2013. október 21., hétfő

Frankfurti leves

Még sosem készítettem eddig frankfurti levest, több okból is. Az első, hogy nekem eléggé fura a krumpli-káposzta páros. A második, hogy kelkáposztát eddig életemben egyszer vettem-ettem. A harmadik, hogy virslit nagyon ritkán veszünk, a negyedik pedig, hogy valahogy mindig taszított azoknak a leveseknek a látványa, amelyeket ilyen névvel illettek (legalábbis azoké, amelyeket én láttam), mert olyan trutyisak voltak, ahogy mondanánk "csöpögtek" a rántástól.

Nos, a fentiekhez képest, és azok fényében, amit én főztem, az egy isteni leves lett, a család minden tagjának ízlett kicsitől nagyig. Nem is volt második utána, eléggé laktató volt magában is. Fogom még készíteni. Újításom, hogy nem tettem bele pirospaprikát, hanem egy sárgarépát reszeltem finomra, és dinszteltem meg a hagymával együtt, ettől ilyen szép sárga a színe, illetve rántás helyett tojásos tejföllel legíroztam.



Frankfurti leves

Hozzávalók 4-5 személyre: 50 dkg krumpli, 15 dkg kelkáposztalevél, 1 hagyma, 1 kisebb sárgarépa, 2 nagy cikk fokhagyma, 20 dkg (csirke)virsli, 3-4 evőkanál olaj, 1 tojássárgája, 15 dkg tejföl, só, citromlé.

Elkészítése: A hagymát finomra vágjuk, és félig megdinszteljük az olajon. Ekkor rádobjuk a finomra reszelt sárgarépát és 2-3 percig együtt is dinszteljük, állandóan kavargatva. Ezután rádobjuk a meghámozott, kockára vágott krumplit, megsózzuk, és jól összeforgatjuk. Felöntjük kb. 2 l vízzel (vagy esetleg hús- vagy zöldségalaplével), felforraljuk, és addig főzzük mérsékelt lángon, amíg a krumpli félpuha nem lesz. A kelkáposzta külső, sötétebb zöld leveleit lefejtjük, alaposan megmossuk, kivágjuk vastag erezetét, majd kockára vágjuk. Amikor a krumpli félpuhára főtt, hozzáadjuk a káposztát meg a finomra aprított fokhagymát, és addig főzzük tovább, amíg a krumpli és a káposzta is teljesen meg nem puhul. Ekkor hozzáadjuk a karikára vágott virslit (ha igen besűrűsödött volna, most hígíthatjuk még kevés vízzel), lobbantunk egyet-kettőt rajta, és elzárjuk alatta a gázt. A tojássárgáját simára keverjük a tejföllel, kicsinként hozzákeverünk 2-3 merőkanálnyi forró levet, majd az egészet visszaöntjük a leveshez, és jól összekavarjuk. Ha szükséges, utánasózunk, és kevés citromlével ízesítjük.

Tipp: Ha valaki nem szereti a kelkáposzta külső, harsányzöld leveleit, használja fel a belső halványabbakat. Nekem éppen a kontraszt tetszett.

EK - 2013/11

5 megjegyzés:

Kisildi írta...

Habár nálunk tényleg nincs hagyománya ennek a levesnek, attól nem túl gyakran, de én is készítem. Jó ötlet a sárgarépás színezés, tetszik így az egész leves.

fenci írta...

szerinted ez megy rendes káposztával is? mert csak az van itthon - azt hiszem ki fogom próbálni!

sedith írta...

Ildi, persze, biztos, hogy van, aki itt is készíti, csak éppen nem annyira jellemző. Legalábbis az én ismeretségi körömben. :)

Fenci, biztos, hogy működik, talán csak a színe lesz egy kicsit más. :)

Kati írta...

Én is készítettem egyszer, pirospaprikáson, de kelbimbóval kelkáposzta helyett:) A tiednek jobban tetszik a színe:)

Katalin írta...

