Főzz az egészségedért!, avagy a „Gyors és könnyű” mozgalom

Már sokan és sok helyen (Trinity, Chef Viki, Garffyka, Max) leírták a mozgalom vagy kampány (vagy bárminek is neveznénk) előzményeit, tehát, akit érdekel az utánaolvashat a belinkelt helyeken. A Max-nál olvasható írás ugyanakkor a mozgalom indítóbejegyzése.
Én ezekről nem szeretnék írni, mert a téma már eléggé körül van járva, csupán a mozgalom lényegéről, illetve magamról írnék néhány ezzel kapcsolatos szót.

Szóval a lényeg az, hogy próbáljunk meg minél inkább friss alapanyagokból, otthon főzni olcsó, gyors és finom ételeket, elkerülve a gyári ízesítőket, alapokat, zacskós leveseket, ilyen-olyan porokat (lehet, hogy egy-egy fogalommal ismételtem is magam, de nem vagyok járatos közöttük), amelyek tele vannak az egészségünkre káros dolgokkal: tartósítószerekkel, színezékekkel, ízfokozókkal, állományjavítókkal meg a jóisten tudja még mikkel. Szívesen csatlakoztam a mozgalom máris nagy, de továbbra is bővülő táborához, több okból is. A résztvevők listáját megtalálhatjátok jobboldalt. Igyekszem, hogy mindig frissítsem.

Szóval, csatlakoztam. Elsősorban azért, mert szinte mindig, azaz az esetek 99%-ában itthon főzök. Márcsak az árak miatt sem járunk el itthonról enni. Másodsorban igyekszem friss alapanyagokból készíteni az ételeinket. Ha pl. sok a sárgarépám és látom, hogy nem tudom elhasználni, akkor általában meghámozom, feldarabolom és lefagyasztom. Szinte ugyanaz, mintha frissen használnám, pl. egy levesbe. Ha csak lehetséges, kerti vagy házi (tej, tojás) alapanyagokat használok. Nem mondom, hogy télen sosem veszek nagyáruházban zöldséget, illetve, hogy sosem veszek üzleti tojást, nem, mert kénytelen vagyok ezekhez is folyamodni, de pl. most, hogy már évek óta friss házi tejet használok, szinte le sem megy a torkomon az az üzleti folyadék, amit tej néven árulnak, a friss tehéntej árának min. duplájáért!
Azt sem mondom, hogy nem eszünk virslit, üzleti májkrémet, hogy sosem főztem zacskós levest, hogy nem használtam Delikátot, ilyen-olyan fűszerkeveréket vagy valamilyen alapot (ebből konkrétan két spagettimártás-„alapot” próbáltam ki) vagy még sorolhatnám. De az utóbbi időben kiiktattuk a legtöbb felvágottat; májkrémet, virslit nagyon ritkán veszünk, zacskós levest évek óta nem főztem, ételízesítőt csak nagyon keveset használok, és azt sem mostanában, de most már abból is készítettem házit, sőt egy másik adagom éppen szárad, a fűszerkeverékeket pedig inkább magam állítom elő, ha kell valami. És nem utolsó sorban évek óta nem veszünk savanyúságokat, lekvárokat, befőtteket (esetleg ananászkompótot, mert pl. a zselatintortámba csak az jó), inkább magam teszem el. Igaz, használok hozzájuk tartósítót, de még mindig jobbnak gondolom, mint a vásároltakat, mert biztos vagyok benne, hogy azokban még sok más dolog is van a tartósítószeren kívül, ami nem éppen kellene. Jaj, és mindjárt elfelejtem... a szénsavas italok. Azokat is csak akkor vesszük, ah valaki jön hozzánk. Amúgy sokszor már meg sem tudok inni egy egész pohár szénsavas ásványvizet, mert a torkom összeszorul tőle.

