadát, majd ráhelyezzük a második piskótát, és ezt is alaposan meglocsoljuk. Erre következik a krém második harmada, majd befedjük az utolsó piskótalappal. A maradék krémmel szépen, de nem túl vastagon bevonjuk a torta oldalát, a további maradékot pedig a torta tetején simítjuk el. A díszítéshez habosra kavarjuk a vajat a porcukorral, majd kis lyukú, kerek csővel megmintázzuk a tetejét és az oldalait, majd kisebb fajta csillagcsővel megmintázzuk az élvonalát. Dióbéllel díszítjük tetszés szerint.

ADV. - 2012. 

Néhány megjegyzés a készítéséhez:
- A krémhez szükséges 3 tojássárgáját akár "el is lophatjuk" a piskótáktól úgy, hogy azokhoz csupán 2-2 egész tojást használunk és 1-1 tojásfehérjét.
- Ha nem vagyunk ennyire spórlósak, akkor a sárgája mellől megmaradt fehérjéket hozzáadhatjuk a piskótákhoz, de akkor ajánlatosabb nagyobb méretű tepsiben sütni, hogy ne legyen túl vastag a piskóta.
- Ebben az esetben a krémet is érdemes kissé megpótolni: kicsivel több pépet lehet főzni, illetve több vajat lehet használni.
- Ha valaki szereti az édes tortákat, akkor növelheti a cukormennyiséget.
- Nekem ez volt az első torta, amit ilyen díszítéssel készítettem; lenne mit gyakorolni, finomítani rajta.

2012. október 9., kedd

Hétvégi munkáim - 2 torta

Barátnőm kislányának készültek. Isten éltessen sokáig, Brigitta!:)

Katicabogár-torta, erdei gyümölcsös krémmel:

Tündéres emeletes torta vaníliás-meggyes krémmel, csajos színekben, szórócukorkával, dekorcukorral:

A kis tündér csak az ünnepléskor került a torta közepébe, szállítás előtt nem akartuk beleállítani, nehogy felboruljon.



2012. október 6., szombat

Prézlis rakott krumpli

Ezt a fotót most fedeztem fel az "elfeledettek" között. Néhány héttel ezelőtt beszélgettünk volt szembeszomszédnőmmel, és valahogy szóba jött a rakott krumpli. És akkor megtárgyaltuk, hogy számunkra továbbra is a krumpli-tojás-tejföl-lel készülő étel az igazi rakott krumpli, esetleg éppen egy kis pirított prézlivel megbolondítva. Még aznap elkészítettem, persze prézlisen.:)

Prézlis rakott krumpli

Hozzávalók 4 személyre: 1 kg krumpli, 10 tojás, 6-7 dl tejföl, 10-15 dkg zsemlemorzsa, olaj, só, bors, kevés vaj.

Elkészítése: A krumplit héjában megfőzzük, a tojást keményre főzzük, majd mindkettőt meghámozzuk. 1/2-1 dl olajban világosbarnára pirítjuk a zsemlemorzsát, és félretesszük. Egy hőálló edényt kikenünk vajjal, majd belerétegezzük a tetszés szerint darabolt vagy lereszelt krumplit és tojást. A rétegezést krumplival kezdjük, majd tojás következik, ezt bőven meglocsoljuk tejföllel, végül megszórjuk pirított morzsával, és addig ismételjük, amíg a hozzávalók el nem fogynak. Ekkor előmelegített sütőbe toljuk (180-200 fok), és 15-20 perc alatt jól összesütjük.

HÚSV. - 2013.

2012. október 5., péntek

Fűszeres, sörös kacsasült


Ezt az ételt már elég rég készítettem, de az emléke még most is nagyon eleven. Isteni lett. Hálát adok az új sütőmért! Amíg nem volt, fogalmam sem volt, hogy milyen lehetőségek rejlenek a sütőben sütésben... A recept megjelent az októberi Erdélyi konyhában is.:) 
Fűszeres, sörös kacsasült

Hozzávalók 4 személyre: 4 nagy konyhakész kacsacomb, só, bors, mediterrán húsfűszer, 2 evőkanál olívaolaj, 5 dl sör; a körethez: 50 dkg krumpli, 20 dkg zellergumó, 5 dkg vaj, 1,5-2 dl tej, só.

Elkészítése: A kacsacombokat jól megmossuk, majd felitatjuk róluk a vizet. Bedörzsöljük sóval és borssal, végül pedig megszórjuk mediterrán húsfűszerrel. Egy serpenyőben felforrósítjuk az olajat, beletesszük a combokat bőrös felükkel lefele, és hirtelen megpirítjuk őket, majd megfordítjuk, és – szintén nagy lángon – másik felüket is megpirítjuk. Az elősütött húst hőálló edénybe tesszük át, aláöntjük a sört, és lefedve előmelegített 150 fokos sütőbe toljuk. 1,5-2 órán át sütjük-pároljuk, majd 220 fokon fedő nélkül 10 perc alatt szép pirosra sütjük. A körethez a krumplit és a zellert meghámozzuk, és sós vízben puhára főzzük. Amikor megpuhult, összetörjük, majd a vajjal és a tejjel együtt habosra kavarjuk.

Tipp: A mediterrán fűszerkeveréket otthon is elkészíthetjük, ha egyenlő arányú fekete-, zöld- és rózsaborsot összekeverünk mustármaggal, szárított hagymával, rozmaringgal, illetve kakukkfűvel, és kávédarálón ledaráljuk.

EK - 2012/10

2012. október 4., csütörtök

Sajtos-sonkás sült füge

Friss fügét kóstoltam már, méghozzá olyat, amit fáról szedtem le, de akkor igazából nem vett le a lábamról. Talán nem volt rendesen megérve vagy mi, nem tudom, mert rég volt, de nem hagyott maradandó élményeket bennem.
Múltkoriban azonban megláttam egy bevásárlóközpont termékkatalógusában, és gondoltam, ismét megkóstolnám. No, de nem jutottam el az üzletbe, és az akció lejárt. Máshol láttam, de közel 10 lejjel drágábban. Aztán néhány nappal ezelőtt eljutottam az ominózus bevásárlóközpontba, s bár drágábban, mint amikor akciós volt, de még mindig volt belőle. 5 darab, amit én meg is vettem. Jó puhák voltak, de azért még rugalmasak, ezért gondoltam, hogy pont tökéletes az állaguk. És valóban, nem csalódtam. Nagyon ízlett a lányoknak és nekem is. A férjemnek is ízlett, ámbár ő csak a belső magvas részét ette meg a kóstolófalatnak. Aztán arra gondoltam, hogy jó lenne valamit készíteni is belőle. Eszembe jutott, hogy múltkor Katinál láttam valami fügés ételt, és megnéztem, de végül mentem a saját fejem, akarom mondani hűtőm szerint.:) Tulajdonképpen ez sem recept, hanem csakúgy, mint Kati is írta, ötlet fügére, de azért leírom.:) És ha valaki jól szeretne lakni vele, akkor ennek a mennyiségnek a többszörösét készítse.:)

Sajtos-sonkás sült füge 

Hozzávalók 2 személyre: 4 füge, 4 szelet sonka, 5-10 dkg sajt, kevés olaj vagy vaj.