Bár én nem nagyon szeretem, de a tiéd nagyon guszta :-)

Related Posts with Thumbnails

2013. október 21., hétfő

Frankfurti leves

Még sosem készítettem eddig frankfurti levest, több okból is. Az első, hogy nekem eléggé fura a krumpli-káposzta páros. A második, hogy kelkáposztát eddig életemben egyszer vettem-ettem. A harmadik, hogy virslit nagyon ritkán veszünk, a negyedik pedig, hogy valahogy mindig taszított azoknak a leveseknek a látványa, amelyeket ilyen névvel illettek (legalábbis azoké, amelyeket én láttam), mert olyan trutyisak voltak, ahogy mondanánk "csöpögtek" a rántástól.

Nos, a fentiekhez képest, és azok fényében, amit én főztem, az egy isteni leves lett, a család minden tagjának ízlett kicsitől nagyig. Nem is volt második utána, eléggé laktató volt magában is. Fogom még készíteni. Újításom, hogy nem tettem bele pirospaprikát, hanem egy sárgarépát reszeltem finomra, és dinszteltem meg a hagymával együtt, ettől ilyen szép sárga a színe, illetve rántás helyett tojásos tejföllel legíroztam.



Frankfurti leves

Hozzávalók 4-5 személyre: 50 dkg krumpli, 15 dkg kelkáposztalevél, 1 hagyma, 1 kisebb sárgarépa, 2 nagy cikk fokhagyma, 20 dkg (csirke)virsli, 3-4 evőkanál olaj, 1 tojássárgája, 15 dkg tejföl, só, citromlé.

Elkészítése: A hagymát finomra vágjuk, és félig megdinszteljük az olajon. Ekkor rádobjuk a finomra reszelt sárgarépát és 2-3 percig együtt is dinszteljük, állandóan kavargatva. Ezután rádobjuk a meghámozott, kockára vágott krumplit, megsózzuk, és jól összeforgatjuk. Felöntjük kb. 2 l vízzel (vagy esetleg hús- vagy zöldségalaplével), felforraljuk, és addig főzzük mérsékelt lángon, amíg a krumpli félpuha nem lesz. A kelkáposzta külső, sötétebb zöld leveleit lefejtjük, alaposan megmossuk, kivágjuk vastag erezetét, majd kockára vágjuk. Amikor a krumpli félpuhára főtt, hozzáadjuk a káposztát meg a finomra aprított fokhagymát, és addig főzzük tovább, amíg a krumpli és a káposzta is teljesen meg nem puhul. Ekkor hozzáadjuk a karikára vágott virslit (ha igen besűrűsödött volna, most hígíthatjuk még kevés vízzel), lobbantunk egyet-kettőt rajta, és elzárjuk alatta a gázt. A tojássárgáját simára keverjük a tejföllel, kicsinként hozzákeverünk 2-3 merőkanálnyi forró levet, majd az egészet visszaöntjük a leveshez, és jól összekavarjuk. Ha szükséges, utánasózunk, és kevés citromlével ízesítjük.

Tipp: Ha valaki nem szereti a kelkáposzta külső, harsányzöld leveleit, használja fel a belső halványabbakat. Nekem éppen a kontraszt tetszett.

EK - 2013/11

5 megjegyzés:

Kisildi írta...

Habár nálunk tényleg nincs hagyománya ennek a levesnek, attól nem túl gyakran, de én is készítem. Jó ötlet a sárgarépás színezés, tetszik így az egész leves.

fenci írta...

szerinted ez megy rendes káposztával is? mert csak az van itthon - azt hiszem ki fogom próbálni!

sedith írta...

Ildi, persze, biztos, hogy van, aki itt is készíti, csak éppen nem annyira jellemző. Legalábbis az én ismeretségi körömben. :)

Fenci, biztos, hogy működik, talán csak a színe lesz egy kicsit más. :)

Kati írta...

Én is készítettem egyszer, pirospaprikáson, de kelbimbóval kelkáposzta helyett:) A tiednek jobban tetszik a színe:)

Katalin írta...

Bár én nem nagyon szeretem, de a tiéd nagyon guszta :-)