"A nagy étteremalakítás nemsokára ismét a Viasat3-on!!!"
Amikor gyorsan édességet, süteményt kellene enni, mi sem egyszerűbb a palacsintánál?
Az eredeti előzmény viszont az volt, hogy Nagyobbikom behozta az Anna és Peti-könyvét a konyhába, letette anyósom elé és odabökött az egyik oldalra: Süssünk palacsintát! Meglepődtünk, de persze, tudtuk, hogy nem olvasni tanult meg a háromévesem, csupán már ismeri a meséket és a hozzájuk kapcsolódó képsorokat. Intenzíven mutogatta mamájának, hogy Anna és Peti „apája” feldobja a palacsintát és úgy forgatja meg, majd büszkén és boldogan újságolta, hogy az ő anyucija is úgy csinálja.
Ezzel pedig már el is döntöttem, hogy szénhidrátnapi vacsorám és egyben a lányok vacsorája is palacsinta lesz. Méghozzá csokisan-banánosan. Ilyet még sosem csináltam (Mindaddig, amíg egyszer Zita meg nem kínált finettis, azaz nutellás palacsintával, eszembe nem jutott, hogy lehet mással is tölteni a palacsintákat, mint lekvárral és ordával. Ez utóbbiról majd egyszer később, ordaszezonban!), de sejtettem, hogy nem lehet rossz! Naná, hogy nem is lett.
A palacsintamasszát Duende szerint készítettem, bár bevallom, a liszt mennyiségét sem mértem meg, csak úgy szemre tettem belőle. De kb. annyi volt. És nem tettem hozzá cukrot, mert azt tapasztaltam, hogy ha cukor is van benne, nehezebb megfordítani, jobban tapad a serpenyő aljához. És amúgyis elég édes volt a töltelék, sőt! Illetve, hirtelen ötlettől vezérelve, szórtam még a masszába kb. fél teáskanálnyi sütőport is. Nem szoktam különben, de kíváncsi voltam, mennyire befolyásolja az állagát; nem nagyon, bár mégis kissé puffosabb lett.
Szóval megsütöttem a palacsintákat majd megtöltöttem az elkészített krémmel. Felolvasztottam olyan 15 dekányi fehér csokit (ezennel el is fogyott a Boró szülinapjakor egyszer már felolvasztott, csak éppen fel nem használt csoki) és elkavartam féldeci tejel, hoyg krémes legyen és majd ne dermedjen meg teljesen. Miután levettem a lángról és egy-két percet hagytam hűlni, belekavartam két érett és villával összetört banánt. Elkavartam és mindegyik palacsintát megkentem jó evőkanálnyi töltelékkel.
ez erdélyi sajátosság, hogy nem kerül a palacsintatésztába cukor? anyám se rak (ezért aztán én sem), és ő is onnan jött. és akárkinek mondom, hogy nem rakok, mert csak letapad tőle, a töltelék meg úgyis édes, néz rám, mint borjú az újkapura....
VálaszTörlésNálunk se volt szokás sose cukrozni a palacsintatésztát, pedig nem tudok erdélyi kapcsolatról, csak a Horváth Ilona féle szakácskönyvről, ami a kiindulópont volt anyukám számára a konyhai kérdésekben.
VálaszTörlésDe nekem volt olyan gyerekeknek szóló angolkönyvem is, amit magyar szerzők írtak, és az egyik képregényben palacsintát sütöttek benne a gyerkőcök, és elhangzott benne olyan, hogy ne tegyél a tésztába cukrot, mert le fog ragadni. Így aztán amikor angol helyett már főzni tanultam, dehogy tettem volna!
Banános-csokis? Nem rossz! :)))
VálaszTörlésSőtebb. Nagyon jól hangzik...
Egyébként, cukorral sem ragad le, legalábbis nekem sosem szokott. :)
Hagyományos palacsintasütőben sütöm pedig, nem is teflonosban.
Lilla, Dulmina, érdekes, hogy éppen a cukrozás témájába mentetek bele. Nem gondoltam volna, hoyg ezt ennyire különféleképpen csinálják. Én sem tudom, hogy ez valami helyi különlegesség-e, mert én magam fedeztem fel magamnak. Illetve, ha az angolok is írnak róla, akkor mégsem lehet annyira erdélyi szokás! :) Én most tanulok angolul, de a palacsintareceptig még nem jutottunk el. :)
VálaszTörlésKöszi, hogy benéztetek, gyertek máskor is!:)
Edith
Duende, én is mindig tettem cukrot a palacsintába. Képzeld, most csináltam először úgy, hogy nem. És mint írtam fenebb, magam fedeztem fel ezt.
VálaszTörlésNem mondom, hogy leragad, ha cukor van benne, de jobban odatapad. Múltkor a húgom kevert be egy adagot és nem tett bele. Megsütöttem néhányat és tök könnyen ment. Majd felfedeztem a "hiányt" és, már-már mérgelődve, tettem két csapott kanállal bele. Attól kezdve először mindig lapáttal fel kellett szednem a széleket, és csak úgy tudtam megfordítani.
Különben szerintem az a pláne benne, hogy úgy legyen megsütve, hogy akár sós, akár édes tölteléket is lehessen beletenni.
Biztosan könnyebb sütni, ha nincs benne cukor. csak nekem a palacsintatészta úgy palacsintatészta, ha kicsit édeskés. Még sós töltelékhez is. Persze akkor éppen csak hogy teszek bele cukrot. Különben szerintem olyan íze van, mint a nokedlinek... Mármint cukor nélkül. Szóval nekem kell bele cukor. :))
VálaszTörlésDe ez egyéni ízlés dolga. Másnak bejön édeskés íz nélkül is, nekem nem igazán.
De egyszer azért is kipróbálom így is! :))
Jé! Nálunk is "sláger" mostanság a palacsinta. És én is teszek bele cukrot. ;)
VálaszTörlés(Edith! nem írnád le, hogy kell a fényképeimre ráírni a nevemet? :$ Köszi!)
Kati, én az Irfanview programmal kicsinyítek és "teszem rá" a nevem, nem tudom, neked ez megvan-e. Nem vagyok én egy számítógépzseni, ezen a programon felfedeztem egyszer, hogy lehet és kész. HA megvan, tudok segíteni, elmondom, hogyan csináld, ha nem, akkor sajnálom. Pedig biztos, hogy egy csomó másik programmal is lehetséges, Corellel, Photoshoppal, az is meglehet, hogy a Painttel is, de nekem azt nem sikerül rendesen használni.
VálaszTörlésÍrj és megpróbálunk kiagyalni valamit. :)
Puszi
fotóra vízjel:
VálaszTörlésvaj új msn messenger (csak a frissítéshez el kell indítani manuálisana windows automatikus frissítéásek keresését, és feltenni amit felajánl, majd 1-2 nap múlva az msn megjegyzi hogy van belőle új fel akarod-e tenni). az új msn messenger telepítésekor opcionális még 3-4 program, van közte valami képközzétevő, meg ygerekzár meg nemtudommi, és amia léyneg: windows live writer. ezzel a writterrel a bloggerre és más szolgáltatókra is lehet postolni, van benne egy meglehetősen egyszerű képszerkesztő is, lehet különféle kereteket adni, vízjelezni, kontraszton állítani, fekete-fehérre váltani stb, és a szövegbevivő felülete is jobb, mint a bloggeré. amúgy a program ingyenes, magyar, és egyszerű.