Függőségeim

Sokat gondolkodtam, hogy mit írjak Duende és Patri-cica felhívására, hiszen olyan igazi függőségem nincs is. Természetesen, a család, a gyerekek nélkül már nem tudnék élni, de ki tudna, ha már egyszer belekóstolt? Amitől – mondjuk – függök, az inkább amolyan megszokás, azonban nem azt jelenti, hogy nem tudnék meglenni valami nélkül. De inkább kifejtem...

1. Végülis van egy dolog, amitől függök, ami muszáj, hogy meglegyen nekem: a lelkibéke. Ezzel együtt és ebből kifolyólag: a férjem. Bármilyen bajom, bánatom, szomorúságom, dönteni valóm van, muszáj beszélnem vele, és ilyenkor csakis vele, ahhoz, hogy egy kis erőt merítsek és tudjak felülkerekedni, dönteni. Muszáj jóban lennem vele ahhoz, hogy békességben legyek magammal, az életemmel, a világgal. Ha valamiért összetűzünk, semmit sem tudok rendesen végezni, amíg meg nem beszéljük. Ha semmi bajom, akkor minden könnyebb, a háztartási munkák, a főzés, a naplóírás, az éneklés, a mosolygás...
2. A főzés. No, meg tudok lenni nélküle is, időnként, bizony!:p De kislánykorom óta szeretem, próbálkozom, kísérletezem. Volt egy időszak tavaly, amikor még én sem tudom, hogy miket főztem, de emlékszem, hogy már kezdett elegem lenni a 15-20 perces ételekből (és nem gyorsfagyasztottak), sokszor eszembe jutottak a régi szép idők, amikor elővettem a „nagykönyvemet” és minden vasárnapra valami újat, különlegeset néztem ki belőle. Akkor döntöttem, hogy mégsem mehet ez így tovább, muszáj néha kiadósabb ételeket is főzni még akkor is, ha több munkát igényelnek. A két gyerek nem lehet örökké kifogás és emiatt állandóan Petőfi-ételeket együnk! (= Minek nevezzelek?:D) Akkoriban érlelődött aztán meg bennem ennek a blognak is a gondolata.
3. A kávé és az internet. Vagy fordítva, mindegy. Most csak azért a kávé az első, mert a konyha a háló és a számítógép között van, így hamarabb kávét töltök magamnak és csak azután kapcsolom be a gépet, de amikor ebben a szobában aludtunk, akkor bizony fordítva volt. A kávéra szükségem van, legalábbis jó ürügy az ivására a kevés alvás. (Igaz, mostanában már jól állok a tavalyhoz képest!) Lehet, anélkül sem lenne semmi változás, de megszoktam és szeretem. A szokást is és a kávét is. Olyan jó ideülni a géphez egy bögre fekete kíséretében! Az internet pedig, úgy érzem, szintén lételemem, pedig bebizonyosodott, hogy csak akkor, amikor itthon vagyok. Ha kirándulni megyünk vagy olyan valakihez, ahol nincs, eszembe sem jut napokig. De itthon, az a legjobb, amikor pár perccel-félórával a gyerekek előtt kelek és csendben, nyugodtan, kávét kortyolgatva megnézem az emailjeimet, benézek a fórumra, számbaveszem a naplóimat... vagy napközben, két munka között lehuppanok 5 percre és ugyanazt teszem turbó változatban, mint reggel...
4. Az olvasás, a könyvek. Hát, az utóbbi időben nem arról voltam híres, hogy sokat olvastam, de tudom, ez olyan szenvedély, amibe bármikor vissza tudok esni, nem is kell túl nagy kísértés hozzá, elég csak egy jó könyv.:) A könyveket is nagyon gyűjtögettem, régebben egyszerűen nem tudtam eljönni a könyvesbolt mellett úgy, hogy be ne nézzek. Legtöbbet az antikvárium részlegéről vásároltam, de ha új kellett, azt vettem meg. Remélem, hogy a lányaim örökölték ezt, vagy legalábbis egyik közülük; nem bánnám, ha az olvasás lenne a legnagyobb függőségük!
5. Ötödikként és egyben utolsóként nem is tudom, mit említsek meg. Hogy szeretek kirándulni, utazni, és nagy hiányérzetem van, ha nyáron legalább egy hétre el nem megyünk valahová levegőváltozásra? Hogy szeretek szomszédolni, azaz időnként átmenni a szomszédasszonyhoz (most már csak egy maradt, akivel össze is járunk) és „pletyózni” egyet? Hogy amióta gyereke(i)m van(nak), úgy várok egy jó forró fürdőre, mint a megváltásra? Vagy hogy állandó alváshiányom van?
 
No, azt hiszem éppen elég mindez, hagyok most már másokat is „gyónni”. Megpróbálok gasztro-s berkekben maradni, ezért továbbítom a felhívást Ottisnak, Pusztagnak, BeckZsunak, Katinak és Rének.