Elkészítése: A fügét alaposan megmossuk, majd mindegyiket félbevágjuk. Egy hőálló tálat kikenünk olajjal vagy vajjal. A sonkaszeleteket hosszában kettévágjuk, a sajtot pedig kisujjnyi hasábokra daraboljuk. A fél sonkaszeleteket tölcsérszerűen megtekerjük, belecsúsztatunk egy sajthasábot, majd ráhelyezzük egy felezett fügére, és megtűzzük fogpiszkálóval. 230 fokra előmelegített sütőben, légkeverésen 10-15 perc alatt megsütjük.

EK - 2013/10

Paradicsomos zöldségleves

Valamilyen finom, zöldséges levesre vágytam, amelybe felhasználhatom a (most először vásárolt) tanyasi csirke mellcsontját és bőrét is. Kíváncsi voltam erre a tanyasinak nevezett csirkemellre, mert valóban másképp nézett ki, mint a szokásos csirkehús, de nem voltam benne biztos, hoyg beváltja a hozzá fűzött reményeket. Nos, azt mondhatom, hogy jóval több, mint a normál üzleti csirke, de a falusi udvaron nőtt társát mégsem éri utol sem színben, sem pedig aromában. Azért természetesen, nem elvetendő falat, mert a leves is nagyon finom lett vele, no meg a saorma is (arab shawarma, görög gyros), ami a mellehúsából készült... Még annyit hozzáfűznék a leveshez, hogy ilyen csak akkor lesz, ha valóban paradicsommal - lehetőleg frissel - készül, a paradicsomlétől teljesen más lesz a leve, az állaga.

Paradicsomos zöldségleves

Hozzávalók: 1 csirke aprólékja vagy mellcsontja és bőre, 3-4 sárgarépa, 1 kisebb zellergumó, 1 kicsi hagyma vagy 2 szál újhagyma, 1 nagy, puha paradicsom, 2 maréknyi vékonylaska (cérnametélt:)), 1 csokor petrezselyemzöld, só.

Elkészítése: A csirkeaprólékot vagy csontot és bőrt kb. 2 l hideg vízben főni tesszük, felforraljuk, majd a habját leszedegetjük. Beledobjuk a tetszés szerint feldarabolt sárgarépát, zellert és hagymát, ízlés szerint megsózzuk, majd addig főzzük, míg a zöldségek félpuhák nem lesznek. Ekkor hozzáadjuk a meghámozott, apró kockákra vágott paradicsomot, és a levest készre főzzük. Mielőtt a lángot elzárnánk beletesszük a cérnametéltet is, egyet-kettőt lobbantunk rajta, majd ha szükséges, utánasózunk, illetve megszórjuk apróra vágott petrezselyemzölddel.

KT - 2013/3

2012. október 30., kedd

Diószilánk (Mandulaszilánk)

Bejegyezte: sedith dátum: 8:40 4 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
A receptet a Házi cukrászat című könyvből vettem. S noha  megtartottam a nevét, azért mégsem igazán úgy készítettem, mint a könyvben. Mert ott mandulával írták, nekem most viszont nem volt mandulaszilánkom. Éppen ezért a szilánk név sem igazán reális a sodrófával összetört dióra, de a lényegen ez mit sem változtat: egy isteni, ropogós-puha, nem túl édes, és meglehetősen gyors édesség lesz belőle. Amit még változtattam, az a csokoládé összetétele, mert nekem nem volt annyi tortabevonó tejcsokoládém, mint amennyit a recept kért, ezért vegyesen használtam hozzá 50%-os kakaótartalmú étcsokoládét, konykakrémes tejcsokoládét és fehér csokoládélencsét (tallérokat - köszi, Kati!:)) - ami egy isteni elegyet eredményezett. És amit következő alkalommal még módosítanék rajta az a dió vagy mandula mennyisége, mert hiába használtam 5 dkg csokoládéval kevesebbet, mint a receptben, én úgy gondoltam - s végül a férjem is szóvá tette - hogy több diót is megbírna.:) Én a magam változatát írom le.

Diószilánk

Hozzávalók kb. 30 darabhoz: 35 dkg csokoládé (tej-, ét- és fehér csokoládé vegyesen), kb. 5 dkg vaj, 15 (vagy inkább 20) dkg dióbél vagy mandulahasáb, 10 dkg mazsola, 3 dkg kandírozott citromhéj (ez akár el is maradhat), 3 evőkanál rum vagy 1 evőkanál rumkivonat.

Elkészítése: A mazsolát tálkába tesszük, ráöntjük a rumot vagy a rumkivonatot, majd annyi forró vízzel öntjük fel, amennyi ellepi. A dióbelet szárazon megpörköljük, majd laskaserítővel, de ha valaki jobban szeretné, akkor sodrófával, nagyobb darabosra törjük. A csokoládét és a vajat gőz fölött megolvasztjuk, majd beleforgatjuk a pörkölt dióbelet, az alaposan lecsepegtetett mazsolát meg a kandírozott citromhéjat. Kiskanállal sütőpaíros tepsire kis halmokat teszünk a maszsából, majd kb. 1 órára hűtőbe teszük dermedni. Utána máris fogyasztható.

EK - 2012/12

2012. október 28., vasárnap

Párolt csirkemell almaszósszal és krumplipürével

Bejegyezte: sedith dátum: 11:28 3 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Ha valaki még tanácstalanul áll a csirkemell fölött, hogy mit készítsen belőle, ez a fogás még nyugodtan belefér az ebédig való időbe...:)

Az erdélyi falusi emberek számára eléggé elképzelhetetlen a gyümölcs és a hús párosítása ugyanabban az ételben, bár kétségtelen, hogy vannak olyan fogások, amelyekben megeszik (pl. a füstölt húsos aszaltszilvaleves). No, de nem emlékszem, hogy bárki a családból vagy a faluban almaszószt készített volna a hús mellé. Azaz tudom, hogy voltak olyan "elvetemültek", akik meggyszószt készítettek a krumplipüré meg a sóbafőtt mellé, de ott volt mellette a paradicsommártás is. És a meggyszószt rendszerint a háziasszony ette meg, mert a szabály úgy tartja: amit főztél, edd is meg!:P Nos, nem tagadom: néhány évvel ezelőtt én is az erdélyi falusi emberek ízlésében osztoztam, azonban lassan, fokozatosan hozzászoktam a gyümölcs-hús pároshoz, és ma már el sem tudnám képzelni, hogy néha ne készítsek ilyen fogásokat. A férjem még nincs ennyire "előrehaladott stádiumban", vannak fogások, amiket szívesen elfogyaszt, mint pl. EZT, vagy EZT, de van, ami (még) nem nyerte el a tetszését, mint pl. a címben említett fogás, azaz megette a húst meg a pürét, de szószt nem kért mellé. Igaz, első alkalommal készült nálam, de én és a lányok nagyon szeretjük, úgyhogy néha terítékre kerül még. A sztorija egyszerű: pénteken az óvodában ez volt az ebéd, és annyira megkívántam, hogy amint hazamentem, már olvasztottam a csirkét, a melléből pedig ezt készítettem. S bár még sosem főztem ilyet, úgy gondolom, egész jóra sikerült. A húgomnak is nagyon ízlett.


