2012. december 23., vasárnap

Halas rántotta

Nem, még nem karácsonyi receptek, mert még semmi karácsonyost nem készítettem az elmúlt héten. Inkább egy gyors reggeli- vagy vacsoraötlettel jövök. A nagy készülődésben ugyanis enni is kell valamit. :)


Halas rántotta

Hozzávalók 4 személyre: 10 tojás, 2 tonhalkonzerv (saját levében), 1 nagy sárgarépa, 5 cikk fkhagyma, só, bors, friss oregánó, 5 evőkanál olaj; a tálaláshoz: citrom, nyers sárgarépa.

Elkészítése: A sárgarépát meghámozzuk és finomra reszeljük. Felhevítjük az olajat, és megdinszteljük rajta a sárgarépát. Közben felverjük a tojásokat, sóval, borssal és aprított oregánóval ízesítjük, illetve leszűrjük a konzerveket. Amikor a sérgarépa már majdnem megpuhult, rádobjuk a zúzott fokhagymát, kettőt kavarunk rajta, és hozzáadjuk a halhúst. Néhány percig erős lángon kavargatjuk, míg zsírjára nem sül, majd ráöntjük a tojást, és továbbra is kavargatjuk, míg a tojás meg nem dermed. Friss kenyérrel, citromkarikákkal és nyers sárgarépával tálaljuk.

2012. december 17., hétfő

Saramură de peşte, avagy "hal, lében"

A férjem imádja a Duna-deltát, és néhány évtől errefelé megtesz mindent annak érdekében, hogy évente legalább egyszer eljusson kedvenc helyére horgászni. Nem volt ez másként idén sem, amikor talán a legtöbb és legnagyobb zsákmánnyal jött haza. Hozott harcsát, csukát, kárászt, őnhalat, és két szép, méretes süllőt is, amit - bevallom, na :P - ráadásként vásárolt a Tulcea-i halpiacon. Mindig ugyanoda mennek vissza, megvan a törzshelyük: a delta vadőrfőnökének a panziójába. Igaz, hogy megkérik az árát, de kitűnő körülményeket biztosítanak, kitűnő a mindenféle szolgáltatás, és kitűnő a kaja!!! Mindig áradozva érkezik haza, hogy "a vénasszony" milyen istenieket főz legyen szó akár vadételről, akár egyszerű disznóról, akár - hát miről is? - halról. :) Azt mondja, telejsen más ott az íze a halnak, másképp készítik, mint mi, és egyszerűen megunhatatlan, bármilyen formában is tálalják. Szintén áradozott egy bizonyos ételről, ami csontos halból készül, sok-sok zöldséggel. Nem kimondottan a saramura de peste, amit rendelni szokott a Duna-parti vendéglőkben, amikor arra jár, de nagyon hasonlít, és tulajdonképpen annak is lehet nevezni, csak éppen többféle zöldséget tesznek bele, mint a tulajdonképpeni szaramurába. (Ígéretet kaptam, hogy legközelebb én is vele megyek, bár nem tudom, mennyire lehet ezt összehozni nekem, ha netán majd munkaidőre esik a horgászás időszaka.)
Hogy mi is ez a saramura, igazából nehezen lehet lefordítani. A google fordító a címben idézett kifejezést dobta ki rá, ami tulajdonképpen igaz is, csak nem mond semmit róla. Igazából egy marinált halféle sok zöldséggel, ami isteni, de legközelebb nem fogom csontos halból készíteni, mert így nem tudtam rendesen enni belőle, no meg a lányoknak is nehezen, félve adtam. A férjemnek nem okozott gondot a csont, ő már megtanulta profin enni azt is. :)
Az általam készített változat egy egyedi "példány". A férjem sok román saramura-receptet megnézett a neten, amit jónak ítélt nekem is megmutatta, tanulmányoztuk, közben mesélte a saját tapasztalatait, ízélményeit (mert pl. szerinte nem volt túlzottan fokhagymás, illetve fűszereket sem használnak túl sokat), végül pedig, mindent összevetve, én mentem a saját fejem után, és megalkottam ezt. Mint írtam, legközelebb filéből készítem, hogy nyugodtabban lehessen enni, illetve ha filével készül majd, akkor a sütőbe nem fogom tenni, csupán a zöldséget főzöm majd külön, a halat pedig csak marinálni fogom a lében. 


Saramură de peşte, avagy Marinált hal (sok-sok) sült zöldséggel

Hozzávalók: 1 kb. 2 kg-os konyhakész hal (nálam egy kb. 1,5 kilós őn fejével együtt + 3 kisebb kárász a nyári luci zsákmányból), 1 kg durva só, (vagy sótégla), 3-4 paradicsom, 2-3 paprika, 1 csípős paprika (opcionális - a lányok miatt én nem tettem), 1 nagy hagyma, 5-6 cikk fokhagyma, 3 sárgarépa, 2 petrezselyemgyökér, 1 kicsi zeller, bors, petrezselyem- vagy zellerzöld, 4-5 evőkanál olaj, 2 evőkanál balzsamecet, 1 dl száraz fehérbor, 1 teáskanálnyi cukor; a tálaláshoz: puliszka.

