2009. október 30., péntek

Kiugrott a gombóc ... - VKF! XXIX.



Tizenévvel ezelőtt két tizenéves lány - de már közelebb a 20-hoz, mint a tízhez - összeült trécselni. Miről is beszélhettek volna másról, mint ételekről?:P Egyikük csak hallott a túrógombócról, de még sosem evett addig. A másik pedig kifejtette, hogy az édesanyja isteni hamis túrógombócot tud készíteni, aludttejből. Úgyhogy Egyik, aki az eredetit, a valódit nem is ismerte, gyorstalpalót kapott a Hamis elkészítésében, merthogy véletlenül mindene akadt, ami kellett hozzá.

És nem otthon, hanem kvártélyban laktam akkor, merthogy az az Egyik én voltam. Mindenesetre, tényleg, annyira ízlett nekem a gombóc, hogy utána sokszor és gyakran készítettem, sőt, anyósomnál (de akkor még nem volt az) is megfőztem egyszer. Igazi túrógombócot csak néhány év múlva ettem, amikor egyetemista voltam, és az egyik lakótársnőm készítette. Akkor, végre, azt is megtanultam.

De vissza a Hamishoz... Azt hittem, már erről a VKF-ről is lemaradok... És már azon morfondíroztam, hogy azt a megmaradt kb. félliternyi aludttejet kidobom, mert lassan már nem lesz jó, amikor beugrott (vagy inkább kiugrott?) a gombóc ötlete. És már el is képzeltem, milyen finomsággal fogom lecsepegtetni, és alig győztem kivárni, hoyg elkészüljön. No, de nem én lennék, ha minden simán ment volna...

Hamis túrógombóc fahéjas mézkaramellel

Hozzávalók:
- aludttej (vagy joghurt, kefír, tejjel vegyített tejföl)
- búzadara
- cukor ízlés szerint
- só
- olaj
- prézli

A karamellhez:
- 2-3 ek. méz
- 1 tk. fahéj
- 2-3 ek. tejszín

Elkészítés:
Az aludttejet felforraltam, hozzáadtam 3 ek. cukrot, csipet sót, majd folytonos kavarás mellett beleszórtam a búzadarát. Tulajdonképpen egy tejbegrízet kell főzni belőle azzal a különbséggel, hogy ezt keményebbre kell hagyni. Félretettem, hogy egy kicsit hűljön, addig a prézlit aranybarnára pirítottam az olajon. Amikor ez megvolt, vízbe mártott evőkanállal a masszából nagy galuskákat szaggattam ki és beleforgattam a prézlibe. Végül a mézet egy kis edénybe öntöttem és addig főztem, amíg karamellizálódott. Ekkor félrevettem, belekavartam a fahéjat és már csepegtettem is a gombócokra. Ne nevessen senki, aki tapasztaltabb, még sosem készítettem mézkaramellt, nem tudtam, hogy (ez is) megkeményszik. Utólag jutottam arra, hogy ha öntöttem volna rá 2-3 ek. tejszínt, és addig forraltam volna, míg a méz feloldódik benne, akkor egy nagyon finom, krémes, de mégis folyós öntetet kaphattam volna. De késő bánat. (Esetleg, ha ez az egondolásom is rossz, akkor javítsatok ki, kérlek!) Végülis kárba semmi se veszett, mert dermedés után a karamell szépen "lejött" a gombócokról, Nagyobbikom pedig örült a természetes cukorkának, amit ezúttal szabad volt szopogatnia, rágcsálnia.

Még néhány megjegyzés:
- Aludttej helyett lehet készíteni bármilyen savanyított tejtermékből; ha esetleg éppen tejföl van kéznél, azt ajánlatos kissé felhígítani tejjel.
- A "grízet" jóval korábban is meg lehet főzni, és akkor könnyebben formázható, kézzel igazi kerek, gombócformára lehet bögyörgetni. Tálalás előtt forró sütőben vagy mikróban fel lehet melegíteni.
- Mézkaramell helyett lehet enni fahéjas (por)cukorral, tejföllel, ki amivel szereti.
Jó étvágyat!

NÚ - 2018/SZEP.

2 megjegyzés:

  1. Andi, hogyhogy? El is készítetted? :) Ha igen, nagyon örülök. Pedig már azt hittem, hogy senki sem értékeli a receptemet. :P

    VálaszTörlés