Amint egy másik étel leírását keresgéltem a dévai Corvin Kiadó (http://www.corvinkiado.ro) egyik régi Olvasói receptgyűjteményében, megakadt a szemem ezen a recepten. Köszönet érte a margittai Szatmári Orsolyának! Végülis én nem ugyanazt készítettem el, mert utolsó pillanatban kiderült, hogy nincs elegendő mákom hozzá, de gondolom, dióval is ugyanolyan finom lett. És meggy helyett is csokit használtam töltelékként. Azért egyszer kipróbálom mákkal és meggyel, mert nagyon finom lehet!
Természetesen, ezt is a XXIX. VKF!-re küldöm, hadd gyűljenek a gördülő gombócok Max asztalán, akarom mondani számítógépén!
Csokis diógolyók
Hozzávalók:
40 dkg liszt, 20 dkg pörkölt dió (mák), 15 dkg porcukor, 25 dkg vaj, 2 tojás, 1 tk. őrölt fahéj, ízlés szerint meggybefőtt vagy csokidarabok.
Elkészítése:
A diót száraz serpenyőben megpörköltem, majd hagytam kihűlni és ledaráltam. (Ha mákkal készítjük, szintén le kell darálni.) Elkevertem a porcukorral és a fahéjjal. 1 egész tojást és 1 tojássárgáját a vajjal habosra kevertem, hozzáadtam a cukros diót és végül belekavartam a lisztet is. Gyors mozdulatokkal végül még átgyúrtam egy kicsit a masszát és egy tálba téve a fagyazstóba tettem. 2-3 órát kell pihentetni hűtőben, de én egy kcisit felturbóztam a hűtést, így valamivel több, mint 1 óra után már foghattunk is neki golyócskázni. Mert természetesen, hogy volt segítségem, sőt, K. nagyon ügyesen csinálta őket, míg B.-nak egyzsrecsak elfogyott a nyers tésztája: ami nem esett le a földre, megette. :P
A tésztát háromfelé osztottam, amivel még nem dolgoztam, a hűtőben hagytam. A masszából kb 3 cm-es átmérőjű hengert formáztam és ujjnyi korongokra daraboltam. A korongok közepébe mélyedést csináltam és oda tettem a kis csokikorongokat, kettőnként összeillesztve a laposabbik felükön. Végül jól bebugyoláltam őket és szép kerek gombócokat formáztam. (Sülés közben, igaz, az aljuk kicsit ellaposodott, de szerintem nem számít.) Sütőpapírral bélelt tepsibe helyeztem őket, és előmelegített sütőben, közepes lángon szép világosbarnára sütöttem őket.
Nagyon finom, nagyon poronyó kekszféleség lett belőle, ami melegen is, hidegen is megállja a helyét. Szerintem sokáig is elállna, legalábbis, ha nem lenne, aki felfalja. Ma este ez volt nálunk a vacsora (nem mindenkinek) egy-egy pohár tejjel!:)
EK - 2009/12
Na már korán reggel süt-főz :D
VálaszTörlésHát, mit mondjak, Te sem apróztad el a dolgokat... :)) Ez isteni lehet, eccercsak ki kell próbáljam.
VálaszTörlésWise, Lady, na, már korán éjjel!:D
VálaszTörlésAlíy, rajta, még volt belőle tegnap este és megkóstoltam (tudod, tésztanap:)), és nagyon finom volt. Ropogós, mint a keksz. :)
VálaszTörlésNezz be ide-http://halasz-johanna.blogspot.com/
VálaszTörlésHallod! Ez nagyon jól hangzik. Épp ilyen kekszféleséget akartam sütni, mert a múlt héten a "lapos"-tökös muffiin percek alatt elfogyott. :-)
VálaszTörlésAz enyéimnek hiába készítek agyon tejszínhabozott hatalmas krémeseket, ezek csak a linzert, meg a száraz sütiket eszik. :-P
Így dió-csoki változatban szerintem még finomabb lehet, mint mákosan.
Azért azt nem tudom elképzelni, hogy az Uram :-P ezt vacsorázza. Gondolom, nálatok is István volt a kivétel. :-P
Puszi!
Iri, nagyon köszönöm, hogy szóltál! Elolvastam és igazán örültem a soroknak!:) Ez is bizonyítja, hogy nem kell feltétlenül besavanyodott vénasszonynak lenni idősebb korunkra.:)
VálaszTörlésKati, örülj neki, hogy inkább ezeket szeretik. :) Az enyémek igaz, mindent megesznek!:D Apropó, tejszínhab. Megnéztem múltkor az egyik növényi "tejszín" gyártóját és Szlovákiában gyártják!:O Úgyhogy csodálkozom, hogy épp nálatok bajos beszerezni, de még egyszer ismétlem, nem is baj, ha csak ritkán vagy egyéltalán nem használod.
VálaszTörlésHát, végül tényleg úgy adódott, hogy I. nem éppen ezt vacsorázta, mert ő belakott velük előtte, apósommal borozgatva, ő valamilyen kenyeret evett tejjel. (Borra tej, ne kérdezd, azt mondta rendben van. :))Amúgy azt ette volna, miért ne? Az este tejbegrízet vacsorázott!:)