Elkészítése: A halat megmossuk, majd papírtörlővel megtörölgetjük. A paprikát és a paradicsomot szintén alaposan megmossuk. A durva sót tepsibe terítjük, rátesszük a lángra, és jól felforrósítjuk. Ráhelyezzük a halat, a paradicsomot meg a paprikát, és megsütjük. Amíg ezek sülnek, meghámozzuk a gyökérzöldségeket,  kockára vágjuk, és az olajon megdinszteljük. A dinsztelés végén hozzáadjuk a csíkokra vágott hagymát, és még néhány percig együtt pirítjuk. A megsült halról lekapargatjuk a sót (a nagyról én le is mostam, mert túl sok ragadt rá). Lehúzzuk a sült paradicsom és paprika bőrét, majd kockára vágjuk, és a zúzott fokhagymával meg az aprított zölddel együtt a többi zöldséghez adjuk, és jól összekeverjük. Közben egy edényben vizet forralunk, a bort pedig összevegyítjük a balzsamecettel meg a cukorral. Egy hőálló tálba terítjük a zöldségkeverék háromnegyedét, ráfektetjük a halat, befedjük a maradék zöldséggel, ráöntjük az ízesített bort, majd annyi forrásban lévő vízzel öntjük fel, amennyi a halat éppen ellepi. Fedő nélkül 200 fokos sütőbe toljuk, és 20-30 percig hagyjuk főni. Eztán kivesszük, hagyjuk hűlni egy keveset, végül pedig puliszkával tálaljuk. Hidegen is nagyon finom.

Megjegyzés: A neten keringő receptek mindegyikében kissé más a fűszerezés, van ahol csombor, babérlevél, lestyán is szerepel benne, a fenti recept azonban egy minimál fűszerezésű recept aszerint, ahogy a férjem leírta.

2012. december 16., vasárnap

Aszalt paradicsomos csirkefasírt kukoricás paradicsommártással

Nem tudom, hogy másnál is szokott így lenni, de velem gyakran előfordul, hogy egy darabig úgy rákattanok egy-egy süteményre, alapanyagra vagy fűszerre, hogy szinte mindig azt sütöm, vagy mindenbe beleteszem. Na, most így voltam/vagyok a friss oregánóval. Még sosem volt szerencsém hozzá, és teljesen meglepődtem a frissnek az ízén. Más, de olyannyira, hogy a férjem, aki eddig mindig kiszúrta, ha (szárított) oregánót tettem az ételekbe, és nem ízlettek neki, ezt szívesen fogyasztja, és egyáltalán nem reklamál. Nos, az utóbbi időben készült néhány oregánós étel, és a továbbiakban is fog, mert tegnap beszereztem egy kis cserepes szurokfüvet is.
Az alábbi egyben sült fasírtnak az oregánó és az aszalt paradicsom adja egyedi ízét, a mellé tálalt kukoricás paradicsomszósz pedig érdekes, tartalmas kísérője.:)


Aszalt paradicsomos csirkefasírt kukoricás paradicsommártással

Hozzávalók a fasírthoz: 70 dkg darált csirkehús, 3-4 szelet szikkadt kenyér, 1 közepes hagyma, 4 cikk fokhagyma, 6-7 db fél aszalt paradicsom, 2 tojás, só, bors, 1-2 evőkanál aprított oregánó, 2-3 evőkanál zsemlemorzsa, 2 dkg vaj; a mártáshoz: 2 evőkanál liszt, 5 dkg vaj vagy 5 evőkanál olaj, 6-7 paradicsom (konzervből, levével együtt), 1 kukoricakonzerv vagy 25 dkg főtt csemegekukorica, só, bors, cukor, aprított oregánó.

Elkészítése: A kenyeret hideg vízbe áztatjuk, majd jól kifacsarjuk, és összemorzsoljuk. Ha az aszalt paradicsom nem olajban eltett, hanem száraz, akkor azt is beáztatjuk kevés langyos vízbe, majd apróra daraboljuk. A darált húst jól összekeverjük a finomra aprított hagymával és fokhagymával, a beáztatott kenyérrel, az aszalt paradicsommal, a tojással, az ízlés szerinti fűszerekkel meg a zsemlemorzsával. Egy szilikonformát vagy kalácssütő tepsit vékonyan kivajazunk, belesimítjuk a húsos masszát, a tetejére helyezzük a maradék vajdarabkákat, és 200 fokos sütőben kb. 40 percig sütjük. Ezután még kb. 10 percig sütjük 220-230 fokon, hogy a teteje szépen megpiruljon.
A mártáshoz felforrósítjuk a zsiradékot, rászórjuk a lisztet, és elkeverjük. Hozzáadjuk az összeaprított paradicsomot és annak a levét, illetve felengedjük vízzel, és simára kavarjuk. Jól kiforraljuk, hozzáadjuk a leszűrt kukoricát, szükség szerint további vízzel hígítjuk, majd ízlés szerint fűszerezzük sóval, borssal, cukorral és oregánóval.

FI - 2015/5

Zsályás sárgaborsó-krémleves

Hiába, na, télen jobban csúsznak a krémlevesek.:) Ez a leves pedig: amennyire egyszerű, annyira nagyszerű is. Néhány hozzávaló, de nagyszerű ízélmény. Próbáljátok csak ki! :)


Zsályás sárgaborsó-krémleves

Hozzávalók: 30 dkg sárgaborsó, 2 sárgarépa, 4 cikk fokhagyma, néhány levélke friss zsálya vagy 1 teáskanál szárított, morzsolt zsálya, 2 dl tejszín, só, citromlé.