Párolt csirkemell almaszósszal és krumplipürével

Hozzávalók 4 személyre: 1 csirkemell, só, bors, kevés pirospaprika, 2 evőkanál olaj; a mártáshoz: 50 dkg alma, 3-4 evőkanál olaj, 2 púpozott evőkanál liszt, pici só, cukor, fahéj, citromlé; a püréhez: 60 dkg krumpli, só, vaj, tej.

Elkészítése: A két fél csirkemellet megmossuk, felitatjuk róla a vizet, és egészben hagyva bedörzsöljük sóval, borssal, illetve kevés pirospaprikával. Félretesszük rövid időre. Az almát meghámozzuk, csumáját eltávolítjuk, majd tetszés szerint daraboljuk vagy szeleteljük, és meglocsoljuk 1-2 evőkanál citromlével. A krumplit meghámozzuk, négybe hasítjuk, és enyhén sós vízbn puhára főzzük, majd leszűrjük, és vajjal meg tejjel habosra kavarjuk. Egy serpenyőben felforrósítjuk az olajat, és beletesszük a csirkemellet. Minden oldalán hirtelen átpirítjuk, majd lefedve, saját levében, néha átforgatva 15-20 perc alatt puhára pároljuk. A mártáshoz felforrósítjuk az olajat, rádobjuk az almát, és állandóan kavargatva 2-3 perc alatt megpároljuk. Nem kell az almadaraboknak szétfőniük, egy részük enyhén roppanós maradhat, úgyis puhul még tovább. Ezután megszórjuk a liszttel, elkeverjük, majd felöntjük 4-5 dl hideg vízzel, és állandóan kavargatva besűrítjük. Közben kevés sót adunk hozzá, és ízlés szerinti cukorral édesítjük. Amikor kellően besűrűsödött, félrevesszük a lángról, és nagyon kevés fahéjjal ízesítjük. A csirkemellet néhány percig pihenni hagyjuk, majd rézsútosan szeleteljük kb. 1/2 cm vastagra.

KT - 2013/5

2012. október 27., szombat

Szavarin kuglófformában

Bejegyezte: sedith dátum: 16:47 4 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

És ismét egy kelt tészta. Van élesztőmentes szavarinrecept is, de szerintem mégis ez az igazi. Fogalmam sincs, hogy honnan van ez a receptem a "tésztásfüzetemben", valahonnan kimásolhattam, mert a családban tudom, hogy senkinek sincs ilyen süteményreceptje. Ha meg valamelyik szomszédasszonyomtól másoltam volna, akkor odaírtam volna mellé, hogy kitől van. De mindegy is, a lényeg, hogy nagyon finom. Jó sok sziruppal és tejszínhabbal. Szerintem a szirupozás a lényege. Ha nem tocsog benne, nem finom.


Szavarin kuglófformában

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 2 dkg élesztő, kb. 3 dl tej, 14 dkg vaj, 3 tojássárgája, 12 dkg cukor, ½ kávéskanál só, 1 citrom héja, 5 dkg mazsola; továbbá: 5-6 dl habtejszín, 3-5 evőkanál porcukor, 3 tasak habfixáló, 4 dl víz, 5 evőkanál cukor, 10 ml rumkivonat, kevés zsiradék, liszt.
Elkészítése: A tejet meglangyosítjuk, belemorzsoljuk az élesztőt, illetve belekeverünk 25 dkg lisztet, majd 20-25 percig kelni hagyjuk. Ezalatt habosra keverjük a vajat a tojássárgájával meg a cukorral, hozzáadjuk a sót, a reszelt citromhéjat meg a mazsolát. Ebbe a masszába belekeverjük a maradék lisztet, valamint a megkelt kovászt, és fakanállal hólyagosra verjük, mint a kalácstésztát. Meleg helyen kb. 1 órát kelesztjük. Ezután deszkán finoman átforgatjuk, cipóvá formázzuk, majd megemelve, ujjainkkal átlyukasztjuk a közepét, és kikent, liszttel megszórt kuglófformába helyezzük. 10-15 percig pihentetjük még a formában, majd 180 fokos sütőbe toljuk. Kb. 10 perc után a hőt mérsékeljük 160 fokra, és további 45-50 percig sütjük, majd hagyjuk kihűlni. A vízből, a cukorból meg a rumkivonatból szirupot készítünk, és alaposan meglocsoljuk vele a kuglófot. A habtejszínt a porcukorral és a habfixálóval keményre verjük, majd a jól megáztatott kuglóf közepébe-tetejére halmozzuk. Szeletelve kínáljuk.

Megjegyzés: A sziruppal nem kell fukarkodni, a tésztának tocsognia kell benne. A tésztát megsüthetjük kisméretű kuglófformában vagy muffintepsiben is. A tejszínhabot lehet külön is kínálni mellé.

Almás, pudingos kelt lepény

Bejegyezte: sedith dátum: 12:46 1 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Ez a sütemény az a kategória, amit (1) nem is szoktam sütni, és (2) nem is értek hozzá. Természetesen, az első a másodikból következik. :P Ennek ellenére, feltettem magamban,  hogy megpróbálkozom vele, és kitaláltam ezt a pudingos, gyümölcsös változatot. Arra gondoltam, hogy ha kevert tésztával működik, biztosan kelt tésztával sem lehet rossz! A tésztája egy hagyományos kalács receptje szerint készült, amit egy régi román nyelvű receptes könyvből vettem.
A süti a múlt szombati erdőszéli osztálykirándulás apropóján készült, s bár eléggé hatalmas adag volt, mire kettőt fordultam, el volt tüntetve a tepsiről. Még jó, hogy idejében lefényképeztem.:)


Almás, pudingos kelt lepény


Hozzávalók: 50 dkg liszt, 15 dkg cukor, kb. 2 dl tej, 2 egész tojás, 2 tojássárgája, 2,5 dkg friss élesztő, 1 dl olaj, ½ kávéskanál só, 1 citrom héja; továbbá: 1 tasak vaníliás pudingpor, 5 dl tej, 5-6 evőkanál cukor, 1,2 kg hámozott, kicsumázott alma, 1 evőkanál búzadara, 1 teáskanál fahéj, 5 dkg tört mandula.

