Most nem receptet hozok. Csak egy rövidke írást. Magamról, vagy bárki másról, aki magára ismer benne. Fogadjátok szeretettel. És majd nyomtatásban is találkozhattok vele az (Erdélyi) Konyhatündér áprilisi számában... Amikor férjecském elolvasta, azt mondta: ez (ti. az írás) pont olyan, mint te! :)
„Április, bolond
is...”
Nem tudom, hogy
minden hónap szülöttéről elmondható-e, de az tény, hogy az áprilisi emberek épp
olyanok, mint a hónap, amelyikben születtek. Energikusak, mint az a láthatatlan
erő, ami a természetet zöldbe robbantja, jókedvűek, játékosak, mint az áprilisi
szellő, derűsek, mint a tavaszi égbolt, és mosolygósak, mint az áprilisi
napsugár. Persze, néha szeszélyesek is, mint ilyenkor az időjárás, és ha
nekikeserednek, akkor a világ minden fájdalmát a magukénak érzik. De
szerencsére – mint ahogy hétágra süt a nap az áprilisi hóvihar után is –
ilyenkor töretlen optimizmusuk kerekedik felül, és elhessegeti a negatív
gondolatokat.
A fenti sorokat
magamról írtam. Sokan, ahogy közeleg a születésnapjuk, begubóznak, szinte
depresszióba esnek, hiszen csak az lebeg előttük, hogy megint eltelt egy év,
megint öregedtek egy évet, röpül az idő, lejár az élet!
Bevallom, nekem
is volt egy ilyen „megöregedtem-érzésű” időszakom, amikor következett a
kettesről a hármasra való váltás. Ahogy betöltöttem a 29-et, szinte
bepánikoltam. Iszonyúan féltem a következő évi, hármassal kezdődő számtól.
Aztán, amikor eljött az a nap, eltelt ugyanúgy, mint bármelyik másik nap,
ugyanaz az ember maradtam továbbra is, aki voltam, ugyanazokkal az
arcvonásokkal, ugyanazokkal a gondokkal, örömökkel és érzésekkel. Utólag
rájöttem: jó volt az az egyévnyi ráhangolódás; szükséges volt ahhoz, hogy ne
érjen felkészületlenül a dolog: volt egy egész évem arra, hogy betöltsem a
harmincat...
Azóta nem törődöm az életkorommal. Persze, lehet
mondani, hogy harmincannyi évesen senki sem törődik vele. De akár húszévesek,
akár harmincasok, vagy negyven-ötvenesek vagyunk, mindannyian tudjuk, hogy
fiatalabbak már úgysem leszünk. És az a jó, ha nem is akarjuk visszafordítani
az időt. Inkább azon kell lennünk, hogy a hátralevő éveket úgy éljük, ahogy a
leginkább szeretnénk, és minden egyes további napunkat úgy éljünk meg, mintha
az lenne az utolsó ebben a dimenzióban.
Nagyon találó és megfogó gondolatok, főleg ma, szülinapodon:-)Isten éltessen Edith! Nemsokára nyomtatásban is láthatjuk;-)
VálaszTörlésNekem meg sírhatnékom van!!!! De persze, örömömben! :)
VálaszTörlésÓ, ha én is így tudnék írni!!! nagyon irigyelem ezt( Bocs) Nagyon szép volt, olyan Edithes:) Maradj mindig ilyen és váltsd meg a világot, amennyire csak tudod!!
VálaszTörlésAdél, köszönöm szépen!:) Azért azt a világmegváltást csak képletesen kell érteni! És ne irigyelj, én soha az életben nem fogok olyan fotókat "írni", mint te! :)
VálaszTörlésÉs továbbra is könnyesek a szemeim... de a szám fülig ér.... :D
Küldhetnél az energiádból, de csak azt, ami túlcsordul :) Hogy állsz az okostelefonnal?
VálaszTörlésJó, Virág, most éppen nem egy világmegváltos periódus van, de holnap lehet az lesz, és majd küldök. :)
VálaszTörlésJaj, okostelefonról szó sem volt! Olyanja I-nak van, én csak az ő régijét vettem volna át, egy E66-os Nokiát. Igaz, át is vettem néhány napig, de amikor beállítottam egy reggel, hogy 20 perc múlva csörögjön, nehogy elaludjak, és nem csörgött, mert automatikusan mindig a következő napot adja meg, akkor felment a pumpám, és visszavettem az enyémet. Még nem értem meg a telefoncserére: majd akkor kell másik, amikor NEKEM lesz szükségem rá, nem amikor "felszabadul" egy. :)
Edith drága, boldog szülinapot, és mardj is meg mindig olyannak amilyennek érzed magad, áprilisi lánynak:)
VálaszTörlésKati, én szeretek áprilisi lánynak lenni, úgyhogy, maradok is. :)
VálaszTörlésMinden jót kívánok sok szeretettel! :)
VálaszTörlés