Elkészítése: Ha lehetőségünk van rá, illetve ha eszünkbe jut :P, a több vízben átmosott sárgaborsót egy éjszakára hideg vízbe áztatjuk. Másnap főni tesszük kb. 3 l hideg vízben. Miután fölforrt, a lángot mérsékeljük, és habját leszedegetjük. Csendes lángon, fedő alatt főzzük kb. 15 percig, majd hozzáadjuk a meghámozott, kettéhasított sárgarépát, illetve a megtisztított fokhagymacikkeket. Ha szárított zsályát használunk, akkor azt is most adjuk hozzá. Addig főzzük tovább, amíg minden meg nem puhul, ekkor megsózzuk, és félrevesszük a lángról. Botmixerrel pürésítjük, hozzáöntjük a tejszínt (ha friss zsályával készül, felaprítva most adjuk hozzá), és további vízzel hígítjuk tetszés szerint. Jól kiforraljuk, majd utánasózunk, végül pedig citromlével ízesítjük.

Megjegyzés: A leves sűrűségének beállításakor tartsuk szem előtt azt, hogy amint hűl, annál jobban besűrűsödik majd, keményszik.

KAL - 2015.

2012. december 13., csütörtök

Paradicsomos sertésragu

Nem készül mostanában disznóhúsos étel nálunk, de a sógornőmtől kapott nagy darab sertéskarajt mégiscsak fel kellett használni. Kétféle étel lett belőle, az egyik ez lett. Igaz, csirkéből sokkal hamarabb elkészülne. Olaszosra vettem a figurát, de olyannyira, hogy eredeti, olaszországi Hamupipőke-tésztával tálaltam.:)


Paradicsomos sertésragu

Hozzávalók 4 személyre: 60 dkg sertéskaraj, 5 evőkanál olaj, só, bors, 1 púpozott evőkanál teljes kiőrlésű liszt, 2 dl bor, 6-7 hámozott paradicsom levével együtt (jelenleg konzervből), 1 teáskanál cukor, 3-4 evőkanál tej, friss oregánó, száraztészta.

Elkészítése: A húst kisujjnyi vastag szeletekre, majd csíkokra vágjuk. Az olajat felforrósítjuk, beledobjuk a húst, és nagy lángon fehéredésig pirítjuk. Sózzuk, borsozzuk, hagyjuk zsírjára sülni, majd felöntjük a borral, és fedő alatt, az elfővő levét forró vízzel pótolgatva, teljesen puhára pároljuk. Ekkor ismét zsírjára sütjük, megszórjuk liszttel, elkavarjuk, és ráöntjük a felaprított paradicsomot levével együtt. Elkavarjuk, vízzel hígítjuk a kellő sűrűségűre, végül hozzáadjuk a tejet és a cukrot is. Jól kiforraljuk, és már tálalhatjuk is sós vízben kifőzött tésztával.

FŰSZ - 2013.

2012. december 9., vasárnap

Tormás céklakrémleves

Nagyon szeretem a céklát. Régebben a családom is feltétel nélkül ette, most azonban a többiek idegenkednek tőle. Nem tudom, mi okozhatta a változást, de nagyon reménykedem, hogy nem végleges a dolog. Ez a leves szerintem nagyon finom lett, különleges aromája volt.


Tormás céklakrémleves

Hozzávalók 3-4 személyre: 1 csokor újhagyma vagy 1 kisebb póréhagyma, 2 közepes méretű cékla, 4-5 púpozott evőkanál ecetes reszelt torma, 2,5 dl tejszín, só, citromlé, olaj.

Elkészítése: Az újhagymát (nekem friss, kerti volt, nyár óta nőtt az otthagyott hagymákból) vagy póréhagymát karikára vágjuk, a meghámozott céklát pedig finomra reszeljük. Felhevítünk 4-5 evőkanál olajat, megdinszteljük rajta a hagymát, majd rádobjuk a reszelt céklát, és kissé átforgatjuk. Ezután hozzáadjuk a tormát, megsózzuk, felöntjük annyi vízzel, amennyi éppen ellepi, és lassú tűzön, lefedve addig főzzük, amíg a cékla puhára nem fő. Ekkor félrevesszük a lángról, botmixerrel pürésítjük, hozzáöntjük a tejszínt, és újraforraljuk. Tetszés szerint további vízzel hígítjuk, illetve ha szükséges, utánasózunk. Végül citromlével ízesítjük. Tálaláskor rezselt tormát kínálunk mellé.

Megjegyzés: Az én reszelt tormám sárgarépával készült; anyósom így szokta, hogy kissé enyhítse a torma csípősségét. Bár még így is ihajcsuhaj erős volt.

EK - 2013/3

2012. december 8., szombat

Mákosbejgli-tekercs

Azaz mákos bejgli piskótába álmodva, amikor nincs idő kelesztésre-pihentetésre, és nincs türelem a várakozásra.


Mákosbejgli-tekercs

Hozzávalók a piskótához: 3 egész tojás, 5 evőkanál cukor (nálam 4 evőkanál gyümölcscukor), 1 tasak vaníliás cukor, 6 evőkanál liszt vagy 5 evőkanál liszt és 2 evőkanál darált mák (a töltelékhez használt mákból); a töltelékhez: 25 dkg darált mák, 80 ml tej, 15 dkg cukor (nálam 5 evőkanál gyümölcscukor), 8 dkg mazsola, 1 citrom héja, 2 teáskanál fahéj, 25 dkg vaj (nálam margarin a laktózérzékenység miatt), 2-3 evőkanál porcukor (nálam porított fruktóz), 1-1 nagy marék fagyasztott fekete áfonya és piros ribizli.

Elkészítése: A krémmel indítunk. A tejet és a cukrot felforraljuk, majd ráöntjük a mazsolával elkevert mákra. Ezután hozzáadjuk a reszelt citromhéjat meg a fahéjat, jól összekeverjük, majd hagyjuk teljesen kihűlni. A piskótához a tojásokat kézi mixer segítségével habosra keverjük a cukorral, majd beleforgatjuk a lisztet, vagy a lisztet és mákot, és sütőpapírral bélelt kb. 25*25 cm-es tepsibe simítjuk, és 180 fokon 10-12 perc alatt megsütjük. Amikor megsült, a papír segítségével azonnyomban szorosan feltekerjük, és úgy hagyjuk kihűlni. A vajat habosra kavarjuk a porcukorral, majd apránként hozzákeverjük a mákos masszát is. A kihűlt piskótát óvatosan kicsomagoljuk, lehúzzuk róla a sütőpapírt, majd rákenjük a krémet úgy, hogy egyik felén 2-3 ujjnyi helyet szabadon hagyunk. Az egyik felére csíkban rászórjuk az áfonyát meg a ribizlit, majd minél szorosabban feltekerjük, de vigyázzunk, hogy azért a krémet ne nyomjuk ki belőle. Alufóliába tekerve 1/2-1 órára hűtőbe tesszük, hogy a krém kissé megdermedjen, és könnyen lehessen szeletelni.
Bolondságnak tartottam, amikor eszembe jutott, hogy ezt csináljam, de az eredmény meglepően finom volt. Hozta a bejgli ízvilágát, mégis teljesen más állagú sütemény volt. A savanykás gyümölcsök a közepében pedig jól ellensúlyozták a süti édességét, krémességét. A fotóért elnézést kérek, este, tálalás előtt kattintottam egyet hirtelen.

KT - 2013/1

2012. december 7., péntek

A Mikulás sapkája

Kicsit késő már ezt posztolni a formája miatt, de vannak országok, ahol karácsonykor jár az az ember, akit mi Mikulásként ismerünk, és december 5-én vagy 6-án várunk. :) No meg, az alapnak bármilyen formát lehet adni, és karácsonyra is el lehet készíteni.:) Az én sapkáim sajnos nem lettek túl pirosak, mert éppen akkorra fogyott el a gélfestékem, és amennyi volt, csak éppen ennyire festette meg. Folyékony festéket nem érdemes használni, mert egyrészt nagyon halvány lesz tőle, másrészt a habot is nagyon ellágyítja. A formázás ötletét INNEN vettem, a massza más.



A Mikulás sapkája

Hozzávalók: 3 tojásfehérje, 15 dkg porcukor, csipetnyi só, 1 teáskanál ecet, piros ételszínező.

Elkészítése: A tojásfehérjét kemény habbá verjük a sóval meg az ecettel, majd tovább verve, kanalanként hozzáadjuk a porcukrot is. Amikor a hab kemény, szinte vágható, felét megfestjük jó minőségű gélfestékkel. A másik feléből sütőpapírral bélelt tepsire teáskanállal halmokat teszünk, majd kb. 3 cm átmérőjű körökké lapítjuk őket. A megszínezett habot nagyméretű csillagcsöves habzsákba tesszük, és mindegyik körre egy piros/rózsaszín elhegyesedő kupolát nyomunk. A tetejébe ismét fehér habpöttyöt teszünk. A kis sapkákat 80-100 fokos sütőben 3-4 órán át szárítjuk.

EK - 2012/12

2012. december 4., kedd

István-napi mézes pálinka

"... Van-e mézes pálinkátok,/ Van-e mézes pálinkátok?
Ha van, mézes pálinkátok,/ István napját megtartsátok.
Ha nincs mézes, mézeljetek,/ Sok István napját érjetek. ..."

Így szól a régi, hagyományos István- és János-köszöntő dal, amit karácsony másod-, illetve harmadnapján énekeltek az ünnepelteknek. Idősebb rokonoktól pedig azt is megtudtam,  hogyan is mézelték azt a bizonyos  pálinkát.... Ha pedig valakinek kedve szottyan rá, még éppen időben elkészítheti.


István/János-napi mézes pálinka

Hozzávalók: 1 l házi szilva- vagy almapálinka, 5-10 dkg méz, 1 narancs szárított héja, 2-3 rúd fahéj, 1-2 szegfűszeg, 1-2 szegfűbors, esetleg vaníliarúd, csillagánizs, kardamommag.

Elkészítése: A pálinkát nagyobb üvegbe töltjük, és beletesszük a fűszereket. Hagyományosan szárított narancshéjat, fahéjat, szegfűszeget, illetve szegfűborsot tettek bele, újabban azonban egyéb fűszerekkel is gazdagítható az íze. Az üveget lezárjuk, és sötét, hűvös helyen érleljük legalább 2-3 hétig, miközben szinte naponta felrázzuk. Két-három hét után a pálinkát leszűrjük, feloldjuk benne az ízlés szerinti mézet, szép üvegbe öntjük, és félretesszük a kántásoknak, István-, vagy János-napi köszöntőknek.

Tipp: A fűszereket nem szabad kidobni. Még felhasználhatók forralt bor ízesítéséhez, vagy ha kiszárítjuk és megdaráljuk őket, akár mézeskalácsot is fűszerezhetünk a különleges aromájú keverékkel.
ADV - 2012, EX-CR-2016


2012. december 23., vasárnap

Halas rántotta

Bejegyezte: sedith dátum: 7:16 2 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Nem, még nem karácsonyi receptek, mert még semmi karácsonyost nem készítettem az elmúlt héten. Inkább egy gyors reggeli- vagy vacsoraötlettel jövök. A nagy készülődésben ugyanis enni is kell valamit. :)


Halas rántotta

Hozzávalók 4 személyre: 10 tojás, 2 tonhalkonzerv (saját levében), 1 nagy sárgarépa, 5 cikk fkhagyma, só, bors, friss oregánó, 5 evőkanál olaj; a tálaláshoz: citrom, nyers sárgarépa.

