Lehet, hogy valaki túl póriasnak találja, de még nem találkoztam olyannal, aki ne szeretné. Ezért nálunk általában mindig odaköltözik az ünnepi asztalra, legyen az éppen karácsony, születésnap vagy egyszerű vendéglátás. A dolog annál is inkább kivitelezhető, mert nálunk az a szokás, hogy nyár végén, amikor tömegesen érik a padlizsán, bevásárolunk jó 15-20 kilókat és lesütve-lecsepegtetve-kiporciózva lefagyasztjuk. Így ilyenkor már csak elő kell venni a mélyhűtőből, hagyni kiolvadni és ... elkészíteni. Karácsonykor nem feltétlenül a szentesti menü része, hiszen akkor rengeteg más finomság kerül az asztalra, de másnap, reggelire, amikor az ember már gondolni sem akar az előző esti húst-hússal evészetre, pompás fogás. 1-2 napig eláll a hűtőben, így előre el lehet készíteni.
Hagyományos erdélyi padlizsánkrém - Vinetta
Hozzávalók kb. 4 személyre:
- padlizsán (egy adag fagyasztott vagy 5-6 darab friss)
- tojás, olaj, mustár, só a majonézhez
- egy kis fej hagyma
- só, citromlé
Az elkészítése attól függ, hogy milyen padlizsánnal (frissel vagy fagyasztottal) dolgozunk. Ha fagyasztott, akkor a zacskót lefejtve róla, egy szűrőbe helyezve hagyjuk felolvadni. Én általában kiveszem előző este és a szűrőt a mosogatókagylóba helyezem, hogy elfolyhasson a leve, ha még enged.
Ha frissből készítjük, akkor a padlizsánokat jól megmossuk és néhány helyen megszúrkáljuk. Tepsibe helyezzük őket és forró sütőben puhára sütjük. (Nyílt lángon lenne igazi a sütése, mert úgy szép fehér maradna a húsa, de a gáz fölött nem ajánlom, mert a tűzhely fölötti fal bánja: megsárgul. Sajnos, saját tapasztalat.) A megszúrkálások megakadályozzák, hogy szétrobbanjanak a felgyülemlett gőz miatt. Ha megsültek, rögtön nekifogunk lehámozni, vagy ha úgy könnyebb, akkor egy fakanál segítségével kikaparjuk a húsukat. Ha esetleg égett héjdarabkák maradnak rajta, azt sima hideg vízzel lemoshatjuk. A sütést is érdemes idejében megejteni, hogy legalább 1-2 óráig (de ha több, az sem baj) lecsoroghasson a leve. Ha ez is megtörtént, akkor a padlizsánhúst pépesítjük. Ezt többféleképpen lehet, eredetileg csakis faeszközzel volt szabad hozzáérni, mert ha nem, rögtön megbarnult, így nekem még spéci padlizsánvágó fakésem is van, de érdekes módon, a botmixeres pépesítés sincs a színe rovására. Így én mostanában azzal pépesítem. Tojásból, olajból, mustárból ki-ki szokása szerint majonézt készít, én általában 1 tojás sárgájából készítem és kb. 1-1,5 dl olajat kavarok bele, és összekeveri a padlizsánpéppel. Egy kisebb fej hagymát nagyon apróra vágunk és azt is hozzákeverjük a masszához. Ízlés szerint sózzuk, citromlével savanyítjuk.
Van ennek egy diétásabb változata is, amikor a padlizsánpéphez csak egyszerűen olajat kavarunk vékony sugárban, miközben a kézi mixerrel állandóan kavargatjuk, hogy felvegye azt. Nem szabad túl sokat tenni, nehogy kicsapódjon, de egy adaghoz, amihez általában 5-6 padlizsánra van szükség, hozzá lehet kavarni 1 dl-nyit. A többi ugyanaz, mint a majonézesnél.
Ha mutatósan szeretnénk felszolgálni, akkor néhány paradicsomnak kivájjuk a belsejét és megtöltjük a padlizsánkrémmel. A paradicsomok levágott „kalapjával” vagy petrezselyemzölddel, reszelt, főtt tojássárgájával lehet díszíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése