A piacon egészen friss salátát vettem. Fejes saláta volt, de még picikék voltak, így a leveleket mosás után egészben hagytam. Nem tudom, mennyit vettem, de kb. 3-4 rendes fejet tettek ki.
Szóval a salátát folyó víz alatt jól-jól megmostam. Egy zöld fokhagymát zöldjével együtt feldaraboltam és kevés olajon megpirítottam. Végül rádobtam (tulajdonképpen az edénybe gyömöszöltem) a salátát, felöntöttem vízzel (nem kell egyelőre túl sok) és lefedve, néha-néha belekavargatva, addig főztem, míg a salátalevelek megpuhultak. Közben só is került bele, végül pedig savóval savanyítottam. Múltkor megmaradt 1 l-nyi tejem, „megaltattam” és túrót csináltam belőle. A leveshez pedig a visszamaradt savót használtam fel. Savóval még sosem készítettem, általában tejes-lisztes habarással öntöm fel, hogy a leve sűrűsödjön is kissé, de most olyan sok volt a saláta, hogy nem is volt szükséges sűríteni. Végül apróra vágott petrezselyemzölddel szórtam meg, de lehet kaprot is használni hozzá. Tejföllel tálaltam.
Ezt a levest jó idejében elkészíteni, vagy ha nem sikerül, akkor az edényt hideg vízbe állítva kihűteni, mert így igazi a forró túrós puliszka mellé. Szokás még buggyantott tojást vagy csak egyszerűen felvert tojást (mint a rántottának) főzni belé, lehet szalonnapörccel, füstölt sonkával készíteni, de mostanában én mindig csak ezt a legegyszerűbb változatát készítettem.
A túrós puliszka elékszítése nagyon egyszerű. Jó lágy puliszkát főzünk, majd egy jénai aljába teszünk belőle egy réteget. Ezt megszórjuk szétmorzsolt juhtúróval, rásimítjuk a maradék puliszkát és a tetejét is gazdagon megtúrózzuk. Sütőben vagy mikróban jól átforrósítjuk, míg a túró meg nem olvad. Ezt is lehet variálni, lehet tejfölösen lerakni, szalonnapörccel készíteni, sajttal kiegészíteni a túrót, sőt, többféle túróval-sajtokkal rétegezni, ki –ki kísérletezzen kedvére. :)
Ami talán nem eléggé tiszta: úgy kell enni, hogy egy falat túrós puliszka, néhány korty leves. Tehát nem a klasszikus felállásban, hogy először a levest, majd a másodikot.
Az is meglehet, hogy valaki idegenkedik ettől a levestől, de bizton állíthatom hogy nagyon finom. Mifelénk nagyon elterjedt tavaszi levesfajta.
Épp most írtam meg a salátaleves posztom, erre megelőztél!:-)))
VálaszTörlésAzért felteszem, mert nem pont így készült.
Persze, ahány ház, annyi szokás, Gabojsza! Ellenőriztem, de még nincs fenna blogodon. Szeretek tanulni és ha valami szimpatikus szívesen veszem át bárkitől, úgyhogy nagyon várom a te verziódat is! :)
VálaszTörlésAzért is szeretek nálad olvasni, mert sok olyan ételed van, ami mifelénk egyáltalán nincs. Nagyon érdekesek, és számomra egyfajta kulináris utazás hozzád benézni! :)
VálaszTörlésDuende, nagyon szívmelengetőek ezek a soraid, örülök, hogy így érzel. Valahoyg pontosan erre (is) gondoltam, amikor úgy döntöttem megosztom másokkal a receptjeimet, hoyg hátha olyan ízeket tudok valakik előtt feltárni, amiket nem ismertek eddig, de lehet megkedvelik. HA csak egy ember is akad, akkor is megérte. :)
VálaszTörlés:)
VálaszTörlésÉs milyen jól teszed! :)
A salátalevesedet holnap - ha minden igaz - megcsinálom. Csak azt hiszem, egyszerűsítenem kell, házi túró híján.
És ha jól értem, ez egy hideg leves? Hidegen kell enni?
Jujj, én csak most láttam ezt a megjegyzést, bár szerencsére, tudom, hoyg elmaradt akkor a salátalevesfőzés. Igen, jó kihűteni kissé, bár igazából a szobahőmérsékletű a jó.
VálaszTörlésÉn éppen ezért nem teszek mostanában szalonnát bele, hogy ne legyen olyan zsíros és ne ragadjon a szánkhoz.
Kiírhatod nyugodtan, hogy GLUTÉNMENTES!!! Egyik kedvenc levesem lett tőled. MI sosem ettük puliszkával és ki nem találtam volna magamtól. Pedig még a húslevesbe is puliszka galuskát szaggatok...
VálaszTörlésMa is ez főtt ezért jöttem be köszönetet mondani a finom ebédemért!
Puszillak.