Elkészítése: A sárgarépát meghámozzuk és finomra reszeljük. Felhevítjük az olajat, és megdinszteljük rajta a sárgarépát. Közben felverjük a tojásokat, sóval, borssal és aprított oregánóval ízesítjük, illetve leszűrjük a konzerveket. Amikor a sérgarépa már majdnem megpuhult, rádobjuk a zúzott fokhagymát, kettőt kavarunk rajta, és hozzáadjuk a halhúst. Néhány percig erős lángon kavargatjuk, míg zsírjára nem sül, majd ráöntjük a tojást, és továbbra is kavargatjuk, míg a tojás meg nem dermed. Friss kenyérrel, citromkarikákkal és nyers sárgarépával tálaljuk.

2012. december 17., hétfő

Saramură de peşte, avagy "hal, lében"

Bejegyezte: sedith dátum: 9:27 3 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
A férjem imádja a Duna-deltát, és néhány évtől errefelé megtesz mindent annak érdekében, hogy évente legalább egyszer eljusson kedvenc helyére horgászni. Nem volt ez másként idén sem, amikor talán a legtöbb és legnagyobb zsákmánnyal jött haza. Hozott harcsát, csukát, kárászt, őnhalat, és két szép, méretes süllőt is, amit - bevallom, na :P - ráadásként vásárolt a Tulcea-i halpiacon. Mindig ugyanoda mennek vissza, megvan a törzshelyük: a delta vadőrfőnökének a panziójába. Igaz, hogy megkérik az árát, de kitűnő körülményeket biztosítanak, kitűnő a mindenféle szolgáltatás, és kitűnő a kaja!!! Mindig áradozva érkezik haza, hogy "a vénasszony" milyen istenieket főz legyen szó akár vadételről, akár egyszerű disznóról, akár - hát miről is? - halról. :) Azt mondja, telejsen más ott az íze a halnak, másképp készítik, mint mi, és egyszerűen megunhatatlan, bármilyen formában is tálalják. Szintén áradozott egy bizonyos ételről, ami csontos halból készül, sok-sok zöldséggel. Nem kimondottan a saramura de peste, amit rendelni szokott a Duna-parti vendéglőkben, amikor arra jár, de nagyon hasonlít, és tulajdonképpen annak is lehet nevezni, csak éppen többféle zöldséget tesznek bele, mint a tulajdonképpeni szaramurába. (Ígéretet kaptam, hogy legközelebb én is vele megyek, bár nem tudom, mennyire lehet ezt összehozni nekem, ha netán majd munkaidőre esik a horgászás időszaka.)
Hogy mi is ez a saramura, igazából nehezen lehet lefordítani. A google fordító a címben idézett kifejezést dobta ki rá, ami tulajdonképpen igaz is, csak nem mond semmit róla. Igazából egy marinált halféle sok zöldséggel, ami isteni, de legközelebb nem fogom csontos halból készíteni, mert így nem tudtam rendesen enni belőle, no meg a lányoknak is nehezen, félve adtam. A férjemnek nem okozott gondot a csont, ő már megtanulta profin enni azt is. :)
Az általam készített változat egy egyedi "példány". A férjem sok román saramura-receptet megnézett a neten, amit jónak ítélt nekem is megmutatta, tanulmányoztuk, közben mesélte a saját tapasztalatait, ízélményeit (mert pl. szerinte nem volt túlzottan fokhagymás, illetve fűszereket sem használnak túl sokat), végül pedig, mindent összevetve, én mentem a saját fejem után, és megalkottam ezt. Mint írtam, legközelebb filéből készítem, hogy nyugodtabban lehessen enni, illetve ha filével készül majd, akkor a sütőbe nem fogom tenni, csupán a zöldséget főzöm majd külön, a halat pedig csak marinálni fogom a lében. 


Saramură de peşte, avagy Marinált hal (sok-sok) sült zöldséggel

Hozzávalók: 1 kb. 2 kg-os konyhakész hal (nálam egy kb. 1,5 kilós őn fejével együtt + 3 kisebb kárász a nyári luci zsákmányból), 1 kg durva só, (vagy sótégla), 3-4 paradicsom, 2-3 paprika, 1 csípős paprika (opcionális - a lányok miatt én nem tettem), 1 nagy hagyma, 5-6 cikk fokhagyma, 3 sárgarépa, 2 petrezselyemgyökér, 1 kicsi zeller, bors, petrezselyem- vagy zellerzöld, 4-5 evőkanál olaj, 2 evőkanál balzsamecet, 1 dl száraz fehérbor, 1 teáskanálnyi cukor; a tálaláshoz: puliszka.

