2015. november 11., szerda

Hagyományos erdélyi puliszka

Ha szegény Mari mamám még élne, és meglátná, hogy mi, fiatalok, hogyan készítjük azt, amit puliszkának nevezünk, azt mondaná... Hát, nem is tudom, mit mondana, mert ő olyan volt mindig, hogy a legnagyobb rosszalkodásért is csak szeretettel megdorgálni tudott, soha egy rossz szót nem hallottam tőle. Nála nyugodtan lisztbe lehetett borítani a konyhát, mert úgysem volt baj, folyamatosan csak étellel kínált, s mikor indultunk haza, a zsebkendőjébe eldugott pénzecskéből mindig nyomott valamennyit a markunkba. :)
Nos, az ő puliszkájának párja nem volt. Igaz, nem is ilyen bolti darákból készítettte, és nem is 5 perc alatt ütötte össze, hanem rászánta az időt úgy, ahogy kell, és annyit, amennyit kell, és úgy megkavarta vékony karjaival, hogy bármelyik férfi megirigyelhette volna. Igaz, sokszor a végén már tatát kérte meg, hogy fejezze be, mert ő tényleg erősebb volt, és erő kellett a kavarásához. De amit az asztalra tett, az egy olyan finomság volt, hoyg ha valaki olyat még nem kóstolt, akkor nem is tudja, mit jelent az igazi puliszka. Sosem mért semmit, csak kézzel. Tudta, hogy annyi vízhez, amennyit forrni tett, mennyi liszt kell, hogy pont jó legyen minden. Amúgy 1 személyre egy összmaréknyi (amennyit a két összetett markunkban fölveszünk) liszt kellene. Néha, amikor hozzájutok malomi kukoricaliszthez, és nem kell pillanatok alatt asztalra tenni, én is ilyen puliszkát készítek. Teljesen más, és mindig őrá emlékeztet. Ha valaki nem tud hozzájutni házi kukoricaliszthez, akkor próbálja úgy, hogy robotgépben kissé megforgatja a darát, és 1-2 evőkanál búzalisztet is hozzáad. Kompromisszumként éppen megfelel. :) A recept megjelent a Kifőztük 2010-es szeptemberi számában is. Azóta csak most kerül föl a blogomra... :)


Hagyományos erdélyi puliszka

Hozzávalók kb. 4 személyre: 1 l víz, 25 dkg kukoricaliszt, 1 evőkanál só

Elkészítése: A vizet forrni tesszük. Amikor lobogva forr, megsózzuk, és az összes (megszitált) lisztet egyszerre beledobjuk. A lángot nagyon kicsire vesszük - még jobb, ha vasalátétet is tudunk az edény alá tenni – és lefedve 10-15 percig (vagy még tovább) hagyjuk főni-rotyogni. Ezután két merőkanálnyit kimerünk a levéből (egy tiszta fémcsészével is megtehetjük) és félretesszük. Ezután az edényben maradt, a liszttől már jócskán besűrűsödött levet és a lisztgombócot egy fakanállal simára dolgozzuk. Ha a puliszkánk túl száraz lenne, azaz túlságosan morzsálódó, még öntünk hozzá a félretett léből, és kavarjuk tovább. Ha van rá időnk, félrevesszük az edényt a tűzhelyről, lefedjük, állni hagyjuk néhány percig, majd ismét összekavarjuk. Ezt a műveletet akár meg is lehet ismételni még egyszer-kétszer. Végül vízbe mártott kanállal lekaparjuk a fakanálra és az edény oldalára tapadt puliszkát, illetve a tetejét szépen elegyengetjük. Az edényt néhány másodpercre visszatesszük a tűzre, majd gyors mozdulattal deszkára vagy tányérra borítjuk. Kifeszített cérnaszállal feldaraboljuk.
Túróval rétegezve, szalonnapörccel megszórva, majd tejföllel meglocsolva, kitűnő, laktató fogás készíthető belőle, ugyanakkor a kenyeret helyettesítheti főleg a különféle pörköltek, paprikások mellett. Hagyományos román lakodalmakban a töltött káposzta mellé feltétlenül puliszkát kínálnak. 


4 megjegyzés:

Katalin írta...

Ügyes lehetett a mamád, mint általában a régi háziasszonyok :-) Mi is szoktunk néha puliszkát enni, de nem köretnek, hanem juhtúróval, tejföllel, szalonnával...

sedith írta...

Köszönöm, kiváló ember és háziasszony volt, tényleg. :)

Mi puliszkát mindenféleképpen eszünk. Egyszer azért próbáld ki köretként is. Nincs olyan köret, ami pörkölt vagy tejfölös paprikás mellé jobban találna (nem, a nokedli sem. :D ). De a tört paszuly, a sült kolbász vagy a rántotta is teljesen más vele, mint kenyérrel. Úgy néha-néha próbálj csak ki egyet-egyet, mégha elsőre esetleg furcsának is tűnik. :)

Mihály Judit írta...

Így van, sok féle ételhez talál a puliszka és nálunk is így főzték szüleim, főleg Édesapám, ő volt a puliszka-felelős:)
Most már én is darából főzőm, nem jutok igazi liszthez, de kipróbálom megdarálni ahogy ajánlottad!
Köszi Edit, szép emlékeket jutattál eszembe!
Egy, Régen másik feléről elszármazott földid,
Judit.

Márta írta...

Köszi!
Liszt és juhtúró várja ma az elkészítést!

2015. november 11., szerda

Hagyományos erdélyi puliszka

Bejegyezte: sedith dátum: 10:57
Ha szegény Mari mamám még élne, és meglátná, hogy mi, fiatalok, hogyan készítjük azt, amit puliszkának nevezünk, azt mondaná... Hát, nem is tudom, mit mondana, mert ő olyan volt mindig, hogy a legnagyobb rosszalkodásért is csak szeretettel megdorgálni tudott, soha egy rossz szót nem hallottam tőle. Nála nyugodtan lisztbe lehetett borítani a konyhát, mert úgysem volt baj, folyamatosan csak étellel kínált, s mikor indultunk haza, a zsebkendőjébe eldugott pénzecskéből mindig nyomott valamennyit a markunkba. :)
Nos, az ő puliszkájának párja nem volt. Igaz, nem is ilyen bolti darákból készítettte, és nem is 5 perc alatt ütötte össze, hanem rászánta az időt úgy, ahogy kell, és annyit, amennyit kell, és úgy megkavarta vékony karjaival, hogy bármelyik férfi megirigyelhette volna. Igaz, sokszor a végén már tatát kérte meg, hogy fejezze be, mert ő tényleg erősebb volt, és erő kellett a kavarásához. De amit az asztalra tett, az egy olyan finomság volt, hoyg ha valaki olyat még nem kóstolt, akkor nem is tudja, mit jelent az igazi puliszka. Sosem mért semmit, csak kézzel. Tudta, hogy annyi vízhez, amennyit forrni tett, mennyi liszt kell, hogy pont jó legyen minden. Amúgy 1 személyre egy összmaréknyi (amennyit a két összetett markunkban fölveszünk) liszt kellene. Néha, amikor hozzájutok malomi kukoricaliszthez, és nem kell pillanatok alatt asztalra tenni, én is ilyen puliszkát készítek. Teljesen más, és mindig őrá emlékeztet. Ha valaki nem tud hozzájutni házi kukoricaliszthez, akkor próbálja úgy, hogy robotgépben kissé megforgatja a darát, és 1-2 evőkanál búzalisztet is hozzáad. Kompromisszumként éppen megfelel. :) A recept megjelent a Kifőztük 2010-es szeptemberi számában is. Azóta csak most kerül föl a blogomra... :)


Hagyományos erdélyi puliszka

Hozzávalók kb. 4 személyre: 1 l víz, 25 dkg kukoricaliszt, 1 evőkanál só

Elkészítése: A vizet forrni tesszük. Amikor lobogva forr, megsózzuk, és az összes (megszitált) lisztet egyszerre beledobjuk. A lángot nagyon kicsire vesszük - még jobb, ha vasalátétet is tudunk az edény alá tenni – és lefedve 10-15 percig (vagy még tovább) hagyjuk főni-rotyogni. Ezután két merőkanálnyit kimerünk a levéből (egy tiszta fémcsészével is megtehetjük) és félretesszük. Ezután az edényben maradt, a liszttől már jócskán besűrűsödött levet és a lisztgombócot egy fakanállal simára dolgozzuk. Ha a puliszkánk túl száraz lenne, azaz túlságosan morzsálódó, még öntünk hozzá a félretett léből, és kavarjuk tovább. Ha van rá időnk, félrevesszük az edényt a tűzhelyről, lefedjük, állni hagyjuk néhány percig, majd ismét összekavarjuk. Ezt a műveletet akár meg is lehet ismételni még egyszer-kétszer. Végül vízbe mártott kanállal lekaparjuk a fakanálra és az edény oldalára tapadt puliszkát, illetve a tetejét szépen elegyengetjük. Az edényt néhány másodpercre visszatesszük a tűzre, majd gyors mozdulattal deszkára vagy tányérra borítjuk. Kifeszített cérnaszállal feldaraboljuk.
Túróval rétegezve, szalonnapörccel megszórva, majd tejföllel meglocsolva, kitűnő, laktató fogás készíthető belőle, ugyanakkor a kenyeret helyettesítheti főleg a különféle pörköltek, paprikások mellett. Hagyományos román lakodalmakban a töltött káposzta mellé feltétlenül puliszkát kínálnak. 


4 megjegyzés on "Hagyományos erdélyi puliszka"

Katalin on 2015. november 11. 11:48 írta...

Ügyes lehetett a mamád, mint általában a régi háziasszonyok :-) Mi is szoktunk néha puliszkát enni, de nem köretnek, hanem juhtúróval, tejföllel, szalonnával...

sedith on 2015. november 11. 11:54 írta...

Köszönöm, kiváló ember és háziasszony volt, tényleg. :)

Mi puliszkát mindenféleképpen eszünk. Egyszer azért próbáld ki köretként is. Nincs olyan köret, ami pörkölt vagy tejfölös paprikás mellé jobban találna (nem, a nokedli sem. :D ). De a tört paszuly, a sült kolbász vagy a rántotta is teljesen más vele, mint kenyérrel. Úgy néha-néha próbálj csak ki egyet-egyet, mégha elsőre esetleg furcsának is tűnik. :)

Mihály Judit on 2015. november 11. 12:10 írta...

Így van, sok féle ételhez talál a puliszka és nálunk is így főzték szüleim, főleg Édesapám, ő volt a puliszka-felelős:)
Most már én is darából főzőm, nem jutok igazi liszthez, de kipróbálom megdarálni ahogy ajánlottad!
Köszi Edit, szép emlékeket jutattál eszembe!
Egy, Régen másik feléről elszármazott földid,
Judit.

Márta on 2015. november 12. 6:00 írta...

Köszi!
Liszt és juhtúró várja ma az elkészítést!

Related Posts with Thumbnails