Elkészítése: Az élesztőt és kevés cukrot feloldjuk a langyos tejben. A lisztet, a sót meg a többi cukrot tálba mérjük, hozzáadjuk a tojást, a tojássárgáját meg a reszelt citromhéjat, végül pedig hozzáöntjük az élesztős tejet is. Összegyúrjuk, majd az olajat kicsinként adagolva hozzá közepesen lágy, hólyagos tésztát dagasztunk belőle. Letakarva, langyos helyen kb. 1 órán át kelesztjük, majd sütőpapírral bélelt kb. 40x40 cm-es tepsire helyezzük, és kézzel kinyújtjuk-húzogatjuk. A tejből, a pudingporból, illetve 3-4 evőkanál cukorból pudingot főzünk, és még melegen a tésztára simítjuk. Megszórjuk búzadarával. Az almát vékony szeletekre vágjuk, és a szeleteket kissé egymásra csúsztatva befedjük vele a pudingot. Megszórjuk a maradék cukorral meg a fahéjjal, meghintjük a manduladarabkákkal, és 200 fokos sütőbe toljuk. 10-15 perc után a hőt kb. 170 fokra csökkentjük, és további 35-40 percig sütjük. Szeletelve langyosan kínáljuk. 

2012. október 25., csütörtök

Dióleves

Bejegyezte: sedith dátum: 17:25 2 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
- Kicsim, segítesz nekem főzni?
- De én már főzök!!!
- Mit főzöl?
- Mogyorólevest, apukának!
Ez a párbeszéd zajlott le köztem és majdnem ötévesem között vasárnap délelőtt, amikor az újonnan vásárolt dió-mogyorótörővel törte a mogyorót, és kis edénykéibe rakosgatta. De máris elültette a bogarat a fülembe... Csak az volt a bajom, hogy nem volt kedbvem annyi mogyorót törni, hogy elég legyen a leveshez. Dió viszont volt, pucolva, a fagyasztóban. Egykettőre összeállt a dolog a fejemben, majd az edényben is. Mondjuk, inkább desszertre hajaz, mint levesre, ki-ki aszerint eheti, ahogy neki inkább megfelel. De aki a diót szereti, annak biztos, hogy tömény élvezet.

Rumos dióleves

Hozzávalók: 4-5 evőkanál olaj, 3 evőkanál liszt, kb. 5 dl tej, 15 dkg őrölt dióbél, 2 dl tejszín, cukor, csipetnyi só, rumkivonat.

Elkészítése: Az olajat felforrósítjuk, beleszórjuk a lisztet, elkavarjuk, hagyjuk kissé felhabosodni, majd rögtön felöntjük 2-3 dl hideg tejjel. Simára kavarjuk, majd állandóan kavargatva felengendjük a maradék tejjel. Belekeverjük a dióbelet, hozzáadjuk a sót, az ízlés szerinti cukrot (nekem kellett kb. 5 evőkanálnyi gyümölcscukor) meg a tejszínt, és annyi vízzel öntjük még fel, amennyi levest szeretnénk, illetve amilyen sűrűre/hígra szeretnénk a levest. Állandóan kavargatva jól kiforraljuk, majd félrevesszük a lángról. Legvégül rumkivonattal ízesítjük, szintén ízlés szerint.

2012. október 24., szerda

Mezőségi párolt szelet

Bejegyezte: sedith dátum: 20:21 3 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Ez a recept kissé bizarrnak tűnhet első olvasásra, meg furcsaez a kukoricadarával való megszórás, de a végeredmény valami elképesztő. Nagyon finom.A férjem, aki még csak barátkozó fázisban van a gyümölcs-hús kombinációkkal, nagyon jó étvággyal ette.


Mezőségi párolt szelet

Hozzávalók 4 személyre: 4 nagy szelet sertéstarja vagy marhahátszín (egyenként kb. 20 dkg-osak), 2 nagy hagyma, 2-3 paradicsom, 2 nagy alma, 2-3 csapott evőkanál kukoricadara, só, bors, olaj, 1 dl finom bor.

Elkészítése: A hússzeleteket nagyon enyhén kiveregetjük, majd megszórjuk sóval és borssal. Felforrósítunk kevés olajat, és hirtelen megpirítjuk benne a hússzeletek mindkét oldalát. Egy hőálló edény aljára terítjük a csíkokra vágott hagymát meg a cikkekre vágott paradicsomot, megszórjuk sóval és borssal, majd ráfektetjük a hússzeleteket. A húsokat befedjük az elfelezett, magházától megszabadított, majd kb. félcentis szeletekre vágott almával, és aláöntjük a bort. Megszórjuk a kukoricadarával, enyhén megsózzuk, majd lefedve a 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk (jó, ha van légkeverés ). Végül fedő nélkül pirítjuk néhány percig. Bármilyen körettel tálalható. Mi csak simán kenyérrel ettük, de azért jó, hogy legyen valami mellette. 

KAL - 2013.

2012. október 22., hétfő

Blogkóstoló 5., azaz: Csak, mert szeretem

Bejegyezte: sedith dátum: 4:43 3 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Végre odajutottam, hogy a blogra is feltegyem azt a finomságot, amit Kovács Janka blogján, a Csak, mert szeretem-en találtam, és a hankka által kiírt Blogkóstoló 5. fordulójára készítettem.
Jankánál nem unatkozik a nézelődő, mert finomabbnál finomabb ételek fotói és leírásai kelletik magukat a blogján, korgó hassal semmiképpen sem ajánlom a nézelődést. Hosszas vizsgálódás után ezt a receptet választottam ki. Hogy miért éppen ezt? Nem tudom. De nagyon jól is nézett ki, a hozzávalók is elérhetőek voltak, az ízvilága is nagyon finom, és mi már nyár óta nem ettünk semmiféle nyársat. Nem csalódtam: a végeredmény isteni lett, a hús omlós, fűszeres, a padlizsán már-már krémes, a paradicsom pedig.... no, az nem került bele, mert elfelejtettem, hogy az is kell hozzá. De biztosíthatok mindenkit, hogy anélkül is tökéletes a fogás.:)
Ahogy én készítettem, illetve a köretként szerepelő egyebek leírása majd ezután következik valamikor...

Padlizsános csirkenyárs sütőtökös karfiolpürével és kökényes hagymalekvárral


2012. október 20., szombat

Zöldséges tonhalkrém

Bejegyezte: sedith dátum: 14:50 2 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Gyors, finom, egészséges vacsora


Zöldséges tonhalkrém

Hozzávalók: 10-15 dkg lágy vaj, 1 doboz aprított tonhal (saját levében), 1 közepes sárgarépa, 1 kb. 10 cm-es darabka póréhagyma, 2 cikk fokhagyma, 1 maréknyi fekete olajbogyó, 1/2 csokor petrezselyemzöld, só, (citrom)bors, citromlé.

Elkészítése: A tonhalat lecsepegtetjük, majd simára keverjük a vajjal. Ezután hozzáadjuk a finomra reszelt sárgarépát, a finomra aprított póréhagymát, olajbogyót meg petrezselyemzöldet és a zúzott fokhagymát. Sóval, borssal és citromlével ízesítjük, majd jól összekavarjuk.
riss vagy pirított kenyérrel, salátalevéllel, citromos teával tálaljuk.

