A torták a barátnőm kislányának születésnapjára készültek. Már rendszeresen én készítem a tortáit, mert azt mondta, "sütőedith-tortát" kér. :) A szögletes változat, ami kereken 4 kiló volt, a nagy családi összejövetelre készült, a kisebb, kerek torta pedig az osztálybulira. A kislány éppen most kezdte az iskolát, ezért a torta színes betűket, illetve a kedvenc Micimackófigurát kapta díszítésül (a figura vásárolt, nem én készítettem).
A torták majdnem egyformák voltak, a különbség csupán annyi volt, hogy a kerek torta lapjait színesre sütöttem: alul zöld, középen sárga, fölül meg piros lapok tették színessé, érdekessé a tortát, a nagy torta lapjai pedig hagyományos, sárga lapok voltak, házi tojásból. A krémje tojásos pépből készült, felvert tejszínhabbal és sok-sok meggyel. A díszítés sima tejszínhab.
Mondjuk, kissé infarktust kaptam, amikor rájöttem, hogy az összes (1,6 l habtejszínből vert) tejszínhabot bepépeztem-meggyeztem, és nem volt, mivel díszítenem, de szerencsére vlt még itthon tejszínem, és megoldottam a dolgot. A két adag krém meg szükségesnek bizonyult ennyi laphoz. A végeredményt az este tízkor kapott telefon méltatta: "Hát, Edith, ismét felülmúltad önmagadat! Mindenki csak mondta: milyen finom! De vajon hogyan készült? Mert tejszínhabos, de mégsem csak tejszínhab, olyan krémes!. :) És Brigi megevett egy teljes szeletet (csak ímmel-ámmal szokott néhány falatot enni), illetve Lóri 2 egész szeletet evett meg, pedig ő aztán igazán nem szokott tortát enni!"
Ennél nagyobb dicséret és öröm nem is kell, minthogy ízlik valakinek az, amit készítesz. :)
Nagyon ügyes,nagyon szép!A tortakészítésben valóban a pozitív visszajelzés a legnagyobb öröm :)
VálaszTörlésEgy kis diplomata de jól jönne most:) Szépek:)
VálaszTörlésMindketto szep!
VálaszTörlés