Helló, újév!

Kedves gasztrobloggerek, kedves olvasók!

Egy új év kezdődött el, tágabb családunkban, sajnos, kissé szomorúan, de hátha jobb lesz a folytatás és a vége! Mint minden új év általában, a 2011-es kezdet is egy kis összegzésre buzdít engem. Érdekes módon, és azt hiszem, másoktól merőben eltérően, én még sosem tettem semmiféle újévi fogadalmat. Most sem fogok. Valahogy nem megy nekem az ilyesmi. Szeretem végezni a dolgomat, élni az életemet. Fogadalommentesen. Úgyis minden kötelezettségünk vagy önszántunkból felvállalt munkánk egy-egy fogadalom: elvégezzük.

De visszapillantani nagyon szeretek. Mert szeretem a szép emlékeket. Sőt, a rosszakat, a fájóakat is, mert szintén szépeket juttathatnak eszünkbe...

2010 nagyon nehéz év volt számunkra sok szempontból, ugyanakkor egy gyönyörű és miért ne, sikeres év is volt.
A legfontosabb eseménye talán az volt, hogy sikerült munkát találnom. Nem túl megfizetettet (sőt), de legalább olyan munka, amit szeretek, és ami mellett nyugodtan tudom végezni a másik munkát, amit szintén nagyon szeretek.

Blogomnak köszönhetően is nagyon sok pozitív dolog ért.

Nem tudom, minek köszönhettem, de tény, hogy tavaly januártól kezdődően lényegesen megnőtt az olvasóim száma. Azelőtt jó, ha napi 100-130 látogatóm volt, a 200-as pedig egészen ritka madárnak számított. Ez a szám mostanra jócskán megnőtt, és az sem ritka, hogy a 400-at is meghaladja (napi egyszeri klikk). Ciki vagy sem, de ez engem nagy örömmel töltött és tölt el, és mindig fenntartotta bennem a lelkesedést a blogírás iránt. Volt időszak, éppen most, év végén, hogy hetekig nem jutottam oda, hogy új bejegyzést írjak. És a napi 150-200 látogatóm így is megvolt.
Mint írtam, nem tudom minek köszönhetem ezt, de örömmel tölt el, és büszkeséggel. Talán mégis valami olyasmit csinálok, ami nemcsak engem segít, hanem sokszor másokat is kiszed a "bajból". Mert, bizony, baj, amikor hirtelen nem tudod, mit tegyél a család asztalára!

Másodsorban a blogomnak köszönhetem azt, hogy az Erdélyi konyha munkatársa lehetek, egy olyan gasztromagazin munkatársa, amely egyedülálló az országunkban. És nemcsak. 2010-ben kovácsolódtunk össze igazi csapattá, amiben nagy szerepe volt a különféle találkozóknak, főzőversenyeknek, de legfőképpen a dévai-nagyági csapatépítő terápiának! Boldog és büszke vagyok arra, hogy ennek a kis társaságnak tagja lehetek!:)

Harmadsorban szintén 2010-ben lettem tagja egy másik kis társaságnak is, amely a hónapok során ugyancsak egy igazi csapattá dolgozódott össze: a Kifőztük csapata. Velük is hónapról hónapra egyedülállót alkotunk: tavaly márciustól kezdődően közösen "hozzuk ki" Magyarország és a térség első ingyenes virtuális gasztromagazinját, a Kifőztüköt. Október végén 115 blogger összefogásával karácsonyi adománygyűjtő különszámot jelentettünk meg, a Kifőztük Karácsonyt.

Végül, pedig, de nem utolsó sorban, szeretnék minden kedves olvasómnak BOLDOG, EGÉSZSÉGBEN ÉS ÖRÖMÖKBEN GAZDAG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNNI!!!!!!:)