KT - 2013/11

Mezőségi káposztás egytál

Bejegyezte: sedith dátum: 8:17 4 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Íme egy recept a hagyományos ízek kedvelőinek. Kicsit hasonlít a székelygulyásra, kicsit hasonlít a mi lucskos káposztánkra, mégis más. Teljesen más. Nemcsak az elkészítési módja, hanem az íze is gazdag, hiszen több, változatosabb alapanyag jár bele, mint a fentebb említett ételekbe. 


Mezőségi káposztás egytál

Hozzávalók 5-6 személyre: 50 dkg sertéshús, 50 dkg borjúhús, 2 nagy hagyma, 1-1,2 kg friss vagy sarvalt (enyhén savanyított) káposzta, 30 dkg füstölt kolbász, 2 teáskanál pirospaprika, 3 dl paradicsomlé, 2,5 dl tejföl, só, bors, friss vagy szárított kapor és csombor (borsikafű), 2 nagy evőkanál sertészsír.

Elkészítése: 1 evőkanál zsíron megdinszteljük az egyik felaprított hagymát, majd rádobjuk a kis kockákra vágott sertéshúst. Addig pirítjuk, amíg a hús ki nem fehéredik, majd megszórjuk pirospaprikával, enyhén megsózzuk, és felöntjük kevés vízzel. Fedő alatt, néha kavargatva kb. 20 percig pároljuk. Ezalatt a maradék evőkanál zsíron megdinszteljük az apróra vágott másik hagymát, és rádobjuk a legyalult friss káposztát vagy a levétől jól kifacsart sarvalt káposztát. Állandóan kavargatva addig pároljuk, amíg kissé össze nem esik. 20 perc után a sertéshúshoz hozzáadjuk a szintén kockára vágott borjúhúst, és együtt pároljuk tovább, amíg majdnem puhára főnek. Ekkor egy nagy hőálló tálba (legjobb a cserépedény) öntjük a húst és a káposztát, hozzáadjuk a karikára vágott kolbászt, ráöntjük a paradicsomlevet és a tejfölt, illetve megszórjuk a finomra aprított kaporral meg csomborral, jól összekavarjuk, és lefedve 35-40 percre 200 fokra előmelegített sütőbe toljuk. Tálaláskor friss kenyeret és további tejfölt adhatunk mellé.
KAL - 2013.

2012. október 19., péntek

Vendégből családtag, azaz 4 éves vagyok!!!

Bejegyezte: sedith dátum: 9:11 20 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Vagyis nem én, hanem a blogom. És végre, nem felejtettem el a szülinapját!!! Mert eddig minden évben elfelejtettem.:P

Fotó INNEN.
Statisztikai adatokkal most nem szolgálok, mert kedvem sincs hozzá, illetve nem is érdekel annyira, hogy rendszeresen kövessem a dolgok alakulását, változását. Annyit viszont muszáj leírnom, hogy köszönöm annak a 332 feliratkozott rendszeres olvasómnak (jó, tudom, ez nem jelent tényleges olvasót is) a bizalmat, hogy akár hosszasabb folyamat után, akár hirtelen felindulásból egyszercsak úgy gondolta, hogy érdemes feliratkoznia a blogomra olvasóként. Nem tudom, ki mennyire elégedett azzal, amit a blogon talál, de nagyon sok pozitív visszajelzést kapok, úgyhogy gondolom, érdemes folytatnom másokért is, nemcsak magamért.

Ha visszagondolok az elmúlt 4 évre, bizony sok minden eszembe jut. Pl. az első bátortalan lépések, amikor elkezdtem egyszerű receptjeimet bepötyögni a blogra; vagy amikor felfedeztem a többi blogot, és olvastam, hogy másoknál milyen természetes a lazac, a rák, az articsóka vagy a mittudoménmi használata, főzése, én meg "elszégyelltem magam", hogy mit akarok a zakuszkámmal meg a puliszkás májpörköltemmel; vagy hogy milyen jólesett, amikor a babás blogom ismerősein kívül más is hozzászólt a bejegyzéseimhez, hát meg amikor felfedeztem az azóta már sajnos megszűnt gasztro.blog.hu-t, ahol a későbbiekben aztán megjelentek a frissítéseim. De az sem mellékes, hogy rengeteg emberrel megismerkedtem a blogom által, legyen szó akár személyes, akár virtuális ismeretségekről, és általuk is rengeteget tanultam, fejlődtem azóta sok-sok téren. Örülök, hogy az ún. gasztroblogger-társadalom nagy csapatához tartozhatok, és örülök, hogy az erdélyiek között úttörőnek számítok ebben a társaságban, mert ha jól tudom, akkoriban még csak Ottisnak volt blogja "közülünk". És a legjobban annak örülök, hogy a főzésimádatomnak meg a gasztroblogomnak köszönhetően 2009-ben az Erdélyi konyha (ami tavaly óta már Magyaroszrágon is megjelenik havonta) gasztromagazin munkatársa, majd helyettes főszerkesztője lehettem, és így egyéb munkám (munkahely) mellett mégis egy olyan tevékenységet folytatok, ahol a szakmám és a hobbim szervesen összefonódik, és amit imádok csinálni még akkor is, ha "csúcsidőben" csupán 3-4 órákat alszom éjjelente. Az sem mellékes, hiszen fontos szakasza volt gasztrobloggerségemnek, hogy két éven keresztül a Kifőztük magazin munkatársa is voltam, sőt mi több, azzal büszkélkedhetek, hogy ott voltam már az alapításánál is.:) Azóta a Kifőztük is kinőtte magát, és eljutott egy olyan szintre, amit abszolút mértékben megérdemel, azaz, hogy nyomtatásban is megjelenik.

A 4 év alatt azt hiszem megismertem a gasztroblogger-viselkedés (vagy minek nevezzem) mindenféle stádiumát: először a hagyományos erdélyi ételeket mutattam be, hiszen mai napig büszke vagyok rájuk; aztán új dolgokkal próbálkoztam, és próbáltam mindig előrukkolni valami különlegessel. Majd állandóan lestem, mikor érkeznek a hozzászólások, mikor jelentkezik egy-egy új ember, illetve mikor jelentkezik be egy-egy új rendszeres olvasó. Akkor, természetesen fontos volt ez, különben nem biztos, hogy kedvet, erőt éreztem volna a folytatáshoz, illetve egyáltalán értelmét a folytatásnak. Emlékszem, mekkora boldogsággal töltött el, amikor már rendszeresen érkeztek az olvasók főleg a gasztro.hu-ról, és naponta már vagy 50-en megnézték a blogomat. Ne, ne tessék nevetni, mert igen, akkoriban ez hatalmas szám volt, és sosem reméltem volna, hogy bekövetkezhet. Hát még amikor már volt 50 vagy 100 rendszeres olvasóm!

