2016. március 22., kedd

Székelytorta

Már fenn van a blogon, még évekkel ezelőttről, most azonban új fotóval teszem közzé. És nem, nem egy székelyföldi tortáról van szó, hanem egy süteményről, amit mifelénk így hívnak. Éppen ezért írtam egybe is az elnevezést. Anyósomék például kétrészes diósként ismerik. De bármi is legyen a neve, a lényeg az, hogy nagyon-nagyon finom! Általában a férfiak kedvence, mert nem túl édes, inkább savanykás a lekvár miatt, és nem krémes. Időben - akár néhány nappal korábban is - elkészíthető, és sokáig eláll. Márha kibírja, hogy sokáig elálljon. 2-3 napnyi állás azonban csak jót tesz neki, úgy összeérnek az ízek, átpuhul. Nagyon finom.


Székelytorta 

Hozzávalók egy kb. 35x25 cm-es tepsihez: 37 dkg liszt, 20 dkg vaj, 10 dkg cukor, 5 tojás, 1 teáskanál sütőpor, tej, aludttej vagy joghurt, 1 csipet só; továbbá: 15 cukor, 2 tasak vaníliás cukor, 15 dkg őrölt dió, 10-15 dkg dióbél (elhagyható), 15-20 dkg (5-6 nagy evőkanál) savanykás lekvár.
Elkészítése: A lisztet elmorzsoljuk a vajjal (esetleg 17 dkg sertészsírral), majd hozzáadjuk a cukrot, a tojássárgáját meg a sütőport, és annyi tejet dolgozunk kicsinként bele, hogy jól nyújtható, nem ragacsos tésztát kapjunk. Két részre osztjuk, kinyújtjuk, és egyenként kikent-lisztezett tepsibe fektetjük. A tojásfehérjét kemény habbá verjük a 15 dkg cukorral meg a vaníliás cukorral, és beleforgatjuk az őrölt diót. Két részre osztva a habot rákenjük a kinyújtott lapokra, szépen elsimítjuk, és 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk. 5 perc után a hőt lecsökkentjük egy keveset, és a lapokat addig hagyjuk sülni, míg a hab meg nem keményszik, illetve színt nem kap. Miután a lapok kihűltek, az egyiket a habos részével lefelé deszkára helyezzük, megkenjük savanykás lekvárral, majd befedjük a másik lappal úgy, hogy annak a habos fele kerüljön fölfelé.


Megjegyzés: Sütés előtt az egyik lap habjába felezett dióbeleket is nyomhatunk szép sorban, így aromásabb lesz a sütemény.

SÜTI II. - 2017., KAL - 2013.



4 megjegyzés:

Vicuska írta...

A diós sütik közel állnak a szívemhez (vagy inkább gyomromhoz?) :D Jól néz ki, finom lehet, meg kéne sütni, hogy megízleljem!

sedith írta...

Vicuska, próbáld ki, s majd írd meg, ízlett-e.
Régi sütemény, ezért nem is olyan drága. A dió sem túl sok benne. Mind olyasmiból készült, ami régebb a falusi házaknál is teljesen adott volt.

Unknown írta...

Kedves Edit,
A hab nem törik össze ha megfordítjuk a lekvárral való lekenéshez, vissza lehet fordítani?

sedith írta...

Kedves Névtelen, miután a hab megsült, már nem fog összetörni. Persze, kissé összenyomódik, ami az aljára kerül, de ez a süti ilyen, és az nem ront rajta. nem kell visszafordítani semmit. :)

Related Posts with Thumbnails

2016. március 22., kedd

Székelytorta

Már fenn van a blogon, még évekkel ezelőttről, most azonban új fotóval teszem közzé. És nem, nem egy székelyföldi tortáról van szó, hanem egy süteményről, amit mifelénk így hívnak. Éppen ezért írtam egybe is az elnevezést. Anyósomék például kétrészes diósként ismerik. De bármi is legyen a neve, a lényeg az, hogy nagyon-nagyon finom! Általában a férfiak kedvence, mert nem túl édes, inkább savanykás a lekvár miatt, és nem krémes. Időben - akár néhány nappal korábban is - elkészíthető, és sokáig eláll. Márha kibírja, hogy sokáig elálljon. 2-3 napnyi állás azonban csak jót tesz neki, úgy összeérnek az ízek, átpuhul. Nagyon finom.


Székelytorta 

Hozzávalók egy kb. 35x25 cm-es tepsihez: 37 dkg liszt, 20 dkg vaj, 10 dkg cukor, 5 tojás, 1 teáskanál sütőpor, tej, aludttej vagy joghurt, 1 csipet só; továbbá: 15 cukor, 2 tasak vaníliás cukor, 15 dkg őrölt dió, 10-15 dkg dióbél (elhagyható), 15-20 dkg (5-6 nagy evőkanál) savanykás lekvár.
Elkészítése: A lisztet elmorzsoljuk a vajjal (esetleg 17 dkg sertészsírral), majd hozzáadjuk a cukrot, a tojássárgáját meg a sütőport, és annyi tejet dolgozunk kicsinként bele, hogy jól nyújtható, nem ragacsos tésztát kapjunk. Két részre osztjuk, kinyújtjuk, és egyenként kikent-lisztezett tepsibe fektetjük. A tojásfehérjét kemény habbá verjük a 15 dkg cukorral meg a vaníliás cukorral, és beleforgatjuk az őrölt diót. Két részre osztva a habot rákenjük a kinyújtott lapokra, szépen elsimítjuk, és 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk. 5 perc után a hőt lecsökkentjük egy keveset, és a lapokat addig hagyjuk sülni, míg a hab meg nem keményszik, illetve színt nem kap. Miután a lapok kihűltek, az egyiket a habos részével lefelé deszkára helyezzük, megkenjük savanykás lekvárral, majd befedjük a másik lappal úgy, hogy annak a habos fele kerüljön fölfelé.


Megjegyzés: Sütés előtt az egyik lap habjába felezett dióbeleket is nyomhatunk szép sorban, így aromásabb lesz a sütemény.

SÜTI II. - 2017., KAL - 2013.



4 megjegyzés:

Vicuska írta...

A diós sütik közel állnak a szívemhez (vagy inkább gyomromhoz?) :D Jól néz ki, finom lehet, meg kéne sütni, hogy megízleljem!

sedith írta...

Vicuska, próbáld ki, s majd írd meg, ízlett-e.
Régi sütemény, ezért nem is olyan drága. A dió sem túl sok benne. Mind olyasmiból készült, ami régebb a falusi házaknál is teljesen adott volt.

Unknown írta...

Kedves Edit,
A hab nem törik össze ha megfordítjuk a lekvárral való lekenéshez, vissza lehet fordítani?

sedith írta...

Kedves Névtelen, miután a hab megsült, már nem fog összetörni. Persze, kissé összenyomódik, ami az aljára kerül, de ez a süti ilyen, és az nem ront rajta. nem kell visszafordítani semmit. :)