2013. április 5., péntek

„Április, bolond is...”


Most nem receptet hozok. Csak egy rövidke írást. Magamról, vagy bárki másról, aki magára ismer benne. Fogadjátok szeretettel. És majd nyomtatásban is találkozhattok vele az (Erdélyi) Konyhatündér áprilisi számában... Amikor férjecském elolvasta, azt mondta: ez (ti. az írás) pont olyan, mint te! :) 


„Április, bolond is...”



Nem tudom, hogy minden hónap szülöttéről elmondható-e, de az tény, hogy az áprilisi emberek épp olyanok, mint a hónap, amelyikben születtek. Energikusak, mint az a láthatatlan erő, ami a természetet zöldbe robbantja, jókedvűek, játékosak, mint az áprilisi szellő, derűsek, mint a tavaszi égbolt, és mosolygósak, mint az áprilisi napsugár. Persze, néha szeszélyesek is, mint ilyenkor az időjárás, és ha nekikeserednek, akkor a világ minden fájdalmát a magukénak érzik. De szerencsére – mint ahogy hétágra süt a nap az áprilisi hóvihar után is – ilyenkor töretlen optimizmusuk kerekedik felül, és elhessegeti a negatív gondolatokat.



A fenti sorokat magamról írtam. Sokan, ahogy közeleg a születésnapjuk, begubóznak, szinte depresszióba esnek, hiszen csak az lebeg előttük, hogy megint eltelt egy év, megint öregedtek egy évet, röpül az idő, lejár az élet!



Bevallom, nekem is volt egy ilyen „megöregedtem-érzésű” időszakom, amikor következett a kettesről a hármasra való váltás. Ahogy betöltöttem a 29-et, szinte bepánikoltam. Iszonyúan féltem a következő évi, hármassal kezdődő számtól. Aztán, amikor eljött az a nap, eltelt ugyanúgy, mint bármelyik másik nap, ugyanaz az ember maradtam továbbra is, aki voltam, ugyanazokkal az arcvonásokkal, ugyanazokkal a gondokkal, örömökkel és érzésekkel. Utólag rájöttem: jó volt az az egyévnyi ráhangolódás; szükséges volt ahhoz, hogy ne érjen felkészületlenül a dolog: volt egy egész évem arra, hogy betöltsem a harmincat...



Azóta nem törődöm az életkorommal. Persze, lehet mondani, hogy harmincannyi évesen senki sem törődik vele. De akár húszévesek, akár harmincasok, vagy negyven-ötvenesek vagyunk, mindannyian tudjuk, hogy fiatalabbak már úgysem leszünk. És az a jó, ha nem is akarjuk visszafordítani az időt. Inkább azon kell lennünk, hogy a hátralevő éveket úgy éljük, ahogy a leginkább szeretnénk, és minden egyes további napunkat úgy éljünk meg, mintha az lenne az utolsó ebben a dimenzióban.


Ahogy közeleg a születésnapom, mindig valamiféle bizsergést érzek magamban. Áprilisban amúgysem nehéz ilyesmit érezni, hiszen a természet megújulása a legtöbb embert feltölti energiával. Amit én érzek, az nem egy konkrét, kézzel fogható valami, sőt sokszor nem is tudom megfogalmazni mi is az, de ilyenkor érzem azt, hogy élek, hogy tenni akarok, erőm, terveim, ötleteim vannak, egyszóval (vagyis inkább néggyel): meg akarom váltani a világot. Persze, tisztában vagyok az erőmmel és a korlátaimmal, tisztában vagyok azzal is, hogy lehet nemsokára letörök, mint a bili füle, de olyan jó ilyenkor! Kicsit vidám vagyok, kicsit szomorú is, kicsit komoly, kicsit bolond is. Pont olyan, mint április! 

9 megjegyzés:

Hajnalka írta...

Nagyon találó és megfogó gondolatok, főleg ma, szülinapodon:-)Isten éltessen Edith! Nemsokára nyomtatásban is láthatjuk;-)

sedith írta...

