Világjáró gombák, avagy a rántott őzlábgomba esete a VKF! 37-tel

(Tudom, hogy késő van, de hátha lesz olyan elnéző a főszerkesztőasszony, hogy elfogadja még a nevezésemet a VKF!-re!:))

Mint az előző bejegyzésemből kiderült, az utóbbi években családom "gombakultúrája" kimerlt a termesztett, üzletekben kapható két-háromféle gombában. Ennek megváltoztatására pedig csak akkor lett volna/lenne lehetőség, ha eljárnánk gombászni. Sajnos, mifelénk a piacokon sem láttam gombát, de ha lenne sem merném megvenni, ugyanis itt nincs semmiféle hivatalos szabályozása a gombák árusításának (pedig már voltak kezdeményezések ezzel kapcsolatban), magyarán: senki sem ellenőrzi le őket, mielőtt árusaik kivinnék a piacra. Igaz, arra már gondoltam, hogy elmegyünk gombászni, és ha találunk valamit, elviszem megmutatni Andris bácsinak, de a férjem még mindig idegenkedika gondolattól. pedig a gombát szereti! Ajaj!!!

De kiagyaltam valamit. Alíz, a mostani VKF! soros háziasszonya, csak amúgy áradozott mindig a sokféle, ízletesebbnél ízletesebb gombáról, amit Gyergyó környékén szednek a gombaismerők, akik kosárszámra viszik neki a gombát. Így aztán arra gondoltam, hogy általa én is hozzájuthatnék friss erdei gombához. Elregéltem neki "bánatomat", és csodák csodája, tudott rá "orvosságot": gombát ígért nekem. Az ígéret pedig valósággá is vált tegnapelőtt, amikor a kóstolóba szánt gombák korahajnalban felébresztették Alízt, és együttesen ültek vonatra a gyergyószentmiklósi állomáson. Hajnali fél 6-kor édesanyám várta őket az idecsi megállóban, hogy a kedves gombák itt elhagyják útitársukat és Anit kísérjék el munkába, Körtvélyfájára. Aztán, hogy mégse unatkozzanak túlságosan, fogták magukat, buszra ültek (szigorúan a kíséretemben) és beköltöztek a konyhámba. Ki a hűtőbe, ki a fagyasztóba, ki pedig papírzacskóban a szekrénybe. Sőt, még az sem tiltakozott, aki még azon estén a hasunkban lelt végső állomásra. És hoyg ki jött hozzám? Hát négy hatalmas őzlábgomba, amit vacsorára egyszerűen kirántottam, egy ételre való gyönyörű rókagomba, szintén egy adagnyi, de már lefagyasztott vegyes erdei gomba (róka-, fenyőalja-, vargánya, stb.) és egy jó maréknyi szárított vargánya. Abszolút ráadásképpen pedig két kis kúpnyi churutot is kaptam, ami nem más, mint egy hagyományos örmény levessavanyító fűszer, amit Gyergyóban még szoktak készíteni és aminek az ízére nagyon-nagyon kíváncsi vagyok.

Alíz, nagyon szépen köszönök mindent, és főleg a lehetőséget, hogy ezáltal "igazi" gombával is benevezhetek a VKF!-edre. :)



Rántott őzlábgomba tejfölös muzsdéjjal

Hozzávalók 4 személyre:
4 nagy kalap őzlábgomba, só, bors, 4 tojás, liszt, olaj a sütéshez
Elkészítése:
A gombát folyó víz alatt hirtelen átöblítjük és papírtörlővel rögtön felitatjuk róla a vizet. (Van, aki kis kefével csak áttisztogatja, de én megmostam.) A tojásokat felverjük, sóval, borssal ízesítjük, a gombákat - a könnyebb sütés érdekében - kettévágjuk, a lisztet pedig előkészítjük. Az olajat felforrósítjuk, a fél gombákat megszórjuk só és bors keverékével, beleforgatjuk a lisztbe és a felvert tojásba, majd az olajban aranyszínűre sütjük. Önmagában is finom, de egy nagyon enyhe tejfölös muzsdéjjal, ami nem nyomja el a gomba finom aromáját is nagyon ízletes.
A muzsdéjhoz 1 cikk fokhagymát áttörünk, megsózzuk és 2-3 evőkanálnyi, cseppenként adagolt olajjal elkeverjük. Végül fellazítjuk 1,5-2 dl tejföllel és ha kell, még utánasózunk.
Jó étvágyat!