Aztán, egy idő után azt vettem észre, hogy másképp tekintek a blogomra, mint addig... Úgy tudnám a legpontosabban megfogalmazni ezt, hogy már kezdett nem vendégnek számítani az életemben, hanem befogadtam családtaggá. És természetesen, ezzel a váltással sok minden megváltozott. Elveszített néhány vendégnek kijáró kiváltságot (mint pl. azt, hogy kiemelt helyen legyen, több időt fordítsak rá, hogy állandóan ápolgassam, szépítgessem), ellenben nyert olyan dolgokat, amik tényleg csak a családtagoknak járnak: szeretetet, gondoskodást, ragaszkodást, és egyszerűen helyet kapott az életünkben. Mert bizony, nemcsak az én életemben kapott helyet, a családnak is meg kellett szokni, hogy ő egyszerúen van. Eleinte még restelltem is a férjem előtt, aki néha piszkált is, hogy már megint fényképezek, de aztán már olyan természetes lett az egész, hogy mindenki megkérdezi: lehet enni, vagy kell még fotózni is?! Egy idő után már nem éreztem olyan sürgető vágyat, hogy naponta feltegyek valami újat, hiszen nem is főz az ember naponta újdonságokat. Megtörtént aztán az is, hogy hetekig "felé sem néztem" időhiány miatt, de akkor is gondoltam rá. Igaz, az is előfordult egy-egy ilyen időszak után, hogy nehezen rázódtam vissza a receptelésbe, és megfordult a fejemben, hogy kell-e nekem ez a plusz foglalatosság, de mint ahogy a gyerekét nem dobja el a szülő egy idő után, így én sem tehettem ezt a blogommal. Mert igenis, valahogy gyerekemnek számít. Egy részecskének belőlem, és egy részecskének a történelemből, a világegyetemből. Benne vagyok én, a családom, a (nemcsak étkezési) szokásaink, az erdélyi élet, és minden, ami ezzel kapcsolatos. Régebb amolyan kisregényeket is írtam felvezetőként, mert az egyes ételek valamilyen módon mindig kapcsolódtak egy-egy történethez, történéshez. Ma már mellőzöm a hosszú leírásokat főleg az időhiány miatt.

Azóta sok mindenben változott az étkezésünk is: fokozatosan csökkent a disznóhúsfogyasztásunk, ami mostanra már nagyjából nulla, legalábbis itthon; sokkal több zöldséget és gyümölcsöt, ebből kifolyólag pedig sokszorosan több húsmentes ételt eszünk; megnőtt a csirke-, pulyka-, halfogyasztásunk; kiiktattam az étrendünkből a mesterséges ízesítőszereket: házilag készítem az ételízesítőt, készen vásárolt fűszerkeveréket csak olyant veszek, amiben nincs nátrium-glutamát és egyéb oda nem illő vegyszer; újabban a cukorfogyasztásunk is megcsappant a férjem cukorérzékenysége miatt, bár addig sem voltunk azok a túlzottan édesszájúak.

Mit írhatnék még? Talán az időhiány miatt ennyi is bőven sok, hiszen már nem is kisregény, amit írtam, hanem akár egy trilógiát is kitesz.:) De ezek most kikívánkoztak belőlem. És ki tudja, jövő ilyenkor írhatnék-e ilyesmit?!

Remélem, recept is lesz ma, de biztos, hogy nem torta. Azokból kijutott az elmúlt két hétben.:)

2012. október 18., csütörtök

Currys zöldségleves sütőtökös rizsgombóccal

Bejegyezte: sedith dátum: 9:13 1 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Ha valaki netán egy autentikus keleti receptet remél az alábbiakban, jobb, ha nem pazarolja tovább az idejét, mert nem. Egyszerűen csak egy curryval és gyömbérrel ízesített csirkés zöldséglevesről van szó, aminek egy különleges betétet találtam ki az itthon fellelhető alapanyagokból.


Currys zöldségleves sütőtökös rizsgombóccal

Hozzávalók: 1 csirke aprólékja, 3-4 sárgarépa, 1 kisebb zellergumó, 1 arasznyi póréhagyma vagy 1 közepes hagyma, 1 kicsi zsenge főzőtök, currypor, friss gyömbér, 1 teáskanál szárított bazsalikom, só; a gombóchoz: 40 dkg főtt rizs, 12 dkg sütőtök, 1 kisebb tojás, 1 csokor petrezselyemzöld, 3-5 evőkanál zsemlemorzsa, só, bors.

Elkészítése: A csirkeaprólékot hideg vízben főni tesszük, majd miután fölforrt, leszedjük a habját. Ekkor beledobjuk a karikára vágott sárgarépát és póréhagymát meg a kis kockákra vágott zellert, megsózzuk, és fedő alatt, közepes lángon főzzük kb. 10 percig. Ezután hozzáadjuk a nagyobb kockákra vágott főzőtököt, ízlés szerint curryporral, reszelt friss gyömbérrel és bazsalikommal fűszerezzük, majd addig főzzük tovább, amíg a tök is meg nem puhul. Ezalatt finomra reszeljük a sütőtököt, illetve apróra vágjuk a petrezselyemzöldet, és a főtt rizzsel, a tojással, illetve ízlés szerinti sóval és borssal alaposan összekavarjuk. Annyi zsemlemorzsát adunk hozzá, hogy jól formázható, de puha masszát kapjunk belőle. Nedves kézzel  gombóccá formáljuk, és a levesbe dobjuk. Addig főzzük, amíg a gombócok fel nem jönnek a leves tetejére (kb. 5 perc).

2012. október 17., szerda

Sütőtökös túrótorta dióval és aszalt szilvával

Bejegyezte: sedith dátum: 9:58 4 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Akkor már stílszerűen maradok továbbra is a tortáknál... :)
Jó nagy adag túrót csináltam, és fel kellett használni. Meg volt egy sütőtököm is, azzal is kezdeni kellett valamit. Valahogy természetes volt, hogy a kettőt összeházasítom. Keresgéltem a neten is receptügyben; rá is találtam erre az oldalra, és ebből a receptből indultam ki, de mire a végéhez értem, az is természetes, hogy teljesen más sült ki belőle.:D:D:D

Sütőtökös túrótorta dióval és aszalt szilvával

Hozzávalók: 70 dkg friss tehéntúró, 50 dkg sütőtökbél, 15 dkg gyümölcscukor (vagy 17-20 dkg cukor), 3 evőkanál tejföl, 3 tojás, 0,5 + 1,5 dl tejszín, 2 csapott evőkanál kakaó, 1 teáskanál fahéj, 7-8 dkg aszalt szilva, 1 teáskanál reszelt gyömbér, 5-10 dkg vagdalt, pörkölt dió, vaj.