Nekem meg sírhatnékom van!!!! De persze, örömömben! :)

Aleda írta...

Ó, ha én is így tudnék írni!!! nagyon irigyelem ezt( Bocs) Nagyon szép volt, olyan Edithes:) Maradj mindig ilyen és váltsd meg a világot, amennyire csak tudod!!

sedith írta...

Adél, köszönöm szépen!:) Azért azt a világmegváltást csak képletesen kell érteni! És ne irigyelj, én soha az életben nem fogok olyan fotókat "írni", mint te! :)
És továbbra is könnyesek a szemeim... de a szám fülig ér.... :D

Virág írta...

Küldhetnél az energiádból, de csak azt, ami túlcsordul :) Hogy állsz az okostelefonnal?

sedith írta...

Jó, Virág, most éppen nem egy világmegváltos periódus van, de holnap lehet az lesz, és majd küldök. :)
Jaj, okostelefonról szó sem volt! Olyanja I-nak van, én csak az ő régijét vettem volna át, egy E66-os Nokiát. Igaz, át is vettem néhány napig, de amikor beállítottam egy reggel, hogy 20 perc múlva csörögjön, nehogy elaludjak, és nem csörgött, mert automatikusan mindig a következő napot adja meg, akkor felment a pumpám, és visszavettem az enyémet. Még nem értem meg a telefoncserére: majd akkor kell másik, amikor NEKEM lesz szükségem rá, nem amikor "felszabadul" egy. :)

Kati írta...

Edith drága, boldog szülinapot, és mardj is meg mindig olyannak amilyennek érzed magad, áprilisi lánynak:)

sedith írta...

Kati, én szeretek áprilisi lánynak lenni, úgyhogy, maradok is. :)

Farci írta...

Minden jót kívánok sok szeretettel! :)

2013. április 5., péntek

„Április, bolond is...”

Bejegyezte: sedith dátum: 10:48

Most nem receptet hozok. Csak egy rövidke írást. Magamról, vagy bárki másról, aki magára ismer benne. Fogadjátok szeretettel. És majd nyomtatásban is találkozhattok vele az (Erdélyi) Konyhatündér áprilisi számában... Amikor férjecském elolvasta, azt mondta: ez (ti. az írás) pont olyan, mint te! :) 


„Április, bolond is...”



Nem tudom, hogy minden hónap szülöttéről elmondható-e, de az tény, hogy az áprilisi emberek épp olyanok, mint a hónap, amelyikben születtek. Energikusak, mint az a láthatatlan erő, ami a természetet zöldbe robbantja, jókedvűek, játékosak, mint az áprilisi szellő, derűsek, mint a tavaszi égbolt, és mosolygósak, mint az áprilisi napsugár. Persze, néha szeszélyesek is, mint ilyenkor az időjárás, és ha nekikeserednek, akkor a világ minden fájdalmát a magukénak érzik. De szerencsére – mint ahogy hétágra süt a nap az áprilisi hóvihar után is – ilyenkor töretlen optimizmusuk kerekedik felül, és elhessegeti a negatív gondolatokat.



A fenti sorokat magamról írtam. Sokan, ahogy közeleg a születésnapjuk, begubóznak, szinte depresszióba esnek, hiszen csak az lebeg előttük, hogy megint eltelt egy év, megint öregedtek egy évet, röpül az idő, lejár az élet!



Bevallom, nekem is volt egy ilyen „megöregedtem-érzésű” időszakom, amikor következett a kettesről a hármasra való váltás. Ahogy betöltöttem a 29-et, szinte bepánikoltam. Iszonyúan féltem a következő évi, hármassal kezdődő számtól. Aztán, amikor eljött az a nap, eltelt ugyanúgy, mint bármelyik másik nap, ugyanaz az ember maradtam továbbra is, aki voltam, ugyanazokkal az arcvonásokkal, ugyanazokkal a gondokkal, örömökkel és érzésekkel. Utólag rájöttem: jó volt az az egyévnyi ráhangolódás; szükséges volt ahhoz, hogy ne érjen felkészületlenül a dolog: volt egy egész évem arra, hogy betöltsem a harmincat...



