Rebarbarát ettem eddig is, de mindig valami különlegességnek tartottam, mert nem lehet egykönnyen beszerezni. Valaha a hegedűtanárom feleségénél ettem először és őszintén, nem tudom, ízlett-e, de kiindulva abból, hogy az almaleves, amit szintén náluk kóstoltam először, csak ímmel-ámmal csúszott, ettől sem lehettem elragadtatva.
Aztán egyszer, még jócskán a gyermekkorban, a nagydiszódi rokonoknál ettem rebarbarás süteményt, és ha nem mondták volna meg, mi az, almának hittem volna. Ettől kezdve úgy tekintettem e fura-savanyú ízű zöldségre, mint valami istenségre.
Úgy hozta a sors, hogy Anyunak volt néhány tő a kertjében, amiről én csak tavaly szereztem tudomást, nagy bosszankodásomra. És, bár azt mondta, költözéskor elhozza őket, mégsem lett belőle semmi. Kisebb gondja is nagyobb volt ennél, gondolom. No, de a vasárnapi sütögetés közben valami hatalmas, martilapu-forma leveleket fedeztem fel sógornőm kertjében. Egyből tudtam, hogy mi ez, fel is tankoltam belőle, tegnap pedig készítettem is ezt-azt. De mindezt megelőzően még frissen is ettünk belőle, Nagyobbikom szerette nagyon, cukorba mártogatva a savanykás szárakat.
Nem tudom, hogyan lehetne eltenni „szűkösebb” időkre is, a befőtt biztos finom, de valahogy inkább frissen szeretném. Nem tudom, lehet-e fagyasztani, mert olvasmányaimban nem szólt róla a fáma!
Rebarbara-turmix
Kell hozzá: 1 kisebb banán, kb. 25 cm tisztított rebarbaraszár, kb. 1 dl víz, cukor vagy cukorszirup ízlés szerint.
A banánt és a rebarbarát feldarabolni, rátenni a cukrot vagy cukorszirupot, felönteni a vízzel, majd simára turmixolni. Egyszerű és nagyszerű, üdítő, savanykás ital lesz belőle.
Rebarbara-leves
3 rebarbaraszárat megtisztítottam a hártyáktól majd ügyes kockákra vágtam. Felforraltam kb. 2,5 l vizet és amikor forrt, beledobtam a rebarbarakockákat. Gyorsan (mert pár perc fővés elég neki) 2 ek. lisztet simára kevertem némi tejjel és besűrítettem vele a levest. Jól kiforraltam, elzártam a gázt és ekkor legíroztam 1 tojássárgájával elkevert kb. 1 dl tejszínnel. Sóval, cukorral ízesítettem és már kész is volt. Hidegen jobb, de melegen is lehet fogyasztani.
Látom, belehúztál! :-) Én tavaly nyáron kaptam pár szárat a kollégámtól, de fogalmam nem volt, mit kezdjek vele. Akkor még nagy pocakkal dolgoztam is, energiám az viszont nem sok volt... Így 3 nap után ki kellett dobni.. :-$ :-( De most majd megint kérek tőle, és próbálkozom! :-)
VálaszTörlésKezdek aggódni... Nem járt felétek mostanság a postás??? :-|