2015. december 3., csütörtök

Leopárdkalács

Múltkoriban Rozinál láttam meg ezt a gyönyörűséget, és még aznap elkészítettem. Persze, a fogaskerekeim beindultak, és addig morfondíroztam, hogyan készíthetném töltelékesen úgy, hogy a minta ne szenvedjen csorbát, hogy végül meglett az ötlet erre is. :) Kicsit módosult a recept is, de csak nagyon picit, illetve diós tölteléket készítettem bele.
Még azt is el kell mondanom, hogy másodszorra egy kicsit másképp csinálnám a színezést, nem csinálnék kétféle árnyalatú kakaósat, hiszen a töltelék adja az egyik barna árnyalatot, és a kakaós tészta adná a másikat. Így egyszerűbb lenne, mindenféle szempontból. És a receptbe is így fogom írni, mégha a fázisfotókon kissé másképp is van. Illetve utólag kérdeztem rá Rozinál, hogy neki hogyan lett 14 barna foltja a kalácsban, és mondta, hogy a rudakat kettévágva tette a tepsibe. Úgy sokkal szebb, leopárdosabb a kalács. De jöjjön a recept és a képek, hogy érthetőbb legyen minden... :)


Leopárdkalács

Hozzávalók 1 rúdhoz: 50 dkg liszt, 7 g szárított élesztő, 1/2 mokkáskanál só, 8 dkg fruktóz (vagy 12 dkg cukor), 3 tojássárgája, 1 citrom héja, 2,5 dl tej, 1/2 dl olaj, 3 teáskanál kakaópor, 1-2 teáskanál olaj, vaj, kevés liszt; a töltelékhez: 22 dkg őrölt dióbél, 40 ml víz, 8 dkg fruktóz (vagy 12 dkg cukor), 1 evőkanál rumkivonat; továbbá: tojásfehérje, 1 evőkanál fruktóz, 2-3 evőkanál víz.

Elkészítése: A tészta hozzávalóit összegyúrjuk és hólyagosra dagasztjuk. A tésztát elosztjuk úgy, hogy az egyik fele kissé nagyobb legyen. A kisebbikbe belegyúrjuk a kakaóport meg az olajat, illetve szükség esetén kevés lisztet, és a kétféle tésztát külön tálakban duplájára kelesztjük. A töltelékhez a fruktózból (cukorból) és a vízből szirupot főzünk, majd belekavarjuk az őrölt diót, és elkeverjük. Rumkivonattal ízesítjük, majd néha megkavarva hagyjuk teljesen kihűlni. Mindkét megkelt masszát 7 részre osztjuk, és szép kerek gombócokat formálunk belőle, majd rendre, párosával (egy barna és egy fehér) mindegyiket vékony, ovális lappá nyújtjuk. A tölteléket is nagyjából 7 felé osztjuk, és minden adagból kb. ujjnyi vastag rudat sodrunk. A töltelékrudat ráhelyezzük a barna lapra, a lap széleit megkenjük tojásfehérjével, és feltekerjük. Így helyezzük rá a fehér lapra, azt is megkenjük fehérjével, majd feltekerjük és megsodorjuk, mígnem eléri a tepsi hosszának méretét. A tepsit kikenjük vajjal, megszórjuk liszttel, és belehelyezzük a kalácsrudakat. Még 30-40 percig hagyjuk kelni, majd lekenjük tojásfehérjével, és 180 fokos sütőben 35-40 perc alatt megsütjük. Ha a teteje túlságosan sülne, a hőt mérsékeljük 170-160 fokra, és a kalácsot takarjuk le sütőpapírral vagy alufóliával. Miután megsült, lekenjük a vízben feloldott fuktózzal/cukorral, és 2-3 percre visszatoljuk a sütőbe. Ha kihűlt, szeleteljük és kínáljuk.

Megjegyzés: Rozi utólag mondta, hogy a rudakat a tepsi hosszának kétszeresére nyújtotta-sodorta, majd kettévágta, és úgy helyezte tepsibe. Ezért lett az ő mintája sokkal sűrűbb,leopárdosabb. No, de ez nem változtat a kalács ízén, finomságán, és igazából a látványán sem. Szóval, ki-ki úgy készítse, ahogy szimpatikusabb. :)

Megjegyzés 2: Ha valaki töltelék nélkül készítené, akkor a kisebbik adag tésztát is ossza ketté (ahogy a fotókon is látszik), és kétféle árnyalatúra "fesse meg" kakaóval. Az egyiket, a világosabbikat, rúddá sodorja, mint itt a diótölteléket, és tovább ugyanazok a lépések.

SÜTI II. - 2017.




10 megjegyzés:

Vicuska írta...

Elegáns, felnőtt leopárd minta mutatkozik a kalácsban, Editke, nagyon szép lett!