Azóta nem törődöm az életkorommal. Persze, lehet mondani, hogy harmincannyi évesen senki sem törődik vele. De akár húszévesek, akár harmincasok, vagy negyven-ötvenesek vagyunk, mindannyian tudjuk, hogy fiatalabbak már úgysem leszünk. És az a jó, ha nem is akarjuk visszafordítani az időt. Inkább azon kell lennünk, hogy a hátralevő éveket úgy éljük, ahogy a leginkább szeretnénk, és minden egyes további napunkat úgy éljünk meg, mintha az lenne az utolsó ebben a dimenzióban.


Ahogy közeleg a születésnapom, mindig valamiféle bizsergést érzek magamban. Áprilisban amúgysem nehéz ilyesmit érezni, hiszen a természet megújulása a legtöbb embert feltölti energiával. Amit én érzek, az nem egy konkrét, kézzel fogható valami, sőt sokszor nem is tudom megfogalmazni mi is az, de ilyenkor érzem azt, hogy élek, hogy tenni akarok, erőm, terveim, ötleteim vannak, egyszóval (vagyis inkább néggyel): meg akarom váltani a világot. Persze, tisztában vagyok az erőmmel és a korlátaimmal, tisztában vagyok azzal is, hogy lehet nemsokára letörök, mint a bili füle, de olyan jó ilyenkor! Kicsit vidám vagyok, kicsit szomorú is, kicsit komoly, kicsit bolond is. Pont olyan, mint április! 

9 megjegyzés on "„Április, bolond is...”"

Hajnalka on 2013. április 5. 10:52 írta...

Nagyon találó és megfogó gondolatok, főleg ma, szülinapodon:-)Isten éltessen Edith! Nemsokára nyomtatásban is láthatjuk;-)

sedith on 2013. április 5. 10:54 írta...

Nekem meg sírhatnékom van!!!! De persze, örömömben! :)

Aleda on 2013. április 5. 10:57 írta...

Ó, ha én is így tudnék írni!!! nagyon irigyelem ezt( Bocs) Nagyon szép volt, olyan Edithes:) Maradj mindig ilyen és váltsd meg a világot, amennyire csak tudod!!

sedith on 2013. április 5. 11:00 írta...

Adél, köszönöm szépen!:) Azért azt a világmegváltást csak képletesen kell érteni! És ne irigyelj, én soha az életben nem fogok olyan fotókat "írni", mint te! :)
És továbbra is könnyesek a szemeim... de a szám fülig ér.... :D

Virág on 2013. április 5. 11:06 írta...

Küldhetnél az energiádból, de csak azt, ami túlcsordul :) Hogy állsz az okostelefonnal?

sedith on 2013. április 5. 11:13 írta...

Jó, Virág, most éppen nem egy világmegváltos periódus van, de holnap lehet az lesz, és majd küldök. :)
Jaj, okostelefonról szó sem volt! Olyanja I-nak van, én csak az ő régijét vettem volna át, egy E66-os Nokiát. Igaz, át is vettem néhány napig, de amikor beállítottam egy reggel, hogy 20 perc múlva csörögjön, nehogy elaludjak, és nem csörgött, mert automatikusan mindig a következő napot adja meg, akkor felment a pumpám, és visszavettem az enyémet. Még nem értem meg a telefoncserére: majd akkor kell másik, amikor NEKEM lesz szükségem rá, nem amikor "felszabadul" egy. :)

Kati on 2013. április 5. 11:16 írta...

Edith drága, boldog szülinapot, és mardj is meg mindig olyannak amilyennek érzed magad, áprilisi lánynak:)

sedith on 2013. április 5. 11:17 írta...

Kati, én szeretek áprilisi lánynak lenni, úgyhogy, maradok is. :)

Farci on 2013. április 5. 11:36 írta...

Minden jót kívánok sok szeretettel! :)

Related Posts with Thumbnails