Elkészítése: A halat megmossuk, majd papírtörlővel megtörölgetjük. A paprikát és a paradicsomot szintén alaposan megmossuk. A durva sót tepsibe terítjük, rátesszük a lángra, és jól felforrósítjuk. Ráhelyezzük a halat, a paradicsomot meg a paprikát, és megsütjük. Amíg ezek sülnek, meghámozzuk a gyökérzöldségeket,  kockára vágjuk, és az olajon megdinszteljük. A dinsztelés végén hozzáadjuk a csíkokra vágott hagymát, és még néhány percig együtt pirítjuk. A megsült halról lekapargatjuk a sót (a nagyról én le is mostam, mert túl sok ragadt rá). Lehúzzuk a sült paradicsom és paprika bőrét, majd kockára vágjuk, és a zúzott fokhagymával meg az aprított zölddel együtt a többi zöldséghez adjuk, és jól összekeverjük. Közben egy edényben vizet forralunk, a bort pedig összevegyítjük a balzsamecettel meg a cukorral. Egy hőálló tálba terítjük a zöldségkeverék háromnegyedét, ráfektetjük a halat, befedjük a maradék zöldséggel, ráöntjük az ízesített bort, majd annyi forrásban lévő vízzel öntjük fel, amennyi a halat éppen ellepi. Fedő nélkül 200 fokos sütőbe toljuk, és 20-30 percig hagyjuk főni. Eztán kivesszük, hagyjuk hűlni egy keveset, végül pedig puliszkával tálaljuk. Hidegen is nagyon finom.

Megjegyzés: A neten keringő receptek mindegyikében kissé más a fűszerezés, van ahol csombor, babérlevél, lestyán is szerepel benne, a fenti recept azonban egy minimál fűszerezésű recept aszerint, ahogy a férjem leírta.

2012. december 16., vasárnap

Aszalt paradicsomos csirkefasírt kukoricás paradicsommártással

Bejegyezte: sedith dátum: 18:49 0 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Nem tudom, hogy másnál is szokott így lenni, de velem gyakran előfordul, hogy egy darabig úgy rákattanok egy-egy süteményre, alapanyagra vagy fűszerre, hogy szinte mindig azt sütöm, vagy mindenbe beleteszem. Na, most így voltam/vagyok a friss oregánóval. Még sosem volt szerencsém hozzá, és teljesen meglepődtem a frissnek az ízén. Más, de olyannyira, hogy a férjem, aki eddig mindig kiszúrta, ha (szárított) oregánót tettem az ételekbe, és nem ízlettek neki, ezt szívesen fogyasztja, és egyáltalán nem reklamál. Nos, az utóbbi időben készült néhány oregánós étel, és a továbbiakban is fog, mert tegnap beszereztem egy kis cserepes szurokfüvet is.
Az alábbi egyben sült fasírtnak az oregánó és az aszalt paradicsom adja egyedi ízét, a mellé tálalt kukoricás paradicsomszósz pedig érdekes, tartalmas kísérője.:)


Aszalt paradicsomos csirkefasírt kukoricás paradicsommártással

Hozzávalók a fasírthoz: 70 dkg darált csirkehús, 3-4 szelet szikkadt kenyér, 1 közepes hagyma, 4 cikk fokhagyma, 6-7 db fél aszalt paradicsom, 2 tojás, só, bors, 1-2 evőkanál aprított oregánó, 2-3 evőkanál zsemlemorzsa, 2 dkg vaj; a mártáshoz: 2 evőkanál liszt, 5 dkg vaj vagy 5 evőkanál olaj, 6-7 paradicsom (konzervből, levével együtt), 1 kukoricakonzerv vagy 25 dkg főtt csemegekukorica, só, bors, cukor, aprított oregánó.

Elkészítése: A kenyeret hideg vízbe áztatjuk, majd jól kifacsarjuk, és összemorzsoljuk. Ha az aszalt paradicsom nem olajban eltett, hanem száraz, akkor azt is beáztatjuk kevés langyos vízbe, majd apróra daraboljuk. A darált húst jól összekeverjük a finomra aprított hagymával és fokhagymával, a beáztatott kenyérrel, az aszalt paradicsommal, a tojással, az ízlés szerinti fűszerekkel meg a zsemlemorzsával. Egy szilikonformát vagy kalácssütő tepsit vékonyan kivajazunk, belesimítjuk a húsos masszát, a tetejére helyezzük a maradék vajdarabkákat, és 200 fokos sütőben kb. 40 percig sütjük. Ezután még kb. 10 percig sütjük 220-230 fokon, hogy a teteje szépen megpiruljon.
A mártáshoz felforrósítjuk a zsiradékot, rászórjuk a lisztet, és elkeverjük. Hozzáadjuk az összeaprított paradicsomot és annak a levét, illetve felengedjük vízzel, és simára kavarjuk. Jól kiforraljuk, hozzáadjuk a leszűrt kukoricát, szükség szerint további vízzel hígítjuk, majd ízlés szerint fűszerezzük sóval, borssal, cukorral és oregánóval.

FI - 2015/5

Zsályás sárgaborsó-krémleves

Bejegyezte: sedith dátum: 0:44 0 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Hiába, na, télen jobban csúsznak a krémlevesek.:) Ez a leves pedig: amennyire egyszerű, annyira nagyszerű is. Néhány hozzávaló, de nagyszerű ízélmény. Próbáljátok csak ki! :)


Zsályás sárgaborsó-krémleves

Hozzávalók: 30 dkg sárgaborsó, 2 sárgarépa, 4 cikk fokhagyma, néhány levélke friss zsálya vagy 1 teáskanál szárított, morzsolt zsálya, 2 dl tejszín, só, citromlé.