Elkészítése: A sütőtököt kockára vágjuk, kevés enyhén sós vízben puhára pároljuk, majd leszűrjük, és hagyjuk kihűlni. A túrót simára keverjük a gyümölcscukorral, a tojással, a tejföllel, meg a kihűlt sütőtökkel (nem kell turmixolni, a kézi mixer, amivel a túrót kavarjuk is simára töri) majd a masszát kettéosztjuk 1/3 - 2/3 arányban. A kisebbik részhez hozzáadjuk a kakaót, a fahéjat meg az apróra darabolt alszalt szilvát, lazítjuk kb. 1/2 dl tejszínnel, majd egy vajjal jól kikent, magasabb pitesütő formába simítjuk. A másik részhez hozzákeverjük a diót, a gyömbért meg a 1,5 dl tejszínt (igen, ennek hígabbnak kell lennie), és ráöntjük a formában lévő barna masszára. Elsimítjuk, majd 200 fokra előmelegített sütőben sütjük kb. 20 percig, végül pedig visszavesszük a hőt 170 fokra és úgy sütjük további 45-50 percig. Miután megsült, hagyjuk még a forró sütőben 15-20 percet, majd a sütő ajtaját fokozatosan kinyitva hagyjuk lassan lehűlni. Csak teljesen hidegen szeletelhető szépen, sőt, az íze is akkor érvényesül igazán.

2012. október 13., szombat

Karamelles diótorta

Bejegyezte: sedith dátum: 16:10 7 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Hagyományos vajas krém volt a kérés, dió ízesítéssel. Nagyon finom lett, bár tejszínhabbal én jobban el tudnám képzelni, mert  mi nem vagyunk a vajas krémek hívei. Valamikor hamarosan kipróbálom tejszínhabbal is.:) Köszönet Marikának a krémhez adott ötletekért, melyeknek folytán megalkottam ezt a finom, különleges krémet.


Karamelles diótorta

Hozzávalók:
- a piskótához: 9 tojás, 15 evőkanál cukor, 18 evőkanál darált dióbél, 6 evőkanál liszt, 1,5 kávéskanál szódabikarbóna, 3 kávéskanál ecet;
- a krémhez: 15+10 dkg cukor, 15+15 dkg dióbél, 10+30 dkg vaj, 3 tojássárgája, 1 egész tojás, 5 evőkanál liszt, 4 dl tej, 25 ml rumaroma;
- a locsoláshoz: 3-3,5 dl víz, 1-2 evőkanál cukor, 10 ml rumaroma
- a díszítéshez: 20 dkg vaj, 20 dkg porcukor, néhány szem felezett vagy negyedelt dióbél.

Elkészítése: A piskóta hozzávalóiból 3 darab háromtojásos turbó diós piskótát sütünk. Ehhez 3 egész tojást kézi mixerrel habosra keverünk 5 evőkanál cukorral, majd beleteszünk 1/2 kávéskanál sütőport és 1 kávéskanál ecetet, végül pedig beleforgatunk 6 evőkanál dióbelet és 2 evőkanál lisztet. Óvatosan, de alaposan összedolgozzuk, majd sütőpapírral bélelt, kb. 24*30 cm-es tepsibe simítjuk, és először 200 fokon, majd néhány perc múlva 180 fokra visszavéve a hőt sütjük 12-15 percig. Hagyjuk kihűlni.
A krémhez először habosra keverjük a tojássárgáját meg az egész tojást 10 dkg cukorral. Ezután karamellizálunk 15 dkg cukrot, és amikor már szép világosbarna, belekavarunk egy maréknyi dióbelet (az egyik adag 15 dekából), hozzáadjuk a vajat, majd amikor ez felolvadt benne, félrevesszük a lángról, hozzáadjuk a maradék dióbelet (a 15 dkg-ig) és belekavarjuk a habos tojást. Jól összedolgozzuk, majd hagyjuk teljesen kihűlni. A lisztet simára keverjük a tejjel, majd sűrű pépet főzünk belőle, és néha megkavarva ezt is kihűtjük. Közben a maradék vajat mixerrel habosra keverjük, majd felváltva hozzáadagoljuk a többi hozzávalót: a lisztes pépet, a karamelles krémet, a másik adag diót és a rumaromát. Alaposan összekeverjük.
A locsoláshoz a vízben feloldjuk a cukrot és rumaromával ízesítjük.
Ezután meglocsoljuk az egyik piskótát, rákenjük a krém egyharmadát, majd ráhelyezzük a második piskótát, és ezt is alaposan meglocsoljuk. Erre következik a krém második harmada, majd befedjük az utolsó piskótalappal. A maradék krémmel szépen, de nem túl vastagon bevonjuk a torta oldalát, a további maradékot pedig a torta tetején simítjuk el. A díszítéshez habosra kavarjuk a vajat a porcukorral, majd kis lyukú, kerek csővel megmintázzuk a tetejét és az oldalait, majd kisebb fajta csillagcsővel megmintázzuk az élvonalát. Dióbéllel díszítjük tetszés szerint.

ADV. - 2012. 

Néhány megjegyzés a készítéséhez:
- A krémhez szükséges 3 tojássárgáját akár "el is lophatjuk" a piskótáktól úgy, hogy azokhoz csupán 2-2 egész tojást használunk és 1-1 tojásfehérjét.
- Ha nem vagyunk ennyire spórlósak, akkor a sárgája mellől megmaradt fehérjéket hozzáadhatjuk a piskótákhoz, de akkor ajánlatosabb nagyobb méretű tepsiben sütni, hogy ne legyen túl vastag a piskóta.
- Ebben az esetben a krémet is érdemes kissé megpótolni: kicsivel több pépet lehet főzni, illetve több vajat lehet használni.
- Ha valaki szereti az édes tortákat, akkor növelheti a cukormennyiséget.
- Nekem ez volt az első torta, amit ilyen díszítéssel készítettem; lenne mit gyakorolni, finomítani rajta.

2012. október 9., kedd

Hétvégi munkáim - 2 torta

Bejegyezte: sedith dátum: 0:44 0 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Barátnőm kislányának készültek. Isten éltessen sokáig, Brigitta!:)

Katicabogár-torta, erdei gyümölcsös krémmel:

Tündéres emeletes torta vaníliás-meggyes krémmel, csajos színekben, szórócukorkával, dekorcukorral:

A kis tündér csak az ünnepléskor került a torta közepébe, szállítás előtt nem akartuk beleállítani, nehogy felboruljon.



2012. október 6., szombat

Prézlis rakott krumpli

Bejegyezte: sedith dátum: 23:12 1 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Ezt a fotót most fedeztem fel az "elfeledettek" között. Néhány héttel ezelőtt beszélgettünk volt szembeszomszédnőmmel, és valahogy szóba jött a rakott krumpli. És akkor megtárgyaltuk, hogy számunkra továbbra is a krumpli-tojás-tejföl-lel készülő étel az igazi rakott krumpli, esetleg éppen egy kis pirított prézlivel megbolondítva. Még aznap elkészítettem, persze prézlisen.:)

Prézlis rakott krumpli

Hozzávalók 4 személyre: 1 kg krumpli, 10 tojás, 6-7 dl tejföl, 10-15 dkg zsemlemorzsa, olaj, só, bors, kevés vaj.

Elkészítése: A krumplit héjában megfőzzük, a tojást keményre főzzük, majd mindkettőt meghámozzuk. 1/2-1 dl olajban világosbarnára pirítjuk a zsemlemorzsát, és félretesszük. Egy hőálló edényt kikenünk vajjal, majd belerétegezzük a tetszés szerint darabolt vagy lereszelt krumplit és tojást. A rétegezést krumplival kezdjük, majd tojás következik, ezt bőven meglocsoljuk tejföllel, végül megszórjuk pirított morzsával, és addig ismételjük, amíg a hozzávalók el nem fogynak. Ekkor előmelegített sütőbe toljuk (180-200 fok), és 15-20 perc alatt jól összesütjük.

