Ordás bukta, a mi pünkösdi süteményünk

Tudom, hogy még csak éppen elmúlt húsvét, és pünkösdig még jó sok idő van, de ezért a bejegyzésért, mármint a tartalmáért, Katalin "a hibás". :) Ő ugyanis pünkösdi játékot hirdetett meg, amiben arra kér bennünket, hogy olyan ételeket tegyünk közzé, amelyek nálunk (a családban vagy a vidéken) hagyományosak voltak. Nos, bevallom, a pünkösdnek nem volt nálunk akkora "súlya", hoyg úgy mondjam, mint a húsvétnak vagy a karácsonynak. A tavaszi-koranyári munkálatok kellős közepére szokott esni, kevesebb idő jutott a pihenésre, az ünnep megülésére. Azonkívül, hogy templomba mentünk, ünnepi étel (húsleves és valamilyen sült) is szokott lenni, ám süteményekben már nem bővelkedett annyira, mint a két másik ünnep. Vendégek sem jöttek hozzánk ilyenkor, csak a családnak pedig nem készült sok süti. Sőt, édesanyám általában csak ordás buktát szokott sütni, esetleg ugyanabból a tésztából még édesapám kedvencét, a diós kalácsot is összehozta. Az ordás buktát a gyerekek általában nagyon szerették - mi legalábbis igen - annál is inkább, hogy az újdonságok egyike volt pünkösd táján. Ugye, a juhokat április végén- május elején szokták kihajtani az esztenára, és nem sokkal ezután már lehetett menni friss sajtért, ordáért. Amit hoztak pedig fel kellett használni, mert egyrészt nem voltak még túlságosan elterjedtek a fagyasztók, az a kicsi fagyasztórekesz pedig, ami a hűtőszekrénynek volt, keleltt egyébre, húsnak. Szóval, nyilvánvaló ebben is a szezonalitás, amihez a régebbi időkben sokkal inkább alkalmazkodtak a háziasszonyok, mint manapság.

Nos, eddig egyszer sütöttem ordás buktát, azt is évekkel ezelőtt, és emlékszem, valami érdekes formázást akartam kipróbálni, ami azonban nem sikerült, és emiatti bánatomban még a blogra sem tettem föl a receptet. Bár igaz, foglamam sincs, akkor milyen recept szerint készítettem, valószínű, azt követtem, ahol a formázást is láttam, de nem tudom, hol láttam azt. Így aztán most saját fejem után mentem, egyszerűen, ahogy jónak láttam. A végeredmény viszont annyira szuper lett, hogy még magam is meglepődtem. Nagyon fogytak a szépséges aranyszínű bukták, alig mentettem meg néhány darabot, hogy másnap, napfényben tudjam őket szépen lefotózni. Így pedig az is kiderült, hoyg ha netalántán néhány darab megéri a másnapot, még mindig nagyon puha, finom, élvezhető a végeredmény.

És még valami: a formája. Nálunk ilyen a bukta. Ez nem táska, nem batyu, ez bukta. Túróval is szokás készíteni (románul a neve magában is hordozza a túró kifejezést: brânzoaice - túróskák), de minálunk ordán kívül nem igazán készült más töltelékkel.

Ordás bukta

Hozzávalók 20-25 darabhoz: 60 dkg liszt, 11 g szárított élesztő (nekem ennyi volt egy tasakban, de 10 is éppen elég), 10 dkg cukor, 1 egész tojás, 2 tojássárgája, 1/4 mokkáskanál só, 3 evőkanál olaj, 3 dl langyos tej; a töltelékhez: 40 dkg orda, 2 tojássárgája, 2-3 evőkanál porcukor, 1 tasak vaníliás cukor, a citrom reszelt héja, 5 dkg tejföl; a tetejére: 1 tojássárgája, 1 teáskanál cukor, 3 evőkanál tej.

Elkészítése: A tészta hozzávalóit tálba tesszük, összegyúrjuk, majd hólyagos tésztává dagasztjuk. Kb. 1 óráig kelesztjük letakarva, langyos helyen, majd lisztezett felületen 4-5 mm vastag téglalappá nyújtjuk. Ezután kb. 10x10 cm-es négyzetekre vágjuk, és mindegyik négyzet közepére egy-egy jó púpozott teáskanál tölteléket teszünk. A töltelékhez az ordát összetörjük, hozzáadjuk a többi hozzávalót, és kézi mixerrel simára dolgozzuk. A négyzetek két-két szemben lévő sarkát összefogjuk, jól összecsippentjük, majd a buktákat sütőpapírral leterített tepsikre helyezzük. Még kelesztjük kb. 20 percig, majd lekenjük a tejjel és cukorral simára kevert tojássárgájával, és 180 fokra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt aranysárgára sütjük.

És egy werkfotó:

A kis asszisztensem