2014. április 26., szombat

Szusi - sushi

Még valamikor a télen, amikor az Erdélyi konyhás lányokkal a találkozónkról "ábrándoztunk", valahogy szóba került a sushi, vagy magyarosabban szusi. Azaz, hogy a találkozón milyen jó lenne szusit készíteni, de olyan elképzelhetetlennek tűnt, hiszen vadhúsos hétvégére készültünk, mint minden évben ilyenkor! És akkor támadt az ötletem: és mi lesz, ha vadhúsos szusit készítenénk? Ilyet úgysem készítettek még túl sokan! A gondoltatot pedig tett követte: recepteket böngésztem (magyar, angol, francia, olasz nyelven), videókat tekintettem meg, majd a látottakat-olvasottakat összegezve, a javaslatokat-jótanácsokat megfogadva összehoztam azt a változatot, amiről úgy gondoltam, leginkább ízlene a társaságnak. Mivel tudtam, hogy az ízlések és az orientációk (pl. van vega is közöttünk) különbözőek, háromféle szusit terveztem: vadhúsosat, lazacosat, illetve zöldségeset. Meg is valósult mindhárom, és bár a magyar ízlésnek kissé furcsa ételről-ízekről volt szó, becsülettel elfogyott az egész. Sőt, legtöbbünknek kifejezetten ízlett.
Volt egy elképzelés, hogy egy kicsit "székelyítsük" a szusit, és ne nori-lapba tekerjük, hanem spenóttal ízesített-színesített palacsintát használjunk helyette, ki is próbáltuk, de bevallom, nagyon nehezen lehetett dolgozni vele, ezért egy tekercs után felhagytam a próbálkozással. Tanulság: békén kell hagyni az ilyesmit, többek között a szusit is meg kell hagyni japánnak... De persze, mókának, kreativitás-fejlesztésnek jó volt. :)
S bár komplikáltnak tűnhet a szusi készítése, cseppet sem az. Ha társaságot várunk, és tudjuk, hogy a tagjai nyitottak az újra, bátran ki lehet próbálni ezt a finomságot. Többféle ízt, párosítást javasolok, hogy mindenki megtalálhassa a neki megfelelőt. Persze, az sem árt, ha van kéznél valami egyéb harapnivaló arra az esetre, ha valakinek mégse jönne be. Én, mindenesetre, bármikor szívesen újracsinálnám-enném. :)
Az alábbi adag 15-20 személyes társaságra van szabva, tehát az adagot a saját igényeinknek megfelelően arányosan csökkentsük vagy növeljük.



Vadhúsos, lazacos és zöldséges szusi

Hozzávalók összesen 80-90 darabhoz: 80 dkg gömbölyű szemű rizs (van kimondottan szusirizs is, ha kapunk), 1-1,2 l víz, 40-50 ml rizsecet, 1 dl szójaszósz, kevés cukor, 1 kisebb uborka, 3 teáskanál savanyított gyömbér; a töltelékhez: 30 dkg szarvas- vagy vaddisznópasztrami, 10 algalap (nori), 20 dkg füstölt lazac; 1 piros húsú paprika, 1 sárga húsú paprika, 1 sárgarépa, 1 avokádó; a tálaláshoz: wasabi- vagy tormakrém, hoisin szósz, csípős mustár, szójaszósz, savanyított gyömbér.

Elkészítése:
A rizst alaposan megmossuk, majd ráöntjük a vizet, és főni tesszük. Kis lángon, lefedve főzzük 10-15 percig, majd elzárjuk a lángot, és hagyjuk még duzzadni egy ideig. Ezalatt összekeverjük a rizsecetet a szójaszósszal meg ízlés szerinti cukorral, majd a rizshez öntjük, és óvatos mozdulatokkal összeforgatjuk. Belekeverjük a vékony csíkokra vágott uborkát és a finomra aprított gyömbért, ha szükséges, sózzuk, végül a masszát háromfelé osztjuk. Hagyjuk kihűlni, majd algalapokra simítva megtöltjük csíkokra vágott füstölt lazaccal, vékonyan felszeletelt pasztrámival, illetve vékony hasábokra vágott zöldségekkel tetszés szerint variálva a kombinációkat, és bambuszgyékény vagy fólia segítségével szorosan feltekerjük. Miután a tekercseket jól kihűtöttük, éles késsel feldaraboljuk. Különféle szószokat kínálunk mellé.
Az itteni tekercsekbe a következő kombinációk kerültek: 
1. változat: vadhúspasztrámi, piros és sárga húsú paprika, uborka
2. változat: füstölt lazac, avokádó
3. változat: avokádó, uborka, piros és sárga húsú paprika, nyers sárgarépa

Előtérben a vadhúsos szusi, középen néhány tekercs a palacsintásból.

EK - 2015/9
 Előtérben a lazacos változat:
 Itt a zöldséges szusi látható:
 És végül a szusikészítés "mellékterméke", a különféle tekercsek és falatok, amelyek a megmaradt alapanyagokból és a fel nem használt spenótos palacsintákból készültek, némi sajttal, krémsajttal kiegészülve. Az ötlet Zsozsó kolléganőmé volt, ha jól emlékszem.



2 megjegyzés:

Kati írta...

Á, de jó volt az a hétvége:) Nekem ízlett a szusi, a lazacos főleg, de a lazacos - spenótos palacsinta még jobban :)

Névtelen írta...

Gyönyörűek és biztosan finomak is. Én nem vagyok ilyen ügyes, de már telefonálok is kedvenc sushi éttermembe :)

2014. április 26., szombat

Szusi - sushi

Bejegyezte: sedith dátum: 10:11
Még valamikor a télen, amikor az Erdélyi konyhás lányokkal a találkozónkról "ábrándoztunk", valahogy szóba került a sushi, vagy magyarosabban szusi. Azaz, hogy a találkozón milyen jó lenne szusit készíteni, de olyan elképzelhetetlennek tűnt, hiszen vadhúsos hétvégére készültünk, mint minden évben ilyenkor! És akkor támadt az ötletem: és mi lesz, ha vadhúsos szusit készítenénk? Ilyet úgysem készítettek még túl sokan! A gondoltatot pedig tett követte: recepteket böngésztem (magyar, angol, francia, olasz nyelven), videókat tekintettem meg, majd a látottakat-olvasottakat összegezve, a javaslatokat-jótanácsokat megfogadva összehoztam azt a változatot, amiről úgy gondoltam, leginkább ízlene a társaságnak. Mivel tudtam, hogy az ízlések és az orientációk (pl. van vega is közöttünk) különbözőek, háromféle szusit terveztem: vadhúsosat, lazacosat, illetve zöldségeset. Meg is valósult mindhárom, és bár a magyar ízlésnek kissé furcsa ételről-ízekről volt szó, becsülettel elfogyott az egész. Sőt, legtöbbünknek kifejezetten ízlett.
Volt egy elképzelés, hogy egy kicsit "székelyítsük" a szusit, és ne nori-lapba tekerjük, hanem spenóttal ízesített-színesített palacsintát használjunk helyette, ki is próbáltuk, de bevallom, nagyon nehezen lehetett dolgozni vele, ezért egy tekercs után felhagytam a próbálkozással. Tanulság: békén kell hagyni az ilyesmit, többek között a szusit is meg kell hagyni japánnak... De persze, mókának, kreativitás-fejlesztésnek jó volt. :)
S bár komplikáltnak tűnhet a szusi készítése, cseppet sem az. Ha társaságot várunk, és tudjuk, hogy a tagjai nyitottak az újra, bátran ki lehet próbálni ezt a finomságot. Többféle ízt, párosítást javasolok, hogy mindenki megtalálhassa a neki megfelelőt. Persze, az sem árt, ha van kéznél valami egyéb harapnivaló arra az esetre, ha valakinek mégse jönne be. Én, mindenesetre, bármikor szívesen újracsinálnám-enném. :)
Az alábbi adag 15-20 személyes társaságra van szabva, tehát az adagot a saját igényeinknek megfelelően arányosan csökkentsük vagy növeljük.



Vadhúsos, lazacos és zöldséges szusi

Hozzávalók összesen 80-90 darabhoz: 80 dkg gömbölyű szemű rizs (van kimondottan szusirizs is, ha kapunk), 1-1,2 l víz, 40-50 ml rizsecet, 1 dl szójaszósz, kevés cukor, 1 kisebb uborka, 3 teáskanál savanyított gyömbér; a töltelékhez: 30 dkg szarvas- vagy vaddisznópasztrami, 10 algalap (nori), 20 dkg füstölt lazac; 1 piros húsú paprika, 1 sárga húsú paprika, 1 sárgarépa, 1 avokádó; a tálaláshoz: wasabi- vagy tormakrém, hoisin szósz, csípős mustár, szójaszósz, savanyított gyömbér.

Elkészítése:
A rizst alaposan megmossuk, majd ráöntjük a vizet, és főni tesszük. Kis lángon, lefedve főzzük 10-15 percig, majd elzárjuk a lángot, és hagyjuk még duzzadni egy ideig. Ezalatt összekeverjük a rizsecetet a szójaszósszal meg ízlés szerinti cukorral, majd a rizshez öntjük, és óvatos mozdulatokkal összeforgatjuk. Belekeverjük a vékony csíkokra vágott uborkát és a finomra aprított gyömbért, ha szükséges, sózzuk, végül a masszát háromfelé osztjuk. Hagyjuk kihűlni, majd algalapokra simítva megtöltjük csíkokra vágott füstölt lazaccal, vékonyan felszeletelt pasztrámival, illetve vékony hasábokra vágott zöldségekkel tetszés szerint variálva a kombinációkat, és bambuszgyékény vagy fólia segítségével szorosan feltekerjük. Miután a tekercseket jól kihűtöttük, éles késsel feldaraboljuk. Különféle szószokat kínálunk mellé.
Az itteni tekercsekbe a következő kombinációk kerültek: 
1. változat: vadhúspasztrámi, piros és sárga húsú paprika, uborka
2. változat: füstölt lazac, avokádó
3. változat: avokádó, uborka, piros és sárga húsú paprika, nyers sárgarépa

Előtérben a vadhúsos szusi, középen néhány tekercs a palacsintásból.

EK - 2015/9
 Előtérben a lazacos változat:
 Itt a zöldséges szusi látható:
 És végül a szusikészítés "mellékterméke", a különféle tekercsek és falatok, amelyek a megmaradt alapanyagokból és a fel nem használt spenótos palacsintákból készültek, némi sajttal, krémsajttal kiegészülve. Az ötlet Zsozsó kolléganőmé volt, ha jól emlékszem.



2 megjegyzés on "Szusi - sushi"

Kati on 2014. április 26. 15:52 írta...

Á, de jó volt az a hétvége:) Nekem ízlett a szusi, a lazacos főleg, de a lazacos - spenótos palacsinta még jobban :)

Névtelen írta...

Gyönyörűek és biztosan finomak is. Én nem vagyok ilyen ügyes, de már telefonálok is kedvenc sushi éttermembe :)

Related Posts with Thumbnails