Hajtoványból lett „darázsfészek”

Mint amikor a huszárból lett parádés kocsis...:D

Az úgy kezdődött, hogy eszembe jutott, milyen rég nem sütöttem semmi élesztőset, dagasztósat. Majd eldöntöttem: vacsorára muszáj sütnöm valamit. De mit? Valami kiflifélére gondoltam először, de aztán úgy okoskodtam, hogy valami „teljes” ennivaló kellene összehozni, ami mellé max. egy tea vagy egy pohár tej megy még. És sós legyen. Sőt, túrós. Juhtúrós.

És ekkor mit tettem? Annak rendje és módja szerint, benéztem Limarához és kb. kétpercnyi keresgélés után már meg is találtam a vacsoránkat. (Előtte, a gasztro-n még összeakadtam egy őhozzá címzett nyílt levéllel Ancsika tollából, akarom mondani billentyűzetéből, amiben felleltem saját, eddig meg nem fogalmazott gondolataimat is.)
A Hajtovány olyan jól nézett ott ki, hogy rögtön beleszerettem. Pontosan ilyesmit képzeltem el. Csupán annyit módosítottam rajta, hogy a krémbe sajt helyett én juhtúrót tettem, de szerintem ez nem rontott rajta. Isteni péksütemény lett belőle. Az, hogy mégsem hajtovány, hanem inkább darázsfészek született belőle, az csakis az én hibám. Az eredmény szerint nem nyújtottam eléggé vékonyra a tésztát, pedig én annyira kinyújtottam, amennyire csak engedte. De ezek szerint nem volt eléggé lágy a tészta, különben vékonyabbra is lehetett volna nyújtani, pedig a recept szerint jártam el. Hogy kézzel gyúrtam, ez lett volna a baj? Ilyenkor másképp veszi fel a hozzávalókat? Pontosan 6 dl tejet tettem és a tészta állaga nagyon jó lett, bár azt jelenti, hogy ehhez még lágyabbnak kellene lennie. No, mindegy, majd legközelebb.:)
Hogy ilyen bumfordi darázsfészkek születtek, viszont, semmit sem vont le az élvezeti értékükből! Bárkinek ajánlom!