Elkészítése: Ha lehetőségünk van rá, illetve ha eszünkbe jut :P, a több vízben átmosott sárgaborsót egy éjszakára hideg vízbe áztatjuk. Másnap főni tesszük kb. 3 l hideg vízben. Miután fölforrt, a lángot mérsékeljük, és habját leszedegetjük. Csendes lángon, fedő alatt főzzük kb. 15 percig, majd hozzáadjuk a meghámozott, kettéhasított sárgarépát, illetve a megtisztított fokhagymacikkeket. Ha szárított zsályát használunk, akkor azt is most adjuk hozzá. Addig főzzük tovább, amíg minden meg nem puhul, ekkor megsózzuk, és félrevesszük a lángról. Botmixerrel pürésítjük, hozzáöntjük a tejszínt (ha friss zsályával készül, felaprítva most adjuk hozzá), és további vízzel hígítjuk tetszés szerint. Jól kiforraljuk, majd utánasózunk, végül pedig citromlével ízesítjük.

Megjegyzés: A leves sűrűségének beállításakor tartsuk szem előtt azt, hogy amint hűl, annál jobban besűrűsödik majd, keményszik.

KAL - 2015.

2012. december 13., csütörtök

Paradicsomos sertésragu

Bejegyezte: sedith dátum: 14:25 0 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Nem készül mostanában disznóhúsos étel nálunk, de a sógornőmtől kapott nagy darab sertéskarajt mégiscsak fel kellett használni. Kétféle étel lett belőle, az egyik ez lett. Igaz, csirkéből sokkal hamarabb elkészülne. Olaszosra vettem a figurát, de olyannyira, hogy eredeti, olaszországi Hamupipőke-tésztával tálaltam.:)


Paradicsomos sertésragu

Hozzávalók 4 személyre: 60 dkg sertéskaraj, 5 evőkanál olaj, só, bors, 1 púpozott evőkanál teljes kiőrlésű liszt, 2 dl bor, 6-7 hámozott paradicsom levével együtt (jelenleg konzervből), 1 teáskanál cukor, 3-4 evőkanál tej, friss oregánó, száraztészta.

Elkészítése: A húst kisujjnyi vastag szeletekre, majd csíkokra vágjuk. Az olajat felforrósítjuk, beledobjuk a húst, és nagy lángon fehéredésig pirítjuk. Sózzuk, borsozzuk, hagyjuk zsírjára sülni, majd felöntjük a borral, és fedő alatt, az elfővő levét forró vízzel pótolgatva, teljesen puhára pároljuk. Ekkor ismét zsírjára sütjük, megszórjuk liszttel, elkavarjuk, és ráöntjük a felaprított paradicsomot levével együtt. Elkavarjuk, vízzel hígítjuk a kellő sűrűségűre, végül hozzáadjuk a tejet és a cukrot is. Jól kiforraljuk, és már tálalhatjuk is sós vízben kifőzött tésztával.

FŰSZ - 2013.

2012. december 9., vasárnap

Tormás céklakrémleves

Bejegyezte: sedith dátum: 10:00 0 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Nagyon szeretem a céklát. Régebben a családom is feltétel nélkül ette, most azonban a többiek idegenkednek tőle. Nem tudom, mi okozhatta a változást, de nagyon reménykedem, hogy nem végleges a dolog. Ez a leves szerintem nagyon finom lett, különleges aromája volt.


Tormás céklakrémleves

Hozzávalók 3-4 személyre: 1 csokor újhagyma vagy 1 kisebb póréhagyma, 2 közepes méretű cékla, 4-5 púpozott evőkanál ecetes reszelt torma, 2,5 dl tejszín, só, citromlé, olaj.

Elkészítése: Az újhagymát (nekem friss, kerti volt, nyár óta nőtt az otthagyott hagymákból) vagy póréhagymát karikára vágjuk, a meghámozott céklát pedig finomra reszeljük. Felhevítünk 4-5 evőkanál olajat, megdinszteljük rajta a hagymát, majd rádobjuk a reszelt céklát, és kissé átforgatjuk. Ezután hozzáadjuk a tormát, megsózzuk, felöntjük annyi vízzel, amennyi éppen ellepi, és lassú tűzön, lefedve addig főzzük, amíg a cékla puhára nem fő. Ekkor félrevesszük a lángról, botmixerrel pürésítjük, hozzáöntjük a tejszínt, és újraforraljuk. Tetszés szerint további vízzel hígítjuk, illetve ha szükséges, utánasózunk. Végül citromlével ízesítjük. Tálaláskor rezselt tormát kínálunk mellé.

Megjegyzés: Az én reszelt tormám sárgarépával készült; anyósom így szokta, hogy kissé enyhítse a torma csípősségét. Bár még így is ihajcsuhaj erős volt.

EK - 2013/3

2012. december 8., szombat

Mákosbejgli-tekercs

Bejegyezte: sedith dátum: 14:42 2 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Azaz mákos bejgli piskótába álmodva, amikor nincs idő kelesztésre-pihentetésre, és nincs türelem a várakozásra.


Mákosbejgli-tekercs

Hozzávalók a piskótához: 3 egész tojás, 5 evőkanál cukor (nálam 4 evőkanál gyümölcscukor), 1 tasak vaníliás cukor, 6 evőkanál liszt vagy 5 evőkanál liszt és 2 evőkanál darált mák (a töltelékhez használt mákból); a töltelékhez: 25 dkg darált mák, 80 ml tej, 15 dkg cukor (nálam 5 evőkanál gyümölcscukor), 8 dkg mazsola, 1 citrom héja, 2 teáskanál fahéj, 25 dkg vaj (nálam margarin a laktózérzékenység miatt), 2-3 evőkanál porcukor (nálam porított fruktóz), 1-1 nagy marék fagyasztott fekete áfonya és piros ribizli.