HÚSV. - 2013.

2012. október 5., péntek

Fűszeres, sörös kacsasült

Bejegyezte: sedith dátum: 6:31 1 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek

Ezt az ételt már elég rég készítettem, de az emléke még most is nagyon eleven. Isteni lett. Hálát adok az új sütőmért! Amíg nem volt, fogalmam sem volt, hogy milyen lehetőségek rejlenek a sütőben sütésben... A recept megjelent az októberi Erdélyi konyhában is.:) 
Fűszeres, sörös kacsasült

Hozzávalók 4 személyre: 4 nagy konyhakész kacsacomb, só, bors, mediterrán húsfűszer, 2 evőkanál olívaolaj, 5 dl sör; a körethez: 50 dkg krumpli, 20 dkg zellergumó, 5 dkg vaj, 1,5-2 dl tej, só.

Elkészítése: A kacsacombokat jól megmossuk, majd felitatjuk róluk a vizet. Bedörzsöljük sóval és borssal, végül pedig megszórjuk mediterrán húsfűszerrel. Egy serpenyőben felforrósítjuk az olajat, beletesszük a combokat bőrös felükkel lefele, és hirtelen megpirítjuk őket, majd megfordítjuk, és – szintén nagy lángon – másik felüket is megpirítjuk. Az elősütött húst hőálló edénybe tesszük át, aláöntjük a sört, és lefedve előmelegített 150 fokos sütőbe toljuk. 1,5-2 órán át sütjük-pároljuk, majd 220 fokon fedő nélkül 10 perc alatt szép pirosra sütjük. A körethez a krumplit és a zellert meghámozzuk, és sós vízben puhára főzzük. Amikor megpuhult, összetörjük, majd a vajjal és a tejjel együtt habosra kavarjuk.

Tipp: A mediterrán fűszerkeveréket otthon is elkészíthetjük, ha egyenlő arányú fekete-, zöld- és rózsaborsot összekeverünk mustármaggal, szárított hagymával, rozmaringgal, illetve kakukkfűvel, és kávédarálón ledaráljuk.

EK - 2012/10

2012. október 4., csütörtök

Sajtos-sonkás sült füge

Bejegyezte: sedith dátum: 16:32 0 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Friss fügét kóstoltam már, méghozzá olyat, amit fáról szedtem le, de akkor igazából nem vett le a lábamról. Talán nem volt rendesen megérve vagy mi, nem tudom, mert rég volt, de nem hagyott maradandó élményeket bennem.
Múltkoriban azonban megláttam egy bevásárlóközpont termékkatalógusában, és gondoltam, ismét megkóstolnám. No, de nem jutottam el az üzletbe, és az akció lejárt. Máshol láttam, de közel 10 lejjel drágábban. Aztán néhány nappal ezelőtt eljutottam az ominózus bevásárlóközpontba, s bár drágábban, mint amikor akciós volt, de még mindig volt belőle. 5 darab, amit én meg is vettem. Jó puhák voltak, de azért még rugalmasak, ezért gondoltam, hogy pont tökéletes az állaguk. És valóban, nem csalódtam. Nagyon ízlett a lányoknak és nekem is. A férjemnek is ízlett, ámbár ő csak a belső magvas részét ette meg a kóstolófalatnak. Aztán arra gondoltam, hogy jó lenne valamit készíteni is belőle. Eszembe jutott, hogy múltkor Katinál láttam valami fügés ételt, és megnéztem, de végül mentem a saját fejem, akarom mondani hűtőm szerint.:) Tulajdonképpen ez sem recept, hanem csakúgy, mint Kati is írta, ötlet fügére, de azért leírom.:) És ha valaki jól szeretne lakni vele, akkor ennek a mennyiségnek a többszörösét készítse.:)

Sajtos-sonkás sült füge 

Hozzávalók 2 személyre: 4 füge, 4 szelet sonka, 5-10 dkg sajt, kevés olaj vagy vaj.

Elkészítése: A fügét alaposan megmossuk, majd mindegyiket félbevágjuk. Egy hőálló tálat kikenünk olajjal vagy vajjal. A sonkaszeleteket hosszában kettévágjuk, a sajtot pedig kisujjnyi hasábokra daraboljuk. A fél sonkaszeleteket tölcsérszerűen megtekerjük, belecsúsztatunk egy sajthasábot, majd ráhelyezzük egy felezett fügére, és megtűzzük fogpiszkálóval. 230 fokra előmelegített sütőben, légkeverésen 10-15 perc alatt megsütjük.

EK - 2013/10

Paradicsomos zöldségleves

Bejegyezte: sedith dátum: 6:00 2 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Valamilyen finom, zöldséges levesre vágytam, amelybe felhasználhatom a (most először vásárolt) tanyasi csirke mellcsontját és bőrét is. Kíváncsi voltam erre a tanyasinak nevezett csirkemellre, mert valóban másképp nézett ki, mint a szokásos csirkehús, de nem voltam benne biztos, hoyg beváltja a hozzá fűzött reményeket. Nos, azt mondhatom, hogy jóval több, mint a normál üzleti csirke, de a falusi udvaron nőtt társát mégsem éri utol sem színben, sem pedig aromában. Azért természetesen, nem elvetendő falat, mert a leves is nagyon finom lett vele, no meg a saorma is (arab shawarma, görög gyros), ami a mellehúsából készült... Még annyit hozzáfűznék a leveshez, hogy ilyen csak akkor lesz, ha valóban paradicsommal - lehetőleg frissel - készül, a paradicsomlétől teljesen más lesz a leve, az állaga.

Paradicsomos zöldségleves

Hozzávalók: 1 csirke aprólékja vagy mellcsontja és bőre, 3-4 sárgarépa, 1 kisebb zellergumó, 1 kicsi hagyma vagy 2 szál újhagyma, 1 nagy, puha paradicsom, 2 maréknyi vékonylaska (cérnametélt:)), 1 csokor petrezselyemzöld, só.

Elkészítése: A csirkeaprólékot vagy csontot és bőrt kb. 2 l hideg vízben főni tesszük, felforraljuk, majd a habját leszedegetjük. Beledobjuk a tetszés szerint feldarabolt sárgarépát, zellert és hagymát, ízlés szerint megsózzuk, majd addig főzzük, míg a zöldségek félpuhák nem lesznek. Ekkor hozzáadjuk a meghámozott, apró kockákra vágott paradicsomot, és a levest készre főzzük. Mielőtt a lángot elzárnánk beletesszük a cérnametéltet is, egyet-kettőt lobbantunk rajta, majd ha szükséges, utánasózunk, illetve megszórjuk apróra vágott petrezselyemzölddel.

KT - 2013/3
Related Posts with Thumbnails