Húsvét régen és ma

Sajnos, a mai Húsvétok már a régiek árnyékának sem illenek be. Az öntözést (locsolkodást) a férfiak 98%-a avult, régi szokásnak tekinti, nem szereti, sőt, vannak, akik szégyellik is. A lányos apukák, mint Férjecském is, gyorsan elmennek ahhoz a néhány nőhöz, aki a családban van, illetve még 1-2 közeli barát feleségéhez, és ennyi. A fiús apukák becsületére legyen, hogy ők még el-elmennek fiaikkal, és megöntöznek másokat is, mint a kötelezőeket!

Hol vannak azok a Húsvétok, amikor reggel már nem fértem a bőrömben, úgy vártam az öntözőket!? Amikor 30-50 tojást festettünk eredetileg és lehet, hogy még pótolni kellett, mert nem volt elég? Amikor a fiúk korosztályok és baráti körök szerint csapatba verődve mentek szinte házról-házra és mindenhol szívesen fogadták őket! Amikor Húsvét harmadnapján (mert akkoriban olyan is volt) a nők szoktak öntözni, és nem is adták alább a vödörnél! Bizony, az volt a dicsőség, ha minél több öntözője volt valakinek, illetve fiúk szempontjából, ha megtelt a zacskó a szebbnél-szebb piros tojásokkal. Mifelénk Húsvétkor csak süteménnyel és tojással kínálták a fiúkat, pénz csak Karácsonykor járt, a kántálásért.
Ha még jobban visszamennék az időben, egészen kiskoromig, akkor a bokrétázásról is mesélhetnék, de hogy hogyan zajlott ez a mi falunkban már nem emlékszem pontosan és a túlnyomórészt másnyelvű emberek miatt lassan ki is kopott a szokás.

De szerencsére még ma is vannak helyek, ahol elevenen élnek a népszokások az ünnepek alkalmával, így van ez Fickón is, nagyszüleim falucskájában. Igaz, hogy az utóbbi években ott is történtek változások, de az a lényeg, hogy a szokás mégis megmaradt. Virágvasárnapra virradólag minden olyan házhoz, ahol 14. évüket még be nem töltött (azaz, még nem konfirmált) lányok laknak, bokrétákat visznek. Kinek többet, kinek kevesebbet, de mindenesetre, nénémék házánál volt alkalom, hogy 20-22 bokréta is díszelgett. Hogy mi is ez a bokréta? Hát feldíszített fenyőág vagy fagyöngy. Színes krepp-papírból különféle virágokat hajtogatnak-kötöznek, felerősítik az ágakra és további színespapírszalagokkal teszik gazdagabbá, színesebbé a bokrétákat. Hogy kitől kapnak ilyet a lányok? Többnyire családbéli fiúktól, keresztszülők fiaitól esetleg, illetve bárki mástól, aki a faluban lakik. Persze, nem a fiúk állítják össze őkett, általában nagy családi díszítési akció következtében születnek, hiszen egy-egy fiú akár 5-10 lánynak is vihet bokrétát, akiktől aztán Húsvétkor megkapják a méltó fizetségüket...
A Virágvasárnapot megelőző éjszakán a fiúk, általában apjukkal együtt, széthordják a bokrétákat, feltűzik a lányokhoz az odakészített faállványra, vagy ha ilyen mégsincs, akkor oda, ahol alkalmas helyet találnak rá: kapura, kerítésre, csatornára stb. Igazából titokban szokás feltenni ezeket, hogy aztán a lány családja törje a fejét, illetve járjon utána, hogy ki tette oda, de van, aki tisztességesen beköszön a házhoz és tudatja, hogy ott járt. Ha valaki „elalszik” véletlenül, és nem tudja bokrétáit Virágvasárnapra széthordani, még van egy lehetősége megtenni Nagypéntekre virradólag, de azért ez ritka.

Húsvétban aztán, a lányos anyuka vagy maga a lány, ha már olyan nagy, elviszi a fiúknak a „fizetséget”: piros tojást, zsebkendőt, a kisebbeknek újabban valami kis játékot. Persze, nem egy piros tojás jár egy bokrétáért, hanem "bonyolult matematikai számítások" által derül ki csak, hogy mennyi: ahány virág van a bokrétán, annyiszor két tojás jár érte. Úgyhogy, nénéméknél az sem volt ritka, hogy 150-200 tojást kellett festeni és széthordani. Aztán a fiúk születése után ez a szám csökkent, hiszen így már ők is tettek bokrétákat és kaptak tojásokat.

Nem véletlen az, hogy csakis fiúk tehettek bokrétát, csakis lányoknak. És az sem véletlen, gondolom, hogy mindez húsvétkor történt, a tavasz kezdetén, a természet megújulása elején. Bár kettős a dolog szimbolikája, hiszen a díszes ágak Jézus bevonulását is jelképezik, mármint a lába elé terített gallyakat, amivel az emberek hódolatukat fejezték ki iránta, azért a pogány, világi jelentés került mindinkább előtérbe: a megújulás, az új élet, a termékenység szimbólumává váltak a bokréták. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy más környékbeli falvakban, ahol még mindig „divat” a bokrétázás, nem a kislányoknak, hanem éppen az „eladósorba” lépett lányok kapujára teszik. Sőt, létezik olyan falu is, ahol maga a család dísziti ki a kapuját, mintegy tudatva ezzel a világ előtt is, hogy lányuk felnőtté, éretté vált, jöhetnek az udvarlók. :)

Bármilyen formában is, bármi is legyen a jelentésük, jó lenne, ha ezek a szokások még nagyon sokáig fennmaradnának.
Boldog Húsvétot Mindenkinek!