Elkészítése: A krémmel indítunk. A tejet és a cukrot felforraljuk, majd ráöntjük a mazsolával elkevert mákra. Ezután hozzáadjuk a reszelt citromhéjat meg a fahéjat, jól összekeverjük, majd hagyjuk teljesen kihűlni. A piskótához a tojásokat kézi mixer segítségével habosra keverjük a cukorral, majd beleforgatjuk a lisztet, vagy a lisztet és mákot, és sütőpapírral bélelt kb. 25*25 cm-es tepsibe simítjuk, és 180 fokon 10-12 perc alatt megsütjük. Amikor megsült, a papír segítségével azonnyomban szorosan feltekerjük, és úgy hagyjuk kihűlni. A vajat habosra kavarjuk a porcukorral, majd apránként hozzákeverjük a mákos masszát is. A kihűlt piskótát óvatosan kicsomagoljuk, lehúzzuk róla a sütőpapírt, majd rákenjük a krémet úgy, hogy egyik felén 2-3 ujjnyi helyet szabadon hagyunk. Az egyik felére csíkban rászórjuk az áfonyát meg a ribizlit, majd minél szorosabban feltekerjük, de vigyázzunk, hogy azért a krémet ne nyomjuk ki belőle. Alufóliába tekerve 1/2-1 órára hűtőbe tesszük, hogy a krém kissé megdermedjen, és könnyen lehessen szeletelni.
Bolondságnak tartottam, amikor eszembe jutott, hogy ezt csináljam, de az eredmény meglepően finom volt. Hozta a bejgli ízvilágát, mégis teljesen más állagú sütemény volt. A savanykás gyümölcsök a közepében pedig jól ellensúlyozták a süti édességét, krémességét. A fotóért elnézést kérek, este, tálalás előtt kattintottam egyet hirtelen.

KT - 2013/1

2012. december 7., péntek

A Mikulás sapkája

Bejegyezte: sedith dátum: 8:56 0 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
Kicsit késő már ezt posztolni a formája miatt, de vannak országok, ahol karácsonykor jár az az ember, akit mi Mikulásként ismerünk, és december 5-én vagy 6-án várunk. :) No meg, az alapnak bármilyen formát lehet adni, és karácsonyra is el lehet készíteni.:) Az én sapkáim sajnos nem lettek túl pirosak, mert éppen akkorra fogyott el a gélfestékem, és amennyi volt, csak éppen ennyire festette meg. Folyékony festéket nem érdemes használni, mert egyrészt nagyon halvány lesz tőle, másrészt a habot is nagyon ellágyítja. A formázás ötletét INNEN vettem, a massza más.



A Mikulás sapkája

Hozzávalók: 3 tojásfehérje, 15 dkg porcukor, csipetnyi só, 1 teáskanál ecet, piros ételszínező.

Elkészítése: A tojásfehérjét kemény habbá verjük a sóval meg az ecettel, majd tovább verve, kanalanként hozzáadjuk a porcukrot is. Amikor a hab kemény, szinte vágható, felét megfestjük jó minőségű gélfestékkel. A másik feléből sütőpapírral bélelt tepsire teáskanállal halmokat teszünk, majd kb. 3 cm átmérőjű körökké lapítjuk őket. A megszínezett habot nagyméretű csillagcsöves habzsákba tesszük, és mindegyik körre egy piros/rózsaszín elhegyesedő kupolát nyomunk. A tetejébe ismét fehér habpöttyöt teszünk. A kis sapkákat 80-100 fokos sütőben 3-4 órán át szárítjuk.

EK - 2012/12

2012. december 4., kedd

István-napi mézes pálinka

Bejegyezte: sedith dátum: 20:03 2 megjegyzés A bejegyzésre mutató linkek
"... Van-e mézes pálinkátok,/ Van-e mézes pálinkátok?
Ha van, mézes pálinkátok,/ István napját megtartsátok.
Ha nincs mézes, mézeljetek,/ Sok István napját érjetek. ..."

Így szól a régi, hagyományos István- és János-köszöntő dal, amit karácsony másod-, illetve harmadnapján énekeltek az ünnepelteknek. Idősebb rokonoktól pedig azt is megtudtam,  hogyan is mézelték azt a bizonyos  pálinkát.... Ha pedig valakinek kedve szottyan rá, még éppen időben elkészítheti.


István/János-napi mézes pálinka

Hozzávalók: 1 l házi szilva- vagy almapálinka, 5-10 dkg méz, 1 narancs szárított héja, 2-3 rúd fahéj, 1-2 szegfűszeg, 1-2 szegfűbors, esetleg vaníliarúd, csillagánizs, kardamommag.

Elkészítése: A pálinkát nagyobb üvegbe töltjük, és beletesszük a fűszereket. Hagyományosan szárított narancshéjat, fahéjat, szegfűszeget, illetve szegfűborsot tettek bele, újabban azonban egyéb fűszerekkel is gazdagítható az íze. Az üveget lezárjuk, és sötét, hűvös helyen érleljük legalább 2-3 hétig, miközben szinte naponta felrázzuk. Két-három hét után a pálinkát leszűrjük, feloldjuk benne az ízlés szerinti mézet, szép üvegbe öntjük, és félretesszük a kántásoknak, István-, vagy János-napi köszöntőknek.

Tipp: A fűszereket nem szabad kidobni. Még felhasználhatók forralt bor ízesítéséhez, vagy ha kiszárítjuk és megdaráljuk őket, akár mézeskalácsot is fűszerezhetünk a különleges aromájú keverékkel.
ADV - 2012, EX-CR-2016


Related Posts with Thumbnails