Kolbászos „borjúk”

Mivel tudtam, hogy kb. reggeliidőben fognak érkezni, erre az alkalomra is kedveskedtem némi finomsággal. Eszembe jutott Lajos Mari tésztában sült húsvéti sonkája és ennek mintájára készítettem el a kolbásszal töltött „borjúkat”. Borjú csak azért, mert olyan jó vaskosak voltak, mint amilyenek Édesanyám töltött káposztái szoktak lenni (amiket ugyanúgy nevezünk), és ez volt az első fogalom, ami beugrott a látványukkor.
Teljes siker volt, és főleg újdonság. Bár én még egyszer készítettem ilyen mini-dolgot, de akkor a csíkokra vágott sonkát csomagoltam be külön-külön.

A tésztához kell:
- fél kiló liszt
- 1 kiskanál cukor
- 2,5 dkg élesztő
- 1 ek. só
- 2 tojás + 1 tojássárgája
- 8 dkg vaj vagy margarin
- 1-1 mokkáskanál friss vagy szárított zöldfűszer (tetszés szerint)
- 1 ek. tej vagy tejszín

A lisztet egy tálba tesszük, a közepébe mélyedést csinálunk. 1 dl langyos vízben elkeverjük a cukrot és az élesztőt, a liszt közepébe öntjük és a szélekről annyi lisztet keverünk hozzá, hogy galuskalágyságú masszát kapjunk, azaz kovászt készítünk. Letakarva, kb. 15 percig kelesztjük. 1 dl langyos vízben elkeverjük a sót és az egész tojásokat, majd a liszthez-kovászhoz öntjük a felolvasztott vajjal (én 4 ek. olajat használtam) együtt. Beleszórjuk a zöldfűszereket is. Én ezúttal szárított petrezselymet és oregánót tettem, de szórtam bele némi fokhagymagranulátumot is. Jól összegyúrjuk, majd fényesre-hólyagosra kidolgozzuk. Letakarva, meleg helyen kétszeresére kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztezett deszkán átgyúrjuk és kinyújtjuk. Kockákra-téglalapokra daraboljuk, amikbe belecsavarunk egy-egy 3-4 centis, vékony, pikáns kolbászdarabot. Tepsibe helyezzük őket, még hagyjuk kelni 10-15 percet, majd lekenjük a tejjel elkevert tojássárgájával. Hogy mennyi ideig kell sütni, nem tudom, de kb. félóra alatt készen volt egy adag. Olyan sütőben, aminek állítható a hőfoka, lehet, hoyg hamarabb is elkészül. Én kivettem egyet, kettévágtam és megkóstoltam. Jó volt, a tésztája átsült és így kivettem.
Az én „borjúim” kisé színtelenek lettek, mert csak sima tejjel kenegettem meg őket, ugyanis nem volt több tojásom akkor és az üzletek is már bezártak.

A reggelihez még vinetát is tálaltam, amin viszont újítottam egy kicsit. Férjecském állandóan arra panaszkodott, hogy savas neki a padlizsánkrém, nem bírja a gyomra, ezért hirtelen ötlettől vezérelve meghámoztam 3 közepes krumplit és puhára főztem. Jól lecsepegtettem és a még nagyon hideg padlizsánhússal (fagyasztott padlizsánból készült) és egy kicsi fej hagymával egyszerre leturmixoltam. Ezután, ugyanúgy, mint mindig belekevertem a majonézt és utánasóztam. Még István is meglepődött  végeredményen!

Finom citromos mentateát is főztem mindezek mellé.