Rozi írta...

Csodaszép lett,az íze valami fantasztikus lehet a diótöltelékkel,alkalomadtán én is kipróbálom így is, örülök,hogy tetszett!

Katalin írta...

De érdekes, nagyon mutatós :-) És nagyon finom is lehet!
Láttam az újságban a szendvicseidet, azok is nagyon guszták! És az írásod is nagyon tetszett :-)

sedith írta...

Vicuska, köszönöm! Igen, ez egy kifejlett példánynak a bőre! :D

sedith írta...

Rozi, megtisztelő a dicséreted, köszönöm! :) Mondtam én, hogy lehet úgy tölteni, hogy leopárd maradjon! ;) :)

sedith írta...

Katalin, nagyon az volt! Nem vagyok nagy kelttészta-mester, de ez nagyonjól sikerült! :)
A minizsemlés szendvicseket mondod?
És az írásra melyikre gondoltál? Mostanában többfelé is írtam, nem tudom, éppen melyikre érted, de köszönöm, mindenképpen! :) Nagyon kedves vagy! :)

És köszönöm, hogy rendszeresen látogatod a blogomat, és megjegyzést is hagysz jó gyakran. Ilyen szempontból te vagy most a leghűségesebb olvasóm. :)

Katalin írta...

A decemberi Erdélyi Konyhára gondoltam, ahol Katinak a hóember tojási is benne vannak.
Lehet hogy nem szendvicsek, amiket láttam, hanem hidegtálak, nem jól írtam :-) A sajtkrémes kosárkák, a húsos hidegtál és a baconbe tekert fürjtojást néztem. És amire azt írtam, hogy tettszett az írásod, az a "Minden családnak megvannak a maga karácsonyi szokásai...." kezdettel a bélszínszeletek rozmaringos sült krumplival felett. De a többi írásaid is nagyon jók szoktak lenni. Szoktam őket olvasni :-)
Csak így tovább! :-)

sedith írta...

Köszönöm, Katalin, a pontosítást! :) Mert én abszolút nem ezekre gondoltam, de nem baj, nagyon jólesik a dicséreted! :)

Lazac írta...

De jó ötlet ez a diós töltelék! Na majd legközelebb :):):)
Nagyon szép lett a Tiéd!

sedith írta...

Köszönöm, Vizicsibe, próbáld csak ki így is! Majd referálj! :)

Related Posts with Thumbnails

2015. december 3., csütörtök

Leopárdkalács

Múltkoriban Rozinál láttam meg ezt a gyönyörűséget, és még aznap elkészítettem. Persze, a fogaskerekeim beindultak, és addig morfondíroztam, hogyan készíthetném töltelékesen úgy, hogy a minta ne szenvedjen csorbát, hogy végül meglett az ötlet erre is. :) Kicsit módosult a recept is, de csak nagyon picit, illetve diós tölteléket készítettem bele.
Még azt is el kell mondanom, hogy másodszorra egy kicsit másképp csinálnám a színezést, nem csinálnék kétféle árnyalatú kakaósat, hiszen a töltelék adja az egyik barna árnyalatot, és a kakaós tészta adná a másikat. Így egyszerűbb lenne, mindenféle szempontból. És a receptbe is így fogom írni, mégha a fázisfotókon kissé másképp is van. Illetve utólag kérdeztem rá Rozinál, hogy neki hogyan lett 14 barna foltja a kalácsban, és mondta, hogy a rudakat kettévágva tette a tepsibe. Úgy sokkal szebb, leopárdosabb a kalács. De jöjjön a recept és a képek, hogy érthetőbb legyen minden... :)


Leopárdkalács

Hozzávalók 1 rúdhoz: 50 dkg liszt, 7 g szárított élesztő, 1/2 mokkáskanál só, 8 dkg fruktóz (vagy 12 dkg cukor), 3 tojássárgája, 1 citrom héja, 2,5 dl tej, 1/2 dl olaj, 3 teáskanál kakaópor, 1-2 teáskanál olaj, vaj, kevés liszt; a töltelékhez: 22 dkg őrölt dióbél, 40 ml víz, 8 dkg fruktóz (vagy 12 dkg cukor), 1 evőkanál rumkivonat; továbbá: tojásfehérje, 1 evőkanál fruktóz, 2-3 evőkanál víz.

Elkészítése: A tészta hozzávalóit összegyúrjuk és hólyagosra dagasztjuk. A tésztát elosztjuk úgy, hogy az egyik fele kissé nagyobb legyen. A kisebbikbe belegyúrjuk a kakaóport meg az olajat, illetve szükség esetén kevés lisztet, és a kétféle tésztát külön tálakban duplájára kelesztjük. A töltelékhez a fruktózból (cukorból) és a vízből szirupot főzünk, majd belekavarjuk az őrölt diót, és elkeverjük. Rumkivonattal ízesítjük, majd néha megkavarva hagyjuk teljesen kihűlni. Mindkét megkelt masszát 7 részre osztjuk, és szép kerek gombócokat formálunk belőle, majd rendre, párosával (egy barna és egy fehér) mindegyiket vékony, ovális lappá nyújtjuk. A tölteléket is nagyjából 7 felé osztjuk, és minden adagból kb. ujjnyi vastag rudat sodrunk. A töltelékrudat ráhelyezzük a barna lapra, a lap széleit megkenjük tojásfehérjével, és feltekerjük. Így helyezzük rá a fehér lapra, azt is megkenjük fehérjével, majd feltekerjük és megsodorjuk, mígnem eléri a tepsi hosszának méretét. A tepsit kikenjük vajjal, megszórjuk liszttel, és belehelyezzük a kalácsrudakat. Még 30-40 percig hagyjuk kelni, majd lekenjük tojásfehérjével, és 180 fokos sütőben 35-40 perc alatt megsütjük. Ha a teteje túlságosan sülne, a hőt mérsékeljük 170-160 fokra, és a kalácsot takarjuk le sütőpapírral vagy alufóliával. Miután megsült, lekenjük a vízben feloldott fuktózzal/cukorral, és 2-3 percre visszatoljuk a sütőbe. Ha kihűlt, szeleteljük és kínáljuk.

Megjegyzés: Rozi utólag mondta, hogy a rudakat a tepsi hosszának kétszeresére nyújtotta-sodorta, majd kettévágta, és úgy helyezte tepsibe. Ezért lett az ő mintája sokkal sűrűbb,leopárdosabb. No, de ez nem változtat a kalács ízén, finomságán, és igazából a látványán sem. Szóval, ki-ki úgy készítse, ahogy szimpatikusabb. :)

Megjegyzés 2: Ha valaki töltelék nélkül készítené, akkor a kisebbik adag tésztát is ossza ketté (ahogy a fotókon is látszik), és kétféle árnyalatúra "fesse meg" kakaóval. Az egyiket, a világosabbikat, rúddá sodorja, mint itt a diótölteléket, és tovább ugyanazok a lépések.

SÜTI II. - 2017.




10 megjegyzés:

Vicuska írta...

Elegáns, felnőtt leopárd minta mutatkozik a kalácsban, Editke, nagyon szép lett!

Rozi írta...

Csodaszép lett,az íze valami fantasztikus lehet a diótöltelékkel,alkalomadtán én is kipróbálom így is, örülök,hogy tetszett!

Katalin írta...

De érdekes, nagyon mutatós :-) És nagyon finom is lehet!
Láttam az újságban a szendvicseidet, azok is nagyon guszták! És az írásod is nagyon tetszett :-)

sedith írta...

Vicuska, köszönöm! Igen, ez egy kifejlett példánynak a bőre! :D

sedith írta...

Rozi, megtisztelő a dicséreted, köszönöm! :) Mondtam én, hogy lehet úgy tölteni, hogy leopárd maradjon! ;) :)

sedith írta...

Katalin, nagyon az volt! Nem vagyok nagy kelttészta-mester, de ez nagyonjól sikerült! :)
A minizsemlés szendvicseket mondod?
És az írásra melyikre gondoltál? Mostanában többfelé is írtam, nem tudom, éppen melyikre érted, de köszönöm, mindenképpen! :) Nagyon kedves vagy! :)

És köszönöm, hogy rendszeresen látogatod a blogomat, és megjegyzést is hagysz jó gyakran. Ilyen szempontból te vagy most a leghűségesebb olvasóm. :)

Katalin írta...

A decemberi Erdélyi Konyhára gondoltam, ahol Katinak a hóember tojási is benne vannak.
Lehet hogy nem szendvicsek, amiket láttam, hanem hidegtálak, nem jól írtam :-) A sajtkrémes kosárkák, a húsos hidegtál és a baconbe tekert fürjtojást néztem. És amire azt írtam, hogy tettszett az írásod, az a "Minden családnak megvannak a maga karácsonyi szokásai...." kezdettel a bélszínszeletek rozmaringos sült krumplival felett. De a többi írásaid is nagyon jók szoktak lenni. Szoktam őket olvasni :-)
Csak így tovább! :-)

sedith írta...

Köszönöm, Katalin, a pontosítást! :) Mert én abszolút nem ezekre gondoltam, de nem baj, nagyon jólesik a dicséreted! :)

Lazac írta...

De jó ötlet ez a diós töltelék! Na majd legközelebb :):):)
Nagyon szép lett a Tiéd!

sedith írta...

Köszönöm, Vizicsibe, próbáld csak ki így is! Majd referálj! :)