A fentiek alapján talán érthető az értetlenségem, amikor a múlt napok egyikén megnézegettem a „poros” polcokat a sarki boltban és felfedeztem a „sütőben sült sonkás krumpli”-alapot. Én naiv, az első gondolatom az volt, hogy: jesszusom, hát egy ekkora zacskóba hogy fér bele krumpli és sonka 4 (vagy 3, de lényegtelen) személy számára!:O Amikor viszont elolvastam a hátoldalát, teljesen megrökönyödtem. Az alaphoz ugyanis semmi más nem kellett, de az égvilágon semmi más, „csak”: sonka, krumpli, sajt és tej. Akkor mire a fenére kérnek el 3 lej 10 banit (kb. 200 ft.), a sóra és borsra? Mert mi kellhet még egy sonkás krumplihoz? Írtam, hogy valamikor kipróbáltam a spagetti-mártás alapokat. Hát akkor is nagy volt a csalódásom, hiszen éppúgy kellett tennem bele darált húst, tejet vagy már nem is tudom miféléket. Akkor mitől „alap”?
És szerintem, nem is az a baj, hogy megjelentetnek ilyesmiket, mert ha nem venné meg senki őket, akkor talán kicsit elgondolkodnának a dolgokon a gyártók is, a baj ott van, hogy a vásárlók ilyen téren annyira buták, hogy bármit elhisznek. És a reklámok szabályosan manipulálják az emberek mindennemű ízlését. (Szerintem felháborító, hogy pl. a Minimaxot is teletömik mindenféle édesség- és játékreklámmal. De biztosra mennek: a gyerekeket könnyű meggyőzni valamiről, a szülők pedig teljesítik a gyerekek kívánságait!) És igen, rengetegen elhiszik, hogy egy mai modern nőnek nem a konyhában a helye, gyors és finom ételeket csakis „alapokból” lehet készíteni, ezekkel időt, pénzt és energiát lehet spórolni, holott nem így van. Éppúgy meg kell hámozni a krumplit, fel kell darabolni a sonkát, le kell reszelni a sajtot, mint hogyha „alap” nélkül készítenéd. Sőt, sóval, borssal megszórni, esetleg áttört fokhagymával ízesíteni még gyorsabb művelet is lehet!

Tudom, hogy nem Titeket, gasztrobloggereket, illetve néhány rendszeres, naplót nem vezető, de szenvedélyesen sütő-főző olvasót kell meggyőznünk az igazunkról, de fontos szerintem, hogy valami elindult. Aztán közösen kitaláljuk, hogy hogyan lehetne népszerűsíteni még, hogy hogyan juthatnának el írásaink azokhoz is, akik eddig nem akartak (bár ezek valószínű, ezután sem akarnak majd) vagy esetleg – tudatlanságból vagy más okokból – másképp nem tudtak/tudnak főzni.

Én, mindenesetre, azt akarom, hogy gyermekeim az ételek igazi ízét ismerjék meg, éppen ezért nem sóztam annakidején, amikor még bébiételeket főztem nekik, nem cukroztam, most is csak nagyon keveset használok számukra, sosem vettem Danoninót vagy gyümölcsös joghurtokat, hanem a natúr joghurtot kevertem friss gyümölccsel vagy általam készített lekvárral, befőttel, stb. Nincs is nagyobb örömöm most sem, mint amikor látom, hogy a nyers zöldségeket csak amúgy tömik magukba. Múltkor még a zöldbabról sem tudtam lebeszélni őket! A gyümölcsökről nem is beszélve!

Sok mindent írhatnék még, ez a téma szerintem olyan, hogy csak abbahagyni lehet, befejezni sosem. Én most inkább abbahagyom. Az érdeklődők a „gyors és könnyű” címkénél találhatják meg az ide kapcsolódó receptjeimet, és ugyancsak az oldalsávban találhatóak azoknak a blogoknak a linkjei, akik csatlakoztak a mozgalomhoz. Részemről igyekszem ezt a listát hamarosan a másik blogomban is közzétenni, mert ezzel – úgy érzem - kissé kitörhetünk a gasztroszférából, talán több olyan nő olvassa, akinek sokszor nincs ötlete hogyan tudna gyorsan, könnyen finomat előállítani.

További cikkek a témával kapcsolatban olvashatóak: Benzsinél, Timusnál, és Yasmine-nál, Flat-Cat-nél, BeckZsu-nál, Andi-Cuki-nál, Szepykénél, Renátánál. Ezentúl is, ha felfedezem, akkor belinkelem mások írását, de ha valaki mégis kimarad majd, elnézést kérek, sőt nem bánom, ha bárki figyelmeztet!