Lucskos káposzta

Igaz, hogy takarítanom kellene, bútort kellene mosnom, de ha mégsem, akkor legalább angolból tanulnom a délutáni tesztre, de még ráérek!:p Most inkább gyorsan leírom a tegnap főzött lucskos káposztát. (Hi-hi, nem is tudok én egytálételeket!)

Elkezdtem túrkálni a fagyasztóban és sikerült kibányásznom 3 zacskó kisebb csontos húsfélét. Volt egy disznóboka, ugyancsak valami disznócsont valahonnan a nyakszirtről, meg egy borjúlábszárcsont. Jól megmostam őket forró vízben (a bokát még egyszer alaposán átkapargattam) és odatettem főni enyhén sós vízbe.
Közben a lányokkal sétáltunk egyet, és ezalatt felszerelkeztünk egy kisebb fej (1 kilónál azért több volt) káposztával is. Hazaérkezve, a hús már majdnem jó volt, úgyhogy tettem is bele a káposztát: lefejtettem a külső csúnyább leveleket, jól megmostam, négybe, utána pedig vékony csíkokra vágtam. Fogtam egy jókora szárított csomborágat (borsikafű) és csak úgy simán belenyomtam a fazékba, együtt főttek. (De lehet morzsolt, szárított csomborral is főzni. Sőt, kapor is jár bele, de nekem most nem volt szárított kaprom.) Amikor kész volt, 2 kanál lisztből és kevés olajból nagyon világos rántást készítettem (én mindig nagyon világos rántást készítek, ha már muszáj), felengedtem vízzel és kb. félliternyi paradicsomlével és a leveshez öntöttem. Jól kiforraltam, majd az előzőleg kivett csontokról lefejtettem a húst és azt is visszaraktam a levesbe. Még egyet-kettőt lobbant és kész is volt. Lehet még sózni, savanyítani, ha nem elég, de nekem nem kellett. Tálaláskor tejfölt teszünk bele.

A tejföl lemaradt a fotóról.
Ezt az ételt mi igaz, hogy levesként tartjuk számon, de tulajdonképpen egytálétel. Mert sokkal sűrűbb, mint a leves, ahogyan a neve is mutatja, a káposzta csak éppen lucskos. Persze, több vízzel leves lesz.
Csombor nélkül is lehet főzni, de akkor az már nem lucskos káposzta, hanem sima káposztaleves. Valamikor lánykoromban főztem egyszer (először) és nem tettem bele. Kóstolgattuk, ettük (diáktársakkal), jó, finom volt, de tudtuk, hogy ez nem lucskos. Aztán elmeséltem édesanyámnak, hogy valami gond volt az ízével. Rögtön a